22. rész: Az idő csodája

Ott állt előttem, kócos hajjal, álmos tekintettel. Nagy levegőt vettem.
- Justin! Beszélnünk kell.... - kezdtem bele mondani valómba s ő behívott. Leültünk az ágy szélére és folytattam.
Szemében meglepettséget láttam. Tudtam, ami most fog következni az nem lesz szép.
Lehunytam a szemem és megpróbáltam elűzni Justin szenvedő arcának képét agyamból.
- Ömm...- kezdtem bizonytalanul. Nem mertem nekivágni. Nekem is nehéz volt- Átgondoltam a dolgokat.- folytattam, de nem voltam kellően határozott.- Mindent, az elejétől a végéig.
- Nem kezdődik jól- mondta Justin és leült mellém. Ránéztem, gyönyörű barna szemei az enyémet keresték. Nem nézhettem szemébe, elbizonytalanítana és azt nem engedhetem meg.
- Justin, én...- hangom remegett. Kényelmetlenül éreztem magam és az álmom képe is ott volt a fejemben- Én úgy érzem... hogy - arcán láttam az idegességet. Éreztem ahogy az ágy megremeg teste alatt.- Azt hiszem köztünk nincs semmi.- nyögtem ki végül.
 - Mi?!- pattant fel hirtelen, idegesen kezdett járkálni. Lehunytam a szemem, nem akartam látni őt, de a mondandómat folytatnom kellett.
- Justin! Figyelj rám! Én nem tudom mit érzek!- mondtam kicsit hangosabban, bár tudtam, hogy Ő ezt kétszer olyan hangosan hallja-  Talán a nagyimnak volt igaza- erre felkapta fejét- Talán csak egy fellángolás volt.
- Zoé! Fél napja majdnem meghaltam! Érted! Miattad!- nézett rám, szeme színe vöröses árnyalatot vett.
- Tudom!- lesütöttem szemem- De akkor is! Juss, én még csak 16 éves vagyok. És most Amerikában vagyok a pasimmal aki világsztár és mellesleg vámpír, rólam meg nemrég derült ki, hogy igazából el kéne pusztítanom téged. Normális 16 évesnek nincsenek ilyen gondjai.
- De Zoé...- közbevágtam.
- Sajnálom Justin. Én úgy érzem nincs közöttünk mély érzelem.- folytattam- Talán csak az vonzott, hogy híres vagy- vetettem fel, bár tudtam, hogy ez nem igaz.
- Akkor mi volt az a nagy szenvedés, amit az erkélyen műveltél mikor elrepültem?- kérdezte gúnyosan. Szíven szúrt! Látta? Persze, hogy látta...
- Tini vagyok! Néha túlzásba esek. Úgy látszik ott hatalmas túlzásba...- mondtam, de nem néztem szemébe.
- Akkor most... mi lesz?- kérdezte, hangja remegett.
- Tudom, hogy most jöttünk, de én... Én visszamegyek.- sikerült apró határozottságot ültetni a mondatba- És szeretnélek elfelejteni...- tettem hozzá, bár reménytelen volt. A csapból is Justin folyt, így nehéz nem rá gondolni... Megfogtam a bőröndöm és elkezdtem kifele húzni, furcsamód nem éreztem fájdalmat. Tényleg nem szerettem Justint...
- Girl you're my one love, my one heart
My one life for sure
Let me tell you one time
(Girl, I love, girl I love you)
I'ma tell you one time
(Girl, I love, girl I love you)- kezdte hirtelen énekelni első híres számát. Ezer éve nem hallottam ezt a számot. Szívem meghasadt, de nem fordultam meg, csak kisétáltam a szobából.

- Állj meg vámpír!- kiáltottam utána, de szokás szerint ő sem állt meg. Körülnéztem és a úgy véltem a házak között levághatom az utat.
Jól gondoltam. A vámpír nekem jött én meg gúnyosan nevettem rajta, majd kigáncsoltam. Ledobtam a hátizsákom, megvillantotta éles fogait és harcolni kezdtünk, de rajtam egy vámpír sem foghat ki. Hasba vágtam a teremtményt és beledöftem a mérget. Fájdalmas ordítással esett a földre. Lehajoltam hozzá és megsimogattam arcát.
- Szép álmokat!- mosolyogtam rá, majd ráütöttem mellkasára és abban pillanatban a vámpír elpusztult.
- Meg se izzadtam- álltam fel mellőle, és elindultam a hátizsákomért. Kivettem belőle az öngyújtót és meggyújtottam az élettelen testet.
Hazaérve nagyanyám várt a ház ajtaja előtt.
- Büszke vagyok rád!-mondta.
- Köszi Nagyi!- mosolyogtam- De semmiség volt.
- Kincsem, az nem semmiség, ha te vagy a világ legjobb vámpírvadásza.- dicsért meg.- Ráadásul fél év alatt.
- Volt motivációm...- mondtam- De nem én vagyok a legjobb. Josh állandóan kifog rajtam az edzéseken- panaszkodtam.
- De Ő régebb óta csinálja ezt- ismerte el.- Bemegyünk?
- Persze!- nevettem- Segítsek betolni téged?- kérdeztem tőle, de azt mondta megoldja. Elindultunk és mikor bent fénybe borult a szoba mindenhol azt láttam: Boldog 17. születésnapot! , 2011 a december 1-je a te napod!
- Istenem!- nyögtem, majd könnybe lábadt a szemem. Teljesen kiment a fejemből, hogy szülinapom van. Nagyon megható volt. Ott volt Josh, anyu, mami, a magántanárom és pár közeli vámpírirtó barátom. Jól éreztem magam a bulin és sokat nevettem az új életembe tartozó személyekkel. Igen! Új életet kezdtem és nagyon tetszett. Bár hiányzott pár régi dolog.
Például Emma...
Sok minden megváltozott abban a fél évben. Fél éve jöttem vissza Amerikából. Akkor le voltam törve, az életemet egy hatalmas sz*rnak éreztem. Akkor döntöttem úgy, hogy véget vetek az akkori életemnek. Megszakítottam a kapcsolatot Emmával, lecseréltem a telefonszámomat, magántanuló lettem, komolyan elkezdtem foglalkozni a vámpírirtással, szőke hajamból pedig egy hosszú vörösesbarna haj lett (kép a töri alján). Visszatértem a családomhoz és kimagasló teljesítményt nyújtottam a vámpírvadászat terén. Én lettem a 2. legjobb. Josh után... És nagyanyám tolószékbe került, mert hősködni akart egy vámpírral szemben. Tetszett az új életem, gondtalan volt. Emma hiányzott belőle, de nem tehettem ki az új életem veszélyeinek. Vámpírokat ölök könyörgöm. Bármelyik vámpírral végezhettem volna, képes lettem volna rá. Bármelyiket, kivéve egyet... Az edzéseken mindig felmerül az Ő neve, de ha a legyőzése kerül szóba használhatatlan vagyok, de ez a tény még nem változtatta meg az érzéseimet. Nem voltam szerelmes Justin-ba. Bár a korábbi tervem, hogy többé nem akarom látni, és hogy el akarom felejteni fuccsba ment, mert azóta még felkapottabb sztár lett és mindenhol az Ő képe lógott. Saját parfümjei, ruhakollekciója, stúdiója, magánrepülőgépei, abból kettő is, helikopterek,és kapott egy grammy-díjat is. Sok mindent elért, de csak én tudtam az igazi okát. Meg a többi vámpírirtó... És hozzá kell tenni, hogy Justin még csak 17 éves, lassan 18. Fél év alatt tett szert mindenre, amire egy énekes egész életében gürizik. Sokan gondolták, hogy ez lehetetlen, egy ember nem képes ilyeneket elérni 17 évesen. Igazuk is van, egy ember nem képes, de Justin nem ember.
Persze a kapcsolatunk nem került nyilvánosságra, mert Justin érdekei úgy kívánták, hogy ne jelenjenek meg a képek rólunk. Azokat a lesifotósokat, akik lekaptak minket, mind megölte. De más képek meglátták a napvilágot. Képek, melyeken nem én szerepelek Justin mellett. Képek, melyeken idegen lányokat ölelget. Fél év alatt 3 új klipet jelenített meg, a 3 klipen 3 lány szerepelt, mindhárommal volt kapcsolata. Féltékeny voltam-e? Nem...
Kiéltem magam a vámpírvadászatban. Pár társamnak volt dolga Justin-nal. Azt mondták Juss nagyon erős és szerintük csak én tudnám legyőzni, de ismerték a múltam, tudták, hogy nem tenném meg.
Nagy csatákat nyertem, és egyet sem vesztettem. Az életem felfelé ívelt és boldognak hittem magam. De nagy a különbség aközött, hogy boldog vagyok-e vagy annak hiszem-e magam. Én hittem, de nem voltam. Erre később jöttem rá... Túl későn, de erről később.
A rémálmaim is elmúltak de féltem attól, hogy később még visszajönnek. A lényeg az volt, hogy boldognak hittem az életem, és teljesnek. És még csak fél év telt el...
- Zoé!- rontott oda hozzám Angelina, Josh barátnője. Zihálva vette a levegőt, szemei pirosak voltak.- Josht megharapta egy vámpír!- mondta majd kirohant a házból, én pedig utána. Agyamat elborította a méreg. Nem veszíthetem el Josh-t! Kiérve láttam, hogy több vámpírvadász is küzd a szörny ellen, de sikertelenül. Átszaltóztam a többieken és rögtön a vérszívó tüdejébe szúrtam a mérget. Azonnal meghalt.
- Ellenmérget!- kértem remegő hangon Josh mellé térdelve, miközben vészesen fogyott az időnk.
- Nincs! Elfogyott! A múltkori...- panaszolta alig hallhatóan Angelina, aki majd megőrült, hogy nem tud segíteni. Ő ugyanis nem nem volt vámpírirtó.
- Az istenit!- kiáltottam, majd letéptem a pólót tesómról. Karjába harapott az a féreg! Teste remegett az méregtől, mely hamarosan átváltoztatja őt.
- Nem lesz baj- súgtam neki, majd megsimogattam az arcát. Fogtam magam és beleharaptam a sebébe. Fájdalmában felordított, nekem könnyek gyűltek a szemembe. Éreztem húsát és vérének izét a számban. Undorítónak tűnik, pedig épp megmentettem. Szerencsére akkora volt a fogsor nyoma, hogy az én szám pont ráfért. Karjába beleharapva összeszorítottam a fogaim amennyire tudtam. Josh ordított és visított a fájdalomtól, a többiek lefogták testét. Senki nem tudta mire készülök. Mikor éreztem a vámpírméreggel keveredett vér izét a számban szívni kezdtem a sebből a vért. Mikor szám megtelt kiköptem tesóm vérét a földre, majd újra beleharaptam sebébe és szívni kezdtem. Addig ismételtem ezt, míg tisztának nem éreztem a vérét. Akkor elvesztette az eszméletét, de tudtam, megmentettem az életét. Mikor bevittük Josh-t a házba anyám és nagyanyám ijedten néztek arcomra. Számról folyt a vér, de nem volt kedvem magyarázkodni. Felmentem a fürdőszobámba és kimostam a számat. Mikor benéztem a tükörbe ott állt mellettem egy idegen vámpír. Nyugodt maradtam. Nem akart bántani, mert akkor már megtámadott volna.
- Mit akarsz?- kérdeztem tőle, míg megtöröltem az arcom.
- Egy falka tagja vagyok!- kezdte és én folytattam.
- Ahha... Szóval idejöttök táplálkozni a falkáddal és azt akarod, hogy mi ne lépjünk...- fejeztem be. Ismertem a vámpírok gondolkodását. Túl jól...
- Igen!- nyögte lepetten- Tényleg te vagy a legjobb!- ismerte el. Elnevettem magam.
- Ezt a kérést nem tudom teljesíteni!- mondtam fenyegető hangsúllyal.- Itt nem táplálkozhattok!
- Számítottam arra, hogy ezt fogod mon...
- Takarodj!- nyögtem oda, majd visszafordultam a csap felé. Egy vízcseppben megláttam tükörképét. Felém közeledett. Elmosolyodtam. Egy hirtelen, gyors mozdulattal a falhoz szorítottam. Alkaromat a torkához szorítottam, arcához méreggel teli fecskendőt tartottam.
- Takarodj!- ismételtem, majd elengedtem. Az ablakból nézett vissza rám.
- Itt nagy harc lesz!- fenyegetett, majd eltűnt a sötétben. Nem is reménykedtem másban. Egy egész falka...  Lesiettem, Josh már felébredt, keze be volt kötve és ember volt.
- Josh!- öleltem meg.
- Köszönöm, Hugi!- hálálkodott. El kellett mondanom a fürdőszobában történteket.
- Pár nap múlva mindenkire szükségem lesz!- mondtam, mire sok értetlen szempár vésődött arcomba- Volt itt egy vámpír. Egy falka tagja. Azt kérte, had vadászhassanak itt. Természetesen nemet mondtam.- magyaráztam.
- Remek...- pufogott Angelina, mert a harc azt jelentette számára, hogy elutazik.
- Körülbelül tizennyolcan lehetnek és 3 nap alatt érhetnek ide.- mondtam.
- Honnan tudod?- kérdezte Ben ( :"( ) egy vámpírirtó társunk.
- A vérszopó szagából- válaszolt helyettem a nagyi és csodálattal nézett rám- Nem is tudtam, hogy ezt is kitanultad.- mondta.
- Nem volt nehéz- nyögtem, majd folytattam- Szükségem lesz rátok.
- Miért nem ölted meg azt a vámpírt?- értetlenkedett Angelina.
- Először is ha megölöm nincs ki elvigye a hírt a sikertelen próbálkozásukról. Kettő még nem ártott senkinek ebben a városban és nem kértek fel arra, hogy öljem meg, így nem volt indokom. De adnak majd... És három ha megölöm, akkor nem tudom merre fele vannak, és honnan jönnek majd.
- Ügyes vagy kicsim!- dicsért meg anyu is.
- Köszi.- mosolyodtam el. Mindenki engem nézett, mire rájöttem, hogy azt várják, hogy elmondjam az irányt- dél-kelet felől jönnek. A Határhegy-folyó irányába.
- Várjatok!- állt fel hirtelen Josh- 18 vámpír ellen kevesek leszünk nyolcan.
- Heten- javítottam ki- Te nem jöhetsz velünk!



Zoé új haja(csak a hajat nézd!!!):

:D:D:D
remélem tetszett :D:D
KÉREK KOMIKAT! és írjátok le légy szíves, hogy melyik részlet a kedvencetek ebből a részből és miért :D by: girl96(: