Megemlítendő dolgok! :)

Hey! If you a Justin Bieber fan than you can translate the story your own language and you can read it if you want to! (: We hope you like it! :D (don't miss the comment!!!)

2010. szeptember 11., szombat

14. rész: A dal

A.csillagokat.nézve.lassan.elaludtam.és.Justinnal.álmodtam.
Alig vártam a másnapot. Álmomban már együtt voltam Justin-ról. Hajnali háromkor keltem fel, reménykedve abban, hogy Jus már ott van (ez rímelt:| xD), de természetesen nem volt ott.
- Mit is képzelek?- kérdeztem magamtól. Nem értettem, miért vagyok csalódott, hisz nem is lenne normális dolog, ha Justin már ott lett volna. Visszaaludni nem tudtam. Az izgalom nem engedte lehunyni szememet, így hát lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy forrócsokit. Legnagyobb meglepetésemre Josh-t is lent találtam.


MusicPlaylist
Music Playlist at MixPod.com



- Tessék Hugicám!- tolta elém a forrócsokimat.- Tudtam, hogy le fogsz jönni.
- Hogy kerülsz ide, Josh?- kérdeztem egy ásítás kísérletében.
- Gondoltam nem a nagyinál kéne lennem az itthon töltött idő alatt. - mosolyodott el. Annyira szerettem amikor mosolygott. Mindig megnyugtatott. Emlékszem, mikor meghalt apu. Josh vette át apa szerepét az életemben. Esténként mindig egy magyar dalt énekelt nekem. Az lett a közös számunk. Bár a szerelmesek elválásáról szólt, ez lett az örök kapcsolat közte és köztem.
- Anyu itthon van?- kérdeztem, majd belekortyoltam a forrócsokiba.
- Nincsen. Egyedül vagyunk.- válaszolta, majd átölelt. Illata megcsapta orromat és átjárta egész testemet. Dülöngélni kezdett velem, majd elment a nappaliban lévő zongorához.
- Neee!- mondtam meghatódva, mikor meghallottam a zongora hangjait. Felvettem a pultról a bögrémet és utána mentem.
- Szemedben könnyek, haragszol rám, hogy el kell menjek nem az én hibám. - énekelte. Szemembe könnyek gyűltek. Olyan régen énekeltem vele.
- Kell, hogy várj, várj is meg, ne félj, újra visszajövök, de addig írj, gyakran írj, így szerezz egy kis örömöt nekem. - rám vigyorgott és tudta, most én fogok énekelni. Elmosolyodva kezdtem rá.
- Kiszáradt torkom és ég a szám, utolsó csókunk, gondolj majd rám. - énekeltem. Hangunk együtt szólt, pont úgy mint régen. Hangom remegett a könnyektől, melyeket az emlékképek csaltak szemembe. Két hang között rápillantottam a TV tetején lévő képre. Apát ábrázolta.
A dal végén Josh szorosan magához ölelt.
- Gyönyörű hangod van, Hugicám!- dicsért meg.
- Köszönöm. Te se panaszkodhatsz- mosolyodtam el. Átkaroltam derekát, mikor anyu széttépett ruhákban, véresen esett be az ajtón.
- Josh! Egy... Egy vámpír! Nő!- dadogta, majd eszméletlenül terült el a földön.

meglepirééész :) rem tetszik:)
KOMIKAT VÁROOK!!! :D Bocsi h rövid, de most azt szerettem volna, hogy megismerjéter a két testvér kapcsolatát :)
pusszííí: girl96

4 megjegyzés: