19. rész: Elfogadják vajon a két ifjú szerelmét?!

- Köszönöm- mondtuk egyszerre, mikor hirtelen belépett Josh és a Nagyi...
- Zoé azonnal gyere ide! - kiáltott a nagyi.
- Ő egy vámpír - szólalt meg Josh miközben elővette a vámpírmérget.
- Neee! - ugrottam fel és testemmel Justint próbáltam védeni.
- Meg kell ölnünk még mielőtt ő tenné ezt velünk - indult Josh felém.
- De ő nem fog minket bántani - próbáltam meggyőzni nem épp nagy sikerrel.
- Állj! - állt fel Justin és kicsit arrébb lökött engem. Szemtől szemben állt Joshal.
- Ne merj a húgomhoz nyúlni! - mondta mérgesen Josh.
- Nem akarom bántani se őt se titeket. Igaz hogy vámpír vagyok de... - ekkor kicsit megállt s tekintetét rám vetette majd ismét folytatta - szeretem Zoét.
Nagyi és Josh szótlanul, megdermedve álltak és én sem tudtam mit mondani. Ahogy kiejtette e két szót szívemet melegség töltötte el s tudtam hogy én is viszonozom ezt a szeretetet.
- Akkor is meg kell hogy öljelek. - mondta Josh. - Te egy vámpír vagy, akármikor elborulhat az agyad és neki eshetsz Zoénak vagy akármelyikőnknek. Muszáj meg tennem. - folytatta.
- Legyen - mondta Justin a legnagyobb meglepődésemre.
- NEEM! - üvöltöttem. - Ezt nem teheted Josh! Justin! Te pedig nem hagyhatod! - fakadtam ki.
- Zoé! - Fogta meg a kezem Justin. - Igaza van. Bár tudok magamon uralkodni nincs rá garancia hogy nem esik meg az hogy elvesztem a fejem. Ha így kell lennie hát legyen - hajtotta le fejét.
- Josh kérlek ne! - már sírva mondtam bátyámnak aki egyre közeledett Justinhoz. - Én vállalom ezt a kockázatot. - szipogtam.
- Zoé meg kell értened hogy... - nem hagytam hogy befejezze, bátyám szavába vágtam.
- Nem kell megértenem. - szorosan magamhoz öleltem Justin. - Végre van akit szeretek és ő ezt viszonozza is és ti megakarjátok ölni? Ti tényleg nem akarjátok hogy boldog legyek? - fejemet Justin mellkasára hajtottam s éreztem ahogy könnyeim szépen lassan eláztatják felsőjét. Hirtelen egy halk koppanást hallottam mire fejem felemeltem. A fecskendő melyben a méreg volt, szépen lassan gurult a földön majd a falba ütközve megállt. Joshra néztem, s láttam a szemében hogy csak is értem nem teszi meg a kötelességét. Kibontakoztam Justin karjaiból és odarohantam Josh-hoz majd szorosan átöleltem. Most érződött igazán a testvéri szeretet kettőnk között. Ahogy nagyira tekintettem láttam hogy elmosolyodik majd kimegy a szobából.
- Köszönöm. - mondtam majd ismét, még szorosabban megöleltem bátyámat. Justin is odalépett Josh-hoz és kezet fogott vele, ezzel kimutatva hogy mennyire hálás neki.
- Na jól van elég lesz! - mondta Josh mire én elengedtem ő pedig elmosolyodott. - Most mennem kell, van még pár dolgom. Jók legyetek ám! - majd lehajolt és felvette az imént elgurult fecskendőt és kisétált a szobámból.Justin és én leültünk az ágyra de egyikünk sem szólalt meg. Egy ideig mind a ketten némán ültünk és néztük a földet. A némaságot remegő hangom törte meg.
- Nagyon féltem hogy elveszítelek. - mondtam ki majd Justin szemébe néztem. Ő gyengéden kezét a combomra helyezte és elmosolyodott.
- Én is féltem. - majd közelebb hajolt arcomhoz és ajkaink ismét egyé váltak. Teljesen megnyugtatott az az érzés, hogy még mindig itt van, és hogy még mindig érezhetem. Ekkor azonban, hirtelen eszembe jutott Emma. Gyorsan magam felé fordítottam a laptopot és rákattintottam az asztalon villogó kis ablakra, amely hirtelen felugrott. Emma már rengeteget írt ezért elég sokat kellett felfelé görgetnem hogy elolvashassam az elejéről. Már nagyon kíváncsi voltam hogy mi lehetett ilyen sürgős de a nagy "harc" és vita közepette teljesen megfeledkeztem szegényről. Ahogy olvastam a sorokat nagyon ledöbbentem. "Tegnap este valaki felgyújtotta az iskolánkat. A tettesről még egyenlőre semmit sem tudni, de két tanár meghalt, azonban az egyik nem a tűz miatt. Ugyanazok a sérülések voltak rajta mint Ashleyen és Billen. A rendőrség keresi a tettest aki lehet hogy nem is ember." Miután befejeztem az olvasást, tekintetem rögtön Justinra irányítottam, de láttam hogy ő még olvassa e borzalmas sorokat. Amikor befejezte az olvasást, látta hogy milyen tekintettel nézek rá, és rögtön megszólalt.
- Ezt nem én tettem. Esküszöm! - mentegetőzött, vagy lehet hogy igazat mondott de annyira össze voltam zavarodva hogy nem tudtam eldönteni.
- Jól vagy? - kérdezte majd hátamat lassan elkezdte simogatni.
- Nem értem. - arcomat a kezembe temettem. - De mégis mi történhetett? Ki gyújtana fel egy iskolát? és azt a tanárt, aki nem a tűzben halt meg, ha nem te, akkor ki ölte meg?!
- Nem tudom Zoé, nem tudom. - próbált nyugtatni de nem volt nagy sikere. Mivel látta hogy nagyon mélyen érintett ez az egész, felhívta a mamáját hogy ma este itt szeretne maradni, azonban azt mondta hogy egy hotelben fog megszállni. Szerencse hogy másnap nincsen koncertje, mert akkor nem maradhatna itt velem. Nagyon jól esik hogy ennyit törődik velem, és hogy ilyen megértő. Már csak anyát kell meggyőznöm hogy itt maradhasson, de ahogy ismerem anyut ez egyszerű lesz. Még sokáig beszélgettünk az ágyamon ülve, bár néha fekve is és rengeteg újdonságot megtudtam Justinról. Este 11 óra felé járhatott amikor anya hazaérkezett. Rögtön lerohantam elé, hogy még a nappaliban tudjak vele beszélni.
- Szia Kicsim! - köszöntött majd adott egy puszit. - Milyen volt a napod? Hallottad a borzalmas hírt? - tette fel sorra a kérdéseket miközben lepakolta nehéz szatyrait, táskáit. Válaszoltam minden kérdésére, majd erőt vettem magamon és Justinra tereltem a szót.
- Anya... lehetne egy kérésem? - kicsit bátortalanul indultam neki, de miután arra gondoltam hogy ezt mind Justinért és magamért teszem, máris több lett a bátorságom.
- Mi lenne az? - huppant bele a kényelmes fotelbe, egy forró teával a kezében.
- Tudod van az a híres énekes, Justin Bieber... tudood.
- Igen tudom, akinek a koncertjén voltál igaz?
- Igen ő az. Na szóval, ismét itt van a városban és nem akar nagy felhajtást kelteni, és a koncert után egészen jóba lettünk, és most is itt van nálunk.
- Itt?? Nálunk? Mégis hol? - nyílt tágra anya szeme és rögtön körülnézett hátha meglátja valahol.
- Fent van a szobámban, de kérlek anyu hadd maradjon estére. Ha hotelbe menne akkor az feltűnést keltene és nem lenne egy nyugodt perce sem.Kérlek kérlek. - bevetettem a jól megszokott 'kiskutyanézést' .
- Nem is tudom. Hisz ő mégis csak egy sztár. - mondta elgondolkodva.
- Kérlek anyu. Ő is szeretne maradni. - próbáltam győzködni ahogyan csak tudtam.
- Ebben biztos vagy kicsikém?
- Kérdezzük meg tőle. JUSTIN! - kiáltottam fel. Ekkor Justin lépett ki az ajtómon de nem jött le teljesen mellénk, inkább megállt a lépcső tetején. Talán kicsit tartott anyától.
- Gyere ülj le ide mellém Justin. - hívta közelebb anya. Justin szépen lassan elindult lefelé a lépcsőn és láttam rajta hogy minden lépését erősen megfontolja. Lehet hogy attól félt hogy anyu megérzi hogy vámpír, de reménykedtem hogy nem hisz ha megtudná nagyon kiborulna. Justin leült anya bal oldalán lévő fotelba, de izmai megvoltak feszülve, látszott rajta hogy nagyon izgul.
- Tényleg itt szeretnél maradni? - kérdezte tőle anya majd belekortyolt a lassan már hidegre hűlt teájába.
- Ha lehetséges igen, de ha problémát jelentek akkor máris elmegyek. - válaszolta udvarias hangvétellel Justin.
- Nem, nekem nem jelentesz problémát. - ekkor anya elmosolyodott. A beszélgetés kezdete óta először. Látszott Justinon hogy ez valamelyest megnyugtatja.
- Akkor maradhat?? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon.
- Ha tényleg ezt szeretnétek... legyen.
- Köszönöm anyu! - ugrottam az ölébe, s közben majdnem kilötyfölődött a kezében lévő tea.
- Nagyon szépen köszönöm - köszönte meg utánam Justin is.
- Na és tudod már hol fog aludni? - nézett rám kérdően anyu.
- Vel... - mielőtt befejeztem volna láttam anyu kérdő tekintetét és rögtön változtattam az elkezdett mondaton - Majd felviszem a szobámba a szivacsot és azon. - mosolyodtam el és láttam hogy Justin szája szélén is megjelent egy aprócska mosoly.
- Rendben van. - itta meg az utolsó kortyot anya. - akkor lassan hozzá is láthatsz - állt fel és ölelt meg. Ahogy kiért a konyhába Justin is felállt a fotelből és közelebb lépett hozzám.
- Szerinted tudja? - karolta át derekam.
- Szerintem nem, és tőlem nem is fogja megtudni - adtam arcára egy puszit és elindultam hogy előkészítsem Justin fekhelyét, de valahogy úgy éreztem hogy nem ott fog aludni. Justin vissza sétált a szobámba és bekapcsolta s hallottam amint bekapcsolja a tv-t. Még mielőtt anya hazaért volna készítettem ki neki egy pólót hogy majd abba aludhasson. Amikor a szivacsot felhoztam a lenti szobából, gondoltam előtte megkérdezem Justint hogy meg felel-e neki, mert feleslegesen nem akartam becipelni a szobámba. Résnyire nyitottam még csak ki az ajtót amikor megpillantottam Justin aki épp a pólóját vette le. Megfordulhattam volna és vissza térhettem volna 1 perc múlva mikor már átöltözött, de lábam mintha a földbe gyökerezett volna. Néztem ahogy izmai megfeszülnek miközben az ágyamra dobja levetett felsőjét. Lehajolt a másik pólóért amelyet én készítettem ki neki, és kezeit beledugta. Azonban mielőtt teljesen felvette volna megfordult és észrevett. Zavaromban teljesen elvörösödtem és még mindig testét bámultam melyre lassan rásimult a puha anyagú póló.
- Én csak...bejöhetek?
- Persze - mosolygott. - hisz ez a te szobád. - most már inkább nevetett mint mosolygott.
- Ez megfelel a mai estére ágynak? - mutattam a földön heverő szivacsra.Mélyen a szemembe nézett.
- Nekem mindegy hogy min alszok, ha ennyire közel lehetek hozzád. - szavai olyan igézőek voltak hogy kellett pár másodperc mire feleszméltem a csábításukból.
- Akkor szerintem be kéne vinni a szobába nem gondolod? - majd egy mosolyt villantottam melyre ő azt viszonozta. Elindultunk a szivacs felé, s amikor Justin felé fordultam már csak azt vettem észre hogy elvesztettem egyensúlyomat, s pár másodperc múlva már a szivacson feküdtem, Justin pedig rajtam. Mind a ketten hatalmas nevetésben törtünk ki. Ekkor megpillantottam anyát aki a lépcső aljánál állt.
- Gyerekek, meg van már ágyazva? - kérdezte miközben egyik kezét a csípőjére téve megállt.
- Máris meglesz. - mondtam gyorsan majd Justin lemászott rólam. Ketten megfogtuk a szivacs végét és bevittük a szobámba. Tettem rá egy lepedőt, egy takarót és egy párnát.
- Remélem így megfelel - mondtam.
- Tökéletes. - válaszolt s hozzám bújt. Illata még mindig rabul ejtett.
- Azt hiszem ideje lefeküdni - mondtam miközben Justin elengedve kezdtem rendet rakni a saját ágyamon.
- Igen az jó lenne. Elég fáradt vagyok. - majd bebújt a takarója alá. Én még kimentem a fürdőbe átöltözni majd amikor visszatértem Justin már látszólag aludt. Leoltottam a lámpát majd közelebb mentem Justinhoz. Felé hajoltam és adni akartam neki egy jó éjt puszit amikor hirtelen kinyitotta szemeit és berántott maga mellé. Szívem hevesen vert, ő pedig csak nevetett.
- Megijedtél? - karolt át.
- Szerinted? - fordultam felé és én is átkaroltam. Egymással szemben feküdtünk és úgy öleltük a másikat. Már fél álomban voltunk amikor hallottuk hogy Josh megjött és anyuval dumál lent. Anyu elmondta neki az egészet ami történt és hogy Jusin nálunk alszik.
- Így hát Justin itt alszik nálunk.
- Az jó. És mit szóltál ahoz hogy vámpír? - amint meghallottam ezt a mondatot szívem elkezdett kalapálni és forróság öntött el. Justin is riadtan nézett rám és vártuk anyu reakcióját ami hamar meg is érkezett.
- Micsodaa?? - hallani lehetett ahogyan elejti azt a tárgyat ami a kezében volt és elindul felfelé a lépcsőn. Gyorsan felpattantam és átakartam mászni a saját ágyamba de már késő volt. Ekkor anyu nyitott be a szobámba s villanyt feloltva tekintetünk találkozott. Az enyém rémült volt az övé pedig mérges, villámokat szóró. Tudtam hogy most ezt nem ússzuk meg.


Komikat vároom.:P remélem tetszett (: by: Dettus. ^^