39. rész: Bonyodalmak

Justin zokogott és szenvedett amiért így kellett látnia, én pedig csak feküdtem és vártam, hogy valaki segítsen rajtam...de senki sem jött.
Már nem éreztem fájdalmat, nem éreztem semmit sem. A fények halványulni kezdtek, majd teljesen megszűntek. Szemhéjam nehezebb volt az ólomnál, s szememből egy könnycsepp gördült ki, amint lehunytam szemem . Bordáimon éreztem, ahogy szívem egyre lassabban ver, ahogy elfárad, és úgy éreztem kedve sincs tovább dobogni.
A méreg, melyet a vámpír testembe juttatott, egyre gyorsabban közeledett szívem felé. Minden porcikám zsibbadt, ereim furcsán lüktettek, fogam egyre érdekesebben bizsergett. Ez volt az utolsó amit éreztem. A lüktetés és a bizsergés. Gondolataimat már nem én irányítottam. Minden percben beugrott a vér, a gyilkolás, a vágyakozás!
Aztán hirtelen visszatért a fájdalom, és én üvölteni kezdtem. Szemeim kipattantak, s a fény vadul "szemen köpött".
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- ordítottam, mikor megláttam Ushert, ki a sebemet szorította fogaival. Szívta a véremet!
- NEEE!- rúgtam, de hiába. Valaki lefogott. Hatalmas volt a kín, melyet éreztem. Vérem égetett, mellkasomat belülről karmolta valami, fejem majd széthasadt, de hamarosan minden csillapodni kezdett. A levegő melyet beszívtam sokkal könnyebben ért el tüdőmig. A méreg lassan eltűnt a szervezetemből. Megmenekültem hála Ushernek. Nehezen felültem és körülnéztem. A földön szanaszét vámpírok feküdtek a saját vérükben, balra tekintve pedig Justint láttam meg. Könnyes szemmel nézett rám. Nem mondott semmit de kitudtam olvasni szeméből a gondolatait. Ő meg akart menteni... de annyira fájt neki engem vámpír méreggel fertőzötten látni, hogy teljesen leblokkolt és mozdulni sem tudott. Látszott rajta, hogy bűntudatot érez. Hirtelen felállt és elrohant. Szerettem volna utána futni de amikor megpróbáltam felállni, visszaestem. Még gyenge voltam.
- Zoé még pihenned kell. - emelt fel Usher s ölbe kapott majd elvitt a kocsijáig. Már Ben is jó volt. Az ő életét is Ushernek köszönhetem. Csodálatos ember...azaz vámpír. A kocsiban ülve lejátszódott bennem újra az egész nap. Átéltem ismét a fájdalmakat melyekbe belegondolva a hideg rázott. Lehet, hogy egy perc, de lehet, hogy már csak egy másodperc kellett volna ahhoz, hogy átváltozzak vámpírrá. Furcsa belegondolni, hogy pont én, Zoé, aki a világon a lejgobb vámpírirtó átváltozom egy vámpírrá.

- Megérkeztünk. - zökkentett ki Usher hangja mély gondolataimból. Miután kiszálltam a kocsiból feltekintettem a szállodára s az ablakban megpillantottam Justint. Lefelé nézett, pont rám de amint találkozott a tekintetünk hátat fordított és eltünt. Beérve a szálloda előcsarnokába úgyéreztem mintha mindenki engem bámult volna. Sietve szálltam be a liftbe s ott nekidülve a falnak megnyugodtam, hogy eltűnhetek a bámuló szempárok elől. Csukott szemmel utaztam végig, fel a lakosztályig. Azonban mikor kiszálltam a liftből és beértem a nappaliba újra hevesen vert a szívem. Ott ült Justin a kanapén s fejét kezeibe temette. Hallotta amint belépek és felpillantott. Szánakozó arca volt, mint aki a megbocsájtásomra várt de én igazából nem is haragudtam rá. Leültem mellé és szótlanul átöleltem. Egész teste megfeszült és úgy bújt hozzám, mint aki már ezer éve erre az ölelésre várt.
- Bocsáss meg. - nézett fel rám gyönyörű, barna szemeivel amelyek még mindig megigéznek.
- Nincs miért megbocsájtanom. - simogattam meg arcát.
- Majdnem hagytalak meghalni... én,én..
- Psszt. - s szája elé tettem a kezemet, majd ismét magamhoz szorítottam. Olyan meghitt volt ez a pillanat mint amilyenre már régen vágytam de sajnos ennek hamar vége lett.
- Macikám. - hallottam meg a sipítozó hangot. - Merre jártál? - kérdezte nyálasan miközben behuppant az ölébe.
- Volt egy kis dolgom... - mondta Justin bár látszott rajta, hogy most nincs kedve folytatni ezt a beszélgetést.
- Figyelj macikám, sajnálom ami a koncert után történt. - csavargatta haját miközben undorítóan rágózott.
- Semmi baj cica. - nyomott egy puszit a lány szájára Justin. Abban a pillanatban nekem elegem lett ebből és felálltam de Justin megfogta a kezem, melyet Caitlin meglepődéssel nézett.
- Hova mész? - kérdzete kétségbeesetten Juss.
- A szobámba.. - majd kezemet kiszabadítottam a keze közül és elindultam.
- Menjünk mi is játszadozni. - pattant fel Cait és húzta magával Justint aki még mindig engem követett a szemével. Szobámba beérve, egyenesen a fűrdőszoba felé vettem az irányt és egy nyugtató zuhanyt vettem. Testemet becsavartam egy törölközőbe és lekapcsoltam a fürdőben a villanyt majd amikor megfordultam az ijedtségtől majdnem leesett rólam a törölköző.
- Justin! Te mit keresel itt? - lepődtem meg amint megpillantottam Justint az ágyamon ülve.
- Sajnálom, hogy Caitlin megzavart minket az előbb. - állt fel és közeledett felém ami őszintén szólva egy kicsit megijesztett.
- Semmi gond. - mondtam bár teljesen össze voltam zavarodva. Nem számítottam Justinra.
- Szeretnél felöltözni? Addig kimehetek. - kérdezte Justin de ugyanúgy közeledett felém s mire a válaszomat mondhattam volna már kezei a derekamon pihentek én pedig meg se tudtam szólalni. Egyik keze lejjebb csúszott s a még vízcseppektől nedves combomon kötött ki. Mélyen a szemembe nézett és én elvesztem tekintetében. Ajkaim arra vártak, hogy végre összeérjenek az ő ajkaival. Keze lassan megindult felfelé míg nem elérte a törölköző alját. Akkor hirtelen megcsókolt s abban a pillanatban kezét óvatosan a törölközőm alá csúsztatta. Még mindig a combomat simogatta de ajkaink heves csókcsatába kezdtek. Egyik kezemmel hajába túrtam és felforrósodott testemet a hideg fal, mely a hátamhoz ért, próbálta meg lehűteni. Ekkor ajkaimat elválasztottam az övéitől és a nyakát kezdtem el kényesztetni. Tudtam ez tetszeni fog neki. Mellkasomon éreztem szíve minden egyes dobbanását melyek a csókjaim hatására egyre jobban felgyorsultak. Kezét hirtelen megfogtam és a szemébe néztem.
- Ezt nem lenne szabad. - mondtam hatalmas lélegzetvételek közeppette majd ismét megcsókoltam. Nem tudtam neki ellenállni. Úgy kívántam mint még soha. Kezét azonban kiszedtem a törölközőm alól s levettem róla hófehér pólóját. Nedves hajamról vízcseppek vetődtek meztelen felsőtestére melyek a villany fényében megcsillantak. Ránéztem és tudtam, hogy ő számomra az igazi. Ismét magamhoz húztam és kezeimet a nyakába helyeztem. Most szerepet cseréltünk és ő árasztotta el csókokkal a nyakamat. Közben kezeimet lassan végig húztam a mellkasán és a nadrágjához érve kicsatoltam az övét. Épp újabb, heves csókolózásba kezdtünk amikor valaki, kopogás nélkül betoppant a szobámba. Ijedten szorítottam magamhoz Justint aki nagyokat nyelve figyelte az "idegen" reakcióját.
- Ez nem az aminek látszik... - próbált mentegetőzni bár tudta, hogy ezt az embert nem tudja becsapni. Usher csak elmosolyodott majd távozásra intette Justint. Éreztem ahogyan elvörösödök és vártam Usher mondanivalóját.
- Zoé bocsáss meg, hogy így rátok törtem. - látszott rajta, hogy ideges. - De baj van... - Ekkor a meglepődésem helyét idegesség váltotta fel. Reménykedtem, hogy valami apró bajra gondol, vagy épp arra, hogy Caitlinnel történt valami. - Próbáltalak hívni, de kivoltál kapcsolva. - mostmár sejtettem, hogy valami komoly dologról lesz szó. - Az anyukádat kórházba kellett szállítani...

Remélem tetszett mindenkinek és remélem megérte ennyit várni rá ;) A kommenteket se felejtsétek el, hisz abból tudjuk meg, hogy tetszett-e nektek vagy sem:) puszi Dettus.