48. rész: Párizs utcáin

Látszott rajta, hogy ideges, majd Caitlin legnagyobb meglepetésére Juss elindult az asztalunk felé.....
- Mr. Bieber, nem arra van az asztaluk - szólt udvariasan a pincér de Justin úgy tett mintha meg sem hallotta volna.
- Óóó Szia Justin - álltam fel egy hatalmas mosollyal, hogy üdvözöljem de ő szó szerin arrébb rakott. Odalépett Usherhez és kezeit az asztalra támasztotta. Egészen közel hajolt mentora arcához.
- Te és én. Most. Beszélünk. Odakint. - mondta szaggatottan és dühösen.
- Én éppen Zoéval reggelizek. - ivott bele az italába Usher.
- Mi is épp reggelizünk, gyere JujuBubu. - szólalt meg Caitlin akinek most a száján a kezem hevert. Máshogy nem tudtam elérni, hogy befogja a száját.
- Most. - csapott az asztalra Justin mire Usher felállt és kivonultak. Caitlin felháborodva topogott egy helyben én pedig elindultam a fiúk után. Megálltam a bejárati, üveg ajtón keresztül szemléltem a dolgokat. Justin szó szerint nekitámadt Ushernek.
- Miért veszed el a csajom? - háborodott fel miközben fel s alá mászkált, hol közelebb lépve mentorához, hol távolodva tőle.
- Hozzá sem szólók Caitlinhez!- hergelte tovább Usher- Zoé annyira a barátnőd, mint nekem Cait... Semennyire!- mondta félig kiabálva, s nekem görcsbe ugrott a gyomrom. Mind miattam van... Agyamban felcsendült egy hang, hogy Usher-nek van igaza, és ne legyen lelkiismeret furdalásom, hisz Justin lassan megházasodik... Szívem viszont az ellenkezőjét sugallta. Én Biebs-et szeretem, de akkor gyűlöltem... Végig játszott velem, és elhitette, hogy még történhet valami, miközben neki menyasszonya van, akiről nem hajlandó lemondani. Ott bántott engem, ahol a legjobban fájt, hát nekem is ott kell támadnom... 
Az étkezde hangulata megváltozott. Egyszeribe hűvös, és szomorú lett, a feszültséget harapni lehetett. Justin még mindig ideges volt, és hiába bántott,hogy miattam történik ez az egész, valamennyire élveztem is.
- Ha nem haragszol, visszamegyek Zoéhoz, NEM a csajodhoz. - hangsúlyozta Usher.
- Ha még egyszer hozzá mersz nyúlni.... - hagyta félbe fenyegető mondatát Justin.
- Akkor mi lesz? - mosolyodott el Usher, majd elindult befelé, így én visszasiettem az asztalunkhoz. Picit zaklatott volt amikor visszaért, én pedig úgy tettem mint aki semmiről sem tud.
- Mi történt? - fogtam meg finoman a kezét és az aggódó tekintetemet "vettem elő".
- Semmi különös - simogatta ujjaival a kézfejemet. Ekkor Justin is megjelent. Gyilkos pillantást vetett Usherre, aztán rám nézett. Ez már kevésbé volt mérges vagy gyűlölködő nézés, inkább fájdalmas és szenvedő. Lassan odalépett Caitlinhez, de tekintetét nem vette le rólam. Valamit súgott menyasszonya fülébe majd egymásba karolva távoztak. Én visszafordultam a reggeliző partneremhez, majd elfogyasztottuk az ételt. Felajánlotta, hogy miután befejeztük, elvisz vásárolni de semmi kedvem nem volt vele maradni. Még azt sem engedtem, hogy visszavigyen a hotelhez, inkább sétáltam. Gyönyörűen sziporkázott a nap, és madarak csiripelése hallatszott mindenfelől. Próbáltam gondolataimat elterelni arról a borzalomról, ami a reggelinél történt, de valahogy nem ment ki a fejemből.
Párizs utcáin sétálva nézegettem a régies házakat, melyek gyönyörűen csillogtak a napfényben, melyet megtört néhány magasabb fa. Egyszer csak megálltam, s háromszáz-hatvan fokos szögben megfordultam, mikor megpillantottam az eget karcoló Eiffel-tornyot. Nem lehetett annyira messze, hiszen elég nagy részét láttam. Így hát rávettem magam, hogy megcsodáljam a világ egyik leghíresebb építményét, és elindultam.
- ÁÁÁ! Segítség!- hallottam meg hirtelen egy női sikolyt, melyet egy fejembe nyilaló éles fájdalom kísért. Halántékomhoz kaptam, hogy csökkentsem a fájdalmat, de akkor már tudtam, hogy nem vesztegethetem az időt, VÁMPÍR van a közelben. Futásnak eredtem, szaglásom, látásom, szervezetem átalakulásnak indult, és öt másodperccel később, már vámpírirtó szervezetemmel rohantam a hang irányába.
- Nem hiszem el!- lihegtem halkan magamnak, mikor megéreztem az éppen táplálkozni vágyó vámpír illatát.
- Justin állj le!- kiáltottam oda neki, majd egy pillantás alatt mögé kerültem, és elhajítottam a lány közeléből, akit ezek után tarkón vágtam, hogy elveszítse eszméletét, és ne lásson semmit.
- Tudom, hogy ideges vagy, de ezért nem kell ölnöd!- kiáltottam oda neki, mialatt egy ütését védtem ki.
- Meg tudnám fojtani!- üvöltötte teljes hanggal, majd nekem esett, és próbált megütni, szerencsére nem tudott eltalálni. De én egy adott pillanatban gyomron rúgtam, és fájdalmas nyögéssel omlott a földre.
Kifújtam a tüdőmben felgyülemlett fájdalmas levegőt, szívemet marcangolta a harag, a sajnálat, a szégyen... 
Mély lélegzetvételekkel ballagtam oda a lányhoz, orra alá egy speciális szérumot helyeztem, melytől picit elkábul, és elfelejti az elmúlt pár órát.
Szívem vadul kalapált a fáradtságtól, a tér hirtelen nagyon kicsinek tűnt, úgy éreztem, ha futni kezdenék, falnak ütköznék. Pulzusszámom stabilizálódni kezdett, míg Justin feltápászkodott a földről, és ingerülten porolta le magát.
- Justin...- szóltam neki félénken- Nem akarsz eljönni velem az Eiffel-toronyhoz?- tettem fel a kérdést a lehető legkedvesebben, és látszólag eléggé megleptem. előbb még gyomron rúgom, most meg majdnem könyörögve hívom magammal.
- Volna mit megbeszélnünk- léptem közelebb hozzá elkapva levegőben lógó kezét, és szépen szemébe néztem.
- Hát volna...- nyögte, és kikapta kezét szorításomból, majd elindult a torony irányába.
- Hé várj!- kiáltottam utána- Láttam videókat Párizsról az interneten. Rengetegen van, hogy a torony alatt utcatáncosok táncolnak. Nem hívjuk ki a te táncosaidat? A rajongóid biztosan örülnének- javasoltam szerényen. Szemeiben láttam, ahogy végiggondolja az ötletem, majd ezek után előkapta telefonját, és tárcsázni kezdett.
- Jól van ,srácok! Akkor ott találkozunk! Elemes magnót hozzatok!- dobta oda lazán a végén, majd lenyomta a telefont.
- Menjünk, Zoé! És beszéljünk meg mindent... Kicsim!- nyújtotta felém kezét, s hatalmas nyugalommal, és békével a lelkemben indultam kézenfogva Justin-nal az Eiffel-torony felé......................




nahhát itt a következő rész :D
ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott, de nagyon para időszakon mentem túl :D
jó hír, hogy felvettek a gimibe, ahova menni akartam*.*.* :$$$
aztán meg alig jöttek a kommentárok... oO
most tanultuk nyelvtanból a véleménynyilvánítást...
kedves olvasóink, az hogy "nagyon jó imádom kövit!" ez nem egy kommentár oO
A kommentárnak tartalmaznia kéne a véleményeteket, a gondolatotokat a következő részre nézve, bele kéne írni, hogy milyen érzelmeket váltott ki bennetek egy-egy rész :$ 
nah mindegy ezt csak megemlítettem :$$
(A rész elejét Dettus írta!!!)
puszi: girl96♥