16. rész: Viszontlátás, kérés

Josh.kérdezné.akkor.együttvagyunk.De.még.ki.kell.találnom.hogy.neki.mit.mondjak....
Semmi sem tűnt logikusnak. De végül is azt sem mondhattam, hogy: "Te figyelj már! Találkozom Justin Bieberrel! Ha a tesóm kérdezi veled vagyok.........."- Azonnal ölne is meg, hogy őt nem viszem magammal.
Végül csak annyit mondtam neki, hogy szeretnék egyedül lenni, és gondolkodni egy kicsit. Megértő barátnőhöz méltóan nem kérdezte mi bajom van, csak tette amit kértem. Lelkiismeret furdalásom volt azért mert hazudtam neki. Gondolataimba mélyedve sétáltam a talajt nézve.
Elmém ide-oda járt. A két hozzánk látogató vámpír járt a fejemben. Nem jöhettek ok nélkül. A fiú vámpír engem akart. De nem is ismertem. Mit árthattam neki?!
A másik amin gondolkodtam, hogy vajon hogy tudtam megölni azt a vámpírt. Hisz nem is edzettem, az agyam is el volt borulva a félelemtől. Mégis tökéletes helyre szúrtam a tűt és a méreg azonnal végzett a vérszívóval. Kezem remegni kezdett, ahogy arra gondoltam, hogy az a vámpír majdnem megölte testvéremet. Izmaim megfeszültek, úgy éreztem a talaj remegni kezd lábam alatt. Azt hittem ott terülök szét a földön. Csak léptem és léptem, haladtam előre. Minden lépés egyre jobban fájt. Nem értettem mi van velem. Fejem lüktetni kezdett és a következő lépéseim az összerogyás határán álltak. Meg kellett állnom két percre, hogy pihenjek. Egy vaskos fa tövében álltam meg. Lombja árnyékot vetett a fűre, de a napsugarak átszűrték magukat két levél között, így úgy tűnt, mintha a talaj párducmintás lenne. A meleg szellő kellemesen fújta a növényeket. Már nem voltam messze a padtól, mégis úgy éreztem ott kell maradnom. Erősen küzdöttem szívem ellen. Ő vitt volna a padhoz, Justin felé, de a lelkem a maradás mellett döntött. Végül szívem hangja nyerte meg a csatát és lassan indulni kezdtem. Pár lépést tettem, mikor hirtelen valaki elkapott hátulról. Számat befogva tépett be egy bokor mögé.
Sikítozni próbáltam, de keze megakadályozott ebben. Másik kezét hirtelen szemre tette. Szívem dörömbölt bordáimon. A félelem lassan kezdett terjedni.
A férfi maga felé fordított, majd fülemhez hajolva súgni kezdett valamit. Kezemet először lökő pozícióba helyeztem.
- Ne félj!- súgta bársonyos, édes hangon a férfi. Hideg lehelete megcsapta a nyakamat. Leeresztettem a kezem és vártam mi fog történni. Lábaim megdermedtek. A fiú leszedte kezét számról, majd nyakamat átölelve magához húzott. Illata megcsapta orromat és fellélegezve sóhajtottam.
- Justin!- nyögtem, majd szorosan magamhoz öleltem. Újra éreztem illatát, újra éreztem testének különös keménységét. Újra velem volt! Újra az enyém volt!
Ott öleltük egymást és nem engedtünk szorításunkból.
- Annyira hiányoztál!- mondta, nekem pedig megdobbant a szívem.- Lassan telt az idő nélküled.
- Nekem mondod. Nem is hiszed el mennyi dolog történt- mormoltam az orrom alatt, majd engedtem ölelésemből, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek. Rám villantotta gyönyörű mosolyát. Mintha simogattak volna belülről.
- Gyere!- fogta meg kezem és ujjainkat összefonva kezdtünk sétálni.
Olyan fura volt. Beszélgettünk, de olyan... Óvatos volt. Mintha keresne valamit, amitől meg kéne védenie. Frusztrált, hogy nem nyílik meg előttem. Beszélgetett velem, de nem olyan felszabadultan, mint a múltkor. Minden apró neszre felkapta a fejét... Ideges volt. Láttam rajta, hogy egyre jobban feszülnek idegszálai. Ki tudja mi lesz, ha egyszer végleg elszakadnak.
Hirtelen megállt és maga elé bámult. Úgy nézett, mint aki szellemet látott. Engem is megijesztett.
- Justin?- szóltam hozzá.
- Gyere ide!- utasított. Nem kellett kétszer kérnie. Odamentem és megszorítottam kezét. Magához szorított. Szívének gyors ritmusban történő verései megijesztett. Zihálva lélegzett.
- Minden rendben?- kérdeztem, mire még szorosabban ölelt.
- El kell tűnnünk innen!- mondta pánik szerűen, majd hihetetlen sebességgel kezdett haladni. Mintha repült volna.
- Nem hagyhatlak egyedül!- mondta. Mélyen a szemembe nézett. Szemszíne sötétebb árnyalatban csillogott, mint eddig. Szívem hevesen vert szavaitól. VELEM AKART MARADNI!
- Bármennyire is kevés ideje ismerjük egymást, bármennyire is helytelen, akármennyire is tiltják, akármennyire szeretnéd...- sorolta a dolgokat. Azt hittem szívem kitépi magát bordáim mögül.
- Zoé!- nevem szebbnek hangzott szájából, mint eddig bárkiéből- Kérlek! Velem kell jönnöd Amerikába!


háháháhá >.<
itt a kövi :D
Olvassatok :D
KOMIZZATOK!!! :D
puszííí: girl96