26. rész: Emma halála

- Akkor mi lesz? - kérdezte de még mindig látszott rajta, hogy sokkban van.
- Akkor meg kell hogy öljelek.!- mondtam határozottan.
- Na ne szórakozz!- kiáltotta és ijedt tekintete elgyengített. Meg tudnám ölni? Láttam szemében a félelmet, de fenyegetésem nem hatott.
- Zoé! Ezt meg kell tudnia mindenkinek!- nyögte- Justin közveszélyes!- ordította, majd megfordult és vett egy mély levegőt. Elment a telefonhoz és tárcsázni kezdett. Pánikrohamom lett. Szívem hevesen kezdett verni és a levegő apránként érte el a tüdőmet.
- Most mit csinálsz?!- kérdeztem rémülten. Gonoszul nézett rám, amitől ideges lettem- Emma, ne akard, hogy megöljelek!- nyögtem, bár hangom nem mutatott határozottságot. Elbizonytalanított saját fenyegetésem.
- Felhívom a rádiót!- nyögte.- Hallo!- már fel is vették, szívembe félelem és kétség költözött. Remegett a gyomrom. - Jó estét kívánok!- szólalt meg.
- Emma ne!- nem tudtam mit tegyek. Kezem remegett. Homályosan láttam, a könnyeim szúrták szemem.
- Justin Bieber egy...- nem tehettem mást. Kirúgtam kezéből a telefont és könnyeim eleredtek. Emma fájdalmasan szorongatta kezét.
- Megőrültél?- visította- Mi a francot csinálsz?- üvöltötte, majd ő is sírni kezdett. Éreztem ahogy forróság önti el testemet. Fájdalmas forróság...
- Emma! Ne akarj feldühíteni!- magam is meglepődtem, milyen fenyegetőzőre sikerült ez a mondat. Valami marcangolt belülről. Talán a tudat, hogy azon voltam, hogy megöljem legjobb barátnőmet...
- Diliházban a helyed- ordította nekem- Ugyan olyan szörnyeteg vagy mint Justin! Csak kerüljek tőled távol! Mindenki megtudja az igazságot!- nem hittem a fülemnek. Nem hitte el, hogy megteszem, és őszintén szólva én sem bíztam benne. Elfordultam, hogy ne lássa könnyeim, melyek szélsebesen szelték át száraz arcom.
- Elnézést kérek! Itt vagyok- hallottam meg Emma hangját. Felkaptam a fejem, megint a telefonba beszélt- Szóval Justin Bieberről most tudtam meg, hogy- tanácstalanná váltam, elmémet elborította a félelem. Magam mellé néztem és egy kést láttam meg. Megfogtam és Emmának hajítottam.
Egész testem remegni kezdett, szívemet marcangolta a saját tettem. Lábam erőtlenné vált, testem tehetetlen volt. Szemem előre meredt a semmibe, míg legjobb barátnőm szájából vér folyt ki és lerogyott a földre. Ő teste is erőtlen volt, nem volt elég ereje, hogy kihúzza a kést a hasából. Hirtelen hideg szellő csapta meg az arcomat. Megmozdítottam kezem, de nehéznek éreztem. Alig mozdult. Ránéztem és Emma vérét láttam rajta. Hirtelen felkaptam a fejem és Emma testét láttam, amelyből egyre jobban fogyott az élet.
- Rohadj meg!- nézett fel rám falfehér arcával, ajkai lilává váltak, szájából folyt a vére, majd végleg elment. Teste erőtlenül hullott a földre és mintha hallottam volna utolsó szívdobbanását. Megöltem!
Mikor kimondtam magamban a földre rogytam. Lábaim nem bírták el gyilkos testemet. Amennyire testem engedte odakúsztam Emma halott lényéhez. Szemből folytak a könnyek, a padló vörösben úszott, szívemet marcangolta a fájdalom és úgy éreztem én is meghalok. Megfordítottam Emm testét és kitéptem belőle a gyilkos eszközt. Lábamon éreztem Emma utolsó vércseppjeit. Elborult az agyam. Úgy éreztem meg kell halnom. Fogtam a kést és magam felé tartottam. Abban a pillanatban készen álltam, hogy végezzek magammal, de agyam nem volt tiszta. Végzetes hibára készültem.
- Megőrültél?- fogta meg a kezem valaki.
- Hagyj Justin!- üvöltöttem, és próbáltam testembe döfni a kést, de Justin erősebb volt. Elengedtem a kést és Emmára borultam. Könnyeim záporesőként hullottak. Justin szenvedett a vér szagától, de nem annyira, mint általában, hisz épp evett...
- Zoé! Nyugodj meg- próbált átölelni és megnyugtatni, de én ki voltam borulva.
- NE?!- üvöltöttem és lelöktem magamról- EZ MIND A TE HIBÁD!!!- vágtam a fejéhez- MIATTAD KELLETT MEGÖLNÖM!!! HOGY A TITKOD TITOK MARADJON!!! HA TE NEM LENNÉ, HA NEM AKARTAD VOLNA ŐT IS A VACSORÁDDÁ TENNI, AKKOR MÉG ÉLNE- üvöltöttem, és elővettem a mérget, de mikor megláttam rettegő arcát az kiesett kezemből- SZÁLLJ KI AZ ÉLETEMBŐL!- üvöltöttem, majd kiugrottam az ablakon és menekültem magam elől. Gyilkossá váltam! Olyanná, mint Justin! Ráadásul a legjobb barátnőmet öltem meg! Csak futottam, könnyeim tehetetlenül hulltak a földre. Arcomra ráfagyott Emma vére, mely égette a bőrömet. Elgyengültem. Térdre borultam és üvöltöttem, ahogy csak tudtam, majd teljes sötétség és elvesztettem az eszméletem. Nem tudtam, hol vagyok, hol ájultam el, de megnyugtatott. Olyan világba kerültem, ahol megszűnt a fájdalom.


Mikor felébredtem egy kórházban feküdtem, mellettem Josh és Anyu.
- Kincsem!- nyögött édesanyám, meglátva nyitott szememet. Beszédre nyitottam számat, de hang nem jött ki belőle. Akkor nem beszéltem. Nagyon sokáig nem beszéltem...

Eltelt egy év és én nem szólaltam meg. Azóta egy hangot sem adtam ki magamból, de minden este sírtam. Családom és barátaim nagy nehezen elfogadták némaságom, de azt, hogy mosolyt sem bújik arcomra, az már megviselte őket.

A munkának éltem. Minden vámpírt megöltem, ami az utamba került és szemrebbenés nélkül öltem őket. Akkor minden vérszopó tudta nevemet és mindegyik rettegett tőlem. Én lettem a legjobb. JOSH-T IS FELÜLMÚLTAM! 

De 1 éve nem szóltam senkihez és semmihez. Magamba fordultam és meg akartam ölni valakit, akit nem tudtam. Úgy van! Végezni akartam Justinnal, de képtelen voltam rá és nem értettem miért. Justin már betöltötte a 18. életévét és én is közelítettem afelé. Minden egyes elmúlt nappal szegényebbnek és boldogtalanabbnak éreztem magam. Egyszer már megmentett az idő, de úgy tűnt másodjára már nem lesz ilyen kegyes velem...

Minden nap, minden órában eszembe jutott, hogy öltem. Egy ember. Egy lányt. A legjobb barátnőmet. EMMÁT!

Fájt-e? Nem... Kínzott, de nem fájt... Már nem...

Már arra sem emlékeztem, hogy milyen a hangom. Nem tudtam ki vagyok, nem tudtam mit akarok. Arra vágytam, hogy megszűnjek létezni.

Azt kívántam, bárcsak sose ismertem volna meg Justin-t.  Akkor Emma élne, én nem lennék vámpírirtó és ő is boldogabb lenne...
Úgy éreztem számomra vége a világnak...


itt a kövii :D
by: girl96(:
komikaat :D
pux(L)