17. rész: Döntés és félelem...

- Zoé!- nevem szebbnek hangzott szájából, mint eddig bárkiéből- Kérlek! Velem kell jönnöd Amerikába!
A szavakat melyeket most hallottam nem tudtam feldolgozni.Álltam megdermedve és sokkolt az iménti mondat.Csak ezek a szavak kavarogtak a fejemben miközben a semmibe bámultam : Menni,vele,Amerika.
- Jól vagy? - lépett közelebb Justin, majd puha kezét végig simította arcomon.
- Igen... jól vagyok. - feleltem de hangom egy csöppet sem volt határozott és ezt Justin is észrevette.
- Nem szeretnél velem jönni? - tette fel a fájó kérdést Justin. Nem mondhattam azt hogy nem, mivel akkor hazudtam volna, de azt se felelhettem hogy igen, hisz akkor szintén. Nem tudtam mit mondhatnék neki mert valójában magam sem tudtam a választ.
- Justin én... - de szavam elakadt és nem tudtam folytatni a mondatot. Hátat fordítottam Justinnak és éreztem ahogyan egy nehéz könnycsepp gördül le az arcomon.Gyorsan letöröltem mert nem szerettem volna ha Juss sírni lát most.Mögém állt, majd mind két karját gyengéden derekam köré fonta, fejét pedig vállamra hajtotta.Tudta hogy most nem vígasztaló szavakra, vagy esetleg magyarázatra van szükségem, hanem csak egy egyszerű ölelésre és együtt érzésre.Nem tudom mennyi ideig állhattunk így egymáshoz simulva.Egy kis idő múlva kibontakoztam karjaiból és felé fordultam.Kezem lágyan vállára helyeztem és mélyen a szemébe néztem.Elszerettem volna mondani neki hogy mit érzek és hogy mi játszódik le most bennem de ezeket lehetetlen volt szavakba önteni.A csendet bársonyos hangja törte meg.
- Sikerült döntened? - kérdezte majd szájába harapott és szemeivel olyan igézően nézett mint akkor, amikor minden elkezdődött közöttünk.
- Justin, nekem ez nem megy. Nem tudok dönteni. El sem tudod képzelni mennyire szeretnék veled menni, de hogyan hagyhatnám itt a családom, a barátiam és az iskolát?! Itt van mindenem, az egész életem és te azt kéred hogy ezt mind hagyjam föl érted? Justin.. - folytattam de már lerogytam a mellettünk lévő padra mert lábaim nem bírták el nehéz szívemet.
- Tudtam... - mondta szomorúan Justin és elkezdett fel s alá járkálni előttem. - Tudtam hogy nem szeretsz és hogy nem akarsz majd velem jönni. De mit rontottam el ?! Engem igazán sohasem szeret senki... - még folytatta volna de szavába vágtam.
- Justin de hisz én szeretlek - pattantam fel a padról akármennyire is nagy teher volt rajtam. - Soha nem gondoltam volna hogy ennyire megszeretlek majd. Amit átéltem amíg te távol voltál azt senkinek se kívánom. Hiányod betöltötte az egész napomat és csak szenvedtem.Minden vágyam az volt hogy veled lehessek és hogy újra közel érezhesselek magamhoz. - felsoroltam Justinnak hogy miket éltem át amíg ő távol volt tőlem és láttam a szemében hogy végre érzi mennyire is fontos számomra. Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom és amikor felvettem Emma hangját hallottam a vonal másik végén.
- Szia Emm! Mondd! - próbáltam nyugodt hangvételben társalogni vele bár szívem hevesen vert.
- Feltudsz jönni msnre? Fontos lenne kérlek! - kérlelt.
- Most épp nem vagyok otthon Emm. Most nem tudok géphez ülni. - mondtam neki.
- De nagyon fontos lenne! Kérlek Zoé ! - éreztem hogy valami nagyon fontosat akar mondani így arra a döntésre jutottam hogy hazamegyek.
- Rendben máris haza megyek és géphez ülök. Várj meg.
- Köszönöm. Szeretlek. - majd letette a telefont.
- Haza kell mennem. - fordultam Justin felé elkenődve. - de te is velem jössz. - fejeztem be a mondatot.
- Úgy érted hogy menjek el hozzátok? - nézett rám kérdően.
- Igen úgy. - majd megfogtam a kezét és elindultam.
- Biztos hogy ezt akarod? - kérdezte Juss.
- Biztos csak gyere. - de ekkor hirtelen megállt.
- Egy feltétellel megyek veled. - ejtette ki a szavakat.
- Mi lenne az? - vártam válaszát.
- Ha utána eldöntöd és konkrét választ adsz arra hogy velem jössz-e. - valahogy érzetem hogy ezt fogja mondani.
- Rendben. - bólintottam rá majd újra elindultunk.Egész úton alig szólaltunk meg, szinte nem is beszélgettünk. Amikor az ajtónkhoz értünk Justin kicsit megtorpant.
- Mi történt?
- Semmi - rázta a fejét majd mellém lépett és adott egy puszit. Elmosolyodtam majd lassan előkerestem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót. Láttam ahogyan beléptünk hogy Justin végig méri a lakást. Akaratom ellenére is megszólaltam.
- Ez nem annyira szép mint egy hotel de én így szeretem.
- Nem azért néztem. - válaszolta. - Nagyon szép lakás. - jegyezte meg.
- Köszi, de gyere, menjünk fel a szobámba. - én előre rohantam Justin pedig követett. Gyorsan bekapcsoltam a laptopot majd leültem az ágyam szélére. Ahogyan Justin belépett rögtön meglátta a piros pulcsiját mely a székem karfáján hevert.
- Ja, igen haza viheted. - mondtam gyorsan miközben beírtam a jelszavamat az msn kezdőlapján.
- Azt szeretném ha nálad maradna, így olyan mintha egy kis részem mindig veled lenne. - szavai olyan kedvesek voltak hogy ismét kizökkentem a való világból majd az zökkentett vissza hogy Justin mellém ült.Hallottam egy halk csipogást s a monitorra pillantva láttam hogy Emma írt, de valahogy nem éreztem arra késztetést hogy válaszoljak neki.
- Döntöttél már? - simította a hajamat a fülem mögé Justin.
- Még nem - sütöttem le a szemem. - de miért szeretnéd ennyire hogy veled menjek? - fordultam felé.
- Mert azt szeretném ha biztonságba lennél. Féltelek Zoé.
- De mitől? - szegeztem neki a kérdést.
- Az nem fontos de hinned kell nekem, úgy lesz a legjobb ha velem jössz.
- Addig amíg nem adsz egy megindokolt választ sajnálom de nem tudok dönteni. - nehéz volt kimondani ezeket a szavakat, de tudtam hogy csak így hozhatok felelősség teljes döntést.
- De nem mondhatom el nem érted? - állt fel Justin és ismét elkezdett előttem járkálni.
- Nekem bármit elmondhatsz. - álltam fel én is.
- De ezt pont nem. Túl súlyos ahhoz hogy most elmondjam. Talán majd máskor.
- Justin! Így hogy akarod hogy veled menjek ha nem bízol meg bennem? - láttam ahogy Justin rádöbben hogy nincs más választása, és el kell mondani azt amit annyira titkol előlem.
- Rendben. De ígérd meg hogy nem fogsz kiakadni és félni?
- Félni? de hát miért félnék? - mosolyodtam el.
- Csak ígérd meg ! - mondta, s már hangját egy kicsit felemelte.
- Rendben. Megígérem. - feleltem s már a kíváncsiság hajtott.
- Emlékszel amikor mesélted hogy vámpírvadász vagy és hogy nagyid azt mondta hogy én pedig vámpír?
- Igen emlékszem mert? - nem értettem hogy mit akar ebből kihozni.
- Nem hazudott nagyid. - lépett az ablakhoz.
- Micsoda? - értetlenkedtem. - Dehogynem. Hisz azt állította hogy te...
- Vámpír vagyok. Zoé! Én tényleg Vámpír vagyok. - mondta ki e súlyos szavakat.
- Az lehetetlen. - hátráltam egy kicsit tőle. Ő megfordult és ahogy én távolodtam ő ugyanúgy közeledett.
-Pedig igaz. - mondta.
- Akkor te... vámpír vagy. - tudatosult bennem amit az előbb közölt velem.
- Igen.
- Én pedig vámpírvadász. - ijedtem meg. - Akkor te vér...vér....
- Vérrel táplálkozom. - mondta és mondta az ijesztő szavakat.
- Ashley, Bob.. te ölted meg őket. - majd hátam a falhoz ért és rájöttem hogy nem tudok tovább hátrálni.
- Meg kell értened....
- NEM. - tört ki belőlem majd a mellettem lévő asztalt felborítva ismét Justin mögé kerültem s ő is megfordult.
- Zoé én...
- Maradj távol tőlem. - mondtam s már ismét könnyek gyűltek a szememben.
- Megígérted... Zoé kérlek nyugodj meg.
- De hisz te embereket ölsz! Ez volt a szándékod velem is?! - vágtam a fejéhez.
- Ne butáskodj. Téged sohasem bántanálak.
- És ha mégis?
- De hisz te egy vámpír vadász vagy akkor sem kéne félned ha bántanálak.
- Szóval képes lennél rá? - sírva kérdeztem tőle.
- Nem erről van szó. Zoé kérlek hallgass meg. Téged soha nem bántanálak. - valahogy ezek a szavak most nem nyugtattak meg.Zokogva kuporodtam le a fal mellé s fejemet a térdemre hajtottam.Justin elém térdelt s kezével simogatni kezdett, de félelmemben ellöktem magamtól s hanyatt esett. Elkezdtem négykézláb mászni de Justin gyorsabb volt s rám vetette magát.Háton feküdtem s Justin pedig rajtam ült és mind két kezemet lefogta. Tudtam hogy most jött el a vég és hogy Justin meg fog ölni. Még hallottam ahogyan az msn csipog hogy új üzenetet kaptam de igazából nem fogtam fel.
- Zoé kérlek ne félj. - mondogatta de én csak kapálóztam.
- Hagyj békén! - kiáltottam majd egyszer csak feladtam és nem kapálóztam tovább. Lehunytam a szemeimet és vártam hogy belém harapjon. Éreztem ahogy arca közelít hozzám és már felkészültem a legrosszabbra.....


Remélem mindenkinek tetszett.:P Dettus. voltam.:P Komizni leheeet.(: