2. rész: Kérdések, kérdések és talán... ?

Mintha.egy.egész.fogsor.lenyomata.lett.volna.a.nyakán.Ekkor.azonban.hirtelen.hatalmas.zörgés.majd.egy.nagy.kiáltás.
hallatszott.Bill.portás.fülkéjéből....Félve.bár.de.elindultam.kifelé....
Azt hittem csak leejtett valamit, ami a lábára esett és ezért kiáltott, de a hullaház hangulata miatt rettegés fogott el.
- Bill?- szóltam félve, majd kihajoltam és a fülkéhez pillantottam. Bill élettelen teste ott feküdt egy idegen kezében. A vér folyt le a férfi kezéről. Az idegen megfordult. Szemei vérvörösen izzottak, arcáról egy vércsepp folyt le.
- ÁÁÁÁÁÁÁ- sikítottam, majd pár lépést rettegve hátrálva rohanni kezdtem. Ki a hullaházból egyenesen haza. Szívem vadul kalimpált, ritmustalanul és vészesen gyorsan. Éreztem ahogy a könnycseppek leszáguldanak arcomról és a futás szele a földre kényszeríti azokat. Féltem. Amint hazaértem bevágtam az ajtót és minden lehető dolgot kulcsra zártam. Ránéztem az órámra. Hajnali kettő.
Felsiettem a szobámba, becsuktam az ajtót és felkapcsoltam a villanyt. Mikor megfordultam ott állt valaki. Sikítottam egyet ijedtemben, majd bőgve a földre rogytam.
- Kicsim!- szólalt meg édesanyám- Kicsim! Mi a baj?- kérdezte. hangjában ott csengett még a szigor, melyet a szökésem válthatott ki, de aggódott is. Nem tudtam mit tegyek. Elmondjam-e mit láttam, vagy hazudjak valamit? Hogy mondhatnám el, mikor én sem tudom mit láttam? De hogy hazudhatnék a saját anyámnak? Bármit mondok helytelen lesz.
- Csak rosszat álmodtam- szipogtam és próbáltam megnyugodni- Kimentem levegőzni, de kint eszembe jutott, hogy Ashley is este halt meg. Megijedtem és bejöttem.- hazudtam végül és anyukám nyakába borultam. Az, hogy holnap suliba menjek elképzelhetetlen volt számomra. Hogy is mehetnék? Ki kell derítenem mi történik!
- Anyu!- bontakoztam ki anyám öleléséből- Nagyon megrázott ez az előbbi. Kérlek...- be sem kellett fejeznem.
- Nem kell menned!- mosolyodott el. Ha valami ennyire felkavart, akkor nem kellett suliba mennem. Mindig elengedett egy két napot. Szerencsére nem volt gyakran szükség az engedékenységére.
Futottam, de nem nagyon haladtam előre. Menekültem valami elől. Valami elől, ami engem akar. Sötét volt. Hirtelen egy erdőben találtam magam. A fákat süvítette a szél, mely hátborzongató hatást keltett. Ekkor valami elém ugrott. Valami, aminek szeme pirosan izzott.
- ÁÁÁ!- sikítottam, mikor felültem az ágyamban. Csak álmodtam. Kezemmel beletúrtam hajamba, hogy az arcomba lógó hajtincseket eltüntessem. Meglepődve éreztem, hogy hajam izzadságtól nedves. Tarkómra tapadtak a nagyobb tincsek. Le kellett nyugodnom.
Lementem, ahol a kedvenc reggelim várt rám és egy cetli.
"Jó étvágyat! Este későn jövök! Szeretlek Kincsem! Puszi: Anya" Megettem a palacsintákat és kinéztem az ajtón. Sütött a Nap. Ahogy kiléptem bőrömet megcsapták a napsugarak. Éreztem a meleget hálóingemen keresztül is. Békés volt minden. A levegőből jó nagyot szippantottam. Hagytam, hogy tüdőm megteljen a fű friss illatával, miközben bőrömet simogatta a Nap. Hirtelen elszáguldott előttem egy rendőrautó.
- Ki kell derítenem mit láttam!- nyögtem. Azzal a lendülettel fel is rohantam a szobámba és magamra kaptam egy normális ruhát, melyben kényelmesen tudok mozogni. Először a hullaházhoz mentem, ahol tolongtak a rendőrök. Nem tudtam, hogy juthatnék be. Nem is kellett sokáig gondolkodnom. Az egyik rendőr megszólított.
- Elnézést kisasszony!- jött közelebb- Maga itt volt tegnap. Igaz? Látogatási időn kívül. (egy hullaházban látogatási idő xD)- bociszemekkel néztem rá, majd halványan bólintottam.
- Kérem fáradjon be!- mutatott befelé. Pár méterrel később még két rendőr csatlakozott hozzánk. Bent elmentünk a portásfülke mellett, ahol a halottkém vizsgálta Bill holttestét. Nyeltem egyet, hogy eltűnjön a gombóc a torkomból. Ashley holttesténél álltunk meg.
- Ezt a hölgyet nézte meg igaz?- kérdezte a rendőr. Ismét bólintottam.- Miért?- szegezte nekem a kérdést. Nyeltem egyet.
- Elbúcsúztam.- hazudtam. Hangom remegett.
- Látta az állattámadást?- kérdezett újra. Nem hittem a fülemnek. Itt nem állattámadás történt!
- Á-á-állattámadás?- dadogtam. - Nem láttam semmilyen állatot- mondtam és ez igaz is volt. - Mikor én elmentem, még minden rendben volt- ez már kevésbé volt az...
- Ismeri a halottat?- nézett rám. Itt az alkalom, hogy megnézzem Bill testét!
- Nem tudom, kit öltek meg.- hazudtam ismét. Nem szólt semmit csak a helyes irányba mutatott. A korláton túl nem mehettem. Ez nem volt jó!
- Így nem ismerem meg!- mondtam.
- A neve Bill Hurt- próbált segíteni. Hazudnom kellett, hogy megnézzem Bill testét. Mindenáron tudnom kellett, hogy mi folyik itt.
- Így nem ismerem. Talán az arcáról.- javasoltam és reménykedtem, hogy közelebb engednek. A három rendőr egymásra nézett, majd ez egyik kíséretével bemehettem.
Bill teste szét volt karmolva. Ruhája véres volt. Meg akartam fordítani az arcát, hogy lássam, de tudtam nem tehetem. Ekkor eszembe ötlött valami.
- Elnézést!- szóltam a halottkémhez- Ide tudná fordítani a fejét, hogy szemügyre vehessem az arcát?- kérdeztem.
- Persze- válaszolt kedvesen a félhosszú barna hajú férfi. Mikor megláttam a kín jeleit a halottarcon megremegtem. Nem ilyen halált érdemelt volna.
- Köszönöm- mondtam remegő hangon. Mikor a férfi elengedte a fejét elfordítottam a fejem és erőtlenül mondtam: - Nem ismerem! Régen a sulinkban dolgozott, de nem nagyon beszéltünk.- hazudtam. Újra... Ekkor kérték, hogy hagyjam el a helyet. Épp fel is álltam, mikor Bill nyakán pont ugyan azt a nyomot láttam, mint Ashley-en.
Hazamentem és vettem egy forró fürdőt, miközben gondolkodtam. Billen ugyan az végzett, ami Ashley-jel. A rendőrség állatra gyanakszik, de én voltam az egyetlen aki tudta, hogy nem! Egy ember ölte meg őket kegyetlen, és fura módon. Közelebb állam az ügy megoldásához, mint a rendőrség. ebből még bajom is lehet. De valamiért foglalkoztatott az ügy. De az a valami, vagy inkább valaki látott engem! És vadászni is fog rám, ha tudja, hogy én leleplezhetem őt! Veszélyben vagyok. Kimásztam a kádból és magam köré csavartam egy narancssárga törölközőt. Ekkor hirtelenen kopogást hallottam. Ereimben megfagyott a vér. Fél percig nem adtam életjelet magamról. Reméltem, hogy elmegy az a a valaki. Szívem verte bordáimat. Mi van, ha... ? Ekkor kulcszörejt hallottam. Anyám nem lehetett, hisz ő nem kopogott volna. Az a valaki a házban volt és én semmit sem tehettem. Ha az, aki végzett Bill-el és Ash-sel is, akkor itt az én időm. Lehet, hogy pár percen belül én is áldozatául esem a fenevadnak és lehet, hogy örökre lehunyom a szemem............

by: girl96

rem tetszett és kellően ijesztő lett. azt is remélem, hogy izgultok a végénél xDxDxD Az a jóó :P Hagyjatok kommentet és írjatok nekünk e-mail-t :) A kövi részt Dettus. írja és valószínűleg holnap kapjátok meg :)