- Igen! A vaku miatt!- örvendezett a mi kis paparazzónk. Jobban megnéztem a képet. A hideg végigszaladt a gerincemen és egyenesen a szívemig merészkedett. Mintha vad hűvös szellő fújt volna át az iskolán. Szívem jelzésbe kezdett. Csapkodta a bordáimat, a félelem erősödni kezdett bennem.
Justin szeme nem a vakutól volt piros. Hirtelen az jutott eszembe mi van ha ő...? De neeem. Akkor megijedtem volna a szempártól.
- Amúgy jöttök a holnapi koncertre?- kérdezte mindenki a másiktól és kórusban skandáltuk: - Igen, megyek!
Végiggondoltam mi fog velem történni a következő nap estéjén. Első sor! Justin pár méternyire fog énekelni tőlem és talán rám pillant. Az egész város Justin nevétől zengett.
Elkezdődött a történelem óra, ahol régi mítoszokról és legendákról beszélgettünk. A vámpírok is szóba kerültek, mire ereim bizseregni kezdtek.
A gyilkosságokat mindenki elfelejtette kivéve én. Én még mindig a megfejtést kerestem. De minél jobban próbáltam összerakni a képet, annál jobban zúgott a fejem.
"Meg kell ölnöd! Találd meg! Méreg! Az egy gyilkos! Legyél te az ő gyilkosa! Pusztítsd el!"
- ÁÁÁ !- üvöltöttem a fájdalomtól, majd sikítva a földre estem- NEEM! ELÉÉG!- üvöltöttem és éreztem ismét kárt akarok majd tenni magamban, vagy esetleg egy társamban. Bármennyire is zúzta agyamat a sok hang erősnek kellett maradnom. Feltápászkodtam, miközben fejemet legszívesebben égő lávába mártottam volna. Éreztem, ahogy egyensúlyérzékem lényegesen alacsonyabban működik ahogy eddig. Dülöngélve próbáltam rohanni, miközben a hangok egyre hangosabban és kegyetlenebbül kínozták agyamat. A legközelebbi biztonságot jelentő helyhez futottam. Nagymamám házához!
De még mielőtt odaértem volna elfogyott minden erőm. A fájdalom egyre erősebbé vált és én elgyengültem. Pár háztömbnyire nagyanyámtól összerogytam és erőtlen testem magatehetetlenül rángatózott a földön. Az utosó kép amire emlékszem az nagymamám összemosódott arcképe...
- Amúgy jöttök a holnapi koncertre?- kérdezte mindenki a másiktól és kórusban skandáltuk: - Igen, megyek!
Végiggondoltam mi fog velem történni a következő nap estéjén. Első sor! Justin pár méternyire fog énekelni tőlem és talán rám pillant. Az egész város Justin nevétől zengett.
Elkezdődött a történelem óra, ahol régi mítoszokról és legendákról beszélgettünk. A vámpírok is szóba kerültek, mire ereim bizseregni kezdtek.
A gyilkosságokat mindenki elfelejtette kivéve én. Én még mindig a megfejtést kerestem. De minél jobban próbáltam összerakni a képet, annál jobban zúgott a fejem.
"Meg kell ölnöd! Találd meg! Méreg! Az egy gyilkos! Legyél te az ő gyilkosa! Pusztítsd el!"
- ÁÁÁ !- üvöltöttem a fájdalomtól, majd sikítva a földre estem- NEEM! ELÉÉG!- üvöltöttem és éreztem ismét kárt akarok majd tenni magamban, vagy esetleg egy társamban. Bármennyire is zúzta agyamat a sok hang erősnek kellett maradnom. Feltápászkodtam, miközben fejemet legszívesebben égő lávába mártottam volna. Éreztem, ahogy egyensúlyérzékem lényegesen alacsonyabban működik ahogy eddig. Dülöngélve próbáltam rohanni, miközben a hangok egyre hangosabban és kegyetlenebbül kínozták agyamat. A legközelebbi biztonságot jelentő helyhez futottam. Nagymamám házához!
De még mielőtt odaértem volna elfogyott minden erőm. A fájdalom egyre erősebbé vált és én elgyengültem. Pár háztömbnyire nagyanyámtól összerogytam és erőtlen testem magatehetetlenül rángatózott a földön. Az utosó kép amire emlékszem az nagymamám összemosódott arcképe...
**§*§**
- Áu!- nyögtem, mikor magamhoz tértem- Szörnyen fáj a fejem- mondtam. Nagyanyám egy csésze teával a kezében ült a vaj fehér karosszékén, piros kosztümben. Komolynak tűnt.
Házától mindig hideglelést kaptam. Családunk tagjainak festményei lógtak a falon, valami fura öltözetben, fura fegyverekkel a kezükben. Ott volt Ben bácsi, a dédapám, Mary (méri) néni, nagymamám dédnagyanyja, Mr. Swiktir (sviktiír), Ben bácsi fogadott testvére és még sokan mások. Félelem tört rám a képek láttán.
- Gyermekem!- kezdte szívet melengető, ugyanakkor komoly hangon. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a fehér falon lévő képek csak engem néznek.
- Úgy látom elkezdett feléledni benned a vér!- mondta.
- Feléledni a vér??- kérdeztem remegő hangon.
- Itt az ideje, hogy megtudj valamit!-nézett a szemembe és reakciómat várta. Nem kapott belőle! (xD)- Nos Gyermekem! A Mi családunknak igen hosszú története van. Gondolom ma vettétek az iskolában a vámpírokat. Nos az a helyzet Kincsem, hogy sok-sok évvel ezelőtt volt egy Benjamin Shine nevű férfi. Az ő idejében szörnyű betegségek pusztították az akkori falut. Ő volt az egyetlen ember, aki szembe mert nézni a betegséggel és meg merte keresni a terjesztőt. Az az ember nem volt más, mint Eva Lankter (íva lánkter). Az a hölgy egy vámpír volt. A legelső vámpír. Szinte mindenkit megharapott a faluban. Benjamin megpróbálta megölni, pedig tudta, hogy ez végzetes is lehet. Feleségét a vámpírméreg ölte meg. Eva egyre erősebb és egyre kegyetlenebb lett. Benjamin agya elborult. Felesége elvesztése örökre megbélyegezte lelkét. Hitvese halála után Shine megcsapolta felesége, Andrea Chosst (andrea csosszt) testét. Andrea vérével kísérletezett, és kifejlesztett egy anyagot, mely megöli a szörnyet, Eva-t. Mikor elérkezett a harc ideje Benjamin és Eva hősiesen harcoltak egymással, de Eva volt az erősebb. Legyőzhetetlen volt! Shine az életével fizetett. Eva megharapta őt, de ez volt az esély arra, hogy Benjamin beadja a mérget Eva-nak. Ez meg is történt. Ám túl későn... Ben-ban akkor már benne volt a vámpírméreg és kezdett vámpírrá alakulni. Olyat tett, amire nem minden ember lenne képes. Magát is megszúrta a tűvel, hogy testébe mérget juttasson. Végzett saját magával, csak azért, hogy ne árthasson másoknak.
Benjaminnak volt egy fiú gyermeke. George (dzsordzs) ! Ő tudta, hogy Eva halálával nem múlt el a veszély! Mindenki, akit megharapott, de nem halt bele a betegségbe az vámpírrá változott. Apja írásait használva elkészítette a mérget és vámpírvadász lett.17 évesen feleségül vette a 15 éves Kim Hurt-ot (kim hárt) 3 gyereket nemzettek. George elment családjától, de otthon hagyta saját és apja írásait. Elment vámpírokat ölni. 25 évesen halt meg egyik harcában. Gyermekei a Shine vér által vámpírvadászokká váltak. Ők is korán házasodtak és sok gyermeket nemzettek csak azért, hogy az összes vámpírt megölhessék. De eközben a vámpírok is szaporodtak, de a mi családunk is nőtt. Mindenki ott van a falamon! Mögötted. A mi családunk védi az embereket a vámpíroktól. A bátyád már tud róla! Josh-nál hamarabb kezdődött a folyamat. Most is azért nincs itthon, mert vérszívókra vadászik. És most eljött a te időd is! Zoé! Most élednek benned az őseid! Drágám! Arra születtél, hogy vámpírokat ölj!
by: girl96
bocsii h nem Dettus írt :) de neki most van elég gondja :/ :) rem nembaj h én hoztam az új részt :) KOMIZZATOK!! :)
uuhhh apáám ez nagyon jo és izgi :P
VálaszTörlésNaon jó lett ez a rész is!! ^^
VálaszTörlésPuszííí
nagyon jó lett! puszi(L)
VálaszTörlésJó lett kövit de gyorsan :) ;) Pussz: Dócy#
VálaszTörlésWáó ez nagyon nagyon jó lett vámpírvadász!! :D:D
VálaszTörlésmammamia, jesszus, mária , úristen, basszus ez nagyon jóóóó!!! úgy is mondhatnám (szép szó híjján) hogy odab*sz!!! Hát ehhez csak gratulálni tudok!!!! (az vagyok aki a bevezetéshez írt)
VálaszTörlés