54. rész: Veszélyes változás

Hozzámentem Cait-hez, és most az életemmel fizetek érte.........

(ZOÉ SZEMSZÖGE!!!)

- Zoé, ne legyél már ilyen!- szólt Chaz két kortyintás között a forró kávéjából- Semmi érzelem nincs az arcodon... Valamit mondjál, hogy mit érzel!- kérte enyhébb parancsoló hangon.
Jó lett volna, ha tudok válaszolni, de én magam sem tudtam, hogy mit érzek. Volt ott minden. Lemondás, fájdalom, csalódottság, elfogadás, öröm, bánat, sajnálat, szégyenérzet, és még rengeteg más. És mégis, a legerősebb egy mérhetetlen harag, és gyűlölet keveréke volt Justin és Caitlin iránt. Először magamban kellene összeraknom, hogy mit érzek, de valamit kellett válaszolnom Chaz-nek.
- Inkább idd azt a kávét...-nyögtem végül, miközben meglöktem kezét, és az ital fele az asztalra folyt. Nevetni kezdtünk, aztán megszólalt a telefonom.
- Justin az... - mondtam- Kihangosítom.
- Zoé... Segíts...vámpírok, a szobámban. Kérlek siess.... -megszakadt a vonal, csak éles ropogást hallottunk. Sokkot kaptam. Ültem mereven és a semmibe bámultam. Szemem előtt lepergett, ahogy Justin küzdhet, és hogy lassan meghal. Annyira lefoglalt a féltékenység, hogy elfelejtettem miért is vagyok itt... Hiszen én vagyok Justin testőre...
- Zoé, ébredj már!- kiabált Chaz- Meg kell mentened!- ordított kétségbeesetten. Nem tudtam mit tegyek. Aztén eszembe jutott valami... A múltkor, amikor majdnem megölt a vámpírméreg, és Usher mentett meg, akkor maradt bennem egy kis adag. Akkor volt az, hogy rosszul voltam, és kezdtem átalakulni. Emlékszem, hogy vissza tudtam fogni, de most kell a vámpír erő... Szemem felcsillant.
- Chaz! Gyere velem!- azzal megfogtam kezét és emberi sebességgel futottam a hotelhez közel lévő parkba.
- Azt hiszem félig vámpír vagyok!- nyögtem neki halkan- De a méreg most vissza van bennem fojtva. Fel kell ébresztenem magamban. Ehhez... kell.... a...- szünetet hagytam, hogy lássam arcát- a véred...- tekintete üvegessé vált, arca elfehéredett.
- Honnan tudod, hogy nem fogsz megölni?-kérdezte a fiú halkan, mint aki az élettől búcsúzik.
- Vámpírvadász is vagyok... Meg tudok állni!- mondtam határozottan.
Mindketten jól tudtuk, hogy Justin élete a tét, és nincs sok időnk. Chaz felhúzta az ingujját, és pedig letébtem a pólómét.
- Amikor átváltoztam, én rohanok Justinért, te ezzel szorítsd el a vérzést- elvette kezemből pólóm maradványát.
- Valamivel el kell vágod a karom- mondta- Nincs vámpírfogad, amivel meg tudnál harapni.- igaza volt. Elővettem a zsebemben tartott bicskát és felvágtam a kezét. A vér kiserkent és én inni kezdtem.
Először azt az undorító vas ízt éreztem, aztán valami megváltozott. A torkomon lefolyó vér szétáradt a testemben, kellemes melegséggel elárasztva minden szervemet. Éreztem, ahogy izmaim megfeszülve megerősödnek, ahogy látásom, és hallásom élesedik, ahogy bőröm elfehéredik és hideggé válik. Ahogy fogaim kinőnek... Egyre intenzívebben szívtam Chaz vérét, és féltem, hogy nem fogok tudni leállni. A vér íze megváltozott. A világ legédesebb ízét éreztem. A legkellemesebbet, a legtökéletesebbet.
Gyerünk Zoé! Meg tudsz állni! Már fáj neki! ENGEDD EL!
- Ne haragudj!- szóltam, mikor sikerült leszállnom karjáról, és el is tűntem.
Három másodperc. Ennyi volt. Ennyi idő kellett, hogy a parkból a hotelszobába érjek, ahol a vámpírok már Justin felé közeledtek.
Nem vettek észre, és én kihasználtam az alkalmat. A következő pillanatban, már a Justinhoz legközelebb lévő gyilkos vámpír nyakából szívtam a vért, majd egy átlagos erővel elrúgtam. Igen... Csak ez a bizonyos átlagos erő most meg nőtt a harmincasára, ezért a vámpír olyan erővel csapódott a falnak, hogy az átszakadt, és hallottuk mind gerincének reccsenését.
Egy pillanatra megijedtem az új erőmtől, hisz én nem emberből lettem vámpír, hanem vámpírvadászból. Sokkal erősebb lettem, mint bármelyik vámpír. Vagy bármelyik vámpírvadász...
- Rossz helyen járnak uraim- szóltam kéjes hangon. - Kérem távozzanak. - mondtam bájosan, és azzal ők örült sikítással el is tűntek. Megijedtek tőlem... Egy rúgással öltem meg társukat. Gyáva az összes....
Ahogy megfordultam Justin felé, az ablakban megláttam a tükörképemet. Mint egy igazi, rendes, gyilkos vámpír, de abban a pillanatban örültem neki.
- Ö-ö-ö-ö...- nyögött Justin fájdalmasan.
- Szerelmem!- térdeltem le mellé egy meggondolatlan szóval- Innod kell!- állapítottam meg, de nem tudtam, hogy honnan szerzek neki embervért. Körülnéztem a szobában, és megtaláltam a romok között Justin nyakláncát. Ha azt magamra veszem, visszaváltozom emberré, mert az visszafogja a fenevadat ami bennem van. Egy pillantás se kellet, hogy elmenjek érte, felvegyem és visszatérjek Justin mellé. Fogaim visszahúzódtak, bőröm melegebb lett, de semmi más nem változott. Látásom, hallásom, és minden más érzékszervem ugyan olyan éles maradt.
- Justin!- nyögtem kétségbeesetten, majd felvágtam a kezem és szerelmem... Igen. Szerelmem szájához tartottam a vérző sebet. Nem akart belőlem táplálkozni.
- Nem! Ha nem teszed meghalsz! Igyál!- kiabáltam, és rányomtam ajkait a sebre. Megérezte AZT az ízt, és inni kezdett.
Egy kis idő után úgy gondoltam a többi véremre még szükségem van, ezért óvatosan lelöktem magamról Justin-t, és visszatettem rá a nyakláncot. Mély levegőket vettem, mert azt hittem a vámpír újra előtörik majd belőlem. de nem így lett. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy megtanulhatom, hogy kell irányítani.

Justin felült, szemeiben sok mindent láttam.
- Te vámpír vagy?- kérdezte halkan.
- Félig- válaszoltam ugyan olyan halkan.
- Mióta?
- Hivatalosan mától.
-Haragszol rám?- erre kérdésre görcsbe ugrott a gyomrom.
- Nem- válaszoltam végül, de hangomban csengett, hogy hazudok.
- Zoé... Majdnem meghaltam, és az egész életem lepergett a szemem előtt. Ha most haltam volna meg, akkor abban a tudatban történt volna meg, hogy te nem vagy az enyém, és én nem vagyok boldog.
- Fogd be!- kiáltottam neki, és az ablak mellé álltam. Miért mond ilyeneket nekem az esküvője után egy nappal?! Miért nem előtte?!!- Feleséged van! Férj vagy! Nem érdekel a szerelmed...- fájdalmas volt kimondani ezeket a szavakat, de tudnia kell hogy már nem tekinthetek rá úgy mint eddig. Képtelen vagyok................


megjött a kövi :D
remélem mindenkinek tetszik. :) KOMIT! :P
puszi: girl96^^♥