23. rész: Küzdés a célért...

- Várjatok!- állt fel hirtelen Josh- 18 vámpír ellen kevesek leszünk nyolcan.
- Heten- javítottam ki- Te nem jöhetsz velünk!
- Mi? Ugye most csak viccelsz ? - háborodott fel Josh.
- Nem. Tudod te is, hogy most pihentetned kell a karod. - oktattam ki bátyámat.
- De heten nem lesztek elegek ellenük! - fogta meg a karomat Josh.
- De igen. - rántottam el a kezemet és felmentem a szobámba.
- Nem tilthatod meg nekem, hogy harcoljak. - kiáltott utánam de én csak szó nélkül bezártam az ajtómat.Nem telt el pár perc kopogtak az ajtómon.
- Gyere. - mondtam.
- Zoé! Muszáj segítenem nektek. - szólalt meg bátyám. 
- Nem Josh, semmit sem muszáj. - ültem fel az ágyon. - Ilyen sebbel a karodon nem szabad vámpírt ölnöd, sem semmi mást. Pihenned kell.
- De szükségetek van rám! - szegezte nekem érveit egymás után. - Jó vagy Zoé, de ehhez még nem eléggé.
- Hát akkor csak figyelj. Majd meglátod, hogy sikerülni fog nélküled is. Ezt vedd ígéretnek. - felálltam és kisétáltam a szobából. Láttam amint Angelina ott téblábol a nappaliban.
- Te még mindig itt vagy? Nem kéne már indulnod? - szóltam hozzá s közben lesétáltam a lépcsőn. Nem nagyon szerettem ezt a nőt. Nem tudom Josh miért van még mindig vele.
- Amint látod. - nézett rám undokan. - és nem is megyek sehova. Elegem van, hogy a te vámpírharcaid miatt folyton itt kell hagynom Josht. Ennek most vége. Nem megyek el.
- De elmész. - szólt le az emeletről Josh, majd ő is lejött hozzánk. - Túl veszélyes ez számodra.
- Josh már te is ellenem fordulsz? - kezdett el hisztizni - Akkor vagyok a legnagyobb biztonságban ha melletted vagyok.
- Jajj hagyjuk már. - szólaltam meg. - Josh is veled megy ne aggódj.
- Micsoda? - néztek rám érthetetlenül.
- Josh és te elutaztok mind a ketten. Joshnak pihentetnie kell a kezét így ő is veled megy.
- Ez remek. - ugrott bátyám nyakába a nő. Láttam amint Josh mérges pillantásait veti rám, majd elfogadja a történteket és beleegyezik. 
- Most már mehetek pihenni? - kérdeztem kimerülten.
- Persze menj csak. - mondta nagyi aki épp most jött be az udvarról. Felmentem és az irányt egyenesen a fürdőszoba felé vettem. Engedtem magamnak a kádba vizet. Levetettem ruháimat és nyakig belemerültem a habfürdőbe. Hajamat feltűztem és hátrahajtottam a fejemet, szememet becsuktam. Átgondoltam az egész napomat. Lejátszódott előttem a harc, bátyám megmentése, a vámpírral való beszélgetés és minden más. Annyira belemélyültem gondolataimba, hogy majdnem elaludtam de ekkor anyu hangját hallottam.
- Kicsim van tiszta törölköződ? 
- Igen van. - válaszoltam neki hangosan. 
- Elmentem a nagyival vacsorázni a szomszédba mert meghívtak minket Jordanék és tudod, hogy milyenek... Josh és Angelina pedig elmentek valami buliba.Megleszel egyedül is?
- Persze anyu. Menjetek csak. - már nem volt kedvem tovább áztatni magam, úgyhogy kimásztam a kádból. Megtörölköztem és belebújtam a pizsamámba ami most éppen egy atléta és egy rövidnadrág volt. Bementem a szobámba és felültem az ágyam közepére és ölembe vettem a laptopom. Amíg az elindult bekapcsoltam a tv-t. Kerestem valami nézhetőt de semmi érdekes nem volt, így a Viván hagytam ahol épp a Viva Chart show ment. Bejelentkeztem msnre. Nem voltak túl sokan fent és igazából nem is akartam senkivel sem beszélni. Megnyitottam az internet kezdőlapját és a Google jött be. Megnéztem minden közösségi oldalamat. Visszajelölgettem az embereket, megnéztem mik történtek velem vagy épp másokkal. Hirtelen felkaptam a fejem arra amit a Viva műsorvezetője mondott.
" A harmadik helyen Justin Bieber áll legújabb számával. Nem csak új száma hanem új barátnője is van a tini lányok kedvencének. A mi nap került fel egy közösségi oldalra egy videó amelyben a gyönyörű lánynak Justin az első számát énekli a One Time-ot. Azóta is sok lány találgat, hogy ki is lehet Justin új barátnője de mi is csak annyit tudunk egyenlőre róla, hogy Jessica a neve de most jöjjön az I want u back."
Úristen. Justin tényleg ilyen sablonos lenne? Minden barátnőjével ugyanazt teszi? Mindenkinek ezt énekli? Szánalmas. Rögtön el is kapcsoltam a tv-t. A következő csatornán pont egy olyan mese ment amit szeretek. Kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem, így folytattam a tévézést. Azon gondolkoztam közben, hogy hogyan lehetne készülni a nagy összecsapásra. Valamennyire igaza volt Joshnak hogy heten nem leszünk elegek de meg kell csinálnunk. Josh nem hagyhatom harcolni, más vámpirírtókat pedig nem ismerek. Tudtam, hogy holnaptól kemény edzéstervet kell készítenem és együtt kell edzenem a többiekkel. Mivel a gondolataimtól nem tudtam aludni ezért felkeltem és elkezdtem leírni az ötleteimet. Reggel 6:00 kocogás. 7:00 a harc gyakorlása, és így folytattam. Mire észbe kaptam már az egész napomat betábláztam. Hajnali egy óra lehetett amikor fejemet a párnámra hajtottam és elaludtam. Reggel 5:00. Csörgött a telefonom. Lenyomtam az ébresztőt és máris hívtam a társaimat. Fél óra alatt elkészültem és addigra a többiek is megérkeztek. Mindenkinek a kezébe nyomtam egy lapot amin a napi terv szerepelt.
- Ez mi? - nézett rám Ben.
- Ez az edzés tervünk. Ha meg akarjuk nyerni a csatát akkor keményen kell dolgoznunk. Kezdhetünk?
- Máris? - lepődött meg Charlie.
- Nem. Azonnal. 
Látták a szememben a komolyságot és mivel ők is nyerni akartak így elfogadták a terveimet. Ahogyan a lapra írtam futással kezdtünk. Fontos volt hogy az állóképességünket is fejlesszük.  Mire a futásból visszaértünk Josh állt a kapuban s a bőröndje mellette a földön. 
- Indultok? - kérdeztem tőle miközben próbáltam szaporán levegőt venni. Pulzusom az egekben járt.
- Igen. Ügyes legyél ám. - mosolyodott el. 
- Büszke leszel rám ígérem.
- Drágám indulhatunk? - dugta ki a fejét a nő a kocsi ablakon.
- Indulhatunk szivem.
- Ha lehet őt ne hozd majd vissza. - nevettem fel mire bátyám is nevetésben tört ki.
- Vigyázz magadra hugi. - majd beszállt a kocsiba és elindultak.
- Folytathatjuk srácok? - tértem vissza a többiekhez akik még látszólag nem voltak felkészülve a folytatásra. Ez így ment napokon keresztül. Egész nap csak edzettünk és edzettünk, hogy a legjobbak legyünk. Egyik este én még tovább edzettem mint a többiek. Este tíz óra tájt eshettem be az ajtón. Anya már várt rám a nappaliban. A szokásos helyén ült a fotelben és egy csésze tea volt a kezében.
- Zoé beszélnünk kell.
- Nem lehetne holnap? - dobtam le a táskámat az ágyra. - Nagyon elfáradtam.
- Éppen erről szeretnék veled beszélni. Kérlek ülj le. - kortyolt bele italába. Lekuporodtam a mellette lévő kanapéra és egy párnát fogtam az ölembe.
- Nagyon sokat edzel kicsim és én ennek örülök de pihenned is kéne. Nagyon ki vagy merülve. - simogatta meg az arcomat. - Nem akarom, hogy valami bajod essen. Aggódom érted.
- Akkor fog bajom esni ha nem leszek elég erős ahhoz, hogy legyőzzem őket. - nem értettem anyát. Jó hogy félt, de örülnie kéne hogy ennyit küzdök egy célért.
- Tudom, hogy csak jót akarsz de ezzel magadnak is rosszat teszel.
- Na jó én ezt nem hallgatom tovább. - felálltam és elindultam a szobám felé de ekkor utánam szólt.
- Sajnálom de meg kell tiltanom, hogy holnap edz. 
- Micsoda? - fordultam vissza felháborodva.
- Kicsim ha magadtól nem jössz rá arra, hogy pihenned kell akkor muszáj vagyok ezt tenni. Legalább egy napot pihenned kell.
- Nem teheted ezt. - emeltem meg a hangomat.
- Márpedig tehetem. Jóéjt. - és felsétált a szobájába. Nem értettem hogy teheti ezt velem. Ez nekem mindennél fontosabb. Mindenkinek még saját magamnak is be kell bizonyítanom hogy meg tudom tenni. Felsiettem én is a szobámba és hangos ajtócsapódás után az ágyamra huppantam.  Nem hagyhatom, hogy az eddig végzett munkám kárba vesszen. Fogtam az egyik utazótáskát és belepakoltam minden olyan dolgomat ami az edzéshez kell. Küldtem egy kör smst a többieknek, hogy holnap máshol lesz az edzés nem nálunk. Vártam egy kis ideig amíg biztos nem voltam abban hogy anya elaludt. Lassan és halkan kilopóztam. Még nem tudtam hova megyek csak mentem. A közelben volt egy edző terem és mivel úgysem voltam álmos így elmentem. Volt hozzá kulcsom mert az elkövetkezendő hónapra kibéreltem, hogy ott is tudjunk edzeni. Bementem. A fogasra felakasztottam a kabátomat és levettem a cipőmet. Az öltözőben átöltöztem az edző ruhámba és neki álltam edzeni. Próbáltam minden energiámat levezetni. A box zsáktól kezdve minden más egyebet kipróbáltam. Teljesen kimerültem. Leültem egy padra és a magammal hozott ásványvizet ittam amikor csörgés hallatszott a mögöttem húzódó folyosóról. Felálltam a palackot pedig vissza dobtam a táskámba. Lassan közelítettem meg a terepet. 
- Hahóó. - visszhangzott  a hangom. - Van ott valaki? - de semmi válasz. Egy hatalmas ajtó volt előttem. Ismét hallottam azt a csörömpölő hangot. Biztos voltam benne, hogy az ajtó mögül jön. Az ajtó tetején elhelyezkedő üvegablakon keresztül bekukucskáltam de nem láttam mást csak egy sötét árnyékot elsuhanni. Szorosan a falhoz lapultam az ajtó mellett. Lélegzetvételemet kiegyenlítettem. Lassan nyitottam ki az ajtót. Hangosan nyikorgott mintha már ezer éve nem járt volna itt senki. A plafonon világító lámpa hirtelen elkezdett villogni. Beljebb lépve körül néztem de nem láttam senki és semmit. Ismét hallatszott a csörömpölés. A helyiségből ahol álltam nyílt még egy hatalmas terem. Sötét borította azt a szobát. Elindultam. Lépteim visszhangoztak. Odaértem a szoba küszöbéhez. A sötétség és a fény határán álltam. Haboztam majd épp lépni készültem amikor a mögöttem lévő ajtó becsapódott. Hirtelen hátrafordítottam a fejemet de nem volt ott senki ráadásul én az ajtót magam után bezártam. Visszafordultam s ekkor már a másik szobában is égett a lámpa. A fallal szemben, nekem háttal egy sötét ruhás alak állt. Ismerős volt. Tudtam, hogy már láttam valahol. Kezei ökölbe voltak szorítva. Egyszer csak egyik keze kinyílt s ujjai közül egy lánc lógott le de nem akármilyen lánc. Az én nyakláncom. Az a nyaklánc amit Justintól kaptam. Ekkor megfordult s arcomra rémület ült. Ott állt előttem. Nem változott szinte semmit. Lassú léptekkel elkezdett felém közeledni. Kezében a láncom ide-oda himbálózott.
- Jó újra látni Zoé. - majd szája sarkában egy kis gúnyos mosoly jelent meg.
- Én ezt nem mondanám. - válaszoltam. - Mit keresel itt? - léptem én is közelebb.
- Nem is örülsz, hogy láthatsz? - érintette kezét az arcomhoz de én ellöktem magamtól. 
- Nem kifejezetten. Szóval miért vagy itt? - kérdeztem ismét. 
- Gondoltam meglátogatom egy régi ismerősömet. Azt hittem örülni fogsz. Hát nem emlékszel a régi szép időkre Zoé? Jó párost alkottunk.
- Az én emlékezetemben nem olyan szép az az időszak. - sétáltam arrébb.  - Hol hagytad a csodálatos Jessicát? 
- Honnan tudjam merre jár... - vetette oda nekem a szavakat.
- Hát nem dúl a szerelem? - kérdeztem ismét.
- Szerelem... mit is jelent ez a fogalom... Régen mi is szerelmesek voltunk nem de? 
- Nem nevezném szerelemnek ami kettőnk között volt.
- Pedig olyan szép volt. - próbált meg átölelni de én nem engedtem.
- Volt....már elmúlt. - taszítottam el ismét magamtól.
- Újrakezdhetnénk nem gondolod? - hanglejtése most már inkább kedves mint gúnyos volt.
- Újrakezdeni? Soha. - feleltem határozottan.
- Kár. Most még szebb vagy mint valaha. - próbált bókolni de nem dőlök be neki még egyszer s magamat sem csapom be újra.
- Ne is reménykedj. - a kemény külsőmön nem hagyhatom hogy áthatoljon. Felkavaró volt újra látni. Alig változott valamit. Arcvonásai férfiasabbak lettek, izmai megnőttek. Tudtam, hogy a vámpírok lassabban fejlődnek, de 20 éves korukra teljesen kifejlődnek... és utána már nem is öregednek...
- Zoé, én tudom, hogy szerettél- nyögte, majd közelebb lépett.
- Múlt idő- fordítottam el a fejem.- Justin, vámpír vagy! Nem tudlak másképp látni most már. Embereken élsz!
- Te meg elpusztítod a fajtám!- mondta, de szerintem nem is gondolta komolyan.
- Az utóbbi fél évben volt 3 barátnőd... Amikről a média tud... - néztem rá- A többi tizenhárom lányról csak én tudok. Akiket félrevezettél és megölted őket egy kegyetlen éjszakán.
- Höhh...- nyögte- Más lettél!- állapította meg.
- Igen!- helyeseltem- És már nem hatsz meg! - jelentettem ki.
- Na de most mennem kell. - szólalt meg és ahogyan ezt kijelentette megkönnyebbültem. Nem kell tovább védekeznem, hogy nehogy újra megtörténjen az mint fél éve. - A viszont látásra Drága. - majd olyan gyorsan tűnt el a helyiségből mintha soha nem is lett volna ott. Én egy darabig még álltam ott majd visszasétáltam a táskámhoz. Meglepődtem amikor láttam, hogy a nyaklánc ott hevert a cuccaim tetején. Kezembe vettem és leültem a padra. Elgondolkoztam. Megszorítottam az ékszert s szívem egy hatalmasat dobbant. Azonnal elhajítottam. Nem. Nem akarom újra ugyanazt a hibát elkövetni mint akkor. Ismét belevetettem magam az edzésbe. Egész este csak hajtottam magam. Már hajnalodott amikor egy kicsit lepihentem. 5 órakor csörgött az ébresztőm de lenyomtam és visszaaludtam. Arra keltem fel később, hogy megérkeztek a többiek. 
- Zoé, jól vagy? - lépett oda hozzám Ben.
- Persze. - álltam fel egy nyújtózkodás kíséretében. - Kezdhetünk? - kérdeztem.
- Kezdhetünk. - válaszolták egyhangúan. 
- Rendben. - már nem nagyon bírtam az edzést de próbáltam minden erőmet összeszedni. Anya már biztos nagyon aggódik értem de hagytam neki egy levelet amiben leírtam, hogy miért jöttem el de azt nem hogy hova. Azt is leírtam a levélbe, hogy amint vége a vámpír harcnak hazamegyek. A mai napot is az edzőteremben töltöttem. Eljött a nagy nap. Itt volt az idő, hogy mindenkinek bebizonyítsam mire is vagyok képes. A tegnapi estét a többiek is velem töltötték. Úgy döntöttünk, hogy ma már nem csinálunk semmi megterhelő dolgot, elég lesz a harc. Egész nap izgultam és vártam már, hogy mikor küzdhetek meg végre a vérszívókkal. Az órák lassan teltek, úgy tűnt, hogy ez a nap végtelen hosszú lesz, aztán mégis eljött az este. Tudtam, hogy fel vagyok készülve, tudtam hogy sikerülni fog. Elindultunk a többiekkel de nem jutottunk sokáig. Nem messze az edzőteremtől az úton találkoztunk az ellenséggel. 18-an voltak amire persze már számítottunk. Mi heten szemben álltunk velük. Erősebbnél erősebbnek tűntek de tudtam, hogy sikerülhet nekünk. Be kell bizonyítanom, hogy képes vagyok erre. Muszáj. 
- Nem féltek? - kérdezte gúnyosan az amelyik már korábban járt nálunk a fürdőszobában. 
- Ugyan mitől? - felelt Chralie.
- Tőlünk. Úgyis mi nyerünk. - mondták bizakodva.
- Na majd meglátjuk... - válaszoltam és a harc elkezdődött.




remélem tetszeni fog mindenkinek. :) várom ehhez is a komikat és az előző bejegyzéshez is a véleményeket.;) Dettus.