18. rész: A vég!

Éreztem, ahogy arca közelít hozzám és már felkészültem a legrosszabbra.
Nem néztem arcára, féltem, hogy újra vad, vörös tekintetével találom szemben magam.
- Zoé! Nézz rám!- mondta édes hangon, de ellenálltam neki. Elengedte egyik kezem, hogy maga felé fordítsa fejemet. Amint szabaddá vált a karom lelöktem magamról. Teste a radiátornak repült, éles, fájdalmas ordításának kíséretében.
Szívembe fájdalom nyílalt, hogy ezt tettem szerelmemmel. Menekülni kezdtem, de Justin hirtelen elém termett, szeme vérvörös volt, fogai élesen villogtak szájában és vészjóslóan fújt rám, akár egy macska.
- Sosem tudnék ártani neked!- ordította, bár hangsúlyából és tettéből nem ez jött le. Elkapta kezemet és teljes erejéből szorította, melyből minden vér kiszökött. A fájdalom csak úgy lüktetett. Zihálva vettem a levegőt.
- Ezt mondtad Ashley-nek is?- vágtam a fejéhez.- Elcsábítottad, majd hideg vérrel megölted- néztem rá gyilkos tekintettel, bár az oxigénem mind elfogyott, így a fájdalom is erősödött. Nagy levegőt vettem, majd kifordítottam kezem övéből. Sikítottam az érzéstől, de legalább szabad voltam. Az ajtónak rúgtam, mely azonnal megrepedt, Justin teste a földre esett. Könnyeim potyogtak.
Siettem az erkélyhez, azt hittem, megmenekültem. Hirtelen elkapta lábamat és én hasra estem. Hátranéztem, szemei pont olyanok voltak, mint Bill meggyilkolásánál. Sikítottam félelmemben, majd kúszni kezdtem, de szorítása nem engedte. Megfordultam és teljes erőmből lerúgtam magamról szabad lábammal. Az előbb felborított asztalnak esett, mely kettétört és ő a falig repült. Próbáltam felállni, de nem ment.
Kúszni kezdtem, majd két lábbal találtam szemben magam.
- ÁÁHH!!- visítottam, majd rákmászó pozícióba ugrottam és hátrálni kezdtem, de ő közeledett felém.
- Hagyj békén!- kiáltottam remegő hangon, majd hátam nekiment a falnak. Itt a vége! A testi erőm elfogyott, és a lelki erőm is. Nem könnyű ezt tenni azzal, akit szeretsz. Tudtam, hogy most belém fogja mélyeszteni fogait és én meghalok.
Nem akartam látni arcát, így lehunytam szemeim és elfordítottam arcom.
Letérdelt elém, én pedig nem tudtam semmit sem tenni.
Éreztem, hogy fogai közelednek nyakam felé. Ott ültem és vártam, hogy Szerelmem kioltsa életem. Keze ismét államra tévedt. Hideg érintése lehűtötte forró arcomat, de tudtam, hogy ez az életem végét jelenti. Reméltem, hogy gyorsan végez velem, és szenvedés nélkül megúszom. Szája pár miniméterre volt tőlem. Hideg leheletét éreztem nyakamon.
Hirtelen csapott le.
Ajkait enyémen éreztem. Tarkómat fogta, hogy közelebb húzzon magához. Édes nyelve masszírozta enyémet. Félelemtől megfeszült testem most ellazult és élveztem csókját. Szívem hevesen dobogott. Levegővételeit szuszogásnak nevetem volna. Nem bírtam ki, haját borzolgattam, majd hanyatt döntöttem és a földön csókoltam tovább. Gerincem bizsergett, mikor karomat kezdte simogatni. Valóban végem volt, de nem úgy ahogy arra számítottam. Beleszerettem Justin csókjába, édes ajkába, szuszogásába. Csak csókoltuk egymást és testem övéére simult. Éreztem hasának minden izmát. Körülbelül két perc elteltével leváltunk egymás ajkairól. Kimászott alólam, és karjaiba vett, mert tudta, hogy erős szorítása miatt nem tudok felállni.
- Ne haragudj, Egyetlenem!. mondta bocsánatkérően, majd az ágyhoz vitt, ahol leültetett és megfogta a kezem.
- Tényleg nem akarsz megölni?- kérdeztem remegő hangon.
- Jól van, Zoé! El kell mondanom valamit!- kezdte. Aggódni kezdtem.- Meg akartalak ölni. - Folytatta- Mert láttalak, mikor végeztem Billel. Féltem, hogy te majd elárulod a titkom. A koncerten felismertelek és elborult az agyam. Azért mentem utánad, hogy megöljelek, de aztán megláttalak közelről és úgy éreztem egy világ fordult meg bennem. Nem mertelek bántani, mert féltem, hogy kincset veszítenék.- mondta. Meg akart ölni... De nem tette!
- És Amerika?- kérdeztem bizonytalanul. Éreztem ahogy szívem hevesen ver.
- Két vámpírt felbosszantottam, mikor összeverekedtem egy társukkal és ő maradt alul. Azt mondták megölik a számomra legfontosabb személyt.
- Anyukád veszélyben van?- kiáltottam pánikszerűen.
- Zoé! TE vagy veszélyben!- mondta lesütött szemekkel. Nagyot dobbant szívem.
Nem vagyok!- mosolyodtam el- Justin! A két vámpír már járt itt!
- Ezt hogy érted?- hitetlenkedett.
- Az egyiket én a másikat a bátyám ölte meg- dicsekedtem, bár szemein láttam, hogy nem tetszik neki, hogy vámpírt öltem.
- Ezek szerint te is arra születtél, hogy a magamfajtákat elpusztítsd!- kiáltotta dühösen.
- Justin- kaptam el kezét- Nem!- ordítottam, majd magam mellé húztam és hozzábújtam- Soha, senkinek nem engedném, hogy téged megöljön! Még akkor sem, ha a tesóm próbálkozna vele!
- Zoé! Be kell valljak még valamit- mondta, amitől megint a félelem tiport lelkembe.
- Szeretlek!- mondta. Felcsillantak szemeim és egy apró puszit leheltem ajkaira.
- Én is szeretlek!- mondtam mosolyogva, majd élesen felszisszentem.
- Mi a baj?- kérdezte aggódva.
- A lábam nagyon fáj. Szerintem eltörted- mondtam zavarba jőve. Nem akartam, hogy lelkiismeret furdalása legyen.
- Istenem! Nagyon sajnálom!- sajnálkozott- Megoldom.- szólt.
- Mondom eltört!- nevettem- Ezt hogy oldod meg?- néztem rá gúnyosan.
- Kérnem kell valami kellemetlen dolgot.- mondta- Vágd el a kezed, hogy vérezzen!
- MI?!- hitetlenkedtem- Akkor átváltozol és megölsz!- ijedtem meg.
- Nem! Nem változok át! A nyakláncom megakadályozza, azért van mindig rajtam- magyarázta.
- És ez nem fáj neked, Szerelmem?- aggodalmaskodtam.
- De!- nyögte- De az a fontosabb, hogy te ép legyél!- olyan édes volt. Megfogtam egy ollót a földről, majd egy hirtelen mozdulattal elvágtam kezem.
- ÁÁÁHH!!- kiáltottam fájdalmamban, majd lefogtam vérző sebemet. Justin megfogta kezemet, és szagolta a vért. Féltem, hogy fog reagálni vérem illatára. Csak szagolta és szippantotta vérem szagát, majd hirtelen lekapta nyakláncát és én végignéztem, ahogy szerelmem teste átalakul.
- A lábad- ordította érces hangon. Szóval ilyen a hangja, mikor vámpír. Fogai élesebbek voltak, mint az előbb. Megemelte törött lábamat és fogairól rácsöpögtette a mérgét.
- Kezed gyorsan!- mondta- Nem tudom meddig bírom megállni- ordította fájdalmasan- Odanyújtottam vérző kezem, melyre szintén csepegtetett mérgéből. A seb azonnal begyógyult, lábam már nem fájt. Tudtam mit kell tennem, hogy ne szenvedjen, így rádobtam a nyakláncot fejére, majd hozzábújtam és csókolni kezdtem.
- Köszönöm- mondtuk egyszerre, mikor hirtelen belépett Josh és a Nagyi............


Remélem tetszett :D:D
Bocsi h kamuztam :$:$ xD
KOMIZNIII!!!!! :D
pusszzííí: girl96