Valentin nap

Reggel, mikor felébredtem, Justin nem feküdt mellettem. Nem éreztem illatát, nem éreztem kezét derekamon, égő csókját arcomon.
Szomorúan ültem fel, de abban a pillanatban elakadt a lélegzetem. Az ágyat körül ölelték a rózsaszirmok, és Justin párnáján egy szál virág pihent és egy darab papírdarab, amely a TV távirányító felé vetett egy nyilat
Kíváncsiságom mosolyt csalt arcomra, és akár egy szerelmes tizenhatéves hajoltam ár az ágyon az irányítóért.
A TV az ágyunkkal szemben lévő falra volt szerelve, fekete színét csak a kikapcsolt állapotát jelző piros fény díszítette.
- Na lássuk- suttogtam izgatottan, majd bekapcsoltam a készüléket.
- "Szia Hercegnőm!- láttam meg Justin arcát a képernyőn- Szeretnéd velem tölteni a Valentin-napot? Találj meg, és legyen EGGYEL KEVESEBB MAGÁNYOS LÁNY (OLLG)"- meghatottan néztem az aranyos videót, majd kuncogni kezdtem. Most akkor eljátsza velem az egyik klipjét? Vicces, kis "kreatív" ötlet. Kis bolond...
Tudtam, hogy úgyis tetszenék neki, ha csak egy farmernadrágban és egy pólóban jelennék meg, de ha ő készült, akkor meg kell tisztelnem!
Kinyitottam a szekrényemet, s kivettem belőle egy fehér ruhát közepes dekoltázzsal, laza feszüléssel a derekamig, és onnantól lefelé lenge szoknya, mintha lepel fedné lábaim.
Cipőnek felvettem egy piros magassarkú szandált, kezemre piros karkötőket húztem, nyakamra egy piros zsinóron lógó szív alakú medált függesztettem.
Egy kis természetes smink, hajvasalás és kész voltam.
Felkaptam a szintén piros táskámat és beletettem a telefonom, pénztárcám, zsepit, hisz úgyis el fogom bőgni magam. kis pipere cuccokat, a sírás utáni sminkjavításhoz, és Juss ajándékát is elrelytettem a feneketlen
táskába.
Szívem hevesen vert az izgalomtól, mikor kiléptem az ajtón és megláttam az első nyilat, mely a kocsim felé mutatott. Odaugrándoztam a kocsimhoz, melyen egy újabb papír pihent egyszál rózsa társaságában.
"Gyere a parkhoz, ahol először találkoztunk kettesben". Bepattantam a kocsimba és máris indultam. A parkba érve rögtön ahhoz a padhoz siettem ahol átadta nekem már oly régen azt a bizonyos nyakláncot. Justint még mindig nem láttam sehol de ismét egy cetli fogadott még egy szál rózsa kíséretében. "Gyere ahhoz a stadionhoz amelyiknél először találkoztunk és elkezdődött minden." Egyre kíváncsibb lettem, hogy mi lesz ennek a kis "játéknak" a vége. Visszamentem a kocsimhoz és már úton is voltam a stadion felé. Hátra mentem a hátsóbejárathoz ahol először szólt hozzám a gyönyörű ajkaival.  Justinnak ismét nem találtam még hűlt helyét sem azonban már a megszokott módon egy papír fecni és egy rózsa várt. "Emlékszel még az első táncunkra azon a gyönyörű helyen? Ott várlak." Ismét egy mosoly jelent meg az arcomon s a számba harapva hátat fordítottam és útnak indultam. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen izgatott. Már messziről láttam azt a helyet melyhez csupa jó emlék fűződik. A rét közepén egy alakot véltem felfedezni, aki fehér nadrágban, piros pulcsiban és cipőben volt így mertem abban reménykedni, hogy az Justin. Közelebb érve, a sok rózsával a kezemben, már biztos voltam benne, hogy Justin áll ott egy pléd mellet melyen még számomra kivehetetlen dolgok voltak. Odaérve Justinhoz szememet végigfuttattam a leterített pléden amelyen piknik kosártól kezdve, rengeteg desszertig minden megtalálható volt.
- Hát ide találtál. - mosolyodott el Juss. - Ezt neked hoztam. - majd elővett a háta mögül egy kis vörös dobozkát melyet egy masni között át. Álmélkodva néztem rá mire ő közelebb nyújtotta a dobozt, ezzel jelezve  , hogy vegyem el. Izgatottan kinyújtottam a kezemet és magamhoz vettem az ajándékot. Justinon is látszott, hogy izgul és hogy várja a reakciómat. Óvatosan kinyitottam és szóhoz sem tudtam jutni. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű ékszert. Egy gyémántkarkötő hevert a kis díszdobozban melyről egy J és egy Z betű lógott le, természetesen ezek is tiszta gyémántból készültek. Juss látta az örömöt az arcomon ezért ő is elmosolyodott.
- Én ezt nem fogadhatom el. - dadogtam hisz még mindig nem tudtam szinte megszólalni sem az örömtől.
- Dehogyisnem. - ellenkezett majd én a nyakába ugorva ismételgettem azt az egy szót, hogy Köszönöm. - Amint látod még egy kis meglepetéssel készültem. - mutatott a piknik "felszerelésre". - Foglaljon helyet hölgyem. - mondta kicsit viccesebb hangnemben.. Leültünk egymással szembe a plédre s JBiebs sorba szedte elő a finomságokat a kosárból. Csodálatosan éreztük magunkat azonban kezdett hűvös lenni ezért Justin a vállamra terítette piros pulcsiját. Úgy éreztem magam mint amikor a legelső randink volt. Úgy éreztem eljött az  idő, hogy én is átadjam az ajándékomat.
- Hoztam neked én is valamit. - kezdtem kicsit félénken, hisz az én ajándékom az övéhez képest elég csekély. - Tessék. - nyújtottam át az ajándékszatyorban meglapuló meglepetést. Justin nézegetni kezdte, majd belelapozott és párszor el is mosolyodott.
- Ez fantasztikus. - mondta.
- Dehogyis... hisz ez a tiédhez képest....
- Sokkal jobb. -vágott a szavamba. - Az, hogy a közös képeink és a te érzéseid vannak benne ebben az albumban sokkal személyesebb és meghatóbb. Rengeteg munkád lehet ebben. Köszönöm. - helyezte vissza a kis szatyorba az albumot. Elővett egy üveg pezsgőt majd két szép talpas poharat is mellé. Miközben a pezsgőt kortyolgattuk sok mindent átbeszéltünk.Újra szerelmesek voltunk, talán még jobban is mint valaha.
- Ugye azt tudod, hogy a rózsáknak mi a jelentőségük? - kérdezte miközben a naplementét nézve kihörpintette az utolsó korty pezsgőt is a poharából.
- Most már igen. - nevettem fel. - És ha szabad tudnom micsoda? - fogtam meg a kezét.
- Amennyit összeszedtél, természetesen neked mindet sikerült, annyit csókot kapsz.
- Na és hová kapom őket? - kérdeztem kicsit csintalanul.
- Ahová szeretnéd. - simogatta meg a kézfejem.
- Akkor az elsőt máris szeretném megkapni. - haraptam a számba ezzel jelezve, hogy hova kérem a csókot. Justin persze egyből megértett s finoman megfogta az államat majd egy varázslatos csókot lehet ajkamra. Megszűnt minden körülöttünk. Csak ő és én léteztünk abban a pillanatban. Nem akartam mást csak azt, hogy ez a csodálatos nap ne érjen véget....


Mégis megérkezett ma a különleges rész:) annyi különbséggel, hogy ezt nem Petra írta egyedül hanem ketten hoztuk össze. (: remélem tetszett nektek és ne feledjétek ez a rész NEM TARTOZIK BELE a történetbe. Ez csak egy kis plusz. ;) Kommentek persze jöhetnek (: puszi. Dettus.