38. rész: Josh

Ismét előtörtek vadászösztöneim, és megint meg akartam ölni, de nem tettem, mert a gyűlölet, és a harag helyét átvette a döbbenet.
- Caitlin!- ordította Justin, hangjában hatalmas düh csillogott- Többet ne emelj kezet Zoéra!- üvöltötte, miközben védelmezőn elém állt- Főleg ne ok nélkül! -tette hozzá mérgesen. Caitlin döbbenete felért a lottó ötös megnyerésével. Belül hatalmas boldogságot éreztem.
- De... Ő... és te...- dadogta össze-vissza- Elrontotta a koncertet!-szipogva könnyeit törölgetve- És a ruhád i...- nézett végig Justin öltözetén- Blöö- imitálta a hányást. Megdöbbenve fintorodtam el. Gyerekes!
- Nem Caitlin!- mondta nyugodtabb hangon Biebs- Olyan ruhát tett ki nekem, amilyet én szeretek hordani. Ma a saját dalaimat énekeltem, nem azokat, amiket kérted, hogy írjak neked. Láttad a rajongóim reakcióit! Sokkal jobban kedvelik azt a Justin-t, aki régen voltam, akit te megváltoztattál. Zoé most visszahozott ebből az énemből egy darabot, és bármennyire is fáj ez neked, mától te nem segíthetsz a koncertszervezésben, sem semmi másban. Egyszerűen csak legyén a menyasszonyom. A többit meg bízd a profikra.- fojtotta a szót Caitbe, s engem teljesen elvarázsolt. Újra szerelmesnek éreztem magam, de tudtam, hogy semmi esélyem az újrakezdésre. Utáltam magam azért, mert elhagytam...
Caitlin Teljesen ki volt akadva, amit végül is megértek, hisz a szerelme, a Nagy Ő-je most mondta, hogy szálljon ki az életének egy elég nagy részéből. És én mindezek ellenére boldog voltam.

Hazaérve Ben-be ütköztem. Arcán a félelem volt jelen, s mintha szellemet látott volna. Azt hittem, eljöttek Justin-ért.
- Josh...- nyögte, szívembe pedig maró fájdalom nyílalt.
- Mi van Josh-sal?- kérdeztem teljesen lesokkolva, miközben a többiek is felértek a fagyott hangulatba. A levegő hideg volt, síri csönd állt be.
- Itt van!- nyögte Ben- És...- Justin-ra nézett. Vámpírok!- Sokan! Nem bírja!- dadogta össze-vissza, mintha látná ami történik. Mintha transzban lett volna, s hirtelen felébredt.
- Sietnünk kell!- sürgetett, s a szobámba rohantam a fecskendőkkel teli övemért. Mikor visszatértem Ben már útra kész volt, de még a fülembe súgott valamit. Bólintottam.
- Usher, kellenél- nyögtem neki, mire ő is bólintott, és indultunk az ajtó felé. Amint kiléptünk, eszeveszett tempóba kezdtünk, melyet emberi szem nem is vesz észre.
- Én azt mondta, hogy Justin és Usher is kell- szólt útközben Ben.
- Justin nem jött!- zártam rövidre, s nem voltam hajlandó magyarázkodni. Rohantunk egy tisztás felé, ahol a bátyám küzdött tíz vámpírral. Bolondja azt hitte elbír velük... Már majdnem ott voltunk, mikor szóltam Ushernek.
- Ush! A bátyám ember!- mondtam két lépés között- Kérlek ne támadj rá! És a mérgeddel gyógyítsd meg a sebeit!- szóltam, de nem válaszolt, és akkor odaértünk a tisztásra. A tíz vámpírból 7 még élt, és Josh felé közeledtek, aki ordítva dülöngélt a földön térdét fogva.
- Állj!- üvöltöttem, mire hét vérvörös szempár kapott hátra, és a harc elkezdődött. 6 vámpír kezdett közeledni   felénk egy pedig továbbra is bátyámat támadta. Usher odasietett és védelmezte Josht. Furcsa volt látni, hogy egy vámpír védi meg a vámpírirtó testvéremet.
- Szóval te vagy a legjobb vámpírirtó? - szólalt meg az egyik vérszívó.
- Majd most meglátjuk. - felelt a másik egy kacajjal egybekötve majd nekünk estek. Bennek és nekem is jutott 3 teremtmény akik mit ne mondjak nagyon jól ki voltak képezve. Kis idő után kezdtem fáradni, talán azért mert már nagyon régen edzettem. Eldöntöttem ha vége lesz ennek a harcnak újra formába lendítem magam. Hiába három vámpír ellen kellett küzdenem, a szemem sarkából figyeltem Ushert és Josht. Jól esett látni, hogy Usher vámpír létére mellettünk áll és segít nekünk. Két vámpírt legyőztem míg Ben csak egyet. A klán vezére maradt már csak rám de ő különösképpen erős volt.
- Végzek ezzel és segítek. - kiáltottam oda Bennek miközben még egy fecskendőt szúrtam a második vámpír mellkasába. Körülnéztem s szemeim remegően mérték fel a vérrel terített környezetet. Még egy harcom sem volt ennyire vérengző mint ez és még nincs is vége. Támadt a vérszívó de én elhajoltam előle. A hátam mögé került de gyors reflexemnek köszönhetően még így sem jutott előnyhöz. Most én támadtam. Elkaptam kezeit s    hátra csavartam de erősebb volt nálam és sikerült kiszabadulnia. Megfogta az állam s a fejemet felemelte. Egyre erősebben szorított és nagy nehezen egy rúgással sikerült eltaszítanom magamtól. Párat köröztem a nyakammal és összeszedtem minden erőmet. Ben még mindig két vámpírral harcolt, Usher pedig úgy harcolt egy vérszívóval, hogy közben Josht gyógyítgatta. Hosszas harc volt, hol én, hol ő került a földre. Ejtettem rajta   sebeket de ő is rajtam. Hirtelen, míg ismét Joshékat tartottam szemmel a földre tepert. Próbáltam ellenkezni de már alig volt erőm. Kezeimet a testem mellé szorította s fogait megvillantotta. Közeledett felém a szája én pedig eszeveszetten rángattam a fejem s rúg-kapálóztam. Láttam amint Usher végez a vámpírral és elkezd felém rohanni, hogy segítsen de már késő... A vámpír fogait éreztem belemélyedni nyakamba mely iszonyatos fájdalommal járt. A másodpercek óráknak tűntek. Csak azt vettem észre, hogy valaki teljes erőbedobással lelöki rólam a vámpírt majd harcolni kezd vele. Gyorsan hatott a vámpír méreg, már mozogni is alig bírtam. Fejemet oldalra fordítottam és egy alakot láttam aki kétségbeesetten, földbegyökerezett lábakkal bámult rám. Látásom már homályos volt de sikerült kivennem, hogy Justin állt ott. Nem mozdult, nem próbált meg segíteni csak nézett. A hátam mögül hangokat hallottam.
- Justin rajta, mire vársz?! - üvöltötte Usher miközben folytatta a harcot a vámpírral.
- Mentsd meg Zoét! - kiáltott Ben is de még mindig nem tudta legyőzni az ellene küzdő vérszopót. Justin azonban nem mozdult. Hirtelen térdre rogyott s hangos zokogásban tört ki. Egyre jobban kezdtek fájni a végtagjaim s fogaim is érdekesen bizseregtek.
- Justin! - hallottam még a kiáltásokat de már nem nagyon tudtam őket felfogni. Csak néztem de nem láttam. Úgy tűnt Justin szenved. Kezeivel hajába túrt és a földet bámulta. Remegett és még mindig sírt. Nekem már semmi sem fájt. Nem éreztem semmit... Szemhéjam egyre nehezebbé és nehezebbé vállt de tudtam ha lehunyom talán örökre csukva marad. Justin megmenthetne, ő megtehetné mégis csak sír és szenved. Usher és   Ben hangja egyre távolabbinak hallatszik, lassan már nem is hallom. Éreztem amint valami hideg hullik az arcomra majd újra és újra, az egész testemre. Szakadni kezdett az eső. Ben és Usher harcolt, Josh éledezett, Justin zokogott és szenvedett amiért így kellett látnia, én pedig csak feküdtem és vártam, hogy valaki segítsen rajtam...de senki sem jött.


na remélem mindenkinek tetszett.:) és várom a SOK SOK KOMMENTET. :) puszi Dettus. ;)