27. rész: Váratlan dolgok

Azt kívántam, bárcsak sose ismertem volna meg Justin-t.  Akkor Emma élne, én nem lennék vámpírirtó és ő is boldogabb lenne...
Úgy éreztem számomra vége a világnak...
Egyik este ismét a szobámban ültem az ágyamon és bámultam a tévét. Valami kibeszélő show ment. Megszomjaztam. Elindultam le a konyhába, hogy iszok egy pohár hideg barack levet de mikor a konyha bejáratához értem lábaim megdermedtek. Josh, anyu és a nagyi beszélgettek. Ezzel nem is lett volna semmi gond amíg meg nem hallottam, hogy miről, vagyis kiről beszélnek.
- Szerinted elmondjuk Zoénak? - kérdezte anyáéktól Josh.
- Nem tudom. - szólalt meg anyu.
- Joga van tudni. Előbb vagy utóbb úgyis megtudja. - érvelt nagyi.
- De most nagyon felkavarná - folytatta anyu - Így sincs jó állapotban. 
- Nagyinak viszont igaza van - dörzsölte meg szemeit Josh.
- Akkor mi legyen? - vacillált anyu.
- Nem tudhatjuk, hogy milyen reakciót váltana ki belőle ha megtudná, hogy Justinnak menyasszonya van. - szemeim felakadtak s alig kaptam levegőt. Muszáj voltam megtámaszkodni a falban, hogy nehogy összeessek. Pár másodperc elteltével észhez tértem és beléptem a konyhába. A némaságomnak ezennel vége lett. 
- Justin? - nem tudtam megállni, hogy ne ejtsem ki ezt a nevet. Hirtelen 3 rémült és csodálkozó arc fordult felém. Nem tudták, hogy örüljenek e vagy sírjanak. Örültek, hogy végre oly rég óta ismét hang hagyta el a torkom de megvoltak rémülve, hogy mi a reakcióm erre a hírre. - Ez igaz? - kérdeztem bár bizonytalanul. Furcsa volt ismét beszélni, mintha egy kisgyerek ejtené ki csöppnyi ajkain az első szavait.
- Kicsim hisz te beszélsz! - örült anyám s a nyakamba borult és erős ölelésével már szinte fojtogatott.
- A kérdésemre válaszoljatok - már szinte nehéz volt megformálni a szavakat. El is felejtettem már, hogy milyen a hangom. Érdekes volt újra hallani.
- Igaz - nézett rám szánakozóan Josh, majd nagyi egy újságot nyomott a kezembe melynek címlapján Justin és a leendő felesége szerepelt. Egy rövidke szöveg volt alatta amin szememet gyorsan átfuttattam. " Justin így nyilatkozott a megdöbbentő hírről: ,,Megtaláltam életem szerelmét. Benne megvan minden amit eddig kerestem de Belieberek ne szomorkodjatok még mindig ti vagytok a legjobbak.,,- nyilatkozta a híres tini sztár. Vajon hol lesz az esküvő és kik lesznek meghívva?" Ismét nehéz volt megszólalnom. Nem hittem el, hogy Justin elkötelezi magát. Habár amit velem tett, jobban mondva Emmával, örök gyűlöletet váltott ki bennem iránta mégis úgy éreztem valami megmozdult a szívem legmélyén. Nem kommentáltam az eseményt csak vissza adtam bátyámnak az újságot és felvonultam a szobámba. Próbáltam nem erre koncentrálni, s elterelni a figyelmemet de persze, hogy még a tévében is ez ment. Szó mi szó a lány tényleg szép volt, bár a haja nem volt valami mesés és hát az alakja sem tökéletes. Rosszul éreztem magam, hogy rögtön kritizálni kezdtem a csajt de ez az igazság, és ha ez még nem lett volna elég Justin új klippje is szóba került. Vállalkozó szellemű, szép lányokat várnak jelentkezni és Pattie is segít Justinnak a döntésben. Miért nem a leendő felesége Caitlin lesz benne? Végül is nekem mindegy. Akár merre néztem mindenhonnan csak Justin jutott az eszembe, és még mindig nem fért a fejembe, hogy hogy tud ilyen fiatalon megházasodni. Hallottam amint anyuék elmennek itthonról de különösebben nem érdekelt. Úgy döntöttem, hogy most a hétvégémet teljes mértékben magamra fordítom és sziesztázni fogok. Ezt el is kezdtem ma este. Készítettem magamnak egy forró teát majd kipakoltam az összes körömápoló és köröm festő cuccomat az ágyra. Jól betakaróztam és betettem egy a kedvemhez illő filmet ami nem volt más mint a Kegyetlen Játékok. Ezt a filmet egymás után akár 1000x is megtudnám nézni. Halvány lilára festettem közben a körmeimet és lassacskán megittam az eper teámat. Máris jobban éreztem magam. Miután vége lett a filmnek belebújtam a mamuszomba és lecsoszogtam a konyhába. A már üres bögrémet belehelyeztem a mosogatóba s engedtem bele egy kis vizet. Amikor balra tekintettem az udvarra néző ablak felé úgy láttam mintha valaki mozgolódott volna odakint. Odamentem hát az ablakhoz s kezemmel arrébb húztam a függönyt majd kikukucskáltam. Nem láttam senkit így elindultam, vissza a szobámba de épphogy megfordultam zajt hallottam kintről. Az előszobába siettem majd felkaptam a kabátomat. Kinyitottam a bejárati ajtót s körülnéztem odakint de nem vettem észre senkit és semmit. Kijjebb léptem a kis teraszra amely az ajtó előtt volt s letekintettem róla de ott sem volt senki. Hirtelen mintha palackok gurultak volna szerte szét a hátsó udvaron. Már rengeteg vámpírral végeztem, s éltem át szörnyű dolgokat mégis a hideg futkosott végig minden testrészemen.
- Hahó. - lépkedtem lefelé a lépcsőn s épp hogy leértem mögöttem bezárult az ajtó. Visszafutottam s benyitottam az előszobába. Kitapogattam a falon lévő kapcsolót és feloltottam a lámpát. Fénye kellemetlenül hatott a sötétséghez szokott szememnek. Láttam, hogy a nappaliba vezető ajtó is be volt zárva. Tudtam ha van itt valaki akkor az ott lesz. Levettem halkan a kabátomat s vissza akasztottam a fogasra. Már az ajtó üvegén láttam, hogy valaki ül a fotelban, anyám helyén. Azt hittem ha megtudom, hogy van e valaki odabent megnyugszom de csak még idegesebb lettem tőle. Kezeim jéghidegek voltak s nehezükre esett ráfonódni a kilincsre. Az ajtó nyikorgott majd kitárult. Ott ült a sötétben az alak de nem tudtam vonásaiból kikövetkeztetni, hogy ki lehet ő. Hosszú hajából kiderült, hogy valószínűleg nő de semmi több. Nem szólalt meg s én sem. Álltam egy darabig és vártam valamire de igazából én sem tudom, hogy mire. Óvatosan a fal mellett elindultam a kapcsoló irányába. A nő fejével követte minden mozdulatomat. Figyelt. Kezeimmel nehezen találtam meg a kapcsolót de végül sikerült. Ujjaimat felcsúsztattam rá s lenyomtam. A villany feloltódott s a nő lelepleződött. Nem várt személy ült a fotelban. 


na.izgultok?:PP remélem tetszett.(: lécci.írjátok.meg.komiban.mindenféleképpen.a.véleményeteket.:)köszii.Dettus.(:

U.I.: Justin menyasszonya Caitlin nem ugyan az mint Caitlin Beadles !!!!