24. rész: Harc

- Nem féltek? - kérdezte gúnyosan az amelyik már korábban járt nálunk a fürdőszobában. 
- Ugyan mitől? - felelt Chralie.
- Tőlünk. Úgyis mi nyerünk. - mondták bizakodva.
- Na majd meglátjuk... - válaszoltam és a harc elkezdődött.
Nem attól féltem, hogy nem leszek jó, mert a legjobb voltam, de ők meg sokan voltak. Valaki meg fog sérülni és ez a tudat megőrjített, de próbáltam mindent kizárni. Csak a pillanatra kell koncentrálnom...
- BEN VIGYÁZZ!!!- kiáltottam és ő sikeresen elkerülte mind a három támadóját. Félelmetes volt. A sötét gátolt minket a látásban, viszont éreztünk. Éreztük egymást, a vámpírokat, és ez "fényt adott" a harcnak.
- Charlie, tied a szöszi!- kiáltotta Ben, miközben sikeresen megölte az első vámpírt. Már csak 17.
Felém akkor hirtelen négyen közeledtek. Összeszedtem magam és harcoltam. Elővettem két méreggel teli fecskendőt és beleszúrtam az egyikbe, míg kigáncsoltam egy másikat, majd az előbb leszúrt vámpír mellkasára ugrottam, és átszaltóztam a többi vámpír mögé. Ott állt drága barátnőnk a fürdőszobából.
- Azt hitted könnyű lesz mi?- vigyorogtam, majd elhajítottam egy tűt, ami a lábában landolt. A legfontosabb az volt, hogy ne sérüljünk meg, mert ha megérzik a vér szagát, akkor vége mindennek. A négy vérszopóval hamar végeztem. Magam is meglepődtem, milyen könnyen ment, de aztán megláttam Charlie-t. A Földön feküdt, a fájdalom ordított a szeméből és a többiek harcoltak, felé pedig vészesen közelített kettő vérszívó. Megharapták!
- Charlie!- kiáltottam, majd odarohantam és leütöttem az egyik vámpírt, de nem lett baja... Aggódni kezdtem. Én is kaptam. Gyomrom sajgott rúgásaiktól, de nem hagytam magam. A sötét éjszakában megvillantak vörös szemeik, azt remélték megrémülök, de helyette erőt kaptam. Az egyiket letaszítottam a földre és Ben belevágott egy fecskendőt, míg én a másikkal kezdtem közelharcot. Charlie közben vadul ordított átváltozása miatt. Remegni kezdett minden izmom. A másik vámpír nem adta olyan könnyen magát, az időm viszont gyorsan fogyott. Társam kiáltásai egyre hangosabbak és fájdalommal telibbek lettek. Hasba rúgtam az élősködőt, de meg sem mozdult. Kevés volt az edzés... Nem tudtam mit tegyek. Támasztottam hasát lábammal, majd hirtelen ötlettől vezérelve elrugaszkodtam a földtől és a másik lábammal fejen rúgtam, amitől feje hátrahajlott én pedig torkába szúrtam a mérget. Utána habozás nélkül Charlie mellé rohantam és vettem volna elő az ellenmérget, de akkor már késő volt. Szemei vörösek voltak, fogai elkezdtek kinőni. Csak ordított a fájdalomtól.
- Ölj... meg...!- ordította, nekem pedig üveges lett a tekintetem. Abban a pillanatban újra a régi, törékeny Zoénak éreztem magam.
- ÖLJ MEG!!!- üvöltötte újra. Lehunytam a szemem és sírni kezdtem. 4 vámpír maradt azokkal hamar végeznek a többiek és nekem döntenem kellett! Nem volt sok hátra ahhoz, hogy Charlie teljesen átváltozzon. Könnyeim szenvedő barátom pólójára hullottak.
- Sajnálom- szipogtam neki. Megsimogattam arcát, majd közelebb hajoltam egy puszit lehettem homlokára, miközben oldalába szúrtam a tűt, végül pedig mellkasára csaptam, hogy azonnal, szenvedés nélkül haljon meg. Könnyeim záporesőként hullottak, és az élet teljesen elszállt Charlie testéből. Hirtelen egy kezet éreztem vállamon. Vége volt. Győztünk. 
Letöröltem könnyeim és felálltam.
- Ez csak 17- nyögtem sokkot kapva. Végignéztem a testeket a földön és egy hiányzott. Mikor tudatosult bennem, hogy ki az az egy, akkor nagyon megijedtem. - Hol az a nő?- kiáltottam.
- Melyik?- kérdezte értetlenül Ben.
- Aki járt nálunk!- kiáltottam- Hol van?
- Kapott mérget nem?- gyűltek körénk a többiek is.
- A lábába! Még él!- akadtam ki teljesen, bár a többiek nem értették, hogy miért.- Az a nő tudja hol lakom!- kiáltottam, majd rohanni kezdtem hazafelé.
Futottam a sötét utcákon, egyszer csak meghallottam egy idegen férfihangot.
- Héj Cicám!- szólt, de tudtam, hogy nincs egyedül.
- Hova sietsz ennyire?- kérdezte egy újabb hang. Megálltam. - Nem akarsz nekünk segíteni?- kérdezte perverz undorító hangon. Halk nevetés, hatan voltak. Részegek.
- Olyan szép pofikád van- nyögte az egyik, majd közeledni kezdtek.
- Ha csak rád nézek áll a ****- mondták. Undorodtam, de nem féltem. Most öltem meg négy vámpírt és sietnék még egyért. Hat  részeg pedofil csak nem jelent gondot.
- Az igazság az, hogy sietek, srácok!- mondtam fintorogva.
- Rossz válasz!- nyögték, majd karomnál fogva felemeltek. - Semmi sikoly?- értetlenkedett.
- Minek sikítsak, ha ti jártok rosszabbul- fenyegetőztem, de nem vettek komolyan.
- Túl nagy az arcod, Babám- nevetett valamelyik.
- Először is. Nem vagyok se a Cicád, se a Babád. Másodszor tényleg nagyon sietek. És harmadszor, ha nem engedtek el, eltöröm a karotokat- mondtam mosolyogva.
- Na idefigyelj!- szorította meg arcomat az a bunkó és betelt a pohár. Gyomorszájon rúgtam, amitől törzse előrehajlott. Utána fejen térdeltem és ő elesett. Lábam épphogy csak érte a földet, de az is elégvolt, ahhoz, hogy elrugaszkodjak és ugorjak egy hátra szaltót, amitől a két srác keze kifordult. Most én fogtam az ő karukat. Lerántottam őket a földre.
- Mondtam, hogy eltöröm ha nem engedtek el- gúnyolódtam, majd megrántottam kicsavart kezüket és mind a kettőnek éles reccsenéssel el is tört a keze. A többi már nem mert kekeckedni.
- Na pá!- nyögtem és rohantam tovább. Sok időt vesztettem ezzel, de talán még nem késő.
Mikor odaértem berontottam a lakásba.
- Anyu!- kiáltottam. Semmi válasz.- ANYA!- újra semmi. Megláttam a pulton egy levelet. 
"Angelinával vagyunk. Kaja a hűtőben!" - jól vannak. Ekkor a nő feltűnt a lépcsőn.
- Mázlijuk van- sántikált felém a vámpír. Szemében a düh villámai szikráztak.
- Nem kaptál elég mérget- gúnyolódtam. Láttam, hogy nem nagyon tudja használni a lábait.
- Megkeserülitek!- nyögte, majd nekem esett. Próbáltam a lábát támadni, az úgyis gyengébb volt. Szépen harcolt és leginkább fogait próbálta használni. Hirtelen mellkason rúgott, és ráestem a nappaliban lévő asztalra. Gerincemet szúró fájdalom gyötörte. Mikor felálltam bekapcsolódott a TV. Rám vetette magát a teremtmény, de én letaszítottam magamról. Készen álltam, hogy végezzek vele.
- "Justin Bieber kapcsolata nem tartott sokáig az I want u back- ben szereplő lánnyal. Két napja kiadta az útját és ma már új barátnője van. Az biztos, hogy a tinik kedvence nem fecsérli az idejét."- hallottam meg a TV-ből és nem bírtam megállni, hogy ne nézzek oda. Mikor megláttam a képen lévő lányt megdermedtem. EMMA! Justin végezni fog vele! NEM NEM NEM!!!
Sebezhetővé váltam. Ott álltam megdermedve, a semmibe meredtem a legsebezhetőbb állapotban. Ezt ellenfelem is észrevette és lecsapott...............................


itt is a kövi :):)
ugye milyen hasznos az őszi szünet?? xD
remélem tetszett és várom a komikat és a chatről a véleményeket :D
girl96 voltam(: