28. rész: Újra...

Óvatosan a fal mellett elindultam a kapcsoló irányába. A nő fejével követte minden mozdulatomat. Figyelt. Kezeimmel nehezen találtam meg a kapcsolót de végül sikerült. Ujjaimat felcsúsztattam rá s lenyomtam. A villany feloltódott s a nő lelepleződött. Nem várt személy ült a fotelban. 
- Meglepődtél?- kérdezte kedves hangon. Akart valamit...
- Nem kicsit- válaszoltam, majd bementem a konyhába és töltöttem egy pohár vizet. A félelem eltűnt testemből.
- A lényegre térek...- kezdte.
- Remélem is...- mondtam flegmán. Láttam, hogy aggódik. Arra gondoltam, talán komoly ügyben keres engem.
- Zoé, a segítségedre lenne szükségem.- felkaptam a fejem. Ugyan ott ült, de kezeibe temette arcát. Mi lehetett a baj? Nem tudtam... Sejteni sejtettem, valamit biztos az idióta fia rontott el.
- Pattie! Mond már!- kiáltottam Justin anyjára.
- Justin veszélyben van!- nézett rám végül, szemeiben könnyek bújtak meg. Egy pillanatra, egy nagyon rövid pillanatra talán meg is ijedtem.
- És ez azét hasson meg engem, mert... ????- néztem rá értetlenül. Nem játszhattam sokáig a szemetet, Pattie tényleg ki volt borulva. Nem tehettem meg ezt vele...
- Justin csinált egy hülyeséget, valakikkel.- kezdte, arcizmai és kezei remegtek- Egy családdal. Jobban mondva egy klánnal. Azt hitte erősebb... Igaz is volt, de nem egy egész klánnal szemben, és akkor ők jöttek és Justin, meg én...- egyre idegesebb volt, zihálni kezdett, beszélni már nemigazán tudott.
- Pattie! Nyugi! Nincs baj!- nyugtattam, de közelebb nem mentem.
- De van!- ordította- Justin-t meg akarják ölni!- nézett rám kétségbeesett szemekkel- Egy egész klán! Nem csak vámpírok! Olyanok mint ő! Olyan családok, mint mi!- kiabálta és én tényleg megijedtem. Az olyan családok mint ők azt jelentette, hogy a családban van olyan vámpír, mint Justin apja, valaki átváltoztatta, és van olyan, mint Justin. Úgy született. Egy egész klán... Minimum 3 generáció.
- Emberek is vannak?- kérdeztem.
-Abból már csak két generáció él, de csak egy használható. A nagymamák öregek ehhez...- visszanyerte emberi színét, a fehérség eltűnt arcáról.
- Vámpírokból viszont három generáció van...- sütöttem le a szemem. 
- Kérlek! Gyere el velem!- mondta, mire felkaptam a fejem már a lábam előtt térdelt és könyörgött.
- Pattie! Állj föl!- mondtam.- Nem értem, miért kéne segítenem!- fordultam el.
- Zoé! Tudom, hogy nem szereted már Justin-t, de ő a fiam!- mondta már állva, szemében ismét csillogtak a könnyek.- Fel szeretnélek bérelni!- nyögte ki szipogva- Bármennyit kérsz megkapod! Csak védd meg!- nézett rám. Nagyon fájt a gondolat, hogy akármennyire is próbálom kitörölni Justin-t az életemből nem megy... Mindig visszatér. Pénzért védjem meg... És akkor eszembe jutott valami!
- A menyasszonya...- kezdtem. Nem akartam elvállalni. Túl felkavaró lett volna.
- Zoé! Kélek!- sírni kezdett- Csak te mentheted meg... A HALÁLTÓL!- szavai mélyen lelkembe szúrtak. Justin meghal? 
Érdekes de félelemmel töltött el a gondolat. Mindent végig kellett gondolnom, addig Pattie-t leültettem TV-t nézni, de inkább engem figyelt. Ő nem volt vámpír, mégis kifinomultak voltak érzékszervei. Sok időt töltött vámpírok között... Felhívtam anyut, ő azt mondta csak én dönthetek. Nagyi természetesen nemet mondott, Josh pedig nem vette fel...
Hosszas gondolkodás után döntöttem, de az érveimet nem tudtam elsorolni. Egyszerűen csak azt a választást bírtam elfogadni.
- Mikor indulunk?- kérdeztem és Pattie a nyakamba borulva köszönte meg, hogy megteszem ezt értük.
Összepakoltam és másnap indultunk. Nagyi nem búcsúzott el tőlem, csalódott bennem. Anyu viszont mosolygott távozásomkor, és csak annyit kért, hogy vigyázzak magamra. Bátyám pedig csak SMS-t küldött, mert barátnőjével volt valahol a világban...
Már a repülőn voltunk mikor eszembe jutottak a régi emlékek. 1 évvel ezelőtt láttam utoljára Justin-t. Mikor megöltem...Emmát...
- Zoé!- szólt hirtelen Pattie- Tudom, hogy nehéz neked... De arra kérlek, hogy fogadd el Justin-t és bármit is tesz, legalább te ne akard megölni- kérte. Milyen szépen megfogalmazta. Tényleg meg akartam ölni, de képtelen voltam rá... Az egyetlen gyenge pontom Justin volt. Bevallom, izgultam. Főleg Caitlin miatt.
A repülőgép kezdett landolni, mikor Justin anyukája újra megszólalt.
- Ami Caitlin-t illeti... Kicsit sértődős lány, és féltékeny is. Rajongó volt... Úgy foglak bemutatni, mint Justin új biztonsági embere. Ha nem probléma.- nem hittem a fülemnek. Bólogattam, bár nagyon nem volt szimpatikus az, amit Caitlin-ről mondott. Rajongó volt, mi? Magyarán nem szereti Juss-t, csak azt szereti, amit a média mutatott belőle. Fogadni mernék, hogy nem tudja, hogy JB vérszopó...
- Ja igen...- szólt újra- Ő nem tudja, hogy...
- Értem!- válaszoltam. Leszálltunk a gépről és ott állt egy limuzin. Reméltem, hogy nem Pattie-ért jött... Naná, hogy érte...
Beszálltunk és elindultunk. Gyönyörködni akartam NewYork csodálatos utcáiban, de a sötétített üveg és a 6 órás időeltolódás eléggé megakadályozott ebben. Késő volt már. Talán 11.00 fele járt az idő. Megérkeztünk egy hotel elé. A kocsi megállt, Pattie udvariasan megköszönte a fuvart, majd az ajtó kinyílt. Kiszálltunk és én indultam volna a csomagokért.
- Hagyd csak!- szólt utánam- Majd felhozzák!
- Én nem vagyok sztár!- vágtam a fejéhez- Megcsinálom magamnak!- undok voltam. A fáradságtól és a vámpírok közelségétől. Már éreztem Justin-t és Usher-t is... Belépve egy gyönyörű nagy előcsarnokba érkeztem. Márványoszlopok tartották a plafont, a földön piros, mintás szőnyeg pihent. Egy idős takarítónő épp a kövezett padlót sikálta, alig bírta a munkát.
A recepciónál el hátrazselézett-hajú férfi állt öltönyben. Fiatal 25 év körüli srác lehetett.  A hordárok az aranyra festett bőröndtolókat tologatták, a liftnél egy piros ruhás 40 körüli bácsi állt. Mint egy kastély... Amint beléptem ugrott elém egy fiú és kikapta kezemből a cuccomat, és felpakolta a hordózó kocsikra. Pattie bájosan libbent be és ment a lifthez. A recepciós odaköszönt neki:
- Jó estét, Pattie!
- Önnek is, Carl!- köszönt vissza. 
Elindultam Jbiebs anyukája után, de megdermedtem mikor megláttam, hogy egy magát elegánsnak hitt férfi nekiment az idős takarítónőnek, aki ezek után fájdalmasan fogta vállát. Intettem Pattie-nek, hogy később utána megyek, ő pedig kezeivel a 24-est mutatott.
- Elnézést kérek!- szólítottam meg az urat, aki az imént szegény hölgynek ment.
- Igen!- fordult felém a nálam minimum 6 fejjel magasabb tahó.
- Kérem! Kérjen elnézést a hölgytől!- mutattam a takarító felé.
- Kinek képzeli magát!- förmedt rám.
- Tegye... meg...- mondtam fenyegetőző hangon, mire a férfi kiakadt és ütésre emelte a kezét. Természetesen elkaptam és hátra csavartam. Kiáltott fájdalmában és mindenki felénk fordult. Ijedt szempárokat éreztem hátamban. Hátracsavart kezénél fogva vezettem az idős nénihez, majd térdre kényszerítettem.
- Kérem! Ne haragudjon, hogy önnek mentem- hadarta el gyorsan, majd elengedtem. Biztos az izgalomtól, de valamiért nagyon mérges lettem attól, hogy nem tiszteli meg szegény asszonyt, csak azért mert ő nem olyan gazdag... Hátizsákomból elővettem egy üveg vizet és a hölgynek adtam, kedvesen rámosolyogtam, majd a lépcső felé vettem az irányt. Meglepve vettem észre, hogy csak a 20. emeletig lehetett lépcsőzni. Odamentem a lifthez és megnyomtam a hívógombot. Kb. 2 perc alatt ért fel. Az ajtó kinyílt és az a 40 körüli csávó állt ott.
- Lefelé?- kérdezte.
- A huszonnegyedikre!- mondtam.
- Sajnálom, oda nem mehet, az jelen pillanatban Justin Bieber emelete.
- Tudom! Oda szeretnék menni!- válaszoltam. A nyomógombok mellett volt egy telefon. Beütött két számot (2, 4) és várt. Mikor letette megnyomta a 24. emelet gombját és én végre fenn voltam. Kinyílt az ajtó és egy egész emeletnyi birodalomba csöppentem.
Modern berendezés, Justin-hoz illő hangulat. Tökéletes volt.
Elindultam Justin szagának irányába. A szagénak, mely általában undorral töltött el, de Justiné nem. Az ővét akármikor, akármeddig szagoltam volna...
- Jól van!- hallottam meg Pattie hangját.- Szeretném bemutatni Justin új testőrét!- mondta és én pont abban a pillanatban léptem be a szobába.




íííímeee :DD:D
by: girl96 :D
sok komiiiit !! :D