29. rész: Szíves fogadtatás

- Jól van!- hallottam meg Pattie hangját.- Szeretném bemutatni Justin új testőrét!- mondta és én pont abban a pillanatban léptem be a szobába. A levegő megfagyott s senki sem tudott megszólalni a meglepettségtől. Egy pillanatig Justin tekintete rám irányult, majd barátnője éles hangja megtörte a csendet s fejét elfordította.
- Szia én Caitlin vagyok. - pattant fel s nyújtotta kezét felém. Tekintetem oldalra vetettem s láttam amint Justin kérdően néz anyjára aki mindössze egy kedves mosolyt ad válaszul neki. Usher arcán is az értetlenség érződik de miután ránézett Pattiere megértette a szándékát s ő is csak mosolygott. 
- Zoé - válaszoltam ridegen s fogtam meg kezét Caitlinnek. 
- Biztos, hogy ez a csaj megtudja védeni Justint? - lépett oda Justin anyjához a lány s azt hitte, nem hallom amit kérdez de vámpírvadászként kifinomultabbak az érzékszerveim mint más átlagos embernek.
- Kételkedsz bennem? - leptem meg kérdésemmel a csajt. 
- Én nem... csak...  - zavarában nem tudott mit mondani de szerencsére Pattie kimentette a bajból.
- Justin nem is üdvözlöd az új testőröd?! - szólította meg fiát.
- Máris anya - vetette oda a választ édesanyjának s felállt a fotelből amiben eddig ült majd odaballagott hozzám. - Jó újra látni Zoé - puszilta meg a kezemet.
- Részemről a szerencse. - válaszoltam illedelmesen. Usher csak intett nekem az ágyról én pedig egy fejbiccentéssel visszaköszöntem. 
- Ti már ismeritek egymást? - lépett oda hozzánk Caitlin és "marta" el tőlem Jusst.
- Mondhatjuk így is. - hajtottam le a fejem miközben kezemet a szám elé helyeztem s Justin csak elmosolyodott.
- Na az szupi . - örült Justin barátnője, bár nem tudom minek.
- Anyu beszélhetnénk? - kérdezte Justin majd meg sem várta anyja reakcióját megfogta a kezét s kihúzta a nappali részbe majd visszakukucskálva szólt Ushernek is, hogy menjen ki. Eltelt pár perc s vissza is jöttek. 
- Most megyek zuhanyozni ha megbocsájtotok. - majd fogta magát Juss és bement a fürdőbe.
- Gyere Zoé megmutatom a szobád. - szólt kedvesen Pattie s magunk mögött hagytuk Ushert és Caitlint. Éreztem Usher szúrós tekintetét hátamban. Félt talán? Még hallottam Justin barátnőjének fújását, majd elkanyarodtunk és egy ajtóhoz értünk. 
- Vic, Nick és Michael (Justin táncosai) egy szobával melletted laknak. Esténként elég hangosak- jegyezte meg mosolyogva Pattie, majd benyitott a szobámba. Egy franciaágy volt a szoba közepén, mellette egy aranyos fenyőből készült éjjeliszekrény. Az ággyal szemben a falon plazma TV pihent, mellette pedig egy hatalmas szekrény, melyen egy testnagyságú tükör volt.
- Három koncert lesz itt! Ami öt napot jelent- tette hozzá, majd kiment és becsukta az ajtót. A fal Narancssárgás árnyalata tavaszias hatást keltett, az amúgy egyre hűvösödő őszben. Az ablakok közrefogták az erkély üvegajtaját. Rátettem kezemet az ezüst színű kilincsre, tenyeremet hideg rázta meg. Lehajtottam a jéghideg fémkilincset és kiléptem az erkélyre. NewYork mindig világos, mindig éber képét láttam magam előtt. Lehunytam szemem és élveztem ahogy a hideg szellő megfújja arcomat. Kedves voltam Justin-nal és most fáj... Felszakadtak azok a sebek, melyek éppen beforrtak volna.
- Ugye nem fogsz megölni?- ugrott mellém hirtelen Usher.
- Érdekes, hogy félsz...- nyitottam ki a szemem, de nem néztem rá, csak a magas épületek fényében gyönyörködtem.
- A haláltól mindenki fél- hangjában csilingelt a félelem.
- Ez akkor is eszedbe jut, amikor táplálkozni mész?- néztem rá gúnyos tekintettel. Arcán rettegés csillant meg.
- Nem foglak bántani!- nyugtattam meg, majd visszafordultam a new yorki tájhoz.- Nem azért vagyok itt. - mondtam, és akkor esett le, hogy tehetetlenül kell végignéznem, ahogy ezek megölnek embereket.
- Köszönöm, Zoé!- fordult meg.
- Ne köszönd!- vágtam á- Ha vége ennek az egésznek...- félbehagytam a mondatot, majd egy mély levegővétel után folytattam- Csak ne köszönd...- azzal bement. 
Lenéztem és el sem hittem milyen magasan vagyunk. 24. emelet. Huu... Visszamentem a szobámba, de nem nagyon pakoltam ki. Öt napra minek? Átvettem egy kényelmes melegítőt, majd kiléptem a szobámból és egyenesen szomszédaimba, azok közül is Michael-be estem.
- Jaj, ne haragudjatok!- kérdem bocsánatot.
- Ugyan máár!- nyögte Vic.- Semmi probléma!- mosolygott.
- Te vagy Zoé?- kérdezte Nick- Igaz?
- Igen- mosolyogtam, és öröm volt a srácokra nézni. Olyan életvidámak voltak. Majd tovább álltak s én elindultam Justin szobája felé azonban az ajtóban megtorpantam. Nem tudtam, hogy tényleg be akarok e menni Justinhoz vagy nem, de sajnos nem volt sok gondolkodási időm mert az ajtó hirtelen kitárult s Justint láttam magam előtt, érthetetlen arccal.
- Zoé? - lepődött meg.- Mit szeretnél? - támaszkodott az ajtónak, s szemem megakadt félmeztelen testén.
- Én csak... - próbáltam kitalálni valami hihetőt de nem ment valami jól. - beszélgetni  szerettem volna veled egy kicsit hisz érdekes most ez a helyzet. - magyarázkodtam.
- Hát elég érdekes. - mondta ő is. - Nem jössz be? - kérdezte miközben kijjebb nyitotta az ajtót. Nem szólaltam meg csak bólintottam és bementem. 
- Bocsi a kupiért. - lökte arrébb az egyik nadrágját az ágyon. - épp most válogatom a következő fellépésre a ruhámat. - én csak kedvesen mosolyogtam. Aztán ismét ránéztem a felsőtestére s nehezen bár de megszólaltam.
- Ha zavarok elmehetek. - és éreztem, hogy ebben a pillanatban elvörösödtem.
- Jaj nem zavarsz. - törölgette a még nedves haját egy törölközővel. - Máris felöltözök. - indult a szekrénye felé. Nagyokat nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy Justin látványa még mindig ennyire felkavar. Belebújt az egyik fekete pólójába s szívem lüktetése máris lassult. - Hogy, hogy elvállaltad azt, hogy vigyázol rám? - kérdezte miközben helyet foglalt az ágyon.
- Ki más védene meg egy vámpírt a vámpír társaitól ha nem egy vámpírvadász?! - feleltem de miután kimondtam ezt a mondatot rájöttem, hogy elég hülyén hangzott, s erre Justin is rájött mert hatalmas nevetésben tört ki. - Ne nevess ki - utasítottam de én is alig tudtam megszólalni a nevetéstől. Furcsa volt, hogy nevetünk, vagyis nem az volt a furcsa hanem inkább az, hogy ezt együtt tesszük. 
- Csak egy ilyen mondat telik a világ legjobb vámpírirtójától? - kötekedett Justin.
- Héé. - nevettem s felkaptam az ágyról az egyik párnát. Justin felé álltam és elkezdtem ütni a párnával. Ő hanyatt vágódott az ágyon s próbálta magát kezével védeni a nevetés miatt ez nehézkesen ment. Egyszer csak elkapta a párna egyik sarkát és megrántotta. Nem voltam erre felkészülve így tehetetlenül zuhantam rá Justinra. A párna, mellém az ágyra kiesett az kezemből én pedig Justinon feküdtem s mind a ketten szüntelenül nevettünk. Egyik kezével arrébb söpörte a hajamat az arcomból s ekkor abba maradt a nevetés. Mélyen a szemébe néztem s komolyság ült az arcunkra. Éreztem amint az ő szíve is egyre hevesebben vert s szívünk szinte egyszerre dobbant. Ekkor kopogás hallatszott. 
- Justin sikerült kiválasztanod a ruhád? - hallatszott meg Caitlin hangja. Hirtelen felpattantam s Justin mellé ültem amikor épp benyitott a barátnője. - Zoé te is itt vagy? - lepődött meg.
- Nem, nem vagyok itt Caitlin. - nem bírtam megállni, hogy ne mondjam ki ezeket a szavakat. Hallottam amint Justin halkan el kezd kacagni majd miután Caitlin sértődött fejére tekintett abba hagyta.
- Segít ő is kiválasztani a ruhámat. - mondta már komolyabban.
- Miért nem engem kértél meg ? - kérdezte karöltve.
- Mert nem akart zavarni téged, hisz így is olyan sokat teszel meg érte. - mondtam de szinte már a hányinger kerülgetett a saját szavaimtól.
- Ez igaz. - ült le ő is Justin mellé s keresztbe rakta a lábát. - Na és sikerült már kiválasztani? - emelt fel egy lila színű pulcsit.
- Még nem - mondta Justin.
- Szerintem ez jól állna neked. Szerinted Zoé? - mutatta a pulcsit.
- Igen szerintem is de sajnos most megyek mert nagyon kimerültem. - igazából teljesen fel voltam frissülve de nem voltam benne biztos, hogy tovább bírom hallgatni ezt a csajt. - Sziasztok. - csuktam be magam után az ajtót s megkönnyebbülést éreztem. A folyosón Usher tűnt fel.
- Szia Zoé. - köszönt kedvesen egy mosollyal az arcán.
- Szia. Hát te?  - mosolyogtam vissza.
- Csak vacsorázni voltam. - ekkor a mosoly lefagyott az arcomról s inkább a borzongást lehetett rajtam észlelni. - Nyugi. - nevetett fel. - Egy étteremben. - sóhajtottam egyet majd megnyugodtam. - Na viszlát. - állt tovább Usher s én is visszavonultam a szobámba. Lezuhanyoztam s az ágyam közepére ültem törökülésben. Bekapcsoltam a tv-t hátha van benne valami érdekes de szokás szerint sehol semmi. Úgy döntöttem, hogy elteszem magam holnapra de sehogy sem tudtam elaludni. Nagy nehezen éjfél tájékán elaludtam s különös dolgot álmodtam....


Remélem tetszik.(: Komit írjatok légyszii (: Dettus.











Ebben a videoban láthatjátok az új szereplőket (a táncosokat)(: