20. rész: Meg...fog...halni...

Ekkor anyu nyitott be a szobámba s villanyt feloltva tekintetünk találkozott. Az enyém rémült volt az övé pedig mérges, villámokat szóró. Tudtam hogy most ezt nem ússzuk meg.
Szemében a düh villámlai csapkodtak. Közelebb húztam magam Justin-hoz, remélve, hogy ezzel lehiggad pici szívem. A hatalmas rendetlenséget, melyet Juss-sal való verekedésem okozott, észre sem vette.
- Anyu megmagyarázom!- kezdtem jó kis sablonszöveggel. Megmagyarázom... Hogy? Előbb gondolkodnom kéne... Anyu arca vörös volt a haragtól. Leintett. Nem akarta hallani magyarázatom.
- Most azonnal elmegy ez az emberölő, vérszívó, kegyetlen GYILKOS!- ordította, majd bevágta a berepedt ajtómat. Szíven szúrt az, amit mondott. Úgy éreztem semmibe veszik az érzelmeimet. Hátratűrtem a hajam, és meglepődve tapasztaltam, hogy arcom nedves. Ránéztem Justinra, aki üveges tekintettel meredt a semmibe. Képzelem, hogy meglepődött édesanyám szavain. Láttam arcán a sokkot, amitől mérges lettem. Felpattantam, átrohantam a romokon és lefutottam a konyhába, ahol anya és Josh beszélgettek... Rólunk...
- Anya! Hogy tehetted ezt?!- ordítottam.
- Kincsem, értsd meg...- nem hagytam, hogy befejezze. Olyan mérges voltam rá, mint még soha. Keserűnek éreztem számat, szememmel szinte vörösen láttam. A vér az arcomba szökött és kegyetlen forróságot éreztem mellkasomban.
- MIT ÉRTSEK MEG?!- dühöm visszafoghatatlan volt- Semmibe veszed az érzéseimet! IGEN, JUSTIN VÁMPÍR! De nem tehet róla! Ennyire utálod ha boldog vagyok?!- kérdeztem, kicsit halkabban. Anyu arcára megdöbbenés ült. Nem beszéltem vele így még soha.
- Én azt szeretném ha...- dadogta lepetten, de közbevágtam.
- Szeretem Justint!- mondtam. Arcomra határozottságot erőltettem. Gyomrom remegett, kezem ökölbe szorítva lógott testem mellett.
- Embereket öl!- ordította anyu. Lenéztem a földre, hogy ne üvöltsek vele. Próbáltam visszafogni minden indulatot, ami bennem volt.
- Szeretem Justint!- jól megnyomtam a Szeretem szót, hogy felfogja a jelentését.- És ha nem fogadod el... Akkor engem is el kell felejtened- nyögtem majd sarkon fordulva távoztam. Visszamentem a szobámba, ahol Justin az erkélyemen állt. Nem mentem ki hozzá. Nem volt erőm... Fogtam egy bőröndöt és belevágtam a ruháimat, és egy kis pénzt, melyet régóta gyűjtök. A földre néztem, ahol a padom maradványai alatt Justin pulcsija pihent. Felkaptam és derekamra kötöttem. Megemeltem a nehéz bőröndöt és kivittem az erkélyre. Szívem vadul kalapált. Figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy jó ha elmegyek.
- Justin!- fogtam meg a vállát. Hátranézett, meglátta a bőröndömet, és elmosolyodott, de nem tűnt boldognak. Inkább kínjában mosolygott. Torkomon akadtak a szavak, de szerencsére szerelmem tudta mit akarok. Hátára kapott, kezébe megfogta a bőröndöt és leugrott velem az erkélyről.
- Hova akarsz menni?- kérdezte.
- A nagyihoz- sóhajtottam. Majd leszálltam a hátáról és fejére dobtam a pulcsit. Nem kellett magyarázkodnom. Nem akartam, hogy felismerjék.
Megfogta a kezem, bőre hideg volt. Kíváncsiságomat furdalta, hogy Justin hogy lett vámpír, az élete, hogy tartja titokban... Végül is tudnom kell ha a barátnője vagyok nem?
A barátnője vagyok egyáltalán? Jó sok kérdés gyűlt össze elmémben és egyikre sem tudtam a választ.
- Min töprengsz, Zoé?- kérdezte mosolyogva. Aggódó mosollyal..........
- Azon gondolkodtam, hogy mi most akkor együtt vagyunk?- kérdeztem végül. Hülyén is éreztem magam miatta. Éreztem, ahogy vörösödöm, de nem tudhattam a választ. Azt tudtam, hogy szeret, hogy én szeretem, de hogy együtt is vagyunk-e abban nem lehettem biztos.
- Jó kérdés- dünnyögte- Szerintem igen, de ha akarod tegyük EGYMÁSNAK hivatalossá- elém állt és nagy drámaian azt kérdezte:
- Zoé Shine! Leszel a barátnőm?
Elnevettem magam. Tekintete mély, és őszinte lett, mikor meglátta mosolyomat, ezért az én arcomon is szétterült a "szerelem".
- Ezer örömmel- mondtam, majd lábujjhegyre állva egy leheletnyi csókot nyomtam ajkaira. Boldogság árasztotta el testemet, melyet hamar újra a bizonytalanság váltotta föl.
- Justin... Te hogy lettél vámpír?- kérdeztem, aggódva, hogy ez a téma érzékenyen érinti.
- Így születtem- mondta, és láttam rajta, hogy bizonytalan a történetet illetően.- Miért?- érdeklődött.
- Hát csak érdekel. Ahogy még sok minden más is.- zavarba jöttem. El is simítottam azt a kényes hangulatot.
- Tudod mit? Majd később, ha ott tart a kapcsolatunk, akkor beavatsz- mondtam mosolyogva.
Odaértünk a nagyihoz. Mikor kinyitotta az ajtót döbbenet terült szét az arcán és láttam egy kis gyűlöletet szemében, mikor Justin-ra pillantott, bár lehet, hogy csak paranoiás voltam...
- Nagyi! Itt aludhatunk?- kérdeztem tőle. Fél perces csönd, majd egy halvány bólintás és Justin és én már bent is voltunk a házban. Felmentünk a vendégszobába. Justin-on látszott, hogy kellemetlenül érzi magát, hisz egy vámpír irtó házában volt, ráadásul több generációnyi vámpír irtó élt itt.
- Justin annyit had kérdezzek- kezdtem- Hogy a vámpírölő szer, hogy hat emberre?- tettem fel a frusztráló kérdést.
- Átváltoztatja őket, mivel van benne vámpírméreg- válaszolta kedvetlenül. A ház miatt... Tudtam...
- Zoé!- kiáltott a nagyi- Gyere le!
Lementem és ott ült abban a fotelban, ahol akkor, amikor elmondta mi vagyok.
- Nem tetszik, hogy ő is itt van!- mondta és tudta, hogy ezt Justin is hallja...
- De nagyi!
- Nincs de nagyi!- tiltakozott- Megtiltom, az őseid nevében, hogy egy vámpírral legyél! Csak, ha te is vámpírrá válsz! - kiáltotta.
- Átváltoztatna ha megkérném!- mondtam, remélve, hogy megriad, de elnevette magát.
- Sosem merné megtenni- nézett rám gonoszul- Igaz Justin?- alig emelte meg a hangját, de a következő pillanatban Justin már előttem állt és kezemet szívére helyezte.
- Nem!- mondta, hangja remegett. Éreztem ahogy a düh szétárad a testemben.
- Nem hagynám, hogy vámpírrá válj! Ezt nem akarhatod!- próbált Justin meggyőzni, de ha az kell, hogy vámpírrá váljak, akkor megteszem, csak hogy Justin-nal lehessek. Hirtelen megláttam a nagyit, amint egy méreggel teli fecskendővel közelít Justin-hoz. Szívem hevesen kezdett kalapálni. MEG AKARJA ÖLNI JUSTIN-T!
- Nem!- ordítottam és egy mozdulattal Justin elé álltam és kivettem a mami kezéből a tűt.
- Add vissza Zoé! Meg kell halnia!- kiáltotta a nagyi. Nem hittem a fülemnek. Egy dolgot tehettem.
- Akkor engem is meg kell majd ölnöd- mondtam, majd a fecskendővel a szívem felé kezdtem haladni. Nagyi ijedt arcát láttam és én készen álltam, hogy vámpírrá változtassam magam. Mama nyúlt felém, de már késő volt. Pár miniméter választott el attól, hogy magamba döfjem a mérget.
Ekkor hirtelen Justin megfogta a kezem és kicsavarta belőle a mérget, majd fájdalmas ordítással a földre esett. Nem tudtam mi történt. Néztem magamat, a fecskendő nem állt belém.
- Nem!- nyögtem, majd lenéztem. Justin ott feküdt, arca verejtékben fürdött. Oldalában a tű és láttam ahogy fogy belőle méreg.
Amilyen gyorsan csak tudtam lehajoltam és kitéptem testéből a tűt, de késő volt.
A méreg már szerelmem testében volt és ő küzdött, hogy velem maradhasson.
- Justin!- mondtam bőgve, mikor tudatosult bennem, hogy már perc és ő meghal- Ne hagyj itt!
- Inkább meghalok, mint hogy te vámpír legyél- nyögte, majd ordított egyet fájdalmában.
Zihálva vette a levegőt kezdte lehunyni a szemeit.
- ne! Ne! NE! NEEEE!- üvöltöttem, de Justin keze erőtlenül hullt a földre.
- ÁÁÁÁÁÁ- ordítottam fájdalmamban, majd sírva Justin testére borultam és akkor megláttam nagyi elégedett arcát. Gyűlöltem érte! De nem volt erőm, hogy bosszút álljak.
- Josh ne!- hallottam mamám hangját, majd azon kaptam magam, hogy Josh ott térdel mellettem és még egy fecskendőt szúr szerelmem testébe.
- NEEEEEEEEE!- üvöltöttem és a fájdalom hirtelen egész testemet letámadta. Szívem nem bírta a kínt, testem felett elvesztettem az irányítást és elvesztettem az eszméletemet.


HappyEnd xDDD
Rem tetszett :D
by: girl96

FIGYELEM!!!
MINDENKI HAGYJA A KEDVENC RÉSZÉNEK SZÁMÁT! (PL.: 3. RÉSZ)
MERT A LEGTÖBBET KAPOTT RÉSZT ÁTÍRJUK JUSTIN SZEMSZÖGÉRE IS!!!!
SZAL HAJRÁÁÁ!!!!!