30. rész: Kezdődik a baj...

NE FELEJTSETEK KOMMENTÁRT ÍRNI!!! 
(ismét egy zenés rész!! a zene ritmusára olvassatok, kiváncsi vagyok a hatásokra!) 

Úgy döntöttem, hogy elteszem magam holnapra de sehogy sem tudtam elaludni. Nagy nehezen éjfél tájékán elaludtam s különös dolgot álmodtam....
Justin esküvőjén voltam. Ott álltam Caitlin mellett, de ők nem láttak. Álmodtam egy érzést... Fájdalmat, ahogy leolvastam Justin ajkairól az "IGEN (I do)" szót. Talán még a könnyem is kicsordult, de arra, már nem emlékszem pontosan. És akkor hirtelen én lettem Caitlin. Justin ajkai felém közeledtek. Furcsa volt. Én voltam, de tudtam, hogy Caitlin testében! Közeledett, ajka szerelmesen hívogatott a mindent eldöntő csókra. Már majdnem elérte ajkaimat, mikor azt mondta: Szeretlek Zo... Caitlin!
Nagyot dobbant szívem, és akkor hirtelen ÉN álltam ott, magamként, és Justin engem csókolt meg. Caitlin menyasszonyi ruhában közelített felém és pofozott meg. Védekezni próbáltam, de végtagjaim nehezek voltak, ő pedig csak ütött, és akkor átváltozott. Vámpírrá! Nyakam felé közelített, lehunytam szemem, majd meghallottam Justin hangját.
- Véged van!- mondta. Kinyitottam szemem és végül ő harapott nyakamba. Éreztem, ahogy a vér kifolyik nyakamból, végig a vállamon, és végül le a karomon, és hatalmas cseppekben hull a földre. Éreztem szívem vad lüktetését, mikor megláttam Justin arcát. Szájából az én vérem csöpögött, melyeket Caitlin kéjes csókkal lecsókolt szájáról. Sikítani próbáltam. Úgy éreztem sikítok is, de nem hallottam magam, Justin és Caitlin nevetését viszont annál inkább. Fejemben zúgtak a gondolatok, és fel akartam kelni, de nem ment. Fájt mindenem. Kezemről folyt a vér, és Justin egyre csak közeledett felém ismét. Szemében elszántságot láttam... Elszántságot arra, hogy megöljön! Nem értettem, hogy miért, de fájt, hogy Justin ezt teszi. Mintha egy olyan ember tenné, aki nagyon sokat jelent nekem. Mint például Josh...

- Zoé!- szólt egy ismerős hang kedves, még is sürgető hangon. - Zoé! Zoé, ébredj!- simogatást éreztem fejemen. Hajtincseim finoman csikizték arcomat, amikor valaki kisimította őket szememből. Éreztem, ahogy tapadnak arcomhoz. Nedves lett volna?

- Zoé! Kérlek!- könyörgött a hang. Kétségbeesett volt, én pedig nem tudtam szabadulni álmom rabságából.

- Ébredj már föl!- hangja remegett, és mintha már sírt is volna- Kérlek! Zoé! Hallod!- könyörgött, és én hallottam őt, de nem tudtam nyitásra bírni szemeimet. Csábító hangon kérte, hogy ébredjek, de nem ment.

- Ne tedd ezt!- kérlelt, és akkor már biztos voltam benne, hogy könnyezik- Kérlek!- suttogta elgyengült hangon, majd megcsókolta nyakamat. Ajkai hidegek voltak, lehűtötték tűzforró nyakamat. Mikor ajkai eltávolodtak nyakamról megborzongtam. A kellemes hideg helyét újra a fájdalmas meleg vette át. Annyira rossz volt.

- Ne!- nyögtem- Légy szíves! Annyira meleg...- nyögtem.

- Zoé!- hallottam hangjában a reményt. Éreztem ahogy a matrac megemelkedik alattam, felállt. Mikor visszafeküdt mellém megemelte a fejemet, és hideg vizes rongyot tett tarkóm köré. Annyira jó érzés volt.

- Ki tudod nyitni a szemed- kérdezte aggódva. Enyhén megingattam a fejemet, hogy jelezzem: nem megy.

- Tudod ki vagyok?- folytatta a kérdezősködést. Ismét ingattam a fejem, ugyan olyan alig láthatóan. Akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy félig már fönn vagyok, de álomvilágomban ragadva.

- Hangomat hallottad már?- hangjában remény csillogott. Bólogattam, amennyire tudtam. Álmomban Justin már megharapott, és éreztem, szívverésem felgyorsul, ahogy egyre több vér szippant ki nyakamból. Álmomban kapálóztam.
- Ne! Zoé, ne rugdoss!- mondta halkan a hang. Ezek szerint nem csak álmomban küzdöttem.
- Ju... Justin- kezdtem dadogni- Meg... akar.. megakar... ölni- nyögtem ki nagy nehezen, nagyon halkan...
- Dehogy akarlak megölni, Zoé!- mondta kicsit hangosabban, mire szemeim felpattantak, felültem és hatalmas köhögésbe kezdtem. Fájt. Kegyetlenül köhögtem, tüdőm majdnem beleroskadt. Justin aggódva ütögette óvatosan hátamat, és hirtelen vért köhögtem föl.
Nagyon megijedtem, Justin szeme megrándult a vér láttán, de ami ennél is rosszabb Usher is megérezheti a vérem szagát, és Ő majd nem tudja visszafogni magát. Egyre csak köhögtem, a vér apránként jött ki tüdőmből. Justin nem nézett rám, láttam rajta, ahogy izmai megfeszülnek.Küzdött maga ellen.
- Vér!- nyitott be hirtelen Usher, szemei vörösen izzottak a vérszomjtól, és hiába voltam legjobb, féltem. Féltem, mert sebezhető voltam.
- Usher, állítsd le magad!- kiáltotta Justin, és ellökte barátját, de Usher már a vérem hatása alatt volt. Épp indult volna felém, mikor Justin felkapta köhögéstől erőtlen testemet, és kiugrott velem az ablakon a huszonnegyedik emeletről. Csak zuhantunk a hátsó udvar felé, majd Juss hirtelen belekapaszkodott egy zászlórúdba, és pördült rajta kettőt, és közben végig biztosan szorított engem. Elengedte a rudat, és tovább zuhantunk, míg le nem értünk a földre és futni kezdett velem egy kórház felé. Kezem erőtlenül lógott a levegőben.
- Ne vigyél be!- nyögtem- Vigyél vissza!- kértem halkan.
- Aludj nyugodtan! Biztonságban leszel! Csak majd tudj felkelni!- mondta viccesen, és én elmosolyodtam, majd lehunytam szemem.
Mikor felébredtem az ágyamban feküdtem. Könnyedén fel tudtam kelni, nem is köhögtem közben. Belenéztem a tükörbe, borzalmasan néztem ki. Pólómon megláttam a vérem foltjait. Körülbelül tizenöt perc alatt összeszedtem magam. Fogat mostam, megfésülködtem, rendesen felöltöztem, majd megfogtam a kilincset, nagy levegőt vettem, és lenyomtam. Az ajtó kinyílt és kiléptem. Zajt hallottam, mintha valaki felpattant volna a nappali kanapéjáról, és igazam volt. Egy pillanattal később Justin aggódva áll előttem. Nekem remegtek lábaim, ő tekintetemet kereste.Szemembe könnyek gyűltek, mert tudtam, hogy Justin-nak köszönhetem az életemet. Nem bírtam megszólalni.
- Gyere ide!- szólalt meg lágy hangon Juss és karomnál fogva magához húzott. Kezemet mellkasára tettem és azt akartam, hogy szorítson- Minden rendben van!- mondta, majd megpuszilta fejem- Már vége van.
Kisétáltunk a nappaliba, ahol Caitlin féltékeny tekintete "szembeköpött".
Leültünk a kanapéra, és együtt néztük a Szerelmünk lapjai című filmet.
Eközben az erőm is kezdett visszatérni, úgy éreztem, hogy újra önmagam vagyok. Erős, és magabiztos.
- Kimegyek pipikélni!- sipította Caitlin, majd egy csókot nyomott Justin szájára, amit egy mosollyal viszonzott a fiú. Amint eltűnt beledőltem Justin ölébe.
- Miért lett vége?- kérdezte hirtelen régi szerelmem.
- Soroljam?- válaszoltam gúnyosan, mire nevetni kezdett. Felnéztem arcára, és elmosolyodtam, majd tekintete a pólójára tévedt és sokkot kaptam. Felpattantam letéptem a pólót Justin testéről, pont abban a pillanatban, amikor belépett Caitlin.
- Te mi a f*szt csinálsz?- visított, de én nem figyeltem rá, csak elrohantam a konyhába, és egy öngyújtót megfogva felgyújtottam a pólót.
- Úristen!- sikította Caitlin és elővette telefonját, míg én berohantam Justin szobájába, de máshol nem éreztem azt a szagot mint a pólón. Mikor visszamentem a nappaliba, mindenki ott volt, és engem nézett. Caitlin az ajtóban állt.
- Ott van!- mondta valakiknek, és ekkor rendőrök léptek be. Cait rám mutatott, a zsaruk pedig hátraszorították a kezem és bilincsbe vertek.
- Tudják hol van Justin- mondtam Pattie-nek és arcára sokk ült, ugyan úgy, ahogy Justin és Usher arcára is. A félelem felülkerekedett mindenkin, engem letartóztattak, gyilkossági kísérlet vádjával............

by: girl96

Na ez lenne kövi :D remélem tetszik :$

Ha valamit nem értetek, akkor kérdezzetek e-mailen. Írjatok a dettus.girl96@citromail.hu címre és válaszolunk minden kérdésetekre.