12. rész: Vámpírvadászat

Az ajtó kinyílt és ott állt előttem Josh!
- Istenem!- nyögtem elfulladó hangon, majd hosszú idő óta nem látott bátyám nyakába borultam.
- Zoé!- nyögte ő is, miközben derekamnál átölelve megemelt, majd beljebb sétált velem. Szemembe az öröm könnyei gyűltek. Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, azóta, mióta megtudtam, én is vámpírvadász vagyok. Josh mindenre tudhatta a választ. Hosszú barna hajjal láttam utoljára. Most rövid felzselézett barna hajjal jelent meg előttem, arcán vágás, karján karmolás nyomok villogtak. Segíteni akartam állapotán, de nem mertem elengedni. Szorítottam magamhoz és örültem, hogy visszakaptam 19 éves bátyámat.
- Nyugodj meg Zoé!- szólalt meg nevetve, miközben megsimogatta fejem búbját- Eddig sosem sírtál, mikor megjöttem egy kirándulásomból.
- Ahha- válaszoltam szipogva- Mert eddig nem tudtam, hogy a te kis kirándulásaid a vámpírok megölését jelentik.- mondtam gúnyosan. Szeme elkerekedett. Mintha idegessé vált volna.
- ÁÁÁH!- kiáltotta mérgesen, majd dühtől felhevülve pattant fel- Megmondtam a Nagyinak, hogy tartson távol a történetünktől- kiáltotta. Nem hittem a fülemnek.
- Azt akartad, hogy ne tudjak a sorsomról?- kérdeztem hüledezve.
- Dehogy is!- tiltakozott- Zoé! A kishúgom vagy. A vámpírvadászat veszélyes dolog. Ha bármi bajod esne, csak azért, mert ezt kell csinálnod én belehalnék.- magyarázta. Szívem összeszorult. Annyira szerettem a bátyámat, mint amennyire valaki utálja az övét. (xD jól megaszondtam xD) Rendes volt tőle, hogy aggódik, és valójában én sem akartam vámpírokat ölni, de ez volt a sorsom.
Gondolatmenetemből aggódó hangja zökkentett ki.
- Gondolom, akkor van egy csomó kérdésed.- nézett rám szomorúan.
- Jaj Bátyó!- nyögtem. Utáltam, ha szomorú, és ha miattam, akkor magamat utáltam.- Nem kell válaszolnod. Sőt! Feltennem sem kell őket!
- De!- mondta határozottan. - Inkább én mondjam el, mintsem anya, vagy a Nagyi.
- Várj!- tiltakoztam hirtelen.- Anya?!
- Igen Hugi...- hajtotta le a fejét.- Anyu azért van sokáig dolgozni... Valójában kettőig tart a munkája, utána elmegy és olyan családokra vigyáz, akik kertjének közelében vámpírokat észleltek.
- De akkor, mikor itt volt egy vámpír, akkor...- nem tudtam befejezni a mondatot.
- Volt itt egy vámpír?!- kiáltotta- Nem esett bajod igaz?
- Jól vagyok. De a Nagyi szerint- elcsuklott a hangom- A nagyi szerint Justin Bieber volt a vámpír.- hunytam le a szemem.
- Mi a baj?- kérdezte aggódva. Nem tudtam elmondjam-e neki. Ha ő is azt mondja, amit a Mamánk, akkor összeomlok lelkileg. Féltem, de tudtam Josh-ra mindig, mindenben számíthatok.
- Én beleszerettem Justin-ba.- hangom remegett, mikor kimondtam nevét. Nyelt egyet, majd azt mondta.
- Ez normális dolog. Tini vagy.- átölelt, majd visszatértünk a vámpírvadászathoz.
- Mi az a méreg amivel megölöd őket?- tettem fel az első kérdést.
- A csalán levelét megfőzöd mézben. Ettől sűrű masszát kapsz. Az egészet lefagyasztod, majd mikor már kőkeményre fagyott 3 dl tűzforró szenteltvízben kiolvasztod. Az egészet vanílialevélbe csomagolod, majd elégeted. Az így kapott port feloldod sós vízben, melyhez hozzá kell adnod 5 csepp vámpírmérget.
- Azt a!- nyögtem. Ez elég bonyolultnak hangzott. Hihetetlen, hogy erre az egyik ősöm jött rá. Felmerült bennem egy nagyon fontos kérdés.
- Honnan ismerem meg, hogy ki a vámpír?- tettem fel a kérdést, mire hatalmas csönd borította be a házat és környékét. Josh szeme úgy kikerekedett, mintha szellemet látott volna.
- Maradj itt! -nyögte, majd megfogta az asztalon pihenő dolgait és elindult az ajtó felé. Félni kezdtem.
- Mi történt?- kérdeztem aggódva.
- Itt egy vámpír!


bocsi h rövid xD
csak most meek füzeteket venni xD meg azt akarom h izguljatok!ú
puszi: girl96♥