36. rész: Beszélgetés & Caitlin tette

-Holnap este koncertem lesz! Pihenni akarok!- nyavalygott, mint az ovisok, majd visszafordult. Nem hagytam magam, kimondtam mait akartam.
- Szeretlek!- bújt ki belőlem a vallomás, és abban a pillanatban éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, testemet életben tartó szervem egyre vadabbul üti bordáimat. Kezemet bal mellkasomra kellett helyeznem a paplan alatt, hogyha ki akarna ugrani szívem a helyéről, el tudjam kapni.
Reakcióit figyeltem, úgy tűnt belé fagyott a levegő. Hatalmas izgalom futott át rajtam, mikor lassan felém kezdett fordulni. Nagyot kellett nyelnem, hogy eltűnjön a félelem gombóca torkomból. Egyszerűen annyira izgultam, hogy egy verejtékcseppet is éreztem lefolyni tarkómon.
Teljesen megfordult, és tekintetünk találkozott. Szeméből ezer meg ezer érzelmet ki lehetett olvasni, de leginkább a döbbenet tükröződött.
- Én...- próbálkoztam megtörni a kínos csendet, de torkomon akadt minden szó- Én szeretlek- ismételtem végül, s közben szememet elemeltem gyönyörű barna szemeiről, és a lepedő gyűrődéseit vizslattam zavaromban. A levegő tele volt feszültséggel.
- Zoé!- szólt, és én reménykedve vetettem vissza tekintetem Justin elbűvölően gyönyörű arcára- Én is szeretlek, és ami ma történt...- mondta ki a legvarázslatosabb szót, s nekem szívem egy pillanatra megállt, de bizonytalanság volt hangjában- Ami ma történt, arra két éve várok! Két éve!- nyelt egyet- Kettő éven keresztül szórakoztam a lányokkal, csak azért, hogy Téged elfelejtselek- kezdte el a külön töltött idők elmesélését, míg én áhítattal figyeltem minden szavára.
- Próbálkoztam- folytatta- , de nem ment- hunyta le szemeit, majd ismét nyelt egyet, végül újra szemembe nézett. Már fájtak bordáim szívem vad kalapálásától- Tudtam, hogy újra visszatérsz az életembe, de nem tudtam mikor...- mondta, majd felült az ágyon, arcát tenyerébe nyomta, majd haját hátrasimítva húzta végig kezét tarkóján. 
- Honnan tudtad?- ültem fel én is, miközben mély levegőket vettem, mert a levegő alig érte el a tüdőmet. Ébernek kellett maradnom!
- Vámpír vagyok- vonta meg a vállát- Megéreztem, hogy te vagy az ig... Hogy visszajössz- javította ki elharapott mondatát- Csak... - nem folytatta. Szemem szúrt kikívánkozó könnyeimtől, de erős maradtam.
- Emma előtt is csajoztam, de mikor Ő meghalt- szólt fél perc után- , azt hittem egy életre megutáltál, és ez a gondolat annyira kétségbe ejtett, hogy meg akartam magam öletni, de anyu természetesen visszatartott. Azt mondta, inkább csajozzak tovább ezerrel, és akkor hátha elfelejtelek téged. Nem ment... Minden lányban Téged kerestelek- erre felvontam a szemöldököm. Caitlinben meg bennem mi a közös?!- Emma szinte ugyan olyan volt, mint te, nem véletlenül jöttem vele is össze... És ugye a halála után is csajoztam, de az összes lány helyére Téged képzeltelek a kapcsolataink vége felé. Azért váltogattam a lányokat... Túlságosan fájt a gondolat, hogy őket ölelgetem, miközben Téged akartalak karjaimban tartani- nyelt egyet., szeme ide-oda járkált a talajon- Kezdtem gyanússá válni a médiának, a tisztasággyűrűmben sem bíztak már, és egy pár lány el is tűnt azok közül akikkel voltam... A rajongóimra gyanakodtak, fogalmuk sem volt, hogy én voltam, de már furcsa volt. Akkor jött Cait. Egyszerűen lekapott egy koncert után, és természetesen másnapra "Justin Bieber új barátnőjével" volt  tele az összes újság. Usher, Anya és én úgy döntöttünk, hogy mivel te nem jelentkezel, és a magánéletem túl felkapott lett, ezért Caitlin-nel maradok. Akkor még nem tudtuk, hogy Cait ilyen, de én megkedveltem... Kicsit...- nyögte, mire elmosolyodtam. Bármenyire is reménykedtem, tudtam, hogy lehetetlen.
- Zoé! El KELL vennem Caitlint!- mondta ki a súlyos szavakat, s könnyeim előtörtek.
- Én sem hiszek a tisztasággyűrűdben!- szipogtam neki, mire értetlenül nézett rám.
- Ha jól tudom, akkor a tisztasággyűrű lényege, hogy a szüzességedet az Igazival veszted el, az esküvő után. Most őszintén! Neked Caitlin az igazi?- néztem kérdőn szemébe.
- Még nem tudom!- nyögte, bár nagyon bizonytalan volt- Zoé! Hajnali öt óra! Koncertem lesz este.
- Hogy lehet már öt óra?- hitetlenkedtem.
- Hát.. A diszkóban voltunk éjfélig. Utána a taxizás és a sikátoros dolog eltartott kettőig, aztán Ben is megjelent az körülbelül háromig, és most lassan 2 órája beszélünk.- magyarázta.
- Jól van! Aludjunk!- nyögtem, majd puszit nyomtam arcára, és visszafeküdtem az ágyba, lehunytam szemem és Justin-nal álmodtam.

§*§*§*§

Másnap, azaz aznap mikor felkeltem Justin még mélyen aludt. Olyan békés volt az arca!

Kisétáltam a nappaliba, ahol Pattie beszélgetett Usher-rel, és a táncosokkal a ma esti koncertről.

- Jaj! Szia Zoé!- mosolyodott el mindenki.

- Vic épp azt kérdezte, hogy tudsz-e táncolni?- nézett rám Usher.

- Hát nem panaszkodom- nevettem fel- De közel sem vagyok profi. Vagyis csak az a lötyögés megy, mint a diszkókban.

- Szerénykedik!- pattant fel Usher- Ma elmész a fiúkkal az utolsó főpróbára!- mosolygott rám, majd odajött és átölelt.

- Jó reggelt!- súgta fülembe, elmosolyodtam.

- Talán benézek, de nem fogok táncolni!- nevettem. A táncosok, Vic, Nick, Michael és a többiek szeretettel teli mosolyt vetettek rám. Olyan barátságos volt az egész helyzet. Megnyugtató volt. De abban a pillanatban berobbant Caitlin.

- Beszélnem kell Justin-nal! Azonnal!- sipákolta, de elé álltam.

- Cait, hagyjad!- fogtam le- Még alszik!

- Engedj el szuka!- visította, s ellökött magától. Szerencsémre Usher elkapott. Úgy visítozott, hogy azt hittem kitörnek az ablakok.

- Caitlin!- üvöltöttük egyszerre a táncosokkal, mire úgy megállt mire odafagyott volna.

- Alszik!- szóltam ingerülten- Pihennie kell!

- Mert, te aztán olyan jól ismered Justin-t!- rohant vissza hozzám visítozva.

- Hát lehet, hogy én nem csak a pénzt, meg a sztárt látom Justin-ban!- kiabáltam, mire erős csapást éreztem arcomon.

Testem megfeszült az idegtől. Arcomba tévedt hajtincseimet kisimítottam arcomból. Megpofozott! Szememet égette a méreg, testemet szétfeszítette a harag. Caitlin ijedtében hátralépett egyet. Senki sem mert elém állni, amit meg is értettem.

Idegesen indultam Caitlin felé, azt hittem megölöm. Ő hátrált én pedig követtem. Hirtelen falba ütközött a csajszi háta, és rettegve nézett szemembe.

Épp ütésre emeltem a kezem, mikor valaki elkapta azt hátulról. Hátrakaptam fejem, s ott állt Ő félmeztelenül. Szemét a földre sütötte.

- Zoé!- mondta- Menj innen! MOST!- kiáltotta az utolsó szót, s a legnagyobb fájdalommal rántottam ki kezem szorításából. Könnyekkel teli szemmel néztem őt, ahogy odamegy Cait-hez, és védelmezőn átöleli.

Hitetlenkedve ingattam fejem, majd kirohantam az ajtón, ki a hotelből, és vámpírt kerestem. Vámpírt, akit megölhetek.............

meglepiiii*.*

nem voltam suliban! :P

gondoltam írok egy részt :)

remélem tetszett és ÍRJATOK KOMIT!

sok puszi: girl96