41. rész: Váratlan fordulat

- Én újra beleszerettem Justinba!- nyögtem ki pont abban a pillanatban, amikor megjelent az ajtóban teljesen egyedül Caitlin. Kezeiből kiejtette a hatalmas szatyrokat, melyekből kifolyt rengeteg méregdrága női ruha. Szeme szikrákat vetett rám. Tudtam, hogy a műsort, amit le fog vágni, azt meg fogom érdemelni. Mármint, én csak beleszerettem egy férfiba, akinek van menyasszonya... Ez bűn? Nem... Ha a menyasszony megtudja? Akkor igen...
- Te... egy... R*B*NC... vagy!- tagolta szavakra a mondatot, mellyel idegességét akarta kifejezni.
- Caitlin, te ezt nem értheted!- emeltem fel fejetem Josh testéről- Ezt beszéljük meg!- javasoltam, bár semmi kedvem nem volt vele tárgyalni, hisz nem tartoztam neki magyarázattal.
- Ja! Tényleg beszélnünk kéne!- visította, majd egy hatalmasat ütött az ajtóba. Felálltam, Josh megszorította a kezem, jelezte, hogy drukkol nekem. Caitlin bevonult szobájukba, s ingerülten leült az ágyra, haját válla mögé dobta.
- Szóval?- kérdezte "kikérem-magamnak" hangsúllyal.
- Caitlin, tudnod kell, hogy Justin és én másfél évvel ezelőtt jártunk, és én "megszöktem" vele. Kijöttem vele külföldre, és ott jöttem rá, hogy talán csak tinédzserkori fellángolás volt, ezért szakítottam. Most Pattie kér meg, hogy legyek Justin testőre...
- Az ÉN pofonjaimtól sem tudod magad megvédeni! Juju-bubu-t miért tudnád?- sipákolt bele szavamba.
- Holnap lemegyek edzeni egy rétre, vagy erdőbe! Gyere el, és megmutatom, hogy mire vagyok képes!- javasoltam, mire bólintott, de szeme megtelt könnyel. Nem értettem miért sír.
- Mi a baj?- ültem le mellé. Kezemet combjára helyeztem, bár bizonytalan voltam.
- Igazából féltékeny vagyok... Féltékeny vagyok RÁD!- nagyon meglepődtem ezen a mondaton, szívembe izgalom markolt. Kérdő tekintetet vetettem arcára.
- Szebb vagy, fiatalabb, jobban ismered, már jártatok! És ahogy rád néz...- nyögte sorra, és ezt meg kellett mosolyognom- Zoé! Ígérd meg, hogy többet nem közeledsz Justin-hoz!- nézett rám, szeméből könnyek folytak. Hirtelen azt kívántom, hogy ez az egész csak egy álom legyen és, hogy minél hamarabb ébredjek fel de sajnos hamar rá kellett döbbennem, hogy ez itt a valóság. Caitlinre tekintve egy lányt láttam, egy lányt aki nem akar mást csak, hogy a választott fiú akit szeret (elvileg) az őt viszont szeresse. Nem tudom miért és hogyan de megsajnáltam és bűntudatot kezdtem érezni. Nem tudtam kimondani azt amit hallani akart így csak halkan bólintottam de ekkor már az én szemem is könnyekkel teli volt. Legnagyobb meglepődésemre Cait szorosan magához ölelt.
- Köszönöm. - mondta halkan, szipogva. Pár másodperc után rávettem magamat s kezeimmel én is átkaroltam őt. Akármilyen furcsán is hangzik, jól esett az ölelése. Lehet, hogy talán Caitlin nem is annyira borzasztó mint ahogy eddig gondoltam. Majd az ölelkezésnek vége szakadt.
- Most megyek mielőtt Justin hazaér. - törölte meg szemeit bár csak még jobban elkente a már így is szétfolyt szemfestékét. Felpattant majd elindult az ajtó felé de még egyszer visszanézett rám és megköszönte, én pedig csak egy erőltetett mosollyal jeleztem, hogy ez semmiség pedig ez nem így van. Amint becsukta maga mögött az ajtót könnyeim előtörtek s úgy éreztem soha többé nem tudom majd abbahagyni a sírást. Hogy ígérhettem meg olyan dolgot amelyet tudom, hogy úgysem fogok megtartani. Nem azért mert nem akarom hanem mert nem fogom bírni megállni, hogy mélyen a szemébe nézzek, hogy ajkaink hosszú perceken át érintkezzenek, hogy érezzem illatát és még sorolhatnám...Ekkor Justin rontott be a szobába, nem tudta, hogy én itt vagyok. Kapkodva törölgettem az arcomat.
- Zoé! - jött oda hozzám mosolyogva s ült le mellém.
- Milyen volt a koncert? - kérdeztem és próbáltam nyugodt maradni.
- Fantasztikus. - mondta vidáman és egyik kezét a combomra rakta. Másik kezével gyengéden megfogta az államat s tekintetemet kereste. - Hisz te sírtál. - lepődött meg. - Mi történt?
- Semmi semmi... - szabadkoztam.
- A semmiért nem szokás sírni. - nézett rám kérdően.
- Tényleg semmi. - mosolyodtam el bár belül olyan érzésem volt mintha legalább 1000 kutya szaggatná darabokra a szívemet.
- Akkor jó. - s megpróbált megcsókolni de én eltoltam magamtól. Láttam szemében a döbbenetet és válaszra várva nézett rám, de én nem tudtam megszólalni. Felálltam és kirohantam a szobából. Justin is elindult utánam de a folyosón találkozott Caitlinnel aki persze rögtön rámászott. Meg sem álltam a szobámig. Belevetettem magamat a puha ágyba és csak zokogtam. Kopogás hallatszott.
- Gyere. - feleltem s felültem az ágyam közepére törökülésben. Usher lépett be.Rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben. Sietve lépkedett felém majd ágyamhoz érve felmászott mellém s megölelt.
- Hé kicsi lány, mi a baj? - kérdezte kedvesen.
- Semmi... - próbáltam talán még magammal is elhitetni.
- Tudod, hogy nekem elmondhatod. - s végig erős karjai között tartott.
- Caitlin rájött, hogy szeretem Justint... - szipogtam. - és megkért, hogy ne menjek többé a közelébe.
- Te pedig megígérted neki igaz? - sóhajtott egyet s közben egyik kezével a hátamat simogatta. - Tudom, hogy milyen érzés az ha nem lehetsz azzal akit szeretsz...ha nem ölelheted meg. - ekkor kibontakoztam karjai közül és arcára tekintettem. Bármilyen meglepő is de szemében könnyek csillogtak.
- Te szerelmes vagy? - kérdeztem miközben sűrűn törölgettem szemeimet, hogy átlássak a könnyfátylon.
- Áhh. dehogyis. - próbálta tagadni de engem nem könnyű átverni. Majd rám nézett. Szemeink találkoztak s abban a pillanatban megértettem mindent. Mire feleszméltem már azt vettem észre, hogy Usherrel csókolózom. Egyik felem azt mondta, hogy most azonnal hagyjam abba ezt az egészet a másik felem pedig élvezte a helyzetet. Végre valaki aki tényleg szeret. Mikor ajkaim elváltak övéitől, szemében hatalmas örömöt véltem felfedezni. Nem tudtam mást tenni így csak elmosolyodtam és fel sem fogtam a súlyát tetteimnek amíg egy hatalmas koppanást nem hallottam. Fejünket hirtelen oldalra kaptuk. Justin állt az ajtóban, a földön pedig az elejtett bonbon darabjai gurultak szerte szét. Értetlenül rázta a fejét és elrohant.
- Justin! - kiáltottam utána de már késő volt.


itt a folytatás:) remélem tetszik(: a kommentárokat pedig ne felejtsétek :)) Dettus.