35. rész: Új személy Justinéknál

- Örülök, hogy tudod magad irányítani!- mosolyogtam.
- Örülök, hogy megtörtént- mondta komolyan. Alsó ajkamba haraptam, majd összekulcsoltam kezem Justiénval, és kisétáltunk a sikátorból. Furcsa mégis jó érzések kavarogtak bennem. Most már biztosan tudtam, hogy Justin szeret, de akkor miért van Caitlinnel? Hazafelé úton nem szóltunk egymáshoz. Néha      néha találkozott a tekintetünk és egy mosolyt erőltettünk arcunkra de ez a mosoly hiába erőltetett mégis őszinte volt. Hazaérve Justin ajtaján egy cetlit találtunk amelyet Caitlin írt : " Elmentem Tomhoz, hisz tudod, hogy vele mindent megosztok. Lehet az esküvőnk napját is kiválasztjuk. Ne várj mert lehet hogy későn érek haza. Nagyon szeretlek Juju -Bubum. A te egyetlen kicsi bogarad Cait."
- Na hát akkor jóéjt. - szólaltam meg majd indultam volna a szobám felé amikor Justin utánam szólt.
- Nem... - tartott egy kis hatásszünetet majd folytatta. - Nem jönnél át egy kicsit beszélgetni? - kérdezte félénken mintha most találkoztunk volna először. Egy kis ideig vacilláltam majd rábólintottam a dologra. Beérve a szobába Justin a cuccait ledobálta az ágyra majd elment zuhanyozni. Én Caitlin sminklemosóját használva a szobában lévő tükör előtt tisztítottam az arcomat. Justin ismét csak egy törölközőt a derekára tekerve lépett ki a gőzölgő fürdőből. 
- Nem hallottam, hogy bejöttél, ha tudtam volna akkor felöltözöm. - nevetett fel. Ismerős volt ez a szöveg hisz a múltkor is így kezdődött az egész.
- Legközelebb majd kopogok. - válaszoltam nevetve majd fojtattam a szemfestékem eltüntetését.
- Zoé... - szólalt meg Justin kicsit remegő hangon.
- Öltözz nyugodtan nem nézek oda. - viccelődtem tovább.
- De Zoé... - folytatta Justin egyre nyugtalanabb hangon. 
- Jó máris megyek. - nevettem tovább.
- ZOÉ! - szólt rám hangját felemelve.
- Mivan? - fordultam meg s kezemből kiestek a sminkes cuccok. Szívem majd kiugrott a helyéről. Határozottnak kellett maradnom mégis lábam remegett.
- Szia Zoé. - szólalt meg Ben aki az erkélyajtó előtt állt.
- Mit keresel itt?  - kérdeztem miközben egy hatalmasat nyeltem. - Megmondtam, hogy nem bánthatod      Justint. - próbáltam magam meggyőzni, hogy bátor vagyok,  több-kevesebb sikerrel.
- Békés szándékkal jöttem. - közeledett felém.
- Ha te egy vámpír megölését békésnek nevezed... - válaszoltam majd hirtelen megállt. Megfordult és Justin felé indult el. Látszott Justin arcán a félelem mégis úgy éreztem, hogy most nem kell közbe lépnem. Hirtelen Ben felemelte kezét és Justin felé nyújtotta.
- Hé, öcsi. Sajnálom. Nem foglak bántani. - mosolyodott el s ekkor mindegyikünk megkönnyebbült. Justin kinyújtotta karját, hogy kezet fogjon vámpírirtó társammal de úgy remegett mint egy nyárfalevél. -  Na nyugi. - veregette meg a vállát Ben. - És azt hiszem egy magyarázattal is tartozom. - ült le az ágy szélére és látszott rajta, hogy megbánta amit tett.
- Szerintünk is. - ültünk le két oldalára.
- Ez az egész még nagyon régen kezdődött... - kezdte el mondanivalóját. - Volt egy barátnőm, Leona Florence - ekkor Justinra pillantottam akinek arcára ijedtség ült ki s láttam rajta, hogy nyugtalanná vált. Majd Ben ismét folytatta. - Leona nem más mint egy vámpír... - döbbenten hallgattam tovább mondanivalóját. Kezdett az én fejemben is összeállni a kép. Mintha a kirakó darabjaiból a hiányzó részecskék megkerültek volna. - Sokáig együtt voltunk és a családjaink is közel kerültek egymáshoz a másságunk ellenére is. Aztán egyszer csak vége lett a románcnak és Leona kidobott de a szüleink már olyannyira jóba voltak, hogy még most is barátok. Itt jött a képbe Justin. - Ben mondandója lekötötte figyelmemet de Justinon még mindig észre lehetett venni, hogy tart valamitől. - Pontosan én sem tudom mit tett amivel ennyire feldühített egy ilyen hatalmas klánt de biztos súlyos dolog lehetett. Leona családja megkért engem, jobban mondva a szüleimet, hogy öljem meg Justint.
- De miért pont téged?  - kérdeztem.
- Mert azt mondták, hogy én a legjobbtól tanultam. - fogta meg a kezem és elmosolyodott. Ekkor rájöttem, hogy még mindig én vagyok a legjobb vámpírirtó. 
- Majd aztán rájöttem, hogy te sokkal fontosabb vagy nekem mint ők és úgy döntöttem ha neked fontos ez a kölyök akkor nekem is. - mosolygott Justinra. Egy kérdés foglalkoztatott még mindig minket... Mit tett Juss?!
- Nos Justin... - szólalt meg Ben. - Elmeséled mi történt?
- Hát legyen... - sóhajtott Justin majd belekezdett. - Régóta rossz a kapcsolatom ezzel a klánnal és sok harcot vívtunk már meg. Mindet én nyertem meg ezért az utolsó harcban a klán legerősebb tagját,
Leona bátyját küldték ellenem. Hosszas harc volt és fárasztó is. Én nyertem, ő pedig meghalt. Remélem most már értitek, hogy miért haragszanak rám ennyire.
- Hmm... érthető. - lepődtem meg. Szépen lassan fogtam föl, amit mondott. 
- Justin, te megölted a Florence klán vezetőjét!- ijedt meg Ben, és mikor kimondta, akkor bennem is tudatosult Jbiebs tette.
- Srácok, ne idegesítsetek!- ráncolta össze szemöldökét Justin kétségbeesetten- Így is teljes görcsben vagyok!- pattant fel ő is az ágyról, majd visszament a fürdőszobába.
Ben én én csak a földet bámultuk. Teljesen reményvesztett voltam.
- Zozi!- szólt Ben, miközben megfogta kezem- Ez azt jeleni, hogy Justinon kell gyakorolnunk. Hisz ha ő legyőzte a legerősebb tagot a klánban, akkor ha őt legyőzzük a többieket is letudjuk.
- Tudom- suttogtam az orrom elé, de azt is tudtam, hogy az lehetetlen, hogy én Justinon gyakoroljak. Elvesztem a vámpírírtó képességeimet, ha vámpírszemeibe nézek.
- Mi a baj?- simogatta meg arcomat. Szívem csapkodott, agyam kattogott, de nem jutott eszembe megoldás. Ránéztem társam barátságos, bátorító arcára.
- Én nem tudok...- nyögtem hirtelen- justin vámpír léte mellett elvesztem vámpírvadász mivoltomat. De ez lehetetlen!- törtem ki. Furcsa volt, mert Ben nem döbbent meg. Úgy nézett rám, mint aki tudja a megoldást.
- Ez nem lehetetlen- mosolyodott el- Velem is ez volt, amikor Leonával jártam. Azért van, mert nem a saját fajtánkkal létesítettünk kapcsolatot- magyarázta. Mennyivel okosabb lett! Szinte sokkolt a belőle áradó értelmesség.
- Ez mind szép és jó, de mi a megoldás?- kérdeztem reménykedve. Sejtelmesen elmosolyodott. Gyanakodva néztem rá.
- 2 éve nem volt már pasid csak Justin, igaz?- tudakolta. Szerényen bólogattam.
- Nos a megoldás az az, hogy egy vámpírvadásszal kéne csókolóznod... Mert az megtöri ezt az egészet. Az nem jó, ha egy normális emberrel csinálod. Kipróbáltam... - mesélte, mire felvontam a szemöldököm. 
- És ha utána megint Justinnal csókolózom?- érdeklődtem karba tett kézzel.
- Semmi nem lesz, mert a tested tudni fogja, hogy nem csak a vámpírokhoz vonzódsz- vonta meg vállát. Így már logikusnak hatott az egész, de ez most azt jelentette, hogy smárolnom kell Bennel, és szemmel láthatóan benne lett volna.
- Nem akarom megbántani Justin-t...- suttogtam, bár így is tudtam, hogy hallja. Barátom megértően mosolygott rám.
- Ő feleségül veszi Caitlin-t!- nyögte ki a varázsszavakat. Fújtam egyet.
- Egy csók?- fintorogtam, mire nevetni kezdett.
- Figyelj, nem muszáj! Nem vagyok beléd szerelmes- nevetett tovább- Csak így lesz vége ennek a hülyeségnek.
- Hát jó...- nyögtem, majd átkaroltam Ben nyakát, lábujjhegyre álltam, és megérintettem ajkait enyéimmel. Lassan nyitottuk ki szánkat, majd óvatosan csókolózni kezdtünk. Szívem hevesebben vert, mint gondoltam volna, de tudtam, azért, mert Justin hallgatózott, és tudja, hogy mit tettem.
- Váó!- mosolyodott el Ben- Vámpír íze van a szádnak!- mondta. Nevetni kezdtem, és akkor kilépett Justin, most már pizsamában. Torkomba hatalmas gombóc nőtt. Ajkába harapott, és szomorúan nézett rám.
- Juss, én...- kezdtem, de közbevágott.
- Sajnálom!- nyögte. Összehúztam szemöldököm értetlenségembe- Sajnálom, hogy miattam elvesztetted a képességeidet, és sajnálom, hogy megcsaltam veled Caitlin-t... A MENYASSZONYOMAT! - mondta, majd befeküdt az ágyába. Tudom, hogy igaza volt, de akkor is fájt! Ő kezdeményezett! Akkor most... De akkor is, megcsalta Caitlin-t... Velem!
- Ben! Itt maradnál segíteni nekem?- kérdeztem tőle mosolyogva, miután összeszedtem magam.
- Persze! Hisz, ha Justin-t megölik, akkor téged is...- mondta biztatóan, mire kidugtam rá a nyelvem, és elindultunk az ajtó felé.
- Zoé! Nem akarsz...- szólalt meg hirtelen Justin. Kedvesen ejtettem egy halvány mosolyt, és bólintottam.
- Ben, alszol a szobámban? A harmadik ajtó a nappalitól- ő bólintott, megölelt, majd kilépett az ajtón, én pedig ruhástul befeküdtem Justin mellé.
- Justin, tudom, hogy haragszol- kezdtem, mire felém fordult- , de én...- nem hagyta, hogy befejezzem...
-Holnap este koncertem lesz! Pihenni akarok!- nyavalygott, mint az ovisok, majd visszafordult. Nem hagytam magam, kimondtam mait akartam.
- Szeretlek! .....................




Megjött a folytatás (: reméljük tetszik mindenkinek:) és a kommentet ne felejtsétek.;)