34. rész: Justin, mint vámpír

Oké, mielőtt elkezdődik a kövi rész, meg szeretném magyarázni ezt a koppintás dolgot.
A levédés jó ötlet, csak az a baj, hogyha elolvassa, akkor ugyanúgy fel tudja használni... Valaki írta, hogy szerinte az nem koppintás, hogy valaki ír egy "Justin alias vámpír" storyt. Hát félig meddig már az is az, de ami rosszabb, hogy elkezdi írni és a főhős lány vámpírirtó... Ezt így már elfogadhatjuk koppintásnak? ;)

34. rész

Hosszú, fárasztó, ijesztő, és érdekes nap volt. De megérte, mert biztos voltam benne: Justin még mindig érez valamit irántam. Ez a tudat reménységgel töltött el, de akkor sem értettem, hogy miért pont Caitlin. Nem azt akarom, hogy engem vegyen el, de Caitlin... Komolyan mondom, nem értem Justint.
Hazafelé menet egy taxiba kerültem Justinnal, Pattie, Usher, és Mrs. Juju-bubu a mögöttük lévő sárga taxiban utazott.
Az ablakot bújtam, és gyönyörködtem a város elmosódott képében. Arcomat a hideg üveghez nyomtam, hogy csillapítsa a kínzó meleget. Lehunytam a szemem, és visszaképzeltem a történteket. Gerincemet megrázta hideg, amikor megéreztem JB érintését combomon. Felriadtam ábrándozásomból, rávetettem tekintetem, és ejtettem egy mosolyt, de nem viszonozta. Nyelt egyet. Mondani akart valamit, de zavarban volt.
Lenéztem kezére, mely abban a pillanatban óvatosan megsimította combom. Lehunytam szemem, nehogy nyögjek, aztán újra ránéztem, és elvesztem pillantásában.
Fehér bőre szinte csillogott fekete ruhájában, a nyaklánca beleolvadt bőre színébe. Bicepszén szinte feszült a póló, nyakán kidagadtak az erek, izzadság folyt le a tarkójáról, egyenesen az ereken át a mellkasához.
Heves dobogást éreztem mellkasomba, olyan gyönyörű volt a látvány. Pár perc után egy erős szorításra eszméltem.
- Justin, ez már fáj!- nyögtem, és akkor láttam meg, hogy teljesen be van feszülve. Teljesen le volt izzadva, lábamat szorongatta, nagyokat nyelt.
- Ne- suttogtam kétségbeesetten. Abban a pillanatban éreztem meg a sofőr vérének szagát. Justin percek óta küzd vérszomja ellen, mag én benne gyönyörködöm!
- Álljon meg!- üvöltöttem hirtelen,mire a sofőr hatalmasat fékezett, hátranézett, hogy megkérdezze mi a probléma. Orrába fel volt dugva egy zsebkendő.
Jbiebs egy orrvérzés miatt szenved!
Előrehajítottam egy kis pénzt, majd kiugrottam a kocsiból, és rántottam magam után Justint is.
Elrohantam vele egy mellékutcába, hogy senki ne lásson minket. Sötét utca, téglafalakkal, graffitikkel tele.
"Fuck off! ; FRZ ; love" és ehhez hasonló szövegek.
Biebs a térdén támaszkodott, és próbált mély levegőket venni, hogy elűzze a vér szagát az agyából. Másodpercenként köpött a földre, mivel a méreg termelődött szájában, és mivel emberi alakban volt, nem tudta irányítani a méreg folyását.
- Ne haragudj!- hajoltam le hozzá. Felkapta fejét. Arca el volt torzulva, de még így is gyönyörű volt. Szemei pont olyan vörösek voltak, mint amikor először megláttam. Mikor Billel végzett.
Nyakláncához nyúltam, de elkapta kezem.
- Ne!- nyögte, majd ismét a földre köpött- Meg foglak támadni!- mondta aggódva. Megsimítottam arcát.
- Meg tudom magam védeni- mondtam kedves hangon. Elengedte karomat, s én ismét a nyaklánc felé nyúltam. Megérintettem a Justin testét irányító láncot, szívem hatalmasakat dobbant.
Nyeltem egyet, és húzni kezdtem a nyakláncot. Kezem remegett picit, aggódtam Jussért. Lassan kezdtem, de mikor 1 mm-t elmozdult a lánc tudtam, hogy sietnem kell. Gyorsan lekaptam a láncot, és hátrálni kezdtem.
Justin megkönnyebbült sóhajtozásba kezdett. Felegyenesedett, fejét hátra ejtette, majd jobbra-balra körözni kezdett vele. Szeme végig csukva volt, fogai kinőttek, én meg csak hátráltam.
Furcsa, nem is, inkább érdekes volt, hogy félelmet éreztem egy vámpírral szemben. Hisz én vagyok Zoé Shine, a vérszopók rémálma! Akkor mégis féltem.
- Vér!- suttogta Justin. Hatalmas gombóc nőtt a torkomba, melyet bárhogy is próbáltam lenyelni, nem ment. Hátam beleütközött a szűk utca másik falába, kezem remegve érintette meg. Nedves volt, mintha sírna. Justin vér szagot érzett, amit én nem éreztem, és ha ő elszalad előlem, lehet, hogy nem tudnám megállítani. Ő a gyenge pontom. Ő az egyetlen vérivó "féreg", aki megmenekülhet előlem, anélkül, hogy rettegnie kéne.
Az átváltozásnak vége lett.
Justin szeme vörös volt pupillája koromfekete. Izmai megfeszültek, mégsem volt ideges. Erei kidagadtak karján, bőre keménnyé vált, szája kicsit meg volt dagadva fogaitól.Ijesztő volt, ahogy tett egy kört a fejével, és megnyalta szája szélét. Még is... Olyan gyönyörű volt. Szinte vonzott magához, ahogy minden vámpír teszi ezt a szüzekkel. A vámpírirtó lányok ha szüzek, ha nem, nem viselkedhetnek úgy mint az emberi szüzek. Én mégis ezt tettem, és ezt nem értettem. Nem lehettem volna olyan!
Mégis úgy viselkedtem, mint a vámpírok kedvenc áldozata: a szűz lányok.
Földre sütöttem a szemem, és mozdulatlanul álltam. Mikor erre rájöttem sokkot kapva pillantottam idomaimra. Rózsás pír vette körül őket, nyeltem egyet. Elképzeltem magam kívülről, és ismét egy szüzekre jellemző dolgot láttam. Bájosan ügyetlen lettem volna? Valószínű!
Justin kihozza belőlem a sebezhető, régi Zoét. Azt, aki még ember volt, aki még nem volt vámpírirtó, és ez veszélyes rám nézve. Lassan emeltem fel tekintetem melleimről.
Justin épp a száját fogta két ujjával, majd félrebiccentette a fejét és közeledni kezdett felém.
- A szűz lányok felismerésének nyolc egysége- mondta halkan, majd vészjóslóan közeledett felém, és belőlem eltávozott a vámpírvadász. Úgy álltam ott, mint Justin bármelyik áldozata.
- Első: Földre sütött szem- suttogta, jéghideg lehelete megcsillant a sötét sikátorban. Tudatni akarta velem, hogy tudja, hogy szűz vagyok, egy tökéletes áldozat.
- Második: Egészséges bőrszín, rózsás pír az idomok körül- folytatta, nyeltem egyet- Három: Nem érti, miért hullámzik egy kebel- ezt a szabályt a mai napig nem értem, de mivel szűz vagyok, nem hiszem, hogy ez probléma, de mivel elméletileg vámpírvadász vagyok, BAJ!
Ja, az vagyok, csak nem akkor, amikor Justin velem van.
- Négy: Mozdulatlanul áll- hangján hallottam, hogy mosolyog. Próbáltam megmozdulni, de végtagjaim nem engedelmeskedtek agyamnak.
- Öt: Esetleg vele van az anyja is- mondta tovább a szabályokat. Anyu! Szükségem lett volna rá! Ő talán nem változott volna sebezhetővé Justin mellett.
- Hat! Elhiszi, ha szerelmet vallsz neki. Hét: Utána sikít, és végül nyolc: bájosan ügyetlen!- fejezte be a sort, majd hirtelen ott termett előttem.
Szemembe nézett, vérvörösen izzó szemei szinte megöltek. Tudtam, hogy erről nem Ő tehet, ez a vérivó lét hibája.
Mély levegőt vett, majd lassan nyakamra fújta azt. A jéghideg lehelet zihálásra késztetett, zihálásom szívverésem szaporaságát idézte elő. Olyan volt, mintha megfagyasztotta volna gerincemet. Elkábított! Ez a szokott módszer, így csábítja el a lányokat. Öntudatlanná válnak, és hagyják magukat. Szinte vágynak a halálra, csak ne hagyja abba a kényeztetésüket. De én még magamnál voltam, bár nem sokáig. A város hőmérséklete égetett Justin lehelete után.
Nyögött egyet, majd ajkait nyakam felé kezdte közelíteni, de nem nyitotta harapásra száját. Én továbbra is csak ziháltam az élvezettől, de amikor Justin ajkai nyakamhoz értek, és hideg csókot lehelt nyakam bal oldalára, akkor belém fagyott a levegő, melyet csak nagyon lassan tudtam kifújni. Szemem abban a pillanatban lecsukódott, és csak élvezni akartam. Először láttam Őt így, vámpírként, de bár többször láttam volna. Olyan jó volt, amit csinált! A rajongói megőrülnek, ha csak az embert látják. Mi lenne, ha meglátnák a vámpírt? Esküszöm belehalnának!
- Félsz?- kérdezte lágy hangon, mely csilingelés volt fülemnek. Kábító, rabul ejtő hangsúllyal tette fel a kérdést, és bár tudatalattim rettegett, a felszínen testem és lelkem élvezte.
- Nem- suttogtam, nem is tudtam volna hangosabban beszélni. Szemem továbbra is csukva volt.
Ismertem a vámpírok forgatókönyvét...
- Meg fogsz ölni?- kérdeztem elfulló hangon. Tudtam a választ. Harmadik jelenet, első csapó...
- Nem- mondta, s a szóval együtt ismét megéreztem a hideg levegőt, melyet kifújt. Valamiért bízni akartam benne, de azért nem teljesen vesztettem el önmagam.
- Nem hiszek neked- nem hittem, mert nem szólított a nevemen, így csak egy lehettem neki a sok közül. Egy újabb áldozat, egy újabb vacsora...
- Zoé!- mondta ki a nevem, s szívem megállt egy pillanatra- Két éve várok rád!- nyögte, még mindig a nyakamra, de e mondat után szemembe nézett- Két éve... várok... erre a pillanatra- mondta. Ismét zihálni kezdtem, a gyönyör végigszaladt testemen.
- Justin, csókoltál meg lányt vámpírként?- kérdeztem. Hideg keze a derekamra tévedt, és a falhoz szorított.
- Nem- suttogta, szinte a számba!
- És szeretnél?- néztem bele szemébe, és elmosolyodott. Istenem, az a mosoly!
Ajkai közeledtek felém, és én nyújtottam nyakam, hogy előbb megcsókoljon. Két pillanattal később megtörtént a "csoda". Lassan csókolt, finoman, nehogy megsértsen. Csókjától szteppelni kezdett a szívem bordáimon, a levegő megritkulva jutott tüdőmbe. Egyre szenvedélyesebb, és hevesebb csókká vált, Justin hajába túrtam, másik kezével nyakát, és hátát simogattam. Tudtam, hogy ilyen csókot mástól SOHA, SEMMIKOR nem fogok kapni. épp ezért úgy csókoltam, mintha az utolsó lett volna. És milyen gyönyörű utolsó csók lett volna...
- Áhh!- szisszentem fej a fájdalomtól, mely hirtelen ajkaimba kapott. Justin a másik falhoz lökte magát. Mutató és középső ujjammal számhoz értem. Valami meleg folyadékot éreztem. Ránéztem ujjaimra, vér volt rajtuk. justin fogai felsértették a számat. A kényeztetésemnek vége lett, de inkább meghaltam volna, csak azért, hogy folytassa.
Mire visszanéztem rá, már a nyakában volt a nyaklánc. Nem akart bántani! Elmosolyodtam, mert így már hagyhattam, hogy kiszívja azt a kevés vért ajkaimból.
- Éhes vagy?- kérdeztem viccesen, mire ő forgatni kezdte szemeit, s közeledni kezdett felém, mosolyogva. Újra megcsókolt, de most szívni kezdte ajkaimat. Láttam rajta, hogy élvezi. Hármat szippantott, és a vérzés elállt.
- Örülök, hogy tudod magad irányítani!- mosolyogtam.
- Örülök, hogy megtörtént- mondta komolyan. Alsó ajkamba haraptam, majd összekulcsoltam kezem Justiénval, és kisétáltunk a sikátorból.

Hát ez lenne a 34. rész :D
remélem tetszik :D
KOMIKAT!! :D
puszi: girl96