53. rész: Másnap...

Neki lehet, hogy fájt, de én jól cselekedtem... Én csak Zoét szeretem!

Így telt hát a nászéjszakánk... Alvással....

Reggel furcsa volt felébredni...már nem tudtam a mellettem alvó Caitlinre úgy tekinteni mint eddig hiszen már a feleségem, bár ebbe belegondolni is borzasztó volt. Ráadásul Zoéval álmodtam ami még jobban felkavart. Kimásztam az ágyból és becsoszogtam a fürődbe. A tükörbe nézve arcom borzalmas látványt nyújtott. Fáradtnak látszott. Az is voltam. Hideg vízzel mostam arcot, reménykedve, hogy majd attól felfrissülök. Visszatérve a hálóba láttam, hogy feleségem még mindig alszik. Úgy döntöttem kimegyek és szétnézek mifolyik a lakosztályunk többi részén. Először édesanyámba botlottam bele aki ragyogó mosollyal ölelt meg.
- Itt az újdonsült férj. - nyomott egy puszit az arcomra.Én nem szóltam semmit csak mosolyogtam. Azonban a nappaliba érve sikerült teljes mértékben felfrissülnöm a látványtól. A kanapén ott ült Zoé, Usher és Chaz. Bal szélen foglalt helyet legjobb barátom akin egy lila póló és egy fehér nadrág volt. Stílusa lenyűgöző mint mindig. Zoé ült középen akin még "pizsama" volt. Egy fehér topp és egy térdig érő, buggyos, fehér nadrág. Vékony alkatán és gyönyörű barna bőrén csodásan mutatott ez a szerelés. Usher pedig mint mindig sötét színekben "pompázott". Nevetgéltek... boldognak tűntek. Usher viccelődve csipkedte Zoét aki hangosan nevetve reagált majd Chaz volt az aki "megvédte" őt azzal hogy szorosan magához ölelte. Hirtelen féltékenység fogott el majd eszembe jutott, hogy neki lenne oka féltékenykedni...mivel most vettem feleségül a földön a legkibírhatatlanabb nőszemélyt helyette....Nem láttak meg szerencsére. Nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy rossz kedvem van. Hallottam amint Usher felajánlja, hogy elviszi Chazt és Zoét ebédelni.... de csak a fuvart vállalta mert neki sürgős dolga van. Ami a legjobban fájt, hogy Zoé örömmel elfogadta ezt az ajánlatot és Chaz sem tiltakozott. Szörnyű, hogy azt a két embert kell "együtt" látnom akiket a világon a legjobban szeretek. Visszakullogtam a szobámba és lefeküdtem kedvesem mellé. Kezeimet a fejem alá tettem és a plafont bámultam. Lejátszottam magamban a régi szép időket....amikor még Zoéval voltam. Rossz volt belegondolni, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan mint eddig. Idáig is borzalmas volt, hogy nem lehettem mindig Zoéval...és így, hogy már házas ember vagyok még kevesebb időnk lesz egymásra... talán nem is lesz egyáltalán időnk a másikra....Oldalra pillantva láttam, hogy Cait ébredezik. Nem volt kedvem jópofizni, most nem, így behunytam szemeimet és úgy tettem mintha aludnék. Fél szemmel láttam amint felkel, kimegy a fürdőbe majd vissza. Felöltözik, egy puszit ad az arcomra majd kiír egy kis cetlire valamit. Ezután kiment a szobából. Feltápászkodtam én is és megnéztem azt a kis cetlit.
"Jó reggelt édes. Ma az egész napot az egyik legjobb barátnőmmel töltöm. Este találkozunk. Lehet, hogy későn jövök, így nem muszáj megvárnod. Csóközön Cait." Miközben belemerültem e sorok olvasásába mögöttem egy kisebb zajra lettem figyelmes. Hátra fordulva semmit sem láttam, csak a terasz ajtó volt tárva-nyitva és a függönyöket a szél úgy fújta mintha kint valami tornádó tombolna. Visszafordultam, a szoba másik oldala felé amikor a tükörben megláttam egy árnyékot. Hatalmas lendülettel, egész testemet a másik irányba fordítottam és láttam amint 4 vámpír áll a terasz ajtóban. Kezemből elejtettem a kis papírdarabot és hátrálni kezdtem. Nem féltem, csak egyszerűen ilyen lelki állapotban kételkedem abban, hogy letudnám őket győzni.
- Rég láttunk Justin... - szólalt meg az egyik mély hangon miközben kezeit ökölbe szorította és lassú léptekkel közeledett felém. Erre a másik három halk kuncogásban tört ki és gonosz mosollyal az arcukon ők is megindultak felém.
- Nem tudom ti, hogy vagytok vele.... de nekem nem hiányoztatok. - válaszoltam majd én is ökölbe szorítottam a kezemet. Tudtam, hogy ezt a csatát nem úszhatom meg.
- Játszadozzunk egy kicsit. - szólalt meg az első vámpír majd futni kezdett felém. Hatalmas ütést akart gyakorolni rám de én szerencsére kitértem előle így a falat találta el. Közben a másik három már várt rám. Az egyiküknek sikerült belém rúgnia egy hatalmasat és csak azt vettem észre, hogy repülök majd a falnak csapódva a földön találom magam. Felálltam és folytatni akartam a harcot azonban az egyikük a hátam mögé került és lefogott.
- Ejnye ejnye Justin....hát nem tudod, hogy ellenünk nem győzhetsz? - mosolyodott el az egyik majd egy hatalmasat ütött a gyomromba. Épp, hogy magamhoz tértem volna az ütés fájdalmából már jött is a következő ütés majd a következő és még egy... Végül a földre hajintott az amelyik eddig szorosan hátrafogta a kezeimet. Észre vettem, hogy a telefonom nálam van. Gyorsan tárcsáztam a gyorshívóban lévő első számot... A kijelzőn megjelent Zoé neve és képe. Majd a telefont felvette...
- Zoé... - próbáltam minnél érthetőbben és nem fájdalmas hanggal beszélni de ez nem nagyon sikerült. A vámpírok ismét közeledtek amint meglátták, hogy telefonálok. - Segíts...vámpírok, a szobámban.- nyöszörögtem - Kérlek siess....
- Te meg mit művelsz, te kis féreg...- majd rátaposott a telefonra és a vonal megszakadt.Nem maradt más, mint a remény számomra, hogy Zoé a mentségemre siet. Csak addig éljem túl....Felálltam a földről és szemben találtam magam a négy vámpírral. Úgy döntöttem, ha meg kell halnom most és itt akkor legyen... de az utolsó erőmig harcolni fogok.
- Hát akkor folytassuk - mondtam magabiztosan, már amennyire a hatalmas fájdalmak mellett ez lehető...és megtöröltem számat, mely fel volt repedve az egyik ütéstől és vérzett. Hirtelen megindultam az egyik vámpír felé és arcon ütöttem. A földön terült el de mielőtt még egy ütést vagy rúgást tudtam volna végrehajtani,hátulról a tarkómat egy hatalmas ütés érte. Arccal zuhantam a szobám bézs színű szőnyegére amelyen az arcomon okozott sebekből folyó vér vörös foltokat hagyott. Szemem előtt kezdett elhomályosulni a világ de tudom, hogy még itt nem adhatom föl. Megpróbáltam felkelni de egy nagy rúgás által, amely a hátamra érkezett, ismét a földre kerültem. Hajamnál fogva emelte fel a fejemet egyik ellenfelem és mosolyogva nézett a szemembe majd fejemet ismét a padlóra vágta. Lassan az egyikük, lábával a hátamra fordított. Nem láttam mást csak a hófehér plafont és azt a négy vámpírt akik éppen arra készülnek, hogy megöljenek. Minden másodperc úgy tűnt mintha órák telnének el. Egész testemet a fájdalmak járták át és az egyedüli ember aki segíthetne most éppen a legjobb barátommal szórakozik valahol. Ismét egy rúgás érte az oldalamat melyre én összerándultam.  Láttam ahogyan az egyikük egy kést vesz elő... Mivel én is vámpír vagyok rám nem hatna ha megharapnának így másképp kell megölniük. Ketten megfogták a karomat és felállítottak. Mivel a kimerültségtől és a fájdalmaktól nem tudtam a saját lábamon megállni, jóformán ők tartottak. Akinél a kés volt lassan közeledni kezdett felém. A pengét az arcomhoz tartotta, majd halványan megkarcolta. Éreztem ahogy a bőröm felhasad és elkezd vérezni. Teljesen tehetetlen voltam. Először csak az arcomat sebesítette meg, utána pedig gyomromba vágta a kést.Vámpírként ennyitől nem halhatnék meg, de rég táplálkoztam, így ha többször belém szúrja a gyilkos eszközt teljesen elvérezhetek.Egymás után érték testemet a vágások.Combomba, karomba, és gyomromba szúrták a kést, én pedig mindegyiknél fájdalmasan felüvöltöttem. Éreztem, hogy elfogom veszteni az eszméletemet.... talán örökre.Reménytelennek tűnt, hogy túléljem.... Úgy éreztem, Zoé nem is akar megmenteni, és még ha igaza volt is, nem bírtam elfogadni. Hozzámentem Cait-hez, és most az életemmel fizetek érte.

Hosszú idő után, végre itt az új rész.(: remélem mindenkinek elnyerte a tetszését és ígérem, hogy sűrűbben hozunk most már részeket. puszi: Dettus.