49. rész: Újabb csalódás

- Menjünk, Zoé! És beszéljünk meg mindent... Kicsim!- nyújtotta felém kezét, s hatalmas nyugalommal, és békével a lelkemben indultam kézenfogva Justin-nal az Eiffel-torony felé....
Mire már mi a toronyhoz értünk, Justin táncosai már javában szórakoztatták az embereket. Tini lányok gyülekeztek sorra és bámulták a gravitációt megcáfoló mozdulatokat. Látni lehetett, hogy a szempárok Justint is keresik de szerencsére nem találják. Amíg mindenki a táncosokkal foglalkozott, én és Justin felmentünk az Eiffel torony legtetejére. Felérve lepillantottunk az elképesztő tömegre. Csodálatos látvány volt Párizs utcáit innen fentről csodálni. Pár percig nem szólaltunk meg csak csendben néztük a tájat. Majd Justin törte meg a csendet.
- Zoé... én... - de ekkor be is fejezte a még alig elkezdett mondatát. - nem tudok mit mondani. - nyögte ki lassan és közelebb lépett hozzám, én pedig megfogtam mind a két kezét.
- Én még mindig szeretlek....- mondtam erőtlenül és láttam, ahogy a gyönyörű szemei felcsillannak akár csak az első találkozásunknál. Azonban ez a csillogás eltűnt amint folytattam a mondatomat. - de neked ott van Cait. Nem sokára összeházasodtok és én nem akarok ennek az útjába állni. 
- Engem nem érdekel Caitlin se az esküvő... - tiltakozott hevesen s kezemet egyre szorosabban fogta.
- Mégis csak érdekel ha hozzá mész... - mondtam majd kezeimet kiszabadítottam kezei közül. Muszáj voltam elfordulni, mert ha nem teszem, akkor másodperceken belül könnyek áztatták volna arcomat. Juss finoman átkarolt hátulról.
- Bármi is történjen én téged mindig szeretni foglak. - suttogta a fülembe. Szívem hatalmasak dobbant. Olyan boldog voltam a szavak hallatán mint amikor először randiztunk. Azt a napot sohasem felejtem el. Ekkor folytatta Justin, mintha csak a gondolatimban olvasna.
- Emlékszel még az első randinkra? - fordított maga felé és karolta át a derekamat. Én a kezeimet lágyan a mellkasára helyeztem.
- Hogy is tudnám elfelejteni?- suttogtam, mintha szégyellném, közben pedig csak fájt, hogy azután sosem történt meg. 
- Minden nap eszembe jut- mondta, majd közelebb húzott magához. Hallottam szívverését mellkasán keresztül. Szíve zakatolt, és illata megcsapta orromat. Ugyan az az illat, mint a piros pulcsié, amit nálam hagyott még régen.  Nem mertem szemébe nézni, mert féltem attól, hogy ugyan azt fogom látni mint régen. Szenvedélyt.
Kezeim mellkasán pihentek, ő derekamnál fogva szorított magához, és csak álltunk, majd hirtelen dülöngélni kezdett, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát. Felvettem én is a ritmust, és aztán azon kaptam magam, hogy dúdol valamit. Egy ismerős dallamot, melyet régóta nem hallottam, ezért nem is ismertem föl elsőre.
- Komolyan is gondolod, amit énekelsz?- kérdeztem olyan halkan, hogy csak egy vámpír hallhassa meg.
- Igen- suttogta, majd egy apró csókot lehelt nyakamra és tovább folytatta a már felismert dal éneklését. A dalét, melyről tudtam, hogy félig hazugság.
- Cuz I never let you go- dúdolta fülembe.
- Mostantól?
- Mindig is velem voltál, itt bent a szívemben. - majd lágyan megcsókolt. Úgy éreztem mintha egy romantikus film főszereplői lennénk és most következne a Happy End. Folytatta az éneklést s közben táncoltunk. Olyan érzés volt mintha csak mi ketten léteznénk ezen a hatalmas földön. Egyszer csak azt hallottuk amint a rajongók és a táncosok Justin nevét kiabálják és azt akarják, hogy menjen ő is táncolni. Először nem akart lemenni majd  hirtelen megfogtam a kezét és futni kezdtem lefelé. Meg sem álltam a torony aljáig ahol már körülbelül 500 őrjöngő lány sikítozott. Beálltam én is a rajongókhoz és onnan néztem tovább a táncot. Először JBiebs kicsit visszafogottabban táncolt aztán egyre szenvedélyesebben. A meglepő dolog mégsem ez volt hanem az, hogy végig nekem táncolt. Ezt persze nem csak én vettem észre. Szemeit végig rajtam tartotta és többször is közelebb táncolt hozzám, megérintett. Ilyenkor éreztem a sok szúró, irigykedő tekintetet magamon. A csodálatos késő délutánt csak egy ember ronthatta volna el, aki azt meg is tette. Feltűnt Caitlin és odarohant Justinhoz aki még javában táncolt. Én próbáltam elvegyülni a rajongók között. Pár perc múlva oszladozni kezdett a tömeg és a zene is elhalkult. A Belieberek csalódottan távoztak. Caitlin elrontotta ezt a mesés hangulatú kis műsort. Egy idő után azt vettem észre, hogy már csak én és a táncosok állunk a torony előtt meg persze a leendő házaspár. Caitlin valamit súgott Justin fülébe mi pedig értetlenül néztünk egymásra a táncosokkal. JBiebs arckifejezése eléggé furcsa lett. Üveges tekintettel bámult Caitre és nem tudta, hogy sírjon e vagy nevessen majd pár másodperc gondolkodás után megcsókolta jegyesét, hogy eloszlassa a kételyeket. Ezután rám pillantott.... Nem szólt semmit de szemei bocsánatkérően nézték arcomat. Még mindig nem értettem mi folyik itt. 
- Megyek is... még rengeteg dolgunk van.. - törte meg a kínos csendet sipákoló hangjával Caitlin. - Gyertek ti is. - mutatott a táncosokra. - Szükségem van rátok. - s ezzel a mondattal befejezve, lassan eltűntek a szemünk elől. 
- Mi volt ez? - léptem oda Justinhoz kissé bizonytalanul.
- Semmiség - mondta bár tudtam, hogy hazudik mégsem faggattam tovább.
- Felmenjünk? - pillantottam a torony tetejére. Erre Juss nem válaszolt semmit csak átkarolt és elindultunk. Pár perc múlva ismét az Eiffel torony tetejéről bámultuk a csodálatos tájat. Szorosan magához szorított a tinisztár és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha azért tenné mert soha többé nem lesz rá alkalom. Nem beszéltünk sokat, látszott rajta, hogy valami bántja. Nem faggattam. Tudtam, hogy ha fontos dolog, akkor úgyis elfogja mondani. Igazam lett.
- Zoé! - fordított maga felé de még mindig szorosan ölelt. Most fejem a mellkasán pihent, kezeimmel pedig a lapockáját fogtam. Az ő kezei a derekamon kulcsolódtak össze. - Valamit el kell mondanom. -  folytatta, miközben állát finoman a fejemre hajtotta.
- Mi történt? - kezdtem aggódni. Ki akartam bontakozni a karjaiból de nem ment. Éreztem, hogy most nem szabad elengednem, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy ilyen közel érezhetem magamhoz.
- Tudod, mondott lent nekem valamit Caitlin....  - kezdett bele a "történetébe". - Igazából, örülnöm kéne annak  amit mondott de nem megy... - kezdtem még jobban izgulni. Karjai egyre szorosabban öleltek. - Tudnod kell, hogy nagyon fontos  vagy nekem Zoé. Akármi történjen, te leszel az akiért dobog a szívem s te leszel az akit sohasem fogok elfelejteni. - még mindig nem tudtam mi történt de szemeim lassan nedvesek lettek s könnyezni kezdtem. Kibontakoztam karjaiból és a szemébe néztem. 
- Justin.... mégis mi történt? - néztem rá kérdően.
- Hidd el nem az én ötletem volt. Az egészet Caitlin tervelte ki a hátam mögött.
- De mégis mit?! - s hangom most már kicsit erőteljesebb volt. 
- Holnap után én és Caitlin, itt Párizsban összeházasodunk. - éreztem amint szívem hatalmasat dobban. Juss hirtelen hátat fordított nekem. Pár másodpercbe beletelt amíg felfogtam a súlyos szavak jelentését. Teljesen összezavarodtam, annyi minden kavargott a fejemben. - Én én...sajnálom. - nyögte ki Justin de még mindig csak a hátát láttam. Nem voltam benne biztos de talán ő is sírt. 
- Én ezt nem értem.... - próbáltam közelebb lépni Justinhoz de nem ment. Lábaim mintha a földbe gyökereztek volna. - Gondolhattam volna hogy ez lesz... - ekkor Justin megfordult s most én fordítottam neki hátat. Kezemet a korlátra támasztottam mely biztonsági okokból van ott. 
- De Zoé én... - nem hagytam, hogy befejezze.
- De te mi? - fordultam vissza s ekkor már zokogtam. - Azt mondod, hogy szeretsz és közben holnap után feleségül veszed Caitlint. Döntsd már  el mit akarsz!
- Én csak téged akarlak. - próbált megölelni de nem engedtem. - De ez nem ilyen egyszerű.
- Ez ilyen egyszerű Justin... csak te nem tudsz dönteni. - láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Nem válaszolt. Közel jött hozzám és adott egy puszit majd elkezdett hátrálni, miközben kezével végigsimította az arcomat. Néztem ahogy távolodik s aztán végleg eltűnt. Egyedül maradtam, teljesen egyedül....


na végre itt az új rész....:) bocsánat, hogy ennyit kellett rá várni.:$ remélem mindenkinek tetszik. ;) komik jöhetnek..:D puszi: Dettus.