- Menjünk, Zoé! És beszéljünk meg mindent... Kicsim!- nyújtotta felém kezét, s hatalmas nyugalommal, és békével a lelkemben indultam kézenfogva Justin-nal az Eiffel-torony felé....
Mire már mi a toronyhoz értünk, Justin táncosai már javában szórakoztatták az embereket. Tini lányok gyülekeztek sorra és bámulták a gravitációt megcáfoló mozdulatokat. Látni lehetett, hogy a szempárok Justint is keresik de szerencsére nem találják. Amíg mindenki a táncosokkal foglalkozott, én és Justin felmentünk az Eiffel torony legtetejére. Felérve lepillantottunk az elképesztő tömegre. Csodálatos látvány volt Párizs utcáit innen fentről csodálni. Pár percig nem szólaltunk meg csak csendben néztük a tájat. Majd Justin törte meg a csendet.
- Zoé... én... - de ekkor be is fejezte a még alig elkezdett mondatát. - nem tudok mit mondani. - nyögte ki lassan és közelebb lépett hozzám, én pedig megfogtam mind a két kezét.
- Én még mindig szeretlek....- mondtam erőtlenül és láttam, ahogy a gyönyörű szemei felcsillannak akár csak az első találkozásunknál. Azonban ez a csillogás eltűnt amint folytattam a mondatomat. - de neked ott van Cait. Nem sokára összeházasodtok és én nem akarok ennek az útjába állni.
- Engem nem érdekel Caitlin se az esküvő... - tiltakozott hevesen s kezemet egyre szorosabban fogta.
- Mégis csak érdekel ha hozzá mész... - mondtam majd kezeimet kiszabadítottam kezei közül. Muszáj voltam elfordulni, mert ha nem teszem, akkor másodperceken belül könnyek áztatták volna arcomat. Juss finoman átkarolt hátulról.
- Bármi is történjen én téged mindig szeretni foglak. - suttogta a fülembe. Szívem hatalmasak dobbant. Olyan boldog voltam a szavak hallatán mint amikor először randiztunk. Azt a napot sohasem felejtem el. Ekkor folytatta Justin, mintha csak a gondolatimban olvasna.
- Emlékszel még az első randinkra? - fordított maga felé és karolta át a derekamat. Én a kezeimet lágyan a mellkasára helyeztem.
- Hogy is tudnám elfelejteni?- suttogtam, mintha szégyellném, közben pedig csak fájt, hogy azután sosem történt meg.
- Minden nap eszembe jut- mondta, majd közelebb húzott magához. Hallottam szívverését mellkasán keresztül. Szíve zakatolt, és illata megcsapta orromat. Ugyan az az illat, mint a piros pulcsié, amit nálam hagyott még régen. Nem mertem szemébe nézni, mert féltem attól, hogy ugyan azt fogom látni mint régen. Szenvedélyt.
Kezeim mellkasán pihentek, ő derekamnál fogva szorított magához, és csak álltunk, majd hirtelen dülöngélni kezdett, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát. Felvettem én is a ritmust, és aztán azon kaptam magam, hogy dúdol valamit. Egy ismerős dallamot, melyet régóta nem hallottam, ezért nem is ismertem föl elsőre.
- Komolyan is gondolod, amit énekelsz?- kérdeztem olyan halkan, hogy csak egy vámpír hallhassa meg.
- Igen- suttogta, majd egy apró csókot lehelt nyakamra és tovább folytatta a már felismert dal éneklését. A dalét, melyről tudtam, hogy félig hazugság.
- Cuz I never let you go- dúdolta fülembe.
- Mostantól?
- Mindig is velem voltál, itt bent a szívemben. - majd lágyan megcsókolt. Úgy éreztem mintha egy romantikus film főszereplői lennénk és most következne a Happy End. Folytatta az éneklést s közben táncoltunk. Olyan érzés volt mintha csak mi ketten léteznénk ezen a hatalmas földön. Egyszer csak azt hallottuk amint a rajongók és a táncosok Justin nevét kiabálják és azt akarják, hogy menjen ő is táncolni. Először nem akart lemenni majd hirtelen megfogtam a kezét és futni kezdtem lefelé. Meg sem álltam a torony aljáig ahol már körülbelül 500 őrjöngő lány sikítozott. Beálltam én is a rajongókhoz és onnan néztem tovább a táncot. Először JBiebs kicsit visszafogottabban táncolt aztán egyre szenvedélyesebben. A meglepő dolog mégsem ez volt hanem az, hogy végig nekem táncolt. Ezt persze nem csak én vettem észre. Szemeit végig rajtam tartotta és többször is közelebb táncolt hozzám, megérintett. Ilyenkor éreztem a sok szúró, irigykedő tekintetet magamon. A csodálatos késő délutánt csak egy ember ronthatta volna el, aki azt meg is tette. Feltűnt Caitlin és odarohant Justinhoz aki még javában táncolt. Én próbáltam elvegyülni a rajongók között. Pár perc múlva oszladozni kezdett a tömeg és a zene is elhalkult. A Belieberek csalódottan távoztak. Caitlin elrontotta ezt a mesés hangulatú kis műsort. Egy idő után azt vettem észre, hogy már csak én és a táncosok állunk a torony előtt meg persze a leendő házaspár. Caitlin valamit súgott Justin fülébe mi pedig értetlenül néztünk egymásra a táncosokkal. JBiebs arckifejezése eléggé furcsa lett. Üveges tekintettel bámult Caitre és nem tudta, hogy sírjon e vagy nevessen majd pár másodperc gondolkodás után megcsókolta jegyesét, hogy eloszlassa a kételyeket. Ezután rám pillantott.... Nem szólt semmit de szemei bocsánatkérően nézték arcomat. Még mindig nem értettem mi folyik itt.
- Megyek is... még rengeteg dolgunk van.. - törte meg a kínos csendet sipákoló hangjával Caitlin. - Gyertek ti is. - mutatott a táncosokra. - Szükségem van rátok. - s ezzel a mondattal befejezve, lassan eltűntek a szemünk elől.
- Mi volt ez? - léptem oda Justinhoz kissé bizonytalanul.
- Semmiség - mondta bár tudtam, hogy hazudik mégsem faggattam tovább.
- Felmenjünk? - pillantottam a torony tetejére. Erre Juss nem válaszolt semmit csak átkarolt és elindultunk. Pár perc múlva ismét az Eiffel torony tetejéről bámultuk a csodálatos tájat. Szorosan magához szorított a tinisztár és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha azért tenné mert soha többé nem lesz rá alkalom. Nem beszéltünk sokat, látszott rajta, hogy valami bántja. Nem faggattam. Tudtam, hogy ha fontos dolog, akkor úgyis elfogja mondani. Igazam lett.
- Zoé! - fordított maga felé de még mindig szorosan ölelt. Most fejem a mellkasán pihent, kezeimmel pedig a lapockáját fogtam. Az ő kezei a derekamon kulcsolódtak össze. - Valamit el kell mondanom. - folytatta, miközben állát finoman a fejemre hajtotta.
- Mi történt? - kezdtem aggódni. Ki akartam bontakozni a karjaiból de nem ment. Éreztem, hogy most nem szabad elengednem, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy ilyen közel érezhetem magamhoz.
- Tudod, mondott lent nekem valamit Caitlin.... - kezdett bele a "történetébe". - Igazából, örülnöm kéne annak amit mondott de nem megy... - kezdtem még jobban izgulni. Karjai egyre szorosabban öleltek. - Tudnod kell, hogy nagyon fontos vagy nekem Zoé. Akármi történjen, te leszel az akiért dobog a szívem s te leszel az akit sohasem fogok elfelejteni. - még mindig nem tudtam mi történt de szemeim lassan nedvesek lettek s könnyezni kezdtem. Kibontakoztam karjaiból és a szemébe néztem.
- Justin.... mégis mi történt? - néztem rá kérdően.
- Hidd el nem az én ötletem volt. Az egészet Caitlin tervelte ki a hátam mögött.
- De mégis mit?! - s hangom most már kicsit erőteljesebb volt.
- Holnap után én és Caitlin, itt Párizsban összeházasodunk. - éreztem amint szívem hatalmasat dobban. Juss hirtelen hátat fordított nekem. Pár másodpercbe beletelt amíg felfogtam a súlyos szavak jelentését. Teljesen összezavarodtam, annyi minden kavargott a fejemben. - Én én...sajnálom. - nyögte ki Justin de még mindig csak a hátát láttam. Nem voltam benne biztos de talán ő is sírt.
- Én ezt nem értem.... - próbáltam közelebb lépni Justinhoz de nem ment. Lábaim mintha a földbe gyökereztek volna. - Gondolhattam volna hogy ez lesz... - ekkor Justin megfordult s most én fordítottam neki hátat. Kezemet a korlátra támasztottam mely biztonsági okokból van ott.
- De Zoé én... - nem hagytam, hogy befejezze.
- De te mi? - fordultam vissza s ekkor már zokogtam. - Azt mondod, hogy szeretsz és közben holnap után feleségül veszed Caitlint. Döntsd már el mit akarsz!
- Én csak téged akarlak. - próbált megölelni de nem engedtem. - De ez nem ilyen egyszerű.
- Ez ilyen egyszerű Justin... csak te nem tudsz dönteni. - láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Nem válaszolt. Közel jött hozzám és adott egy puszit majd elkezdett hátrálni, miközben kezével végigsimította az arcomat. Néztem ahogy távolodik s aztán végleg eltűnt. Egyedül maradtam, teljesen egyedül....
na végre itt az új rész....:) bocsánat, hogy ennyit kellett rá várni.:$ remélem mindenkinek tetszik. ;) komik jöhetnek..:D puszi: Dettus.
2011. május 15., vasárnap
2011. április 29., péntek
Ezen a hétvégén nem lesz rész! =(
Mielőtt elkezdenétek olvasni , szeretnénk tisztázni, hogy Justin és Zoé még NEM FEKÜDTEK LE egymással... Még mind a ketten őrzik szüzességüket!
Ezt NAGYON FONTOS megjegyezni! :D
Szóval... Nem lesz rész mert én (girl96) nem leszek itthon, Dettus meg ugye gimis, és elkezdődött a vizsgaidőszak...Ha hazaérek, és még nem lesz túl késő el fogom kezdeni megírni, de nem ígérem, hogy kész is lesz, és fel is tudom tenni =///
Kérlek ne haragudjatok...
Szeretünk titeket♥
Puszi: Dettus&Girl96<3
Ezt NAGYON FONTOS megjegyezni! :D
Szóval... Nem lesz rész mert én (girl96) nem leszek itthon, Dettus meg ugye gimis, és elkezdődött a vizsgaidőszak...Ha hazaérek, és még nem lesz túl késő el fogom kezdeni megírni, de nem ígérem, hogy kész is lesz, és fel is tudom tenni =///
Kérlek ne haragudjatok...
Szeretünk titeket♥
Puszi: Dettus&Girl96<3
2011. április 20., szerda
48. rész: Párizs utcáin
Látszott rajta, hogy ideges, majd Caitlin legnagyobb meglepetésére Juss elindult az asztalunk felé.....
- Mr. Bieber, nem arra van az asztaluk - szólt udvariasan a pincér de Justin úgy tett mintha meg sem hallotta volna.
- Óóó Szia Justin - álltam fel egy hatalmas mosollyal, hogy üdvözöljem de ő szó szerin arrébb rakott. Odalépett Usherhez és kezeit az asztalra támasztotta. Egészen közel hajolt mentora arcához.
- Te és én. Most. Beszélünk. Odakint. - mondta szaggatottan és dühösen.
- Én éppen Zoéval reggelizek. - ivott bele az italába Usher.
- Mi is épp reggelizünk, gyere JujuBubu. - szólalt meg Caitlin akinek most a száján a kezem hevert. Máshogy nem tudtam elérni, hogy befogja a száját.
- Most. - csapott az asztalra Justin mire Usher felállt és kivonultak. Caitlin felháborodva topogott egy helyben én pedig elindultam a fiúk után. Megálltam a bejárati, üveg ajtón keresztül szemléltem a dolgokat. Justin szó szerint nekitámadt Ushernek.
- Miért veszed el a csajom? - háborodott fel miközben fel s alá mászkált, hol közelebb lépve mentorához, hol távolodva tőle.
- Hozzá sem szólók Caitlinhez!- hergelte tovább Usher- Zoé annyira a barátnőd, mint nekem Cait... Semennyire!- mondta félig kiabálva, s nekem görcsbe ugrott a gyomrom. Mind miattam van... Agyamban felcsendült egy hang, hogy Usher-nek van igaza, és ne legyen lelkiismeret furdalásom, hisz Justin lassan megházasodik... Szívem viszont az ellenkezőjét sugallta. Én Biebs-et szeretem, de akkor gyűlöltem... Végig játszott velem, és elhitette, hogy még történhet valami, miközben neki menyasszonya van, akiről nem hajlandó lemondani. Ott bántott engem, ahol a legjobban fájt, hát nekem is ott kell támadnom...
Az étkezde hangulata megváltozott. Egyszeribe hűvös, és szomorú lett, a feszültséget harapni lehetett. Justin még mindig ideges volt, és hiába bántott,hogy miattam történik ez az egész, valamennyire élveztem is.
- Ha nem haragszol, visszamegyek Zoéhoz, NEM a csajodhoz. - hangsúlyozta Usher.
- Ha még egyszer hozzá mersz nyúlni.... - hagyta félbe fenyegető mondatát Justin.
- Akkor mi lesz? - mosolyodott el Usher, majd elindult befelé, így én visszasiettem az asztalunkhoz. Picit zaklatott volt amikor visszaért, én pedig úgy tettem mint aki semmiről sem tud.
- Mi történt? - fogtam meg finoman a kezét és az aggódó tekintetemet "vettem elő".
- Semmi különös - simogatta ujjaival a kézfejemet. Ekkor Justin is megjelent. Gyilkos pillantást vetett Usherre, aztán rám nézett. Ez már kevésbé volt mérges vagy gyűlölködő nézés, inkább fájdalmas és szenvedő. Lassan odalépett Caitlinhez, de tekintetét nem vette le rólam. Valamit súgott menyasszonya fülébe majd egymásba karolva távoztak. Én visszafordultam a reggeliző partneremhez, majd elfogyasztottuk az ételt. Felajánlotta, hogy miután befejeztük, elvisz vásárolni de semmi kedvem nem volt vele maradni. Még azt sem engedtem, hogy visszavigyen a hotelhez, inkább sétáltam. Gyönyörűen sziporkázott a nap, és madarak csiripelése hallatszott mindenfelől. Próbáltam gondolataimat elterelni arról a borzalomról, ami a reggelinél történt, de valahogy nem ment ki a fejemből.
Párizs utcáin sétálva nézegettem a régies házakat, melyek gyönyörűen csillogtak a napfényben, melyet megtört néhány magasabb fa. Egyszer csak megálltam, s háromszáz-hatvan fokos szögben megfordultam, mikor megpillantottam az eget karcoló Eiffel-tornyot. Nem lehetett annyira messze, hiszen elég nagy részét láttam. Így hát rávettem magam, hogy megcsodáljam a világ egyik leghíresebb építményét, és elindultam.
- ÁÁÁ! Segítség!- hallottam meg hirtelen egy női sikolyt, melyet egy fejembe nyilaló éles fájdalom kísért. Halántékomhoz kaptam, hogy csökkentsem a fájdalmat, de akkor már tudtam, hogy nem vesztegethetem az időt, VÁMPÍR van a közelben. Futásnak eredtem, szaglásom, látásom, szervezetem átalakulásnak indult, és öt másodperccel később, már vámpírirtó szervezetemmel rohantam a hang irányába.
- Nem hiszem el!- lihegtem halkan magamnak, mikor megéreztem az éppen táplálkozni vágyó vámpír illatát.
- Justin állj le!- kiáltottam oda neki, majd egy pillantás alatt mögé kerültem, és elhajítottam a lány közeléből, akit ezek után tarkón vágtam, hogy elveszítse eszméletét, és ne lásson semmit.
- Tudom, hogy ideges vagy, de ezért nem kell ölnöd!- kiáltottam oda neki, mialatt egy ütését védtem ki.
- Meg tudnám fojtani!- üvöltötte teljes hanggal, majd nekem esett, és próbált megütni, szerencsére nem tudott eltalálni. De én egy adott pillanatban gyomron rúgtam, és fájdalmas nyögéssel omlott a földre.
Kifújtam a tüdőmben felgyülemlett fájdalmas levegőt, szívemet marcangolta a harag, a sajnálat, a szégyen...
Mély lélegzetvételekkel ballagtam oda a lányhoz, orra alá egy speciális szérumot helyeztem, melytől picit elkábul, és elfelejti az elmúlt pár órát.
Szívem vadul kalapált a fáradtságtól, a tér hirtelen nagyon kicsinek tűnt, úgy éreztem, ha futni kezdenék, falnak ütköznék. Pulzusszámom stabilizálódni kezdett, míg Justin feltápászkodott a földről, és ingerülten porolta le magát.
- Justin...- szóltam neki félénken- Nem akarsz eljönni velem az Eiffel-toronyhoz?- tettem fel a kérdést a lehető legkedvesebben, és látszólag eléggé megleptem. előbb még gyomron rúgom, most meg majdnem könyörögve hívom magammal.
- Volna mit megbeszélnünk- léptem közelebb hozzá elkapva levegőben lógó kezét, és szépen szemébe néztem.
- Hát volna...- nyögte, és kikapta kezét szorításomból, majd elindult a torony irányába.
- Hé várj!- kiáltottam utána- Láttam videókat Párizsról az interneten. Rengetegen van, hogy a torony alatt utcatáncosok táncolnak. Nem hívjuk ki a te táncosaidat? A rajongóid biztosan örülnének- javasoltam szerényen. Szemeiben láttam, ahogy végiggondolja az ötletem, majd ezek után előkapta telefonját, és tárcsázni kezdett.
- Jól van ,srácok! Akkor ott találkozunk! Elemes magnót hozzatok!- dobta oda lazán a végén, majd lenyomta a telefont.
- Menjünk, Zoé! És beszéljünk meg mindent... Kicsim!- nyújtotta felém kezét, s hatalmas nyugalommal, és békével a lelkemben indultam kézenfogva Justin-nal az Eiffel-torony felé......................
nahhát itt a következő rész :D
ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott, de nagyon para időszakon mentem túl :D
jó hír, hogy felvettek a gimibe, ahova menni akartam*.*.* :$$$
aztán meg alig jöttek a kommentárok... oO
most tanultuk nyelvtanból a véleménynyilvánítást...
kedves olvasóink, az hogy "nagyon jó imádom kövit!" ez nem egy kommentár oO
A kommentárnak tartalmaznia kéne a véleményeteket, a gondolatotokat a következő részre nézve, bele kéne írni, hogy milyen érzelmeket váltott ki bennetek egy-egy rész :$
nah mindegy ezt csak megemlítettem :$$
(A rész elejét Dettus írta!!!)
puszi: girl96♥
- Mr. Bieber, nem arra van az asztaluk - szólt udvariasan a pincér de Justin úgy tett mintha meg sem hallotta volna.
- Óóó Szia Justin - álltam fel egy hatalmas mosollyal, hogy üdvözöljem de ő szó szerin arrébb rakott. Odalépett Usherhez és kezeit az asztalra támasztotta. Egészen közel hajolt mentora arcához.
- Te és én. Most. Beszélünk. Odakint. - mondta szaggatottan és dühösen.
- Én éppen Zoéval reggelizek. - ivott bele az italába Usher.
- Mi is épp reggelizünk, gyere JujuBubu. - szólalt meg Caitlin akinek most a száján a kezem hevert. Máshogy nem tudtam elérni, hogy befogja a száját.
- Most. - csapott az asztalra Justin mire Usher felállt és kivonultak. Caitlin felháborodva topogott egy helyben én pedig elindultam a fiúk után. Megálltam a bejárati, üveg ajtón keresztül szemléltem a dolgokat. Justin szó szerint nekitámadt Ushernek.
- Miért veszed el a csajom? - háborodott fel miközben fel s alá mászkált, hol közelebb lépve mentorához, hol távolodva tőle.
- Hozzá sem szólók Caitlinhez!- hergelte tovább Usher- Zoé annyira a barátnőd, mint nekem Cait... Semennyire!- mondta félig kiabálva, s nekem görcsbe ugrott a gyomrom. Mind miattam van... Agyamban felcsendült egy hang, hogy Usher-nek van igaza, és ne legyen lelkiismeret furdalásom, hisz Justin lassan megházasodik... Szívem viszont az ellenkezőjét sugallta. Én Biebs-et szeretem, de akkor gyűlöltem... Végig játszott velem, és elhitette, hogy még történhet valami, miközben neki menyasszonya van, akiről nem hajlandó lemondani. Ott bántott engem, ahol a legjobban fájt, hát nekem is ott kell támadnom...
Az étkezde hangulata megváltozott. Egyszeribe hűvös, és szomorú lett, a feszültséget harapni lehetett. Justin még mindig ideges volt, és hiába bántott,hogy miattam történik ez az egész, valamennyire élveztem is.
- Ha nem haragszol, visszamegyek Zoéhoz, NEM a csajodhoz. - hangsúlyozta Usher.
- Ha még egyszer hozzá mersz nyúlni.... - hagyta félbe fenyegető mondatát Justin.
- Akkor mi lesz? - mosolyodott el Usher, majd elindult befelé, így én visszasiettem az asztalunkhoz. Picit zaklatott volt amikor visszaért, én pedig úgy tettem mint aki semmiről sem tud.
- Mi történt? - fogtam meg finoman a kezét és az aggódó tekintetemet "vettem elő".
- Semmi különös - simogatta ujjaival a kézfejemet. Ekkor Justin is megjelent. Gyilkos pillantást vetett Usherre, aztán rám nézett. Ez már kevésbé volt mérges vagy gyűlölködő nézés, inkább fájdalmas és szenvedő. Lassan odalépett Caitlinhez, de tekintetét nem vette le rólam. Valamit súgott menyasszonya fülébe majd egymásba karolva távoztak. Én visszafordultam a reggeliző partneremhez, majd elfogyasztottuk az ételt. Felajánlotta, hogy miután befejeztük, elvisz vásárolni de semmi kedvem nem volt vele maradni. Még azt sem engedtem, hogy visszavigyen a hotelhez, inkább sétáltam. Gyönyörűen sziporkázott a nap, és madarak csiripelése hallatszott mindenfelől. Próbáltam gondolataimat elterelni arról a borzalomról, ami a reggelinél történt, de valahogy nem ment ki a fejemből.
Párizs utcáin sétálva nézegettem a régies házakat, melyek gyönyörűen csillogtak a napfényben, melyet megtört néhány magasabb fa. Egyszer csak megálltam, s háromszáz-hatvan fokos szögben megfordultam, mikor megpillantottam az eget karcoló Eiffel-tornyot. Nem lehetett annyira messze, hiszen elég nagy részét láttam. Így hát rávettem magam, hogy megcsodáljam a világ egyik leghíresebb építményét, és elindultam.
- ÁÁÁ! Segítség!- hallottam meg hirtelen egy női sikolyt, melyet egy fejembe nyilaló éles fájdalom kísért. Halántékomhoz kaptam, hogy csökkentsem a fájdalmat, de akkor már tudtam, hogy nem vesztegethetem az időt, VÁMPÍR van a közelben. Futásnak eredtem, szaglásom, látásom, szervezetem átalakulásnak indult, és öt másodperccel később, már vámpírirtó szervezetemmel rohantam a hang irányába.
- Nem hiszem el!- lihegtem halkan magamnak, mikor megéreztem az éppen táplálkozni vágyó vámpír illatát.
- Justin állj le!- kiáltottam oda neki, majd egy pillantás alatt mögé kerültem, és elhajítottam a lány közeléből, akit ezek után tarkón vágtam, hogy elveszítse eszméletét, és ne lásson semmit.
- Tudom, hogy ideges vagy, de ezért nem kell ölnöd!- kiáltottam oda neki, mialatt egy ütését védtem ki.
- Meg tudnám fojtani!- üvöltötte teljes hanggal, majd nekem esett, és próbált megütni, szerencsére nem tudott eltalálni. De én egy adott pillanatban gyomron rúgtam, és fájdalmas nyögéssel omlott a földre.
Kifújtam a tüdőmben felgyülemlett fájdalmas levegőt, szívemet marcangolta a harag, a sajnálat, a szégyen...
Mély lélegzetvételekkel ballagtam oda a lányhoz, orra alá egy speciális szérumot helyeztem, melytől picit elkábul, és elfelejti az elmúlt pár órát.
Szívem vadul kalapált a fáradtságtól, a tér hirtelen nagyon kicsinek tűnt, úgy éreztem, ha futni kezdenék, falnak ütköznék. Pulzusszámom stabilizálódni kezdett, míg Justin feltápászkodott a földről, és ingerülten porolta le magát.
- Justin...- szóltam neki félénken- Nem akarsz eljönni velem az Eiffel-toronyhoz?- tettem fel a kérdést a lehető legkedvesebben, és látszólag eléggé megleptem. előbb még gyomron rúgom, most meg majdnem könyörögve hívom magammal.
- Volna mit megbeszélnünk- léptem közelebb hozzá elkapva levegőben lógó kezét, és szépen szemébe néztem.
- Hát volna...- nyögte, és kikapta kezét szorításomból, majd elindult a torony irányába.
- Hé várj!- kiáltottam utána- Láttam videókat Párizsról az interneten. Rengetegen van, hogy a torony alatt utcatáncosok táncolnak. Nem hívjuk ki a te táncosaidat? A rajongóid biztosan örülnének- javasoltam szerényen. Szemeiben láttam, ahogy végiggondolja az ötletem, majd ezek után előkapta telefonját, és tárcsázni kezdett.
- Jól van ,srácok! Akkor ott találkozunk! Elemes magnót hozzatok!- dobta oda lazán a végén, majd lenyomta a telefont.
- Menjünk, Zoé! És beszéljünk meg mindent... Kicsim!- nyújtotta felém kezét, s hatalmas nyugalommal, és békével a lelkemben indultam kézenfogva Justin-nal az Eiffel-torony felé......................
nahhát itt a következő rész :D
ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott, de nagyon para időszakon mentem túl :D
jó hír, hogy felvettek a gimibe, ahova menni akartam*.*.* :$$$
aztán meg alig jöttek a kommentárok... oO
most tanultuk nyelvtanból a véleménynyilvánítást...
kedves olvasóink, az hogy "nagyon jó imádom kövit!" ez nem egy kommentár oO
A kommentárnak tartalmaznia kéne a véleményeteket, a gondolatotokat a következő részre nézve, bele kéne írni, hogy milyen érzelmeket váltott ki bennetek egy-egy rész :$
nah mindegy ezt csak megemlítettem :$$
(A rész elejét Dettus írta!!!)
puszi: girl96♥
2011. április 3., vasárnap
47. rész: Új kapcsolat
Na, ha most rákapcsolok, kaphatunk annyi előnyt, hogyha oda befordulunk, akkor lesz elég időm, hogy felugráljak Justinnal a tetőre, anélkül, hogy ők észrevennék.Gyerünk!- biztattam magam, és azzal maximum emberi tempóra kapcsoltam.
Körülbelül 20 méter előnyt szereztünk, és szerencsémre be tudtam fordulni a sikátorba, bár tudtam, hogy mindenki látta, hogy oda fordultunk.
Mély levegőt vettem, és nekirugaszkodtam a baloldali falnak, majd onnan elrúgva magam a jobb oldalinak, és így szépen sorba ugráltam, míg csak fel nem értem a tetőre, ahol letettem Justin-t a földre. Fáradtan lihegtünk mind a ketten, bár az ő szapora levegővételében ott volt a fájdalom, és a szomjúság, melyet a kezéből eltávozott vér okozott.
- Justin innod kell!- szuszogtam, miközben feltűrtem kezemről a pólóm ujját, és karom felé tartottam, hogy táplálkozni tudjon, de ő méreggel teli szemekkel lökte el magától.
- NEM!- kiáltotta.- Én nem fogok inni a te véredből- pihegte falfehéren. Tekintetéből kifogyott az élet, és szívemet az aggodalom emésztette.
- Meddig bírod még?- tudakoltam elfordított fejjel, hangom kíntól vibrált a levegőben. Ott feküdt tehetetlenül, pulcsija takarta hófehér arcát.
- Meddig kéne?- zihálta.
- Két óra- dünnyögtem nehezen, és nem mertem ráemelni tekintetem. A tetőn kellemes szél fújt, de inkább kellemetlennek éreztem akkor.
- Nem fog menni!- elfulladó hangja sebezte lelkemet. Mély levegőt vettem, majd nyeltem egy nagyot. Odafordultam hozzá, arcára rátapadtak a verejtéktől nedves hajtincsek, melyeket lágyan kisimítottam szemeiből, és egy forró csókot leheltem homlokára.
- Sietek- pusmogtam fülébe, majd elsiettem. Leugrottam a ház tetejéről, miközben hajamból kivarázsoltam a hajgumit, s mikor földet értem, sörényem lágyan vállamra vetődött.
A nap az ég alját kongatta, 17 óra körül járt. Benék túl messze jártak, nem tudtam kapcsolatba kerülni velük az órámon keresztül.
Nem kelthettem feltűnést, ezért normális tempóban sétáltam az utcán.
Fél órája sétáltam, már az ideg bombázta belsőimet, hogy nem találok egy éjjelnappalit. Arra gondoltam, hogy Justin él-e még, és ha nem, akkor miattam halt meg, ez a tudat őrölte szívemet. Sietősebb tempóra kapcsoltam.
18:00 és semmi. A napból már csak enyhe fénysugarak látszódtak.Szemeimből könnyek folytak, a mellettem elmenő franciák értetlenül néztek utánam.
És akkor megláttam egy ház sarkában egy éles fénnyel világító feliratot: Day'n'Night.
Szemem felcsillant, szívverésem lassulni kezdett, ahogy a megkönnyebbültség elterjedt bennem.
- Bonsoir(Jó estét)- köszöntem az eladónak csekély francia tudásom használatával, majd gyorsan körbeszaladtam, és levettem az egyik polcról egy csomag gézt, hengeres ragtapaszt, sebfertőtlenítőt, egy üveg üdítőt, melynek üvege sötét volt, eltakarva a tartalmát, végül pedig megláttam késeket. Ajkamba haraptam, szememet összeszorítottam, majd hatalmasat nyeltem, és kivettem egy kést.
Odavittem a pénztárhoz, letettem a holmit, amit összeszedtem.
- Ce qu'il y aura autre chose?(Lesz még valami?)- kérdezte a srác, mire megráztam a fejem, és egy húsz dollárost átnyújtva elpakoltam a felszerelést a szatyorba.
- Où trouver la salle de bains?(Merre találom a mosdót?)- tettem fel remegő hangon a kérdést, mire a fiú a fejével intett a helyes irány felé.
Mély levegőket vettem. Nagyon mélyeket. Megnyaltam ajkaim, majd elővettem az üdítősüveget, és kiöntöttem a tartalmát.
- Zoé, mit csinálsz?- tettem fel magamnak a kérdést suttogva, miközben megviselt arcomat néztem a tükörben.
- Huuuu- fújtam ki a terhes levegőt, s magamra zártam a toalett ajtaját, és letoltam a nadrágomat, miután kezembe vettem a kést.
- Justin-ért teszed!- nyögtem zihálva lehunyt szemmel, s a kést combomhoz szorítottam. Lábamba éles fájdalom nyílalt, ahogy a kés átszakította bőrömet, és beljebb került a húsomba. Hatalmas levetőket vettem orromon keresztül, míg fogaimat szorítottam, hogy ne visítsak a fájdalomtól.
Vérem megindult, s patakként folyt le lábamon.
Gyorsan megfogtam az üveget és a sebemhez helyeztem, így a vér nem a lábamon folyt le, hanem bele az üvegbe. Másik kezemmel a combomat szorítottam, hogy mindnél több vér serkenjen ki a sebemből. Kezdtem rosszul érezni magam, szédültem és hányingerem lett, ahogy az üveg megtelt. Sok vért vesztettem hirtelen. A vérzés lassan elállt, az üvegre rátekertem a tetejét, és visszatettem a szatyorba. Megtöröltem lábamat vízzel, és visszahúztam a nadrágom. Magam is meglepődtem, hogy milyen hamar rendbe jöttem, már nem fájt semmim sem. Ránéztem az órára. 18:30!
- Francba!- mondtam, majd kirohantam a mosdóból, a boltból, vissza a tető felé. Rettegtem, hogy elkések.
Felugráltam a házakra, és ott feküdt eszméletlenül, de levegőt még vett, bár nagyon gyengén.
- Justin!- ejtettem ki nevét, majd elővettem a véremmel teli üveget, és orra alá helyeztem. Szemei lassan felcsapódtak, és pillanatnyi élet jelent meg tekintetében.
- Itt vagyok! - suttogtam neki mosolyogva, s levettem a nyakláncát, és ő fájdalom nélkül átváltozott, míg én kezébe adtam az üveget.
- Bármennyire, is kell ez most nekem- lehelte lassan, szenvedve- tudnom kell...- nyögte, s felhúzta a pólóm ujját sebhely után keresve. Tudtam, hogy keresni fogja, ezért nem a kezemnél tettem...
- Igyál!- löktem meg az üveget, s a belőle kifolyó vér Justin szájába folyt, aki ezután hihetetlen élvezettel kezdte el termelni magába az "italt".
- Ilyen isteni vért, még soha nem ittam!- nézett rám ámulattal, tekintetéből vágy tükröződött, míg nekem tekintetem sokkolttá vált, gyomromba görcs ugrott.- Honnan szerezted?!- tudakolta.
- Egy... állatból- hazudtam.
- Isteni volt!- fejezte be a táplálkozást, s visszatért testébe az élet.
- Add a kezed- mosolyogtam rá, aztán elővettem a fertőtlenítőt, keveset ráöntöttem Biebs kezére, aki felszisszent a kellemetlen, csípő érzést követően. Elkentem a seb felületén, utána fogtam a gézt, és bekötöttem a kezét, amit ezek után rögzítettem a ragasztószalaggal, s végül adtam rá egy apró puszit.
- Kész!- mosolyogtam rá. Elindultunk vissza a szállodába. A bejárat előtt ismét rengeteg paparazzi állt, akiket most már kicsit agresszívan löktem félre. Felérve Justin lakosztályába már idegesen vártak minket a többiek. Szerencsére egyiküknek sem esett baja. Pattie egyből felpattant és Justinhoz rohant, hogy megölelhesse. Caitlin is követte.
- Jól vagy? - lépett oda hozzám Usher és próbált megölelni de én kikerültem.
- Igen. - válaszoltam majd besiettem a szobámba. Éreztem hátamon Usher csalódott tekintetét de igazából nem érdekelt. A sebem ismét fájni kezdett. Úgy döntöttem, hogy veszek egy forró zuhanyt. Ruháimat hanyagul ledobáltam a földre és egy törölközőt csavartam magam köré. Már épp a léptem volna be a fürdőbe amikor kopogás hallatszott az ajtómon. Egy nagy sóhajjal egybekötve elindultam, hogy megnézzem ki és mit akar, de mire odaértem már az illető berontott a szobámba.
- Miattad van az egész. - kezdett el kiáltozni én pedig vártam a folytatást. - Ha te nem vagy akkor most Justin nem sérül meg. - vádolt nyávogó hangon Cait.
- Nyugodj már meg. - szóltam hozzá kicsit flegmán. Fárasztó napom volt így nem volt semmi kedvem hallgatni a hülyeségeit bár még így is nehezen tudtam visszafojtani a belőlem lassan előtörő nevetést.
- Nem nyugszom. - viharzott be a szobám közepére én pedig követtem a tekintetemmel.
- Miért lenne az én hibám? - tettem fel a kérdést már csak kíváncsiságból is, hogy mit fog rá válaszolni.
- Tudod.... - kezdte. - Engem szeretnek Justin rajongói. - itt már végképp nem bírtam visszafogni magam de próbálkoztam. - És ugye megjelentél te mint egy "új" lány...Szóval félnek, hogy én miattad már nem leszek olyan fontos Justinnak és eltűnök innen és persze ez azzal járna, hogy többé nem láthatnának ENGEM. - fejezte be és ekkor hirtelen hatalmas nevetésben törtem ki.Értetlenül nézett rám.
- Megtennéd, hogy most kifáradsz? - kezdtem el lassan az ajtó felé lökdösni. - Szeretnék zuhanyozni.
- De de... - próbált valamit mondani de nem hallgattam meg. Az ajtón kívülre helyeztem és bezártam azt. Ismét nevetni kezdtem és lejátszottam magamban, ahogyan előadta ezt az egészet. Az a legviccesebb, hogy ő ezt komolyan gondolja. Pár perc röhögés után végre már a zuhany alatt álltam és a forró vízcseppek érintését éreztem egész testemen. Körülbelül egy órán át állhattam a "vízesés" alatt, majd egy gyors megtörölközés után egyből az ágyba vetettem magam. Reggel az ablakon át beszűrődő napsugarakra keltem. Felülve, kezeimet összekulcsolva nyújtózkodtam egyet, majd kikászálódtam az ágyból. Zajokat hallottam a nappaliból így hát úgy ahogy voltam, egy atlétában és egy pici rövidnadrágban, kimentem. Usher ült az egyik kanapén, a másikon pedig Juss és Caitlin.
- Na tessék. Itt is van. - pattant fel a vinnyogó plázamacska.
- Valami gond van? - kérdeztem értetlenül.
- Justin is nekem ad igazat. - hencegett. Először nem értettem mire gondol, aztán leesett, hogy a tegnapi "vitáról" beszél.
- Jajj Cait.... - kezdtem. - Álmos vagyok én még ehhez. - de ő csak folytatta.
- Mondd meg neki Justin. - szinte már parancsolta. Justin rám nézett, nyelt egy nagyot majd beszélni kezdett.
- Szerintem is Caitlinnek van igaza... - sütötte le a szemeit. Tudtam, hogy hazudik de ebből elegem lett.
- Igen? - kérdeztem vissza gúnyosan és kicsit feldúltan. - Hát rendben van... ha így gondoljátok... - majd Usherhez fordultam. - Reggelizünk együtt? - mosolyogtam rá. Láttam amint szemei felcsillantak és hevesen bólogatni kezdett. Justin ekkor szúró pillantást vetett mentorára. Ez tetszett és még fokozni akartam ezt a helyzetet. - Ömm...segítenél kiválasztani a ruhámat? - fogtam meg Usher kezét és mielőtt válaszolhatott volna, magammal rángattam a szobámba. Leültettem az ágyamra és sorba rakosgattam magam elé a ruháimat. Végül egy fehér csőnadrág, fekete ujjatlan,hátul kereszt pántos felső, fekete balerina cipő, és egy hosszú, hatalmas szív alakú medállal ellátott nyaklánc mellett döntöttünk. Hajamat kiengedve hagytam, csak pártincset hullámosítottam be. Mikor kész lettem, felvettem a napszemüvegemet és már indulhattunk is.
- Hűűha...- mondta miközben végig nézett rajtam. Felhelyezte ő is a pólója nyakán lógó napszemüveget a fejére én pedig megfogtam a kezét. Így léptünk ki a szobámból s az újdonság kedvéért Justin és a nyávogó barátnője még mindig a nappaliban enyelegtek. Justin rám pillantott s végig mért a szemével...látszott rajta, hogy tetszem neki. Majd hirtelen meglátta, hogy fogom Usher kezét és harag jelent meg a szemében.
- Milyen aranyosak vagytok együtt. - sipítozott Cait. - Nem Jujububu? - már megint ez az iszonyatos becenév.
- De. - válaszolta Justin majd felállt és majdhogynem fellökve Ushert visszavonult a szobájába.
- Mehetünk? - mosolyodott el Usher, én pedig bólintottam és már indultunk is.
- És hova szeretnél menni? - kérdezte miközben megnyomta a liftben a földszintre irányuló gombot.
- Tudsz valami jó helyet? - kérdeztem érdeklődve.
- Most hogy kérdezed, igen. - mosolyodott el ismét és rájöttem, hogy mosolya lassan vetekedik a Justinéval.
- Melyik helyre gondolsz? - kérdeztem ismét de nem válaszolt csak annyit, hogy ez legyen meglepetés. Az előcsarnokban mindenki meglepődéssel nézett ránk, de nem zavart.A limuzin már várt minket. Mind a ketten beszálltunk majd a kocsi gurulni kezdett. Végig beszélgettük a 20 perces utat és én fantasztikusan éreztem magam. Megtudott nevettetni ami nem sok embernek sikerült idáig. Megérkezve egy nagyon hangulatos helyet találtam magam előtt. Usher udvariasan segített kiszállni a kocsiból majd beléptünk az étterembe. Vidám színek domináltak. Odaléptünk a a pulthoz ahol a főpincér állt aki hevesen olvasgatott valamit.
- Milyen néven foglalt asztalt? - kérdezte de nem nézett fel. Ekkor Usher a szája elé helyezte a kezét és köhögni kezdett. A főpincér felnézett és hirtelen ledöbbent.
- Mr. és Mrs. Usher. -bólintott. Tetszik ez a név s mosolyodtam el magamban. - Kövessenek. - és elindult hátra felé mi pedig követtük. Egy teraszon találtuk magunkat ahol csak pár asztal helyezkedik el, gyönyörű virágokkal a közepén. Az egyik asztalnál épp Will Smith és a felesége reggeliztek. Usher egy kéz lendítéssel és egy széles mosollyal üdvözölte őket amit viszonoztak. Én ledöbbenve foglaltam helyet az egyik asztalnál. Hiába vagyok a leghíresebb tinisztár testőre nem vagyok hozzászokva a hírességekhez, mondjuk ezt épp cáfolhatnám azzal, hogy magával Usherrel reggelizek.
- Mit hozhatok? - lépett oda egy egyenruhás pincér.
- Én egy francia pirítóst szeretnék egy pohár narancslevet. - zártam be az étlapot.
- És önnek mit hozhatok Mr.Usher ? - kérdezte a pincér.
- Ugyanezt. - mosolyodott el majd ő is lerakta az étlapot. - Örülök, hogy együtt reggelizünk. - fogta meg az asztalon heverő kezemet.
- Én is. - mosolyodtam el. Arca közeledni kezdett felém és én semmi késztetést nem éreztem arra, hogy eltaszítsam magamtól. Ő egyre csak közeledett és én lassan lehunytam a szemem. Ajkaink találkoztak és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Ajkainak érintése remegésre késztették az egész testemet. Miután a csókunk véget ért, hatalmas boldogságot láttam Usher tekintetében. Elmosolyodtam majd tekintetemet oldalra vetettem. Nem hittem a szememnek. A főpincér egy újabb sztárpárt hozott ki a teraszra. Ezzel nem is lett volna gond ha ők nem Justin és Caitlin lettek volna. Justin megdöbbenve állt és bámult rám. Zavarba jöhettem volna de nem tettem. Mélyen a szemébe néztem majd egy kegyetlen és gúnyos mosolyt varázsoltam az arcomra. Justin szabadon lévő keze ökölbe szorult a másik, amivel eddig fogta Cait kezét szabaddá vált. Látszott rajta, hogy ideges, majd Caitlin legnagyobb meglepetésére Juss elindult az asztalunk felé.....
na itt is van a következő rész :) ezt ismét ketten írtuk Petrával :) remélem mindenkinek tetszik (: véleményeket várunk ;) szóval a komikat ne felejtsétek ;)
puszi: Dettus.♥
Körülbelül 20 méter előnyt szereztünk, és szerencsémre be tudtam fordulni a sikátorba, bár tudtam, hogy mindenki látta, hogy oda fordultunk.
Mély levegőt vettem, és nekirugaszkodtam a baloldali falnak, majd onnan elrúgva magam a jobb oldalinak, és így szépen sorba ugráltam, míg csak fel nem értem a tetőre, ahol letettem Justin-t a földre. Fáradtan lihegtünk mind a ketten, bár az ő szapora levegővételében ott volt a fájdalom, és a szomjúság, melyet a kezéből eltávozott vér okozott.
- Justin innod kell!- szuszogtam, miközben feltűrtem kezemről a pólóm ujját, és karom felé tartottam, hogy táplálkozni tudjon, de ő méreggel teli szemekkel lökte el magától.
- NEM!- kiáltotta.- Én nem fogok inni a te véredből- pihegte falfehéren. Tekintetéből kifogyott az élet, és szívemet az aggodalom emésztette.
- Meddig bírod még?- tudakoltam elfordított fejjel, hangom kíntól vibrált a levegőben. Ott feküdt tehetetlenül, pulcsija takarta hófehér arcát.
- Meddig kéne?- zihálta.
- Két óra- dünnyögtem nehezen, és nem mertem ráemelni tekintetem. A tetőn kellemes szél fújt, de inkább kellemetlennek éreztem akkor.
- Nem fog menni!- elfulladó hangja sebezte lelkemet. Mély levegőt vettem, majd nyeltem egy nagyot. Odafordultam hozzá, arcára rátapadtak a verejtéktől nedves hajtincsek, melyeket lágyan kisimítottam szemeiből, és egy forró csókot leheltem homlokára.
- Sietek- pusmogtam fülébe, majd elsiettem. Leugrottam a ház tetejéről, miközben hajamból kivarázsoltam a hajgumit, s mikor földet értem, sörényem lágyan vállamra vetődött.
A nap az ég alját kongatta, 17 óra körül járt. Benék túl messze jártak, nem tudtam kapcsolatba kerülni velük az órámon keresztül.
Nem kelthettem feltűnést, ezért normális tempóban sétáltam az utcán.
Fél órája sétáltam, már az ideg bombázta belsőimet, hogy nem találok egy éjjelnappalit. Arra gondoltam, hogy Justin él-e még, és ha nem, akkor miattam halt meg, ez a tudat őrölte szívemet. Sietősebb tempóra kapcsoltam.
18:00 és semmi. A napból már csak enyhe fénysugarak látszódtak.Szemeimből könnyek folytak, a mellettem elmenő franciák értetlenül néztek utánam.
És akkor megláttam egy ház sarkában egy éles fénnyel világító feliratot: Day'n'Night.
Szemem felcsillant, szívverésem lassulni kezdett, ahogy a megkönnyebbültség elterjedt bennem.
- Bonsoir(Jó estét)- köszöntem az eladónak csekély francia tudásom használatával, majd gyorsan körbeszaladtam, és levettem az egyik polcról egy csomag gézt, hengeres ragtapaszt, sebfertőtlenítőt, egy üveg üdítőt, melynek üvege sötét volt, eltakarva a tartalmát, végül pedig megláttam késeket. Ajkamba haraptam, szememet összeszorítottam, majd hatalmasat nyeltem, és kivettem egy kést.
Odavittem a pénztárhoz, letettem a holmit, amit összeszedtem.
- Ce qu'il y aura autre chose?(Lesz még valami?)- kérdezte a srác, mire megráztam a fejem, és egy húsz dollárost átnyújtva elpakoltam a felszerelést a szatyorba.
- Où trouver la salle de bains?(Merre találom a mosdót?)- tettem fel remegő hangon a kérdést, mire a fiú a fejével intett a helyes irány felé.
Mély levegőket vettem. Nagyon mélyeket. Megnyaltam ajkaim, majd elővettem az üdítősüveget, és kiöntöttem a tartalmát.
- Zoé, mit csinálsz?- tettem fel magamnak a kérdést suttogva, miközben megviselt arcomat néztem a tükörben.
- Huuuu- fújtam ki a terhes levegőt, s magamra zártam a toalett ajtaját, és letoltam a nadrágomat, miután kezembe vettem a kést.
- Justin-ért teszed!- nyögtem zihálva lehunyt szemmel, s a kést combomhoz szorítottam. Lábamba éles fájdalom nyílalt, ahogy a kés átszakította bőrömet, és beljebb került a húsomba. Hatalmas levetőket vettem orromon keresztül, míg fogaimat szorítottam, hogy ne visítsak a fájdalomtól.
Vérem megindult, s patakként folyt le lábamon.
Gyorsan megfogtam az üveget és a sebemhez helyeztem, így a vér nem a lábamon folyt le, hanem bele az üvegbe. Másik kezemmel a combomat szorítottam, hogy mindnél több vér serkenjen ki a sebemből. Kezdtem rosszul érezni magam, szédültem és hányingerem lett, ahogy az üveg megtelt. Sok vért vesztettem hirtelen. A vérzés lassan elállt, az üvegre rátekertem a tetejét, és visszatettem a szatyorba. Megtöröltem lábamat vízzel, és visszahúztam a nadrágom. Magam is meglepődtem, hogy milyen hamar rendbe jöttem, már nem fájt semmim sem. Ránéztem az órára. 18:30!
- Francba!- mondtam, majd kirohantam a mosdóból, a boltból, vissza a tető felé. Rettegtem, hogy elkések.
Felugráltam a házakra, és ott feküdt eszméletlenül, de levegőt még vett, bár nagyon gyengén.
- Justin!- ejtettem ki nevét, majd elővettem a véremmel teli üveget, és orra alá helyeztem. Szemei lassan felcsapódtak, és pillanatnyi élet jelent meg tekintetében.
- Itt vagyok! - suttogtam neki mosolyogva, s levettem a nyakláncát, és ő fájdalom nélkül átváltozott, míg én kezébe adtam az üveget.
- Bármennyire, is kell ez most nekem- lehelte lassan, szenvedve- tudnom kell...- nyögte, s felhúzta a pólóm ujját sebhely után keresve. Tudtam, hogy keresni fogja, ezért nem a kezemnél tettem...
- Igyál!- löktem meg az üveget, s a belőle kifolyó vér Justin szájába folyt, aki ezután hihetetlen élvezettel kezdte el termelni magába az "italt".
- Ilyen isteni vért, még soha nem ittam!- nézett rám ámulattal, tekintetéből vágy tükröződött, míg nekem tekintetem sokkolttá vált, gyomromba görcs ugrott.- Honnan szerezted?!- tudakolta.
- Egy... állatból- hazudtam.
- Isteni volt!- fejezte be a táplálkozást, s visszatért testébe az élet.
- Add a kezed- mosolyogtam rá, aztán elővettem a fertőtlenítőt, keveset ráöntöttem Biebs kezére, aki felszisszent a kellemetlen, csípő érzést követően. Elkentem a seb felületén, utána fogtam a gézt, és bekötöttem a kezét, amit ezek után rögzítettem a ragasztószalaggal, s végül adtam rá egy apró puszit.
- Kész!- mosolyogtam rá. Elindultunk vissza a szállodába. A bejárat előtt ismét rengeteg paparazzi állt, akiket most már kicsit agresszívan löktem félre. Felérve Justin lakosztályába már idegesen vártak minket a többiek. Szerencsére egyiküknek sem esett baja. Pattie egyből felpattant és Justinhoz rohant, hogy megölelhesse. Caitlin is követte.
- Jól vagy? - lépett oda hozzám Usher és próbált megölelni de én kikerültem.
- Igen. - válaszoltam majd besiettem a szobámba. Éreztem hátamon Usher csalódott tekintetét de igazából nem érdekelt. A sebem ismét fájni kezdett. Úgy döntöttem, hogy veszek egy forró zuhanyt. Ruháimat hanyagul ledobáltam a földre és egy törölközőt csavartam magam köré. Már épp a léptem volna be a fürdőbe amikor kopogás hallatszott az ajtómon. Egy nagy sóhajjal egybekötve elindultam, hogy megnézzem ki és mit akar, de mire odaértem már az illető berontott a szobámba.
- Miattad van az egész. - kezdett el kiáltozni én pedig vártam a folytatást. - Ha te nem vagy akkor most Justin nem sérül meg. - vádolt nyávogó hangon Cait.
- Nyugodj már meg. - szóltam hozzá kicsit flegmán. Fárasztó napom volt így nem volt semmi kedvem hallgatni a hülyeségeit bár még így is nehezen tudtam visszafojtani a belőlem lassan előtörő nevetést.
- Nem nyugszom. - viharzott be a szobám közepére én pedig követtem a tekintetemmel.
- Miért lenne az én hibám? - tettem fel a kérdést már csak kíváncsiságból is, hogy mit fog rá válaszolni.
- Tudod.... - kezdte. - Engem szeretnek Justin rajongói. - itt már végképp nem bírtam visszafogni magam de próbálkoztam. - És ugye megjelentél te mint egy "új" lány...Szóval félnek, hogy én miattad már nem leszek olyan fontos Justinnak és eltűnök innen és persze ez azzal járna, hogy többé nem láthatnának ENGEM. - fejezte be és ekkor hirtelen hatalmas nevetésben törtem ki.Értetlenül nézett rám.
- Megtennéd, hogy most kifáradsz? - kezdtem el lassan az ajtó felé lökdösni. - Szeretnék zuhanyozni.
- De de... - próbált valamit mondani de nem hallgattam meg. Az ajtón kívülre helyeztem és bezártam azt. Ismét nevetni kezdtem és lejátszottam magamban, ahogyan előadta ezt az egészet. Az a legviccesebb, hogy ő ezt komolyan gondolja. Pár perc röhögés után végre már a zuhany alatt álltam és a forró vízcseppek érintését éreztem egész testemen. Körülbelül egy órán át állhattam a "vízesés" alatt, majd egy gyors megtörölközés után egyből az ágyba vetettem magam. Reggel az ablakon át beszűrődő napsugarakra keltem. Felülve, kezeimet összekulcsolva nyújtózkodtam egyet, majd kikászálódtam az ágyból. Zajokat hallottam a nappaliból így hát úgy ahogy voltam, egy atlétában és egy pici rövidnadrágban, kimentem. Usher ült az egyik kanapén, a másikon pedig Juss és Caitlin.
- Na tessék. Itt is van. - pattant fel a vinnyogó plázamacska.
- Valami gond van? - kérdeztem értetlenül.
- Justin is nekem ad igazat. - hencegett. Először nem értettem mire gondol, aztán leesett, hogy a tegnapi "vitáról" beszél.
- Jajj Cait.... - kezdtem. - Álmos vagyok én még ehhez. - de ő csak folytatta.
- Mondd meg neki Justin. - szinte már parancsolta. Justin rám nézett, nyelt egy nagyot majd beszélni kezdett.
- Szerintem is Caitlinnek van igaza... - sütötte le a szemeit. Tudtam, hogy hazudik de ebből elegem lett.
- Igen? - kérdeztem vissza gúnyosan és kicsit feldúltan. - Hát rendben van... ha így gondoljátok... - majd Usherhez fordultam. - Reggelizünk együtt? - mosolyogtam rá. Láttam amint szemei felcsillantak és hevesen bólogatni kezdett. Justin ekkor szúró pillantást vetett mentorára. Ez tetszett és még fokozni akartam ezt a helyzetet. - Ömm...segítenél kiválasztani a ruhámat? - fogtam meg Usher kezét és mielőtt válaszolhatott volna, magammal rángattam a szobámba. Leültettem az ágyamra és sorba rakosgattam magam elé a ruháimat. Végül egy fehér csőnadrág, fekete ujjatlan,hátul kereszt pántos felső, fekete balerina cipő, és egy hosszú, hatalmas szív alakú medállal ellátott nyaklánc mellett döntöttünk. Hajamat kiengedve hagytam, csak pártincset hullámosítottam be. Mikor kész lettem, felvettem a napszemüvegemet és már indulhattunk is.
- Hűűha...- mondta miközben végig nézett rajtam. Felhelyezte ő is a pólója nyakán lógó napszemüveget a fejére én pedig megfogtam a kezét. Így léptünk ki a szobámból s az újdonság kedvéért Justin és a nyávogó barátnője még mindig a nappaliban enyelegtek. Justin rám pillantott s végig mért a szemével...látszott rajta, hogy tetszem neki. Majd hirtelen meglátta, hogy fogom Usher kezét és harag jelent meg a szemében.
- Milyen aranyosak vagytok együtt. - sipítozott Cait. - Nem Jujububu? - már megint ez az iszonyatos becenév.
- De. - válaszolta Justin majd felállt és majdhogynem fellökve Ushert visszavonult a szobájába.
- Mehetünk? - mosolyodott el Usher, én pedig bólintottam és már indultunk is.
- És hova szeretnél menni? - kérdezte miközben megnyomta a liftben a földszintre irányuló gombot.
- Tudsz valami jó helyet? - kérdeztem érdeklődve.
- Most hogy kérdezed, igen. - mosolyodott el ismét és rájöttem, hogy mosolya lassan vetekedik a Justinéval.
- Melyik helyre gondolsz? - kérdeztem ismét de nem válaszolt csak annyit, hogy ez legyen meglepetés. Az előcsarnokban mindenki meglepődéssel nézett ránk, de nem zavart.A limuzin már várt minket. Mind a ketten beszálltunk majd a kocsi gurulni kezdett. Végig beszélgettük a 20 perces utat és én fantasztikusan éreztem magam. Megtudott nevettetni ami nem sok embernek sikerült idáig. Megérkezve egy nagyon hangulatos helyet találtam magam előtt. Usher udvariasan segített kiszállni a kocsiból majd beléptünk az étterembe. Vidám színek domináltak. Odaléptünk a a pulthoz ahol a főpincér állt aki hevesen olvasgatott valamit.
- Milyen néven foglalt asztalt? - kérdezte de nem nézett fel. Ekkor Usher a szája elé helyezte a kezét és köhögni kezdett. A főpincér felnézett és hirtelen ledöbbent.
- Mr. és Mrs. Usher. -bólintott. Tetszik ez a név s mosolyodtam el magamban. - Kövessenek. - és elindult hátra felé mi pedig követtük. Egy teraszon találtuk magunkat ahol csak pár asztal helyezkedik el, gyönyörű virágokkal a közepén. Az egyik asztalnál épp Will Smith és a felesége reggeliztek. Usher egy kéz lendítéssel és egy széles mosollyal üdvözölte őket amit viszonoztak. Én ledöbbenve foglaltam helyet az egyik asztalnál. Hiába vagyok a leghíresebb tinisztár testőre nem vagyok hozzászokva a hírességekhez, mondjuk ezt épp cáfolhatnám azzal, hogy magával Usherrel reggelizek.
- Mit hozhatok? - lépett oda egy egyenruhás pincér.
- Én egy francia pirítóst szeretnék egy pohár narancslevet. - zártam be az étlapot.
- És önnek mit hozhatok Mr.Usher ? - kérdezte a pincér.
- Ugyanezt. - mosolyodott el majd ő is lerakta az étlapot. - Örülök, hogy együtt reggelizünk. - fogta meg az asztalon heverő kezemet.
- Én is. - mosolyodtam el. Arca közeledni kezdett felém és én semmi késztetést nem éreztem arra, hogy eltaszítsam magamtól. Ő egyre csak közeledett és én lassan lehunytam a szemem. Ajkaink találkoztak és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Ajkainak érintése remegésre késztették az egész testemet. Miután a csókunk véget ért, hatalmas boldogságot láttam Usher tekintetében. Elmosolyodtam majd tekintetemet oldalra vetettem. Nem hittem a szememnek. A főpincér egy újabb sztárpárt hozott ki a teraszra. Ezzel nem is lett volna gond ha ők nem Justin és Caitlin lettek volna. Justin megdöbbenve állt és bámult rám. Zavarba jöhettem volna de nem tettem. Mélyen a szemébe néztem majd egy kegyetlen és gúnyos mosolyt varázsoltam az arcomra. Justin szabadon lévő keze ökölbe szorult a másik, amivel eddig fogta Cait kezét szabaddá vált. Látszott rajta, hogy ideges, majd Caitlin legnagyobb meglepetésére Juss elindult az asztalunk felé.....
na itt is van a következő rész :) ezt ismét ketten írtuk Petrával :) remélem mindenkinek tetszik (: véleményeket várunk ;) szóval a komikat ne felejtsétek ;)
puszi: Dettus.♥
2011. március 26., szombat
46. rész: A repülőtér
- Indulhat a vadászat? - néztem Justinra majd egy halvány bólintás után a paparazzi után eredtünk. Két másodperc alatt utolértük, ami nem meglepő, hisz vámpírok voltunk. Szegény fotóst komolyan megsajnáltam, olyan riadt arcot vágott.
- Ezt elkérhetem?- kérdeztem ironikus kedvességgel. A férfi barna bőrkabátot viselt, fejét kalap díszítette. Körülbelül 40 éves lehetett, és bár arca riadt volt, láttam szemében az undorító gonoszságot. Kabátja alá rejtette a gépet, szemeit végig rajtam tartotta, és vágyat véltem felfedezni tekintetében. Nem értettem mit jelent ez, de láttam, hogy ezt Justin is észrevette, és keze ökölbe szorult ezek után.
- Ma... Maga gyönyörű- dadogta nekem a paparazzi teljes hitelességgel. Komolyan mondta! Ledöbbenni se volt időm, Justin már a nyakára cuppanva szívta a vért a nyaki artériából. Hatalmasat nyeltem, kétségbeesetten, és akkor megéreztem a vér szagát...
A második legkellemesebb illat volt a világon amit éreztem, Justin illata után. Vonzott a szag, torkom egyszerre kiszáradt, nyálam termelődni kezdett, sűrűn kellett nagyokat nyelnem. Minden porcikám mozdult volna: MENJ! IGYÁL! TÁPLÁLKOZZ!! De küzdöttem rossz felem ellen...
NEM! Nem tehetem! Ez egy ember vére. Akit meg kellett volna védenem egy vámpírtól, akit szeretek...
Szenvedtem. Torkomat marta a szárazság, izmaim megfeszültek, szememet összeszorítva tartottam, és próbáltam kizárni a szagokat.
Mikor ismét kinyitottam a szemem Justin az utolsó csepp vért szívta ki a paparazzóból, és kameráját összeroppantotta a puszta kezével.
- Én nem leszek képes erre!- néztem Justinra, kinek szájáról folyt ki a férfi vére. Vágytam rá, de nem tettem semmit.
- Mutatok valamit- fogta meg bal kezemet Biebs, majd a jobbat, s végül közelebb lépett, és ajkait az enyémre tapasztotta, és megéreztem a vér ízét...
Felgyorsult szívverésem, ahogy Justin ajkairól szívtam le a vért, miközben csókoltam. Torkomon folyt le a vér rozsdás íze, és többre vágytam, de ott volt még bennem az ember, a vámpírvadász, aki azt mondta: Elég! Azonban rettenetesen nehéz volt leválni vért adó ajakról. Úgy éreztem magam, mint a mindig éhes madárfióka, akit az édesanyja a csőréből etet. Kezünk egybefonódva lógott a semmiben, míg én Justin szájából ettem ki a maradék vért. Undorítónak hangzik, de valahogy hihetetlen romantikus volt, és nagyon kedves volt tőle, hogy úgy hagyott vért inni, hogy igazából ne legyen embertelen, ne legyen gyilkosság, ne kelljen küzdenem magam mellen, miszerint nem helyes amit teszek, pedig nem volt helyes.
Ajkairól leválva eszembe jutott Caitlin, akinek megígértem, hogy nem veszem el a vőlegényét. Szívemben fájdalom uralkodott el, ahogy eszembe jutott, hogy végleg le kellene zárnom Őt. Képtelen lettem volna. Lehetetlen! Justin már a részem... De tudom, tisztában vagyok azzal, hogy el kell engednem.
- Min töprengsz?- kérdezte Justin, miközben magához szorított, arcomat mellkasához szorítottam, és beszippantottam elképesztő illatát. Ha most elmondom ezt neki, össze fog törni. Nem akartam neki fájdalmat okozni.
- Semmi, csak merengtem- hazudtam, és bár szemeimet szúrták a könnyek, hangomból próbáltam eltüntetni a remegést. Justin keze közé fogta arcomat, és arcára irányította tekintetemet. Azok a vörös szemek elkábítottak.
- Zoé! Újra ember vagy!- mosolygott rám, és én örömtől sokkolva kezdtem el ugrálni, de Justinon nem láttam ezt az örömöt. Valami bántotta, azt hittem az, hogy már nem vagyok vámpír.
- Zoé! Tudnod kell valamit!- szólalt meg hirtelen komoly hangon JBiebs- A vámpíroknak van olyan képessége, hogy az ellenkező nem bármelyik tagját megkaphatják. Az a paparazzi is azért flörtölt veled, mert vonzottad őt. Ez a táplálkozásnál fontos.- magyarázta- Könnyebb becserkészni az áldozatot.
- Justin, én ezt tudom- szóltam mosolyogva- A vámpírvadászok szervezetében ez ellen van egy anyag. Immúnisak vagyunk a vámpírok vonzerejére. Azt is tudom, hogy a női vérszívók- mondtam apró undorral a szót- a férfiak vérét szeretik jobban, a fiúk meg a lányokét. Nem vagyok hülye- vigyorogtam.
- Rendben- mondta kedvetlenül, szemében fájdalom csillogott. Nem értettem, mi a baja, de lelkiismeretemet zavarta, hogy bánatos. Szeméből csak a fájdalmat tudtam kiolvasni...
- Mi a baj?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Minden férfi rád akar majd mászni...- duzzogott, miközben fújt egyet, majd a fűre köpött. Számon kérően vontam fel szemöldököm.
- És ez azért baj mert...?!- tettem fel a kérdést, míg ő visszavetette rám tekintetét, melyben tüzelt a gyűlölet. Szerencsére vissza tudtam rá tenni a nyakláncát, hogy emberré változzon, de szemei így is tüzet szórtak.
- Azért, mert... - kezdte kiabálva, de nem találta a szavakat- Ne legyenek körülötted más pasik!- ordított rám idegesen, majd a mellettünk álló fába ütött, melyet reccsenő hang követett. Sok érzelem csapott testembe: bánat, sajnálat, harag, gyűlölet.
Fejemet elfordítottam, nem akartam látni kezét, mely az ütés fájdalmától remegett. Viszont megéreztem a felszínre kerülő vér szagát, és különös módon nem változtam át, nem kellett a vére...
- Miért?- tettem fel a kérdést halkan, majd Justinra nézve ordítottam- Miért kellett mindent tönkre tenni?!- láttam rajta a döbbenetet, de nem érdekelt- Olyan szép délután lehetett volna.- mondtam nyugodtabban- Jól éreztem magam, mint veled általában, de te...- nem is tudtam mit tudnék mondani. Gondolataimat nehezebb volt szavakba foglalni mint azt én gondoltam volna- Tisztáznunk kell! Justin, neked menyasszonyod van, és már elmondtad párszor, hogy el fogod venni... Nem leszek r*banc, akivel csalhatod Caitlint!- és akkor elkezdett ömleni belőlem a beszéd. Nem kiabáltam, de hangosabban mondtam, mint általában- Ami köztünk volt, az különleges volt! De vége! Már nem vagyok a tied, és te sem az enyém. Épp ideje volna tovább lépnem... Pattie hívott vissza, mert neked testőr kell. Hát ennyi! Itt vagyok, és mostantól nem több, mint egy testőr, aki bármi áron megvéd az őrült rajongóktól, és a még őrültebb vámpíroktól. Te meg légy boldog Caitlinnel!- fejeztem be, s éreztem a könnyeket szememben.
- Hogy...?- kérdezte lesokkolva Biebs.
- Hogy hoztad ki belőlem?- fejeztem be helyette- A féltékenységeddel... Miért zavar, ha most minden fiú rám fog mászni?! Nem fogom hagyni magam akárkinek, de te nem szólhatsz bele abba, hogy kivel mit fogok csinálni, mert nem vagyok senkid... Már...- és azzal befejeződött a beszélgetés.
Copfba fogtam a hajam, majd a paparazzo holttestéhez siettem. Lecsuktam szemeit, és az öngyújtómmal felgyújtottam a testet. Megvártuk míg teljesen elég, a tűz elalszik. Elindultunk, és én Justin előtt sétáltam vissza a hotel felé, ahol paparazzók hada várta a tinisztárt. Természetesen, jó testőrhöz méltóan, toltam arrébb a fényképészeket, és csináltam helyet Juss-nak.
Felértünk a lakosztályunkba, ahol mindenki pakolt már, hisz eltelt az öt nap, mennünk kellett a következő koncert állomásra.
Bevonultam a szobámba, ahol Ben már pakolta az én cuccaimat. Rámosolyogtam, majd segíteni kezdtem neki.
- Pattie engem is felvett!- vigyorgott rám- Én is testőr lettem- örült neki nagyon, és őszintén szólva én is örültem, hisz így nem kell egyedül szenvednem. Mert szenvedni fogok... Nem érinthetem meg, nem érezhetem illatát...
- Ajjaj...- sóhajtott Ben- Ezt a nézést ismerem... Mi a baj?- fájdalmasan ugyan, de elmosolyodtam. Szót nem kellett mondanom, Ben mindent kiolvasott a szememből.
- Ezt elkérhetem?- kérdeztem ironikus kedvességgel. A férfi barna bőrkabátot viselt, fejét kalap díszítette. Körülbelül 40 éves lehetett, és bár arca riadt volt, láttam szemében az undorító gonoszságot. Kabátja alá rejtette a gépet, szemeit végig rajtam tartotta, és vágyat véltem felfedezni tekintetében. Nem értettem mit jelent ez, de láttam, hogy ezt Justin is észrevette, és keze ökölbe szorult ezek után.
- Ma... Maga gyönyörű- dadogta nekem a paparazzi teljes hitelességgel. Komolyan mondta! Ledöbbenni se volt időm, Justin már a nyakára cuppanva szívta a vért a nyaki artériából. Hatalmasat nyeltem, kétségbeesetten, és akkor megéreztem a vér szagát...
A második legkellemesebb illat volt a világon amit éreztem, Justin illata után. Vonzott a szag, torkom egyszerre kiszáradt, nyálam termelődni kezdett, sűrűn kellett nagyokat nyelnem. Minden porcikám mozdult volna: MENJ! IGYÁL! TÁPLÁLKOZZ!! De küzdöttem rossz felem ellen...
NEM! Nem tehetem! Ez egy ember vére. Akit meg kellett volna védenem egy vámpírtól, akit szeretek...
Szenvedtem. Torkomat marta a szárazság, izmaim megfeszültek, szememet összeszorítva tartottam, és próbáltam kizárni a szagokat.
Mikor ismét kinyitottam a szemem Justin az utolsó csepp vért szívta ki a paparazzóból, és kameráját összeroppantotta a puszta kezével.
- Én nem leszek képes erre!- néztem Justinra, kinek szájáról folyt ki a férfi vére. Vágytam rá, de nem tettem semmit.
- Mutatok valamit- fogta meg bal kezemet Biebs, majd a jobbat, s végül közelebb lépett, és ajkait az enyémre tapasztotta, és megéreztem a vér ízét...
Felgyorsult szívverésem, ahogy Justin ajkairól szívtam le a vért, miközben csókoltam. Torkomon folyt le a vér rozsdás íze, és többre vágytam, de ott volt még bennem az ember, a vámpírvadász, aki azt mondta: Elég! Azonban rettenetesen nehéz volt leválni vért adó ajakról. Úgy éreztem magam, mint a mindig éhes madárfióka, akit az édesanyja a csőréből etet. Kezünk egybefonódva lógott a semmiben, míg én Justin szájából ettem ki a maradék vért. Undorítónak hangzik, de valahogy hihetetlen romantikus volt, és nagyon kedves volt tőle, hogy úgy hagyott vért inni, hogy igazából ne legyen embertelen, ne legyen gyilkosság, ne kelljen küzdenem magam mellen, miszerint nem helyes amit teszek, pedig nem volt helyes.
Ajkairól leválva eszembe jutott Caitlin, akinek megígértem, hogy nem veszem el a vőlegényét. Szívemben fájdalom uralkodott el, ahogy eszembe jutott, hogy végleg le kellene zárnom Őt. Képtelen lettem volna. Lehetetlen! Justin már a részem... De tudom, tisztában vagyok azzal, hogy el kell engednem.
- Min töprengsz?- kérdezte Justin, miközben magához szorított, arcomat mellkasához szorítottam, és beszippantottam elképesztő illatát. Ha most elmondom ezt neki, össze fog törni. Nem akartam neki fájdalmat okozni.
- Semmi, csak merengtem- hazudtam, és bár szemeimet szúrták a könnyek, hangomból próbáltam eltüntetni a remegést. Justin keze közé fogta arcomat, és arcára irányította tekintetemet. Azok a vörös szemek elkábítottak.
- Zoé! Újra ember vagy!- mosolygott rám, és én örömtől sokkolva kezdtem el ugrálni, de Justinon nem láttam ezt az örömöt. Valami bántotta, azt hittem az, hogy már nem vagyok vámpír.
- Zoé! Tudnod kell valamit!- szólalt meg hirtelen komoly hangon JBiebs- A vámpíroknak van olyan képessége, hogy az ellenkező nem bármelyik tagját megkaphatják. Az a paparazzi is azért flörtölt veled, mert vonzottad őt. Ez a táplálkozásnál fontos.- magyarázta- Könnyebb becserkészni az áldozatot.
- Justin, én ezt tudom- szóltam mosolyogva- A vámpírvadászok szervezetében ez ellen van egy anyag. Immúnisak vagyunk a vámpírok vonzerejére. Azt is tudom, hogy a női vérszívók- mondtam apró undorral a szót- a férfiak vérét szeretik jobban, a fiúk meg a lányokét. Nem vagyok hülye- vigyorogtam.
- Rendben- mondta kedvetlenül, szemében fájdalom csillogott. Nem értettem, mi a baja, de lelkiismeretemet zavarta, hogy bánatos. Szeméből csak a fájdalmat tudtam kiolvasni...
- Mi a baj?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Minden férfi rád akar majd mászni...- duzzogott, miközben fújt egyet, majd a fűre köpött. Számon kérően vontam fel szemöldököm.
- És ez azért baj mert...?!- tettem fel a kérdést, míg ő visszavetette rám tekintetét, melyben tüzelt a gyűlölet. Szerencsére vissza tudtam rá tenni a nyakláncát, hogy emberré változzon, de szemei így is tüzet szórtak.
- Azért, mert... - kezdte kiabálva, de nem találta a szavakat- Ne legyenek körülötted más pasik!- ordított rám idegesen, majd a mellettünk álló fába ütött, melyet reccsenő hang követett. Sok érzelem csapott testembe: bánat, sajnálat, harag, gyűlölet.
Fejemet elfordítottam, nem akartam látni kezét, mely az ütés fájdalmától remegett. Viszont megéreztem a felszínre kerülő vér szagát, és különös módon nem változtam át, nem kellett a vére...
- Miért?- tettem fel a kérdést halkan, majd Justinra nézve ordítottam- Miért kellett mindent tönkre tenni?!- láttam rajta a döbbenetet, de nem érdekelt- Olyan szép délután lehetett volna.- mondtam nyugodtabban- Jól éreztem magam, mint veled általában, de te...- nem is tudtam mit tudnék mondani. Gondolataimat nehezebb volt szavakba foglalni mint azt én gondoltam volna- Tisztáznunk kell! Justin, neked menyasszonyod van, és már elmondtad párszor, hogy el fogod venni... Nem leszek r*banc, akivel csalhatod Caitlint!- és akkor elkezdett ömleni belőlem a beszéd. Nem kiabáltam, de hangosabban mondtam, mint általában- Ami köztünk volt, az különleges volt! De vége! Már nem vagyok a tied, és te sem az enyém. Épp ideje volna tovább lépnem... Pattie hívott vissza, mert neked testőr kell. Hát ennyi! Itt vagyok, és mostantól nem több, mint egy testőr, aki bármi áron megvéd az őrült rajongóktól, és a még őrültebb vámpíroktól. Te meg légy boldog Caitlinnel!- fejeztem be, s éreztem a könnyeket szememben.
- Hogy...?- kérdezte lesokkolva Biebs.
- Hogy hoztad ki belőlem?- fejeztem be helyette- A féltékenységeddel... Miért zavar, ha most minden fiú rám fog mászni?! Nem fogom hagyni magam akárkinek, de te nem szólhatsz bele abba, hogy kivel mit fogok csinálni, mert nem vagyok senkid... Már...- és azzal befejeződött a beszélgetés.
Copfba fogtam a hajam, majd a paparazzo holttestéhez siettem. Lecsuktam szemeit, és az öngyújtómmal felgyújtottam a testet. Megvártuk míg teljesen elég, a tűz elalszik. Elindultunk, és én Justin előtt sétáltam vissza a hotel felé, ahol paparazzók hada várta a tinisztárt. Természetesen, jó testőrhöz méltóan, toltam arrébb a fényképészeket, és csináltam helyet Juss-nak.
Felértünk a lakosztályunkba, ahol mindenki pakolt már, hisz eltelt az öt nap, mennünk kellett a következő koncert állomásra.
Bevonultam a szobámba, ahol Ben már pakolta az én cuccaimat. Rámosolyogtam, majd segíteni kezdtem neki.
- Pattie engem is felvett!- vigyorgott rám- Én is testőr lettem- örült neki nagyon, és őszintén szólva én is örültem, hisz így nem kell egyedül szenvednem. Mert szenvedni fogok... Nem érinthetem meg, nem érezhetem illatát...
- Ajjaj...- sóhajtott Ben- Ezt a nézést ismerem... Mi a baj?- fájdalmasan ugyan, de elmosolyodtam. Szót nem kellett mondanom, Ben mindent kiolvasott a szememből.
§*§*§*§
A repülő délután 3-kor indult, a következő állomás Franciaország volt. A szerelem városa... Remek!
Az úton végig egy magazint olvastam, és minden lapozás közben azt láttam, ahogy Cait Justin ajkain csüng, bevallom féltékenynek éreztem magam, de akkor mellém ült Usher.
- Szia Szépség!- köszönt mosolyogva.
- Hello!- mosolyogtam vissza, mire megfogta combom, és óvatosan simogatni kezdte azt. Nem fogok hazudni: jól esett. Sőt! Isteni volt. Lehunytam a szemem és csak élveztem, de mikor Usher másik keze az arcomat próbálta maga felé fordítani, akkor ijedten felpattantam.
- Mikor száll le a gép?- kiáltottam el magam, hogy mindenki meghallja.
- Még olyan 15 perc- jött a válasz Vic-től.
Földet értünk. Egyszínű fekete cuccban szálltam le. Fekete csőnadrág, fekete garbó, fekete tornacipő. Kezemen volt egy óra, mely a kommunikációt biztosította köztem és a többiek között. Egy gombnyomás és mindenki hallja amit mondok. Rajongók serege üdvözölte Justin-t, akinek népszerűsége ismét feltörekvőben volt. Cait miatt, ugye, fogyni kezdtek a rajongók, de az utolsó kettő koncerten már a régi Justin volt, ezért a régi rajongók egy része már visszatért. Ha így folytatja, hamar újra az élre törhet. Annyit sem kaptam, hogy köszönöm (még).
- Justin! Justin! Justiiin!- sikították a lányok, mikor a sztár levonult a gépről. Én ott álltam a lépcső mellett és figyeltem az embereket, míg Ben Cait után szállt le. Így négyen indultunk el a kijárat felé. Most én álltam hátul, Ben elöl, közöttünk a tinibálvány és menyasszonya.
- Justin! Leszel a pasim?- hangzottak a kérdések, melyeket Biebs elengedett a füle mellet, de Cait nem...
- Ő az enyém! Szívtátok csajszik! Az ő szívének kulcsa az én zsebembe van- sipákolta a rajongóknak. A gyomrom is felfordult.
- Justin, szeretlek!- kiáltozták a lányok.
- De ő nem szeret titeket! Justin CSAK engem szeret!- válaszolt ismét Cait, és akkor elszabadult a pokol.
- Ne pofázz, r*banc!
- Minket is szeret!
- Nem csak a tied!
- Nekünk énekli a dalait!- kötekedtek a rajongók, majd a kapálózó lányok legyőzték az őket visszatartó korlátot, és a rajongók elszabadultak. A fan-ok rohanni kezdtek a pár után.
- Gáz van!- kiáltottam a órába, és abban a pillanatban lökni kezdtem Justinékat.
- Futás, futás, futás!- kiáltottam.
- Justin, Justiiin!- hallatszott hátulról. Hihetetlen volt, mindenhonnan az Ő neve hallatszott. Menekültünk, mikor Cait megbotlott, mert nem bírt futni tűsarkúban.
- Ben! Kapd föl!- kiáltottam, mire barátom ölébe kapta azt a csajt, és úgy futott tovább. Szegény... (=/) Ám ekkor, valaki elkapta Biebs kezét, és az ingének ujja leszakadt róla. A jelenetet Juss fájdalmas kiáltása követte. Olyan erővel tépték le az ing ujját, hogy Justin bőrét felszakította az elkövető körme. A vér csöpögni kezdett, s én össze szorított foggal húztam előrébb Justin-t.
- Szét kell válnunk!- kiáltotta Ben. Én bólintottam, mire barátom bal, mi pedig jobb irányba fordultunk, és a rajongók csak minket követtek...
- Justin!- kiáltottam, de Justin egyre lassabban futott, kezén folyt a vér, és tudtam, hogy az éhség kínozza.
Menekülve hagytuk el a repteret. Biebs egyre lassabban és lassabban futott, egy rajongó már majdnem el is kapta, de én szerencsére gyorsabb voltam. A hátamra kaptam a fiút, és plusz 70 kilóval futottam tovább. (Justin az izmai miatt 70 kiló*-* csak a történetben!!!)
Fáradtam, de a rajongók rohantak imádatuk tárgya után. Már a városban voltunk könyörgöm...
300 méterre előttünk megláttam egy sikátort. Na, ha most rákapcsolok, kaphatunk annyi előnyt, hogyha oda befordulunk, akkor lesz elég időm, hogy felugráljak Justinnal a tetőre, anélkül, hogy ők észrevennék.
Gyerünk!- biztattam magam, és azzal maximum emberi tempóra kapcsoltam...............................
nah xD
kész :D
remélem tetszett, és NYUGODTAN NYILVÁNÍTSATOK VÉLEMÉNYT! :D
Akármiről :) Komikat!! Sokat!! :D Holnap megpróbálok még egy kövit írni, de nem ígérek semmit :D
puszi: girl96
2011. március 16., szerda
45. rész: Egy új vámpír
- Na akkor játszunk!- nyögtem harciasan, és elindult a harc a rajongók előtt....
*§*§*§*§*
- Jó reggelt!- ébresztett fel Ben, mire nyöszörögve a fejemre húztam a párnát. Az ágynemű megérintette homlokomat, mire felszisszenve ültem fel. Valami volt ott...
- A harci sebek- nevetett fel Ben. Nem emlékeztem semmire, csak a fájdalmat éreztem bal szemöldököm mögött, mintha valami szurkálná az agyamat. Kellemetlen volt az érzés...
- Tegnap hallottam, hogy zseniális voltál, pedig nem is edzettél!- dicsért meg Ben, míg lecserélt egy kötést a lábamról.
- Mi volt tegnap?- kérdeztem kábultan. Semmire sem emlékeztem! SEMMIRE! Miért?
- Tegnap a koncerten úgy intézted el a vámpírokat, hogy mindenki azt hitte, hogy beépített koreográfia! Lenyűgöző volt!- hadarta elismerően. Teljesen össze voltam zavarodva, emlékeim homályba borulva kavarogtak fejemben. Míg én fejemben turkálva próbáltam előkeresni a tegnap estét, addig Ben tekintete üvegessé vált.
- Egy vámpír van a szobában!- nyögte kétségbeesetten, majd én is feleszméltem. Körbenéztem a szobában, de nem láttam senkit.
- Biztos csak Usheréket érzed.- vontam meg a vállam.
- Nem! Itt van! A szobában!- hangjában bizonytalanság bujkált. Hirtelen fejembe hasított a szörnyű fájdalom. Én is éreztem a vámpírt... Magamban...
Zoé! Zoé, mi a baj?- kapott utánam Ben.
Rettegtem. Tudtam, hogy nem vagyok vámpír, de mégis éreztem a szörnyet szerveimben. Abban a pillanatban vérre vágytam. Teljesen kétségbe voltam esve. Azzá váltam volna, aminek az elpusztítására születtem?
- Ben, engem érzel!- kiáltottam, majd ellöktem magamtól, hisz féltem, hogy tudat alatt cselekszik és megöl, mielőtt gondolkodna.
Barátom, társam arcára sokk került. Tekintete engem méregetett, míg nekem égető érzés gyulladt szemeimben. Próbáltam nem üvölteni, nem akartam, hogy Justin-ék meghallják, ezért a párnába vetettem arcomat.
- Zoé!- kiáltott Ben, majd kiszedett a párnából. Szemeimet csukva tartottam, nem akartam, hogy a fény jobban bántsa tekintetem- Nyisd ki a szemed, Szívem! Nézz rám!- kérte kedvesen, mégis éreztem a kíváncsiságot hangjában.
Lassan próbáltam felemelni szemhéjamat, nagyon lassan. Mikor a fény bejutást nyert látókörömbe minden ezerszer tisztább lett. Tisztán láttam Ben apró borostáját, mely az állán bújt meg, ami eddig fel se tűnt. Az ágyammal szemben lévő virágon megláttam egy vöröshangyát, az ágyon kicsi porszemeket.
- Zoé... Ne.. Neked... vörös a szemed- dadogta barátom, s nekem megálltam a szívem. Hatalmasat nyeltem, majd a tükör felé rohantam. A lábam be volt csavarodva az ágyneműhuzatba, azt hittem, hogy el fogok esni a nagy sietségben, de ehelyett a huzat önmagát megadva fülsüketítő hanggal szakadt szét. A tükör elé vetődtem, és kettő hihetetlen ijesztő vérvörös szempár nézett vissza rám. Abban a pillanatban, mikor megláttam magam sírásban törtem ki.
- Ben!! Nem lehetek vámpír!- suttogtam remegő hangon. Torkomat kaparta a szomjúság, de tartottam magam. Nem ölök embert!
Kétségbeesésemben lezuhantam a földre, könnyeim áztatták bőrömet. Egy dologtól nem kellett tartanom. A sírás nem tehette vörösebbé szemeimet...
- Beszélnem kell Justinnal- suttogtam. Úgy éreztem, hogy csak rá számíthatok, hisz ő mindegyikünknél jobban ismeri a vámpírlétet. Egyedül attól féltem, hogy ez megváltoztathat engem. De azt nem fogom hagyni!
- Ben! Ne szólj senkinek! Este jövök Justinnal!- mondtam neki, majd felkaptam egy napszemüveget, és kirohantam a nappaliba, ahol Usher igéző tekintetével találtam szembe magam.
- Zoé! Nem tudom kiverni azt a csókot a fejemből!- pattant oda mellém, s leheletét megéreztem nyakamon. Ezúttal még hidegebbnek éreztem. Minden érzékszervem érzékenyebb lett.
- Hol van Justin?- bontakoztam ki öleléséből. Láttam rajta, hogy rosszul esett neki, de nagyobb gondom is volt akkor.
Elindultam a szobája felé, nem törődve Usher-rel. Kopogni kezdtem, hallottam az ajtó apró ropogását. Biebs ajtót nyitott.
Derekára fel volt kötve egy lepedő, felsőtestét nem takarta semmi. Haja kócos volt, mellkasán karmolásnyomokat láttam. Abban a pillanatban összetört bennem minden. Arra gondoltam, talán szabad szemmel nem is látnám azokat a nyomokat, de így láttam őket, és úgy éreztem, az utolsó reményemet is elvesztettem. Szemüvegem alól kifolyt egy könnycsepp, melyet Justin barátian értetlenül törölt le.
- Szükségem van rád!- suttogtam remegő hangon, fejemet levetettem a föld felé.
- Nem ér rá?- kérdezte, míg az ágyára pillantott, ahol Caitlin feküdt egy szál melltartóban, és bugyiban. Nehezemre esett elhinni, hogy még nem lépték át azt a határt... Bevallom, hogy rettenetesen fájt, hogy úgy láttam őket, bármire képes lettem, volna, hogy elhozzam onnan Justint. Szerencsére elég volt pár szó is.
- Nem ér rá. Az életemről van szó- suttogtam remegő hangos, miközben próbáltam visszafojtani ismét előkívánkozó könnyeimet. Habár Biebs nem látta a szemeimet hangomból kihallotta a félelmet. Túl jól ismert.
- Egy perc és jövök. - zárta rám az ajtót, s én gyorsan elsiettem. Nem akartam hallani, amit Ciat-tel beszél utána. Elveszettnek éreztem magam a saját testemben. Reménykedtem abban, hogy később irányítani tudom majd az átváltozásomat, és előnnyé kovácsolni ezt a dolgot. Milyen szép egy félvámpír vámpír irtó...Mire a nappaliba értem Justin már jött is utánam. Megálltam, hogy megvárjam. Felém közeledve vette fel pólóját s csatolta be övét. Az ajtóból még Cait siránkozott és kérlelte, hogy maradjon de Juss szinte észre sem vette.
- Mi történt? - hajolt közel hozzám Justin. Tekintetemet Usherre vetettem, aki ismét a kanapén ült. Szemeiben egyaránt látszódott az irigység, fájdalom, harag.
- Ne itt. - fogtam meg a számomra legfontosabb ember kezét és húztam magammal. Kiérve a hotelből, beszálltunk a kocsimba és én rögtön a volán mellé ültem.
- Ne vezessek inkább én? - kérdezte kedvesen bár félve Justin.
- Nem... - feleltem kicsit ridegen. Beült mellém és én a gázra tapostam. Az úton mind ketten feszültek voltunk és egy szót sem szóltunk egymáshoz. Néha elkaptam a tekintetét. Láttam rajta, hogy őt tényleg érdekli mi történt velem és aggódik. Ez jólesett, bár inkább kerültem a szemkontaktust. Megérkeztünk a város szélén lévő rétre. Leparkoltam a kocsival és kiszálltam. Justin követett. Elindultam a rét felé de a kocsi orránál Justin elkapta a kezemet.
- Héé. - szólt aranyosan. - Itt már elmondhatod. - fogta meg a másik kezemet is. Körülnéztem, de még mindig túl sok ember nyüzsgött körülöttünk.
- Csak gyere. - engedtem el egyik kezét és ismét elindultam. A rét közepére érve megálltam és Justin szemébe néztem. A szemüveget még mindig magamon tartottam. Nagyot sóhajtottam majd beszélni kezdtem. A szavak elég nehezen jöttek ajkaimra, keresgélni kellett a betűket.
- Justin én... - nem is tudtam, hogy hogy kezdjem. - Szörnyű dolog történt... - folytattam nagy nehezen. Justin közelebb lépett és megsimogatta arcomat.
- Mégis mi? - szeme csillogott.
- Emlékszel még arra, amikor én majdnem.... meghaltam. - hangom kissé megcsuklott. - Amikor Usher mentett meg. - itt még jobban megakadtam. Tudtam, hogy ez a téma elég kínos kettőnk között. Láttam, hogy ekkor Justin is megszeppent és próbálta megérteni, hogy mit akarok ezzel mondani.
- Zoé én sajnálom...de egyszerűen lefagytam... - kezdett mentegetőzni. - Nem is tudod mennyire rossz volt az, hogy segíteni akartam de nem tudtam. - nem nézett a szemembe. Próbáltam a szavába vágni de nem hagyta. - Minden nap eszembe jut ez a szörnyű emlék. Próbálom elfelejteni de egyszerűen nem megy. Azzal a tudattal élek napról napra, hogy majdnem hagytam meghalni életem sze...- ekkor szünetet tartott. - Téged.
- Justin nem erről van szó. - mondtam kicsit hangosabban, ezzel próbálva elűzni bűntudatát. - Sikerült Ushernek megmentenie de nem teljesen. - ekkor fejét felemelte és értetlenül nézett rám. - Justin....bennem maradt vámpírméreg... - szemeibe ijedtség tűnt fel. Ekkor levettem a napszemüvegemet. - Már vámpír is vagyok. - ejtettem ki a súlyos jelentéssel bíró szavakat a számon, majd elfordultam. Nem bírtam volna ki sírás nélkül azt, ahogy meglepetten bámulja, vérvörös szemeimet. Egyszerűen csak nem akartam látni arcát.
- Zoé!- mondta alig hallhatóan. Fogait csikorgatta, ideges volt?- Kérlek, nézz rám!- suttogta kedvesebb hangon. Nem ment. Nem mozdultam.
- Nem akarom, hogy lásd- leheltem a szavakat, de tudtam, hogy tisztán hallja őket.
- Ne félj, Életem!- fogta meg bal kezemet, és éreztem, ahogy megmozdul testem. Tekintetemet ráemeltem, már ő is vámpír volt, kezében ott lógott a medálja.
- Gyönyörűek!- mondta mosolyogva.
- A szemeim?- kérdeztem bizonytalanul, kicsit elpirulva.
- Nem, istenem, a melleid!- szólalt meg, és én egy pillanatnyi sokk után hatalmas nevetésben törtem ki. Hirtelen azt hittem, komolyan gondolja. Ő is nevetett és így, hogy ő is átváltozott már nem éreztem magam olyan különcnek. - Mondjuk ha már így vámpír lettél.... - kezdte sunyin. - Megnézném mit tudsz... - vonta fel egyik szemöldökét.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem vissza.
- Az lehet, hogy vámpírirtóként elbánsz velem, de vajon vámpírként is sikerül?
- Most ezt vegyem kihívásnak...? - néztem rá kérdően de tetszett amit csinál.
- Akár... - s száján egy féloldalas mosoly jelent meg. Nem telt el pár másodperc és "harcolni" kezdtünk.
Konkrétan fel sem eszméltem, de már a földön feküdtem, míg ő a hátamon ült, és ráütött egyet a popsimra.
- Azt hiszem, vámpírként jobb vagyok!- nevetett, de öröme nem tartott sokáig. Lábamat az égbe emeltem, és dereka köré fontam, majd egy lendületes, de gyenge rúgással eltávolítottam hátamról, és felperdültem álló helyzetbe.
- Még csak most kezdtük- vetettem oda neki felhúzott szemöldökkel. Lepett tekintettel kelt fel a földről, majd harciasan elmosolyodott, és egymás felé kezdtünk el rohanni.
Felmértem a helyzetet, láttam, hogy erősebbet ütne, ezért inkább át akartam ugrani feje felett, de elkapta lábaim, mikor felemelte kezeit. Előre rántott és én kézenállásba estem elé. Nem tétlenkedtem, lábaim nyaka köré fontam, és "eldobtam őt" a semmibe. A nevetőgörcs hasamban bujkált.
- Béna vagy!- fuldokoltam a nevetéstől, de ez egy "harc", koncentrálnom kell.
Hirtelen előttem termett, kezeimet hátam mögé szorította, és egy apró csók ajkamra lehelése után hátrarúgott. Erős rúgás volt, mégsem fájt. Nem estem el, de a füvön hat méter csíkot hagytam. Ismét mellettem termett, és ölébe kapott, s a következő pillanatban, már egy árnyékos helyen ültünk a földön, fejem ölébe volt hajtva. Azt akartam, hogy az a pillanat örökké tartson. Mind a ketten elfáradtunk de élveztük ezt a kis "megmérettetést".
- Már majdnem olyan jó vagy mint én... - nevetett fel Justin mire én óvatosan megharaptam az eddig mellkasomon heverőkezét. - Naaa. - szólt rám majd megpuszilta a homlokomat.
- Justin... - szólaltam meg lassan. - Ez a nap csodálatos volt. - feltekintettem arcára amelyen egy mosoly látszódott.
- Szerintem is. - felelte. - Akár csak a régi szép időkben... - éreztem a fájdalmat hangján. Nekem is fájt.
- Tudod...vannak rossz döntései az embereknek. - mondtam most már kicsit komolyabban. - Nekem is volt egy szörnyű. - nagyot nyeltem és nem fojtattam.
- Mindenkinek van. - cirógatta meg arcomat. Arca olyan megértést és nyugalmat sugárzott amely nagy hatással volt rám.
- Kár volt elengednem téged... - szemeimet lesütöttem. Nem akartam tudni a reakcióját. Nem szólt semmit ezért felültem, így szembe kerültem vele. - Justin én még mindig.... - de mire befejezhettem volna a mondatot már Justin szája az enyémmel eggyé vált. Egyik keze az arcomat tartotta finoman, másikkal pedig a hátamat simogatta.
- Még én is. - felelte miután ajkaink elváltak egymástól. Ekkor picit megnyugodtam de eszembe jutott a Caitlinnek tett ígéretem. Gondolataimból egy csikiző érzés billentett ki. Karomra pillantottam és egy "hatalmas" pók mászott rajtam.
- Jaj ne! - kiáltottam és már Justin ölében is voltam, aki értetlenül nézett rám miként törölgetem a karomat.
- Megijedtél egy ilyen kis póktól? - kacagott gúnyosan.
- Ez nem vicces. - játszottam el a megsértődött lányt.
- Hisz te vagy az egyik legjobb vámpírvadász... - csodálkozott és még mindig kacagott.
- Nem az egyik, hanem A legjobb. - nyújtottam ki a nyelvem.
- Tényleg....már kérdezni akartam, hogy hogyan is lettél te a legjobb? - fordított magával szembe, de még mindig az ölében ültem. Elgondolkoztam egy picit, hogy hogy is volt ez az egész aztán beszélni kezdtem.
- Tudod..a szakításunk után nagyon padlón voltam. Már két nap után éreztem, hogy életem egyik legrosszabb döntése volt ez. Igazából, a szakítás előtt, te voltál a mindenem, a legfontosabb számomra. - JBiebs gyönyörű szemei érdeklődve néztek s hallgatta a "mesémet". - Aztán mikor már te nem voltál, a harc vált a mindenemmé. Naponta több órát edzettem és rengeteg vámpírral végeztem. Arra hajtottam, hogy a legjobb legyek.
- És sikerült... - szorított magához Justint és egy "büszke mosolyt" varázsolt arcára. - Szóval a "Justin mentes" két éved edzéssel telt? - érdeklődött finoman.
- Nagyjából igen... - válaszoltam. - Ja és igen... - eszembe jutott hirtelen valami. - Miután végeztem....Emmával egyetlen szót sem ejtettem ki a számon. Hosszú ideig nem beszéltem. - Ekkor Justin szemei hatalmasra nyíltak és arca döbbentté vált.
- Egyetlen árva szót sem szóltál? - úgy kérdezte mint aki el sem akarja hinni az előbb elhangzottakat.
- Pontosan... - visszagondoltam arra az időre és a hideg járta át testemet.- Találd ki mi volt az első szavam amikor újra beszélni kezdtem és hogy mikor volt ez?! - mosolyodtam el. Justin úgy tett mint aki erősen gondolkodik majd megvonta a vállát. - Justin! - mondtam.
- Tessék szívem. - szólalt meg.
- Nem te hülye! - nevettem fel. - Az volt az első szavam, hogy Justin. - szemei ismét felragyogtak. Láttam rajta, hogy örül ennek.
- Biztos szexin ejtetted ki a nevemet, olyan hosszú csend után. - mondta kicsit nagyképűen.
- Én nem nevezném épp szexinek... - fintorogtam.
- Mivel is érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést? - kérdezte. - Mi volt az ami újra megszólalásra ösztönzött?- próbált komoly lenni több-kevesebb sikerrel.
- Hallottam amint anyuék egy cikkről beszélnek és egyfajta eljegyzésről...kicsit hallgatóztam és hát mikor kezdett összeállni a kép, hogy rólad van szó egyszerűen annyi indulat gyülemlett fel bennem, hogy muszáj voltam megszólalni.
- Akkor az tényleg nem lehetett valami szexi.... - tette viccessé ismét a témát. Egyszerűen mosolya elvarázsol, tekinteteiben elveszek. Magamnak sem akarom bevallani de úgy érzem, ő az akivel az életemet eltudnám képzelni. Szemébe néztem és lábaim szinte remegni kezdtek. Ismét forró csókolózásba kezdtünk. Akár órákon keresztül tudtam volna folytatni, hisz ajkai mézédesek. Egyszerre lassan és érzékien eközben mégis vadul és forrón csókol. Sajnos egy vaku villanása félbeszakította a meghitt pillanatot. Kinyitottam szemeimet és Justinra pillantottam. Értetlenül néztünk egymásra pár másodpercig, aztán észrevettünk egy paparazzit aki még egyet kattintott hatalmas, profi fényképezőgépével. Amint észrevette, hogy nem örülünk a most készült képeknek futásnak eredt. Pár másodpercig ismét tétlenül ültünk majd felpattantam Justin öléből és őt is felsegítettem.
- Indulhat a vadászat? - néztem Justinra majd egy halvány bólintás után a paparazzi után eredtünk.
Ma átléptük a 30ezres nézettséget! Nagyon Szépen Köszönjük! (: Úgy gondoltuk, hogy így megérdemeltek egy viszonylag hosszabb részt ;) Közösen írtuk Petrával és reméljük mindenkinek elnyerte a tetszését. (: A kommenteket ne felejtsétek!!!! puszi: Dettus.
- Egy vámpír van a szobában!- nyögte kétségbeesetten, majd én is feleszméltem. Körbenéztem a szobában, de nem láttam senkit.
- Biztos csak Usheréket érzed.- vontam meg a vállam.
- Nem! Itt van! A szobában!- hangjában bizonytalanság bujkált. Hirtelen fejembe hasított a szörnyű fájdalom. Én is éreztem a vámpírt... Magamban...
Zoé! Zoé, mi a baj?- kapott utánam Ben.
Rettegtem. Tudtam, hogy nem vagyok vámpír, de mégis éreztem a szörnyet szerveimben. Abban a pillanatban vérre vágytam. Teljesen kétségbe voltam esve. Azzá váltam volna, aminek az elpusztítására születtem?
- Ben, engem érzel!- kiáltottam, majd ellöktem magamtól, hisz féltem, hogy tudat alatt cselekszik és megöl, mielőtt gondolkodna.
Barátom, társam arcára sokk került. Tekintete engem méregetett, míg nekem égető érzés gyulladt szemeimben. Próbáltam nem üvölteni, nem akartam, hogy Justin-ék meghallják, ezért a párnába vetettem arcomat.
- Zoé!- kiáltott Ben, majd kiszedett a párnából. Szemeimet csukva tartottam, nem akartam, hogy a fény jobban bántsa tekintetem- Nyisd ki a szemed, Szívem! Nézz rám!- kérte kedvesen, mégis éreztem a kíváncsiságot hangjában.
Lassan próbáltam felemelni szemhéjamat, nagyon lassan. Mikor a fény bejutást nyert látókörömbe minden ezerszer tisztább lett. Tisztán láttam Ben apró borostáját, mely az állán bújt meg, ami eddig fel se tűnt. Az ágyammal szemben lévő virágon megláttam egy vöröshangyát, az ágyon kicsi porszemeket.
- Zoé... Ne.. Neked... vörös a szemed- dadogta barátom, s nekem megálltam a szívem. Hatalmasat nyeltem, majd a tükör felé rohantam. A lábam be volt csavarodva az ágyneműhuzatba, azt hittem, hogy el fogok esni a nagy sietségben, de ehelyett a huzat önmagát megadva fülsüketítő hanggal szakadt szét. A tükör elé vetődtem, és kettő hihetetlen ijesztő vérvörös szempár nézett vissza rám. Abban a pillanatban, mikor megláttam magam sírásban törtem ki.
- Ben!! Nem lehetek vámpír!- suttogtam remegő hangon. Torkomat kaparta a szomjúság, de tartottam magam. Nem ölök embert!
Kétségbeesésemben lezuhantam a földre, könnyeim áztatták bőrömet. Egy dologtól nem kellett tartanom. A sírás nem tehette vörösebbé szemeimet...
- Beszélnem kell Justinnal- suttogtam. Úgy éreztem, hogy csak rá számíthatok, hisz ő mindegyikünknél jobban ismeri a vámpírlétet. Egyedül attól féltem, hogy ez megváltoztathat engem. De azt nem fogom hagyni!
- Ben! Ne szólj senkinek! Este jövök Justinnal!- mondtam neki, majd felkaptam egy napszemüveget, és kirohantam a nappaliba, ahol Usher igéző tekintetével találtam szembe magam.
- Zoé! Nem tudom kiverni azt a csókot a fejemből!- pattant oda mellém, s leheletét megéreztem nyakamon. Ezúttal még hidegebbnek éreztem. Minden érzékszervem érzékenyebb lett.
- Hol van Justin?- bontakoztam ki öleléséből. Láttam rajta, hogy rosszul esett neki, de nagyobb gondom is volt akkor.
Elindultam a szobája felé, nem törődve Usher-rel. Kopogni kezdtem, hallottam az ajtó apró ropogását. Biebs ajtót nyitott.
Derekára fel volt kötve egy lepedő, felsőtestét nem takarta semmi. Haja kócos volt, mellkasán karmolásnyomokat láttam. Abban a pillanatban összetört bennem minden. Arra gondoltam, talán szabad szemmel nem is látnám azokat a nyomokat, de így láttam őket, és úgy éreztem, az utolsó reményemet is elvesztettem. Szemüvegem alól kifolyt egy könnycsepp, melyet Justin barátian értetlenül törölt le.
- Szükségem van rád!- suttogtam remegő hangon, fejemet levetettem a föld felé.
- Nem ér rá?- kérdezte, míg az ágyára pillantott, ahol Caitlin feküdt egy szál melltartóban, és bugyiban. Nehezemre esett elhinni, hogy még nem lépték át azt a határt... Bevallom, hogy rettenetesen fájt, hogy úgy láttam őket, bármire képes lettem, volna, hogy elhozzam onnan Justint. Szerencsére elég volt pár szó is.
- Nem ér rá. Az életemről van szó- suttogtam remegő hangos, miközben próbáltam visszafojtani ismét előkívánkozó könnyeimet. Habár Biebs nem látta a szemeimet hangomból kihallotta a félelmet. Túl jól ismert.
- Egy perc és jövök. - zárta rám az ajtót, s én gyorsan elsiettem. Nem akartam hallani, amit Ciat-tel beszél utána. Elveszettnek éreztem magam a saját testemben. Reménykedtem abban, hogy később irányítani tudom majd az átváltozásomat, és előnnyé kovácsolni ezt a dolgot. Milyen szép egy félvámpír vámpír irtó...Mire a nappaliba értem Justin már jött is utánam. Megálltam, hogy megvárjam. Felém közeledve vette fel pólóját s csatolta be övét. Az ajtóból még Cait siránkozott és kérlelte, hogy maradjon de Juss szinte észre sem vette.
- Mi történt? - hajolt közel hozzám Justin. Tekintetemet Usherre vetettem, aki ismét a kanapén ült. Szemeiben egyaránt látszódott az irigység, fájdalom, harag.
- Ne itt. - fogtam meg a számomra legfontosabb ember kezét és húztam magammal. Kiérve a hotelből, beszálltunk a kocsimba és én rögtön a volán mellé ültem.
- Ne vezessek inkább én? - kérdezte kedvesen bár félve Justin.
- Nem... - feleltem kicsit ridegen. Beült mellém és én a gázra tapostam. Az úton mind ketten feszültek voltunk és egy szót sem szóltunk egymáshoz. Néha elkaptam a tekintetét. Láttam rajta, hogy őt tényleg érdekli mi történt velem és aggódik. Ez jólesett, bár inkább kerültem a szemkontaktust. Megérkeztünk a város szélén lévő rétre. Leparkoltam a kocsival és kiszálltam. Justin követett. Elindultam a rét felé de a kocsi orránál Justin elkapta a kezemet.
- Héé. - szólt aranyosan. - Itt már elmondhatod. - fogta meg a másik kezemet is. Körülnéztem, de még mindig túl sok ember nyüzsgött körülöttünk.
- Csak gyere. - engedtem el egyik kezét és ismét elindultam. A rét közepére érve megálltam és Justin szemébe néztem. A szemüveget még mindig magamon tartottam. Nagyot sóhajtottam majd beszélni kezdtem. A szavak elég nehezen jöttek ajkaimra, keresgélni kellett a betűket.
- Justin én... - nem is tudtam, hogy hogy kezdjem. - Szörnyű dolog történt... - folytattam nagy nehezen. Justin közelebb lépett és megsimogatta arcomat.
- Mégis mi? - szeme csillogott.
- Emlékszel még arra, amikor én majdnem.... meghaltam. - hangom kissé megcsuklott. - Amikor Usher mentett meg. - itt még jobban megakadtam. Tudtam, hogy ez a téma elég kínos kettőnk között. Láttam, hogy ekkor Justin is megszeppent és próbálta megérteni, hogy mit akarok ezzel mondani.
- Zoé én sajnálom...de egyszerűen lefagytam... - kezdett mentegetőzni. - Nem is tudod mennyire rossz volt az, hogy segíteni akartam de nem tudtam. - nem nézett a szemembe. Próbáltam a szavába vágni de nem hagyta. - Minden nap eszembe jut ez a szörnyű emlék. Próbálom elfelejteni de egyszerűen nem megy. Azzal a tudattal élek napról napra, hogy majdnem hagytam meghalni életem sze...- ekkor szünetet tartott. - Téged.
- Justin nem erről van szó. - mondtam kicsit hangosabban, ezzel próbálva elűzni bűntudatát. - Sikerült Ushernek megmentenie de nem teljesen. - ekkor fejét felemelte és értetlenül nézett rám. - Justin....bennem maradt vámpírméreg... - szemeibe ijedtség tűnt fel. Ekkor levettem a napszemüvegemet. - Már vámpír is vagyok. - ejtettem ki a súlyos jelentéssel bíró szavakat a számon, majd elfordultam. Nem bírtam volna ki sírás nélkül azt, ahogy meglepetten bámulja, vérvörös szemeimet. Egyszerűen csak nem akartam látni arcát.
- Zoé!- mondta alig hallhatóan. Fogait csikorgatta, ideges volt?- Kérlek, nézz rám!- suttogta kedvesebb hangon. Nem ment. Nem mozdultam.
- Nem akarom, hogy lásd- leheltem a szavakat, de tudtam, hogy tisztán hallja őket.
- Ne félj, Életem!- fogta meg bal kezemet, és éreztem, ahogy megmozdul testem. Tekintetemet ráemeltem, már ő is vámpír volt, kezében ott lógott a medálja.
- Gyönyörűek!- mondta mosolyogva.
- A szemeim?- kérdeztem bizonytalanul, kicsit elpirulva.
- Nem, istenem, a melleid!- szólalt meg, és én egy pillanatnyi sokk után hatalmas nevetésben törtem ki. Hirtelen azt hittem, komolyan gondolja. Ő is nevetett és így, hogy ő is átváltozott már nem éreztem magam olyan különcnek. - Mondjuk ha már így vámpír lettél.... - kezdte sunyin. - Megnézném mit tudsz... - vonta fel egyik szemöldökét.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem vissza.
- Az lehet, hogy vámpírirtóként elbánsz velem, de vajon vámpírként is sikerül?
- Most ezt vegyem kihívásnak...? - néztem rá kérdően de tetszett amit csinál.
- Akár... - s száján egy féloldalas mosoly jelent meg. Nem telt el pár másodperc és "harcolni" kezdtünk.
Konkrétan fel sem eszméltem, de már a földön feküdtem, míg ő a hátamon ült, és ráütött egyet a popsimra.
- Azt hiszem, vámpírként jobb vagyok!- nevetett, de öröme nem tartott sokáig. Lábamat az égbe emeltem, és dereka köré fontam, majd egy lendületes, de gyenge rúgással eltávolítottam hátamról, és felperdültem álló helyzetbe.
- Még csak most kezdtük- vetettem oda neki felhúzott szemöldökkel. Lepett tekintettel kelt fel a földről, majd harciasan elmosolyodott, és egymás felé kezdtünk el rohanni.
Felmértem a helyzetet, láttam, hogy erősebbet ütne, ezért inkább át akartam ugrani feje felett, de elkapta lábaim, mikor felemelte kezeit. Előre rántott és én kézenállásba estem elé. Nem tétlenkedtem, lábaim nyaka köré fontam, és "eldobtam őt" a semmibe. A nevetőgörcs hasamban bujkált.
- Béna vagy!- fuldokoltam a nevetéstől, de ez egy "harc", koncentrálnom kell.
Hirtelen előttem termett, kezeimet hátam mögé szorította, és egy apró csók ajkamra lehelése után hátrarúgott. Erős rúgás volt, mégsem fájt. Nem estem el, de a füvön hat méter csíkot hagytam. Ismét mellettem termett, és ölébe kapott, s a következő pillanatban, már egy árnyékos helyen ültünk a földön, fejem ölébe volt hajtva. Azt akartam, hogy az a pillanat örökké tartson. Mind a ketten elfáradtunk de élveztük ezt a kis "megmérettetést".
- Már majdnem olyan jó vagy mint én... - nevetett fel Justin mire én óvatosan megharaptam az eddig mellkasomon heverőkezét. - Naaa. - szólt rám majd megpuszilta a homlokomat.
- Justin... - szólaltam meg lassan. - Ez a nap csodálatos volt. - feltekintettem arcára amelyen egy mosoly látszódott.
- Szerintem is. - felelte. - Akár csak a régi szép időkben... - éreztem a fájdalmat hangján. Nekem is fájt.
- Tudod...vannak rossz döntései az embereknek. - mondtam most már kicsit komolyabban. - Nekem is volt egy szörnyű. - nagyot nyeltem és nem fojtattam.
- Mindenkinek van. - cirógatta meg arcomat. Arca olyan megértést és nyugalmat sugárzott amely nagy hatással volt rám.
- Kár volt elengednem téged... - szemeimet lesütöttem. Nem akartam tudni a reakcióját. Nem szólt semmit ezért felültem, így szembe kerültem vele. - Justin én még mindig.... - de mire befejezhettem volna a mondatot már Justin szája az enyémmel eggyé vált. Egyik keze az arcomat tartotta finoman, másikkal pedig a hátamat simogatta.
- Még én is. - felelte miután ajkaink elváltak egymástól. Ekkor picit megnyugodtam de eszembe jutott a Caitlinnek tett ígéretem. Gondolataimból egy csikiző érzés billentett ki. Karomra pillantottam és egy "hatalmas" pók mászott rajtam.
- Jaj ne! - kiáltottam és már Justin ölében is voltam, aki értetlenül nézett rám miként törölgetem a karomat.
- Megijedtél egy ilyen kis póktól? - kacagott gúnyosan.
- Ez nem vicces. - játszottam el a megsértődött lányt.
- Hisz te vagy az egyik legjobb vámpírvadász... - csodálkozott és még mindig kacagott.
- Nem az egyik, hanem A legjobb. - nyújtottam ki a nyelvem.
- Tényleg....már kérdezni akartam, hogy hogyan is lettél te a legjobb? - fordított magával szembe, de még mindig az ölében ültem. Elgondolkoztam egy picit, hogy hogy is volt ez az egész aztán beszélni kezdtem.
- Tudod..a szakításunk után nagyon padlón voltam. Már két nap után éreztem, hogy életem egyik legrosszabb döntése volt ez. Igazából, a szakítás előtt, te voltál a mindenem, a legfontosabb számomra. - JBiebs gyönyörű szemei érdeklődve néztek s hallgatta a "mesémet". - Aztán mikor már te nem voltál, a harc vált a mindenemmé. Naponta több órát edzettem és rengeteg vámpírral végeztem. Arra hajtottam, hogy a legjobb legyek.
- És sikerült... - szorított magához Justint és egy "büszke mosolyt" varázsolt arcára. - Szóval a "Justin mentes" két éved edzéssel telt? - érdeklődött finoman.
- Nagyjából igen... - válaszoltam. - Ja és igen... - eszembe jutott hirtelen valami. - Miután végeztem....Emmával egyetlen szót sem ejtettem ki a számon. Hosszú ideig nem beszéltem. - Ekkor Justin szemei hatalmasra nyíltak és arca döbbentté vált.
- Egyetlen árva szót sem szóltál? - úgy kérdezte mint aki el sem akarja hinni az előbb elhangzottakat.
- Pontosan... - visszagondoltam arra az időre és a hideg járta át testemet.- Találd ki mi volt az első szavam amikor újra beszélni kezdtem és hogy mikor volt ez?! - mosolyodtam el. Justin úgy tett mint aki erősen gondolkodik majd megvonta a vállát. - Justin! - mondtam.
- Tessék szívem. - szólalt meg.
- Nem te hülye! - nevettem fel. - Az volt az első szavam, hogy Justin. - szemei ismét felragyogtak. Láttam rajta, hogy örül ennek.
- Biztos szexin ejtetted ki a nevemet, olyan hosszú csend után. - mondta kicsit nagyképűen.
- Én nem nevezném épp szexinek... - fintorogtam.
- Mivel is érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést? - kérdezte. - Mi volt az ami újra megszólalásra ösztönzött?- próbált komoly lenni több-kevesebb sikerrel.
- Hallottam amint anyuék egy cikkről beszélnek és egyfajta eljegyzésről...kicsit hallgatóztam és hát mikor kezdett összeállni a kép, hogy rólad van szó egyszerűen annyi indulat gyülemlett fel bennem, hogy muszáj voltam megszólalni.
- Akkor az tényleg nem lehetett valami szexi.... - tette viccessé ismét a témát. Egyszerűen mosolya elvarázsol, tekinteteiben elveszek. Magamnak sem akarom bevallani de úgy érzem, ő az akivel az életemet eltudnám képzelni. Szemébe néztem és lábaim szinte remegni kezdtek. Ismét forró csókolózásba kezdtünk. Akár órákon keresztül tudtam volna folytatni, hisz ajkai mézédesek. Egyszerre lassan és érzékien eközben mégis vadul és forrón csókol. Sajnos egy vaku villanása félbeszakította a meghitt pillanatot. Kinyitottam szemeimet és Justinra pillantottam. Értetlenül néztünk egymásra pár másodpercig, aztán észrevettünk egy paparazzit aki még egyet kattintott hatalmas, profi fényképezőgépével. Amint észrevette, hogy nem örülünk a most készült képeknek futásnak eredt. Pár másodpercig ismét tétlenül ültünk majd felpattantam Justin öléből és őt is felsegítettem.
- Indulhat a vadászat? - néztem Justinra majd egy halvány bólintás után a paparazzi után eredtünk.
Ma átléptük a 30ezres nézettséget! Nagyon Szépen Köszönjük! (: Úgy gondoltuk, hogy így megérdemeltek egy viszonylag hosszabb részt ;) Közösen írtuk Petrával és reméljük mindenkinek elnyerte a tetszését. (: A kommenteket ne felejtsétek!!!! puszi: Dettus.
2011. március 5., szombat
44. rész: Harc a koncerten
Felérve, leültetett a színpadon lévő székre, rám mosolygott és elkezdte énekelni a dalt, csak nekem...
A furcsa az lehetett, hogy nem ziháltam, kapkodtam a levegőt, nem visítoztam, és én elhittem, hogy ez tényleg megtörténik. Látszott rajtam, hogy nem vagyok rajongó.
- There's gonna be one less lonely girl
I’m coming for you
One less lonely girl
I’m coming for you
One less lonely girl
I’m coming for you
One less lonely girl- énekelte, s nekem egyre jobban mosoly húzódott az arcomra. Közeledett felém igéző tekintet vetve arcomra, de én kuncogva elkaptam a fejem, de ott csak még rosszabb volt, mert Vic és Michael épp a képembe ugorva táncoltak... Felröhögtem a látványtól, és nem tudtam merre kéne nézem ahhoz, hogy ne fulladjak meg. Tehetetlenségemben újra Justinra emeltem tekintetem, aki már egy csokor virággal állt mellettem, és csábító mosolyt vetett rám. Egy lágy mosollyá zsugorodott hatalmas vigyorom, míg Biebs az ölembe csúsztatta a virágokat, majd kezét államra helyezte, és enyhén közelebb húzott magához, mintha meg akarna csókolni. Ajkaimon éreztem hideg leheletét. Le kellett hunyom a szemem pár pillanatra. Mikor szemeim felvetődtek Juss már a másik oldalamon állt, és hátamat simogatta. Valami ott volt körülöttünk, valami bizsergés, valamilyen szikra, és ezt mindenki látta. A nézőtéren a lányok néma csendben figyelték a "szerelmi vallomást", s csak Justin-t lehetett hallani. Lélegzetvisszafojtva állt a stadion, és mindenki próbálta magáénak érezni a körülöttünk izzó hangulatot.
A zene lassan elhalkult, a fények kihunytak, s Justin elveszett a sötétségben, míg engem kivezettek a backstage-be. Abban a pillanatban fogott el a röhögőgörcs.
- Mi olyan vicces?- jött oda Vic.
- Bolondok vagytok- mondtam, majd megöleltem- Köszönöm- súgtam fülébe.
- Hát nincs mit- kacsintott rám- De ha nem haragszol mennem kell, mert mi szórakoztatjuk a közönséget, míg Justin öltözik- hadarta, majd kiugrottak a színpadra. Hatalmas volt a nyüzsgés, ezért úgy gondoltam, hogy félreállok. Hihetetlen volt hátulról nézni az eseményeket. Mindenki mozgott, hatalmas volt az izgalom, keményen dolgozott az összes statiszta.
- Szia OneLessLonelyGirl- ugrott mellém Biebs- Koncert után szeretnél közös képet?- kérdezte viccesen.
- Hát ha nem nekem meg Pattienek kell megfőzni a vacsorát, akkor feltétlen- szóltam vissza mosolyogva.
- Ja, hogy még én érezzem megtisztelve magam, hogy feljöttél a színpadra?- játszotta meg döbbenetét kedvenc vámpírom.
- Nekem kéne hüledeznem?- érdeklődtem, mire közelebb lépett és tekintetem mellkasával szemezett, majd Juss lejjebb hajolt és fülembe súgta:
- Ez igen nagy dolog- suttogta. Elmosolyodtam, majd messzebb löktem magamtól.
- Azt hiszem szívesen lepasszoltam volna- nevettem fel Justin-nal együtt, és egy ölelés után rohant fel a színpadra a srác akit úgy éreztem szeretek.
- Visszatértem!- üvöltötte a rajongóknak, én pedig siettem Pattie mellé oldalra, hogy mindent jól lássak.
- Lányok! Úgy érzem valahol itt van közöttetek egy olyan lány, aki szerepelhet velem egy klipben!- mondta, mire mindenki sikítani kezdett- ÚGY VAN! ÚJ KLIP VAN KÉSZÜLŐBEN, ÉS RAJONGÓK JELENTKEZÉSÉT VÁRJUK!- kiabálta lelkesülve, de úgy éreztem már tudja ki lesz a szerencsés. Talán Caitlin...
- És most... Nektek is megvan a lehetőségetek... Hogy szerepeljetek... Mellettem... Csak... Soha... Ne... Mond... Hogy SOHA! (Never Say Never!)- fejezte be drámaian monológját, s elindult a következő szám: a Never Say Never.
- Azt akarom, hogy te legyél a lány a klipben!- szólalt meg úgy, hogy rám se nézett. Meglepődve mosolyodtam el, de nem válaszoltam erre a mondatra. Mit tudtam volna mondani? Hogy nem tartom jó ötletnek, mert kezdek újra beleszeretni a fiába, akinek mellesleg menyasszonya van? Logikus...
Fejembe ekkor éles fájdalom nyílalt, s a hirtelen jött fájdalom arra késztetett, hogy kezeimet homlokomhoz kapjam.
- Mi történt?- nyúlt értem kedvenc vámpírom édesanyja.
Szívem hevesen kezdett csapkodni mikor felkaptam fejem, és megláttam a színpad közelében öt alakot a tömegben.
- Itt vannak!- mondtam, majd rohanni kezdtem a színpad túlsó feléhez. Mindenkin átugrottam, futottam, hogy időben elkapjam őket. Itt volt öt vámpír azok közül, akik ki akarták nyírni JB-t. Gyomrom remegett a félelemtől. Futás közben lekaptam a pólómat, így előkerült a vámpírok elleni felszerelésem. Mindenki érezte, hogy valami nincs rendben. Hogy nagyon nincs rendben...
Átértem a másik oldalra. Leendő áldozataim épp támadásra készültek a színpadon nyugodtan táncoló Justin ellen. Épp ugrottak, és már késő volt. Fent álltak a színpadon Justin mellett, aki sokkot kapva fejezte be a dalt.
- Nyomj be zenét!- kiáltottam a DJ-nek, majd felugrottam a színpadra, és az öt vámpír közé vetettem magam.
- Hali Srácok!- mosolyogtam huncutul, de belsőm remegett az izgalomtól. Féltettem a rajongókat...
- Mi most megöljük Justin-t- jelentette ki az egyik, mire nem túl nőies módon szemen köptem, majd beledöftem az egyik mérges nyilat.
- Na akkor játszunk!- nyögtem harciasan, és elindult a harc a rajongók előtt...
itt a kövii^^
by: girl96
és szeretnék NAGYON SOK KOMIT!!!
Volt olyan, hogy 25 komi gyűlt össze mostmeg 11-et kapunk :(
ennyire nem vagyunk rosszak :(
A furcsa az lehetett, hogy nem ziháltam, kapkodtam a levegőt, nem visítoztam, és én elhittem, hogy ez tényleg megtörténik. Látszott rajtam, hogy nem vagyok rajongó.
- There's gonna be one less lonely girl
I’m coming for you
One less lonely girl
I’m coming for you
One less lonely girl
I’m coming for you
One less lonely girl- énekelte, s nekem egyre jobban mosoly húzódott az arcomra. Közeledett felém igéző tekintet vetve arcomra, de én kuncogva elkaptam a fejem, de ott csak még rosszabb volt, mert Vic és Michael épp a képembe ugorva táncoltak... Felröhögtem a látványtól, és nem tudtam merre kéne nézem ahhoz, hogy ne fulladjak meg. Tehetetlenségemben újra Justinra emeltem tekintetem, aki már egy csokor virággal állt mellettem, és csábító mosolyt vetett rám. Egy lágy mosollyá zsugorodott hatalmas vigyorom, míg Biebs az ölembe csúsztatta a virágokat, majd kezét államra helyezte, és enyhén közelebb húzott magához, mintha meg akarna csókolni. Ajkaimon éreztem hideg leheletét. Le kellett hunyom a szemem pár pillanatra. Mikor szemeim felvetődtek Juss már a másik oldalamon állt, és hátamat simogatta. Valami ott volt körülöttünk, valami bizsergés, valamilyen szikra, és ezt mindenki látta. A nézőtéren a lányok néma csendben figyelték a "szerelmi vallomást", s csak Justin-t lehetett hallani. Lélegzetvisszafojtva állt a stadion, és mindenki próbálta magáénak érezni a körülöttünk izzó hangulatot.
A zene lassan elhalkult, a fények kihunytak, s Justin elveszett a sötétségben, míg engem kivezettek a backstage-be. Abban a pillanatban fogott el a röhögőgörcs.
- Mi olyan vicces?- jött oda Vic.
- Bolondok vagytok- mondtam, majd megöleltem- Köszönöm- súgtam fülébe.
- Hát nincs mit- kacsintott rám- De ha nem haragszol mennem kell, mert mi szórakoztatjuk a közönséget, míg Justin öltözik- hadarta, majd kiugrottak a színpadra. Hatalmas volt a nyüzsgés, ezért úgy gondoltam, hogy félreállok. Hihetetlen volt hátulról nézni az eseményeket. Mindenki mozgott, hatalmas volt az izgalom, keményen dolgozott az összes statiszta.
- Szia OneLessLonelyGirl- ugrott mellém Biebs- Koncert után szeretnél közös képet?- kérdezte viccesen.
- Hát ha nem nekem meg Pattienek kell megfőzni a vacsorát, akkor feltétlen- szóltam vissza mosolyogva.
- Ja, hogy még én érezzem megtisztelve magam, hogy feljöttél a színpadra?- játszotta meg döbbenetét kedvenc vámpírom.
- Nekem kéne hüledeznem?- érdeklődtem, mire közelebb lépett és tekintetem mellkasával szemezett, majd Juss lejjebb hajolt és fülembe súgta:
- Ez igen nagy dolog- suttogta. Elmosolyodtam, majd messzebb löktem magamtól.
- Azt hiszem szívesen lepasszoltam volna- nevettem fel Justin-nal együtt, és egy ölelés után rohant fel a színpadra a srác akit úgy éreztem szeretek.
- Visszatértem!- üvöltötte a rajongóknak, én pedig siettem Pattie mellé oldalra, hogy mindent jól lássak.
- Lányok! Úgy érzem valahol itt van közöttetek egy olyan lány, aki szerepelhet velem egy klipben!- mondta, mire mindenki sikítani kezdett- ÚGY VAN! ÚJ KLIP VAN KÉSZÜLŐBEN, ÉS RAJONGÓK JELENTKEZÉSÉT VÁRJUK!- kiabálta lelkesülve, de úgy éreztem már tudja ki lesz a szerencsés. Talán Caitlin...
- És most... Nektek is megvan a lehetőségetek... Hogy szerepeljetek... Mellettem... Csak... Soha... Ne... Mond... Hogy SOHA! (Never Say Never!)- fejezte be drámaian monológját, s elindult a következő szám: a Never Say Never.
- Azt akarom, hogy te legyél a lány a klipben!- szólalt meg úgy, hogy rám se nézett. Meglepődve mosolyodtam el, de nem válaszoltam erre a mondatra. Mit tudtam volna mondani? Hogy nem tartom jó ötletnek, mert kezdek újra beleszeretni a fiába, akinek mellesleg menyasszonya van? Logikus...
Fejembe ekkor éles fájdalom nyílalt, s a hirtelen jött fájdalom arra késztetett, hogy kezeimet homlokomhoz kapjam.
- Mi történt?- nyúlt értem kedvenc vámpírom édesanyja.
Szívem hevesen kezdett csapkodni mikor felkaptam fejem, és megláttam a színpad közelében öt alakot a tömegben.
- Itt vannak!- mondtam, majd rohanni kezdtem a színpad túlsó feléhez. Mindenkin átugrottam, futottam, hogy időben elkapjam őket. Itt volt öt vámpír azok közül, akik ki akarták nyírni JB-t. Gyomrom remegett a félelemtől. Futás közben lekaptam a pólómat, így előkerült a vámpírok elleni felszerelésem. Mindenki érezte, hogy valami nincs rendben. Hogy nagyon nincs rendben...
Átértem a másik oldalra. Leendő áldozataim épp támadásra készültek a színpadon nyugodtan táncoló Justin ellen. Épp ugrottak, és már késő volt. Fent álltak a színpadon Justin mellett, aki sokkot kapva fejezte be a dalt.
- Nyomj be zenét!- kiáltottam a DJ-nek, majd felugrottam a színpadra, és az öt vámpír közé vetettem magam.
- Hali Srácok!- mosolyogtam huncutul, de belsőm remegett az izgalomtól. Féltettem a rajongókat...
- Mi most megöljük Justin-t- jelentette ki az egyik, mire nem túl nőies módon szemen köptem, majd beledöftem az egyik mérges nyilat.
- Na akkor játszunk!- nyögtem harciasan, és elindult a harc a rajongók előtt...
itt a kövii^^
by: girl96
és szeretnék NAGYON SOK KOMIT!!!
Volt olyan, hogy 25 komi gyűlt össze mostmeg 11-et kapunk :(
ennyire nem vagyunk rosszak :(
2011. március 1., kedd
2011. február 26., szombat
43. rész: Újabb koncert
Szinte szenvedtem azzal a nyamvadt övvel, míg végül sikeresen kikapcsoltam azt, és a nadrág hamar a földre került.
Élveztem minden pillanatát, és nem bántam meg! Semmit sem...
Reggel a napsugarak az arcomra vetődtek és Justin karjaiban találtam magam. Olyan békésen aludt mint egy ártatlan kisgyerek. Perceken keresztül csak bámultam, hallgatva halk szuszogását. Gondolataim ismét a tegnap estére terelődtek. Tényleg nem bántam meg azt, hogy amikor már megtörtént volna oly hosszú idő után az amire mind ketten vágyunk, eltudtam magamtól lökni Justint. Életemben talán ez volt a legnehezebb és legrosszabb döntésem de büszke vagyok magamra. Justin tisztasággyűrűje miatt is és a Caitlinnek tett ígéretem miatt is. Soha nem fogom elfelejteni Justin arcát amikor ellököm magamtól. Szemében egyaránt tükröződött a csalódottság és a megértés is. Az órára pillantottam ami már 10 órát mutatott. Óvatosan megsimogattam Justin arcát melynek hatására szemeit kissé összehúzta majd kinyitva azokat álmos tekintettel nézett rám. Egy apró mosoly jelent meg az arcán amely jobban ragyogott mint a délelőtti napsugarak.
- Reggel még szebb vagy mint máskor. - ült fel mellettem Juss. A mondatára nem tudtam mit felelni így csak egy puszival köszöntem meg bókját.
- Lassan készülnünk kéne hisz este koncerted lesz. - ültem ki az ágy szélére. Hajamba túrtam mire valaki hirtelen átkarolta a derekamat és visszarántott az ágyba.
- Még maradjunk egy kicsit. - cirógatta meg az arcomat miközben egymással szemben feküdtünk. Ismét elvesztem tekintetében, mint már oly sokszor. Körülbelül egy fél órán át szinte nem is szóltunk egymáshoz csak gyönyörködtünk a másikban. Nagy nehezen rávettük magunkat, hogy felöltözzünk és visszatérjünk a többiekhez. A szállodába menet, az ajtóban összefutottunk Usherrel. Én tekintetemet Justinra vetettem s láttam, hogy szemei szinte szikrát szórnak pont úgy mint Ushernek. Nem is köszöntek egymásnak. Lesütött szemekkel mentem végig az előcsarnokon aztán a liftben egy kicsit fellélegeztem. Meglepettségem nem is lehetett volna nagyobb amikor Caitlin egy puszival, vidám mosollyal az arcán köszöntötte Justint. Semmi hiszti, hogy merre járt vagy ilyesmi... majd bejelentette, hogy elmegy vásárolni. Amire azonban a legjobban rácsodálkoztam az az volt, hogy ő kért meg arra, hogy segítsek Justinnak kiválasztani az esti fellépő ruháját stb. Amíg én elmentem "reggelizni' ami már persze ebédnek is megfelelt volna, Justin lezuhanyzott. Délután kiválogattuk a ruháit. A végleges szett egy türkizkék supra, fekete csőnadrág, és egy a cipő színéhez hasonló póló lett. Persze egy szemüveg és egy sapka is felkerült Justin fejére. A mai koncert miatt nagyon izgult Justin, hisz úgy határozott, hogy ismét választ egy OLLG-t. Épp azt beszéltük, hogy miként fogja kiválasztani a szerencsés lányt, megcsörrent a telefonja. A beérkezett üzenetet elolvasta, majd a kezembe nyomta telefonját, hogy olvassam el én is. Cait irt. Ez állt nagyjából az sms-ben : "Bla bla bla... nem tudok ott lenni a koncerten ma este, bla bla bla, nagyon sajnálom, bla bla bla, szeretlek." Egy vállhúzással lerendeztem ezt az egészet hisz látszott JBiebs-en is, hogy túlzottan nem érdekli.
- Hol is tartottunk? - kérdezte.
- Ott, hogy azt a lányt fogod választani, akire ha ránézel valami rögtön megfog, mert nincs kedved "taktikázni".
- Ja igen, már emlékszem. - bólogatott Juss. - Na de indulhatunk? - pattant fel és nyújtotta felém a kezét.
- Természetesen. - fogtam meg a kezét és elindultunk. A limuzin már várt ránk. Megérkezve a hatalmas koncert helyszínre már rengeteg őrjöngő lány várta a tinisztárt. Éreztem a féltékeny pillantásokat a hátamon miközben Justin mellett igyekeztem a színfalak mögé. A koncert kezdetekor, a közös ima után, elfoglaltam a szokásos helyem a színpad előtt. Innen tökéletesen látni Justint és elmondása szerint jó hatással van rá ha koncert közben párszor rám tud pillantani. Egész jól ment a koncert, Justin fantasztikus volt. Amikor bejelentette, hogy következik egy újabb One Less Lonely Girl minden egyes lány hatalmas sikoltozásban tört ki. Justin egy kicsit meg is szeppent majd mosolyogva folytatta a show-t. Kíváncsian vártam melyik lánynak fog egy felejthetetlen éjszakát okozni de persze ő fokozta az izgalmat és csak nézelődött. Egyszer csak mintha a tekintete rajtam állt volna meg. Hirtelen elkezdtem forgolódni, hogy melyik körülöttem lévő lányra veti ki a hálóját de igazából egyik lányt sem tudtam volna elképzelni a "kiválasztottnak". Ekkor Justin megszólalt.
- A fehér pólós gyönyörű lányt szeretném megkérni, hogy fáradjon fel a színpadra - mutatott felém. Ismét körbenéztem. - Te, te. - mosolyodott el és ekkor jöttem rá, hogy engem választott. Két nagydarab biztonsági őr már ott is volt mellettem, és segítettek a tömegen át eljutni a színpadhoz. Felérve, leültetett a színpadon lévő székre, rám mosolygott és elkezdte énekelni a dalt, csak nekem...
Bízom benne, hogy mindenkinek tetszett (: Szeretném ha sok sok komment összegyűlne ;) puszi : Dettus.
Élveztem minden pillanatát, és nem bántam meg! Semmit sem...
Reggel a napsugarak az arcomra vetődtek és Justin karjaiban találtam magam. Olyan békésen aludt mint egy ártatlan kisgyerek. Perceken keresztül csak bámultam, hallgatva halk szuszogását. Gondolataim ismét a tegnap estére terelődtek. Tényleg nem bántam meg azt, hogy amikor már megtörtént volna oly hosszú idő után az amire mind ketten vágyunk, eltudtam magamtól lökni Justint. Életemben talán ez volt a legnehezebb és legrosszabb döntésem de büszke vagyok magamra. Justin tisztasággyűrűje miatt is és a Caitlinnek tett ígéretem miatt is. Soha nem fogom elfelejteni Justin arcát amikor ellököm magamtól. Szemében egyaránt tükröződött a csalódottság és a megértés is. Az órára pillantottam ami már 10 órát mutatott. Óvatosan megsimogattam Justin arcát melynek hatására szemeit kissé összehúzta majd kinyitva azokat álmos tekintettel nézett rám. Egy apró mosoly jelent meg az arcán amely jobban ragyogott mint a délelőtti napsugarak.
- Reggel még szebb vagy mint máskor. - ült fel mellettem Juss. A mondatára nem tudtam mit felelni így csak egy puszival köszöntem meg bókját.
- Lassan készülnünk kéne hisz este koncerted lesz. - ültem ki az ágy szélére. Hajamba túrtam mire valaki hirtelen átkarolta a derekamat és visszarántott az ágyba.
- Még maradjunk egy kicsit. - cirógatta meg az arcomat miközben egymással szemben feküdtünk. Ismét elvesztem tekintetében, mint már oly sokszor. Körülbelül egy fél órán át szinte nem is szóltunk egymáshoz csak gyönyörködtünk a másikban. Nagy nehezen rávettük magunkat, hogy felöltözzünk és visszatérjünk a többiekhez. A szállodába menet, az ajtóban összefutottunk Usherrel. Én tekintetemet Justinra vetettem s láttam, hogy szemei szinte szikrát szórnak pont úgy mint Ushernek. Nem is köszöntek egymásnak. Lesütött szemekkel mentem végig az előcsarnokon aztán a liftben egy kicsit fellélegeztem. Meglepettségem nem is lehetett volna nagyobb amikor Caitlin egy puszival, vidám mosollyal az arcán köszöntötte Justint. Semmi hiszti, hogy merre járt vagy ilyesmi... majd bejelentette, hogy elmegy vásárolni. Amire azonban a legjobban rácsodálkoztam az az volt, hogy ő kért meg arra, hogy segítsek Justinnak kiválasztani az esti fellépő ruháját stb. Amíg én elmentem "reggelizni' ami már persze ebédnek is megfelelt volna, Justin lezuhanyzott. Délután kiválogattuk a ruháit. A végleges szett egy türkizkék supra, fekete csőnadrág, és egy a cipő színéhez hasonló póló lett. Persze egy szemüveg és egy sapka is felkerült Justin fejére. A mai koncert miatt nagyon izgult Justin, hisz úgy határozott, hogy ismét választ egy OLLG-t. Épp azt beszéltük, hogy miként fogja kiválasztani a szerencsés lányt, megcsörrent a telefonja. A beérkezett üzenetet elolvasta, majd a kezembe nyomta telefonját, hogy olvassam el én is. Cait irt. Ez állt nagyjából az sms-ben : "Bla bla bla... nem tudok ott lenni a koncerten ma este, bla bla bla, nagyon sajnálom, bla bla bla, szeretlek." Egy vállhúzással lerendeztem ezt az egészet hisz látszott JBiebs-en is, hogy túlzottan nem érdekli.
- Hol is tartottunk? - kérdezte.
- Ott, hogy azt a lányt fogod választani, akire ha ránézel valami rögtön megfog, mert nincs kedved "taktikázni".
- Ja igen, már emlékszem. - bólogatott Juss. - Na de indulhatunk? - pattant fel és nyújtotta felém a kezét.
- Természetesen. - fogtam meg a kezét és elindultunk. A limuzin már várt ránk. Megérkezve a hatalmas koncert helyszínre már rengeteg őrjöngő lány várta a tinisztárt. Éreztem a féltékeny pillantásokat a hátamon miközben Justin mellett igyekeztem a színfalak mögé. A koncert kezdetekor, a közös ima után, elfoglaltam a szokásos helyem a színpad előtt. Innen tökéletesen látni Justint és elmondása szerint jó hatással van rá ha koncert közben párszor rám tud pillantani. Egész jól ment a koncert, Justin fantasztikus volt. Amikor bejelentette, hogy következik egy újabb One Less Lonely Girl minden egyes lány hatalmas sikoltozásban tört ki. Justin egy kicsit meg is szeppent majd mosolyogva folytatta a show-t. Kíváncsian vártam melyik lánynak fog egy felejthetetlen éjszakát okozni de persze ő fokozta az izgalmat és csak nézelődött. Egyszer csak mintha a tekintete rajtam állt volna meg. Hirtelen elkezdtem forgolódni, hogy melyik körülöttem lévő lányra veti ki a hálóját de igazából egyik lányt sem tudtam volna elképzelni a "kiválasztottnak". Ekkor Justin megszólalt.
- A fehér pólós gyönyörű lányt szeretném megkérni, hogy fáradjon fel a színpadra - mutatott felém. Ismét körbenéztem. - Te, te. - mosolyodott el és ekkor jöttem rá, hogy engem választott. Két nagydarab biztonsági őr már ott is volt mellettem, és segítettek a tömegen át eljutni a színpadhoz. Felérve, leültetett a színpadon lévő székre, rám mosolygott és elkezdte énekelni a dalt, csak nekem...
Bízom benne, hogy mindenkinek tetszett (: Szeretném ha sok sok komment összegyűlne ;) puszi : Dettus.
2011. február 16., szerda
Új blog!
http://lowestorynewsforyou.blogspot.com/
nézzétek meg! :D
Úgy gondoltuk, hogy közelebbről is megismerhetnétek blogot, minket, a történetet, és mindent amit akartok!
Ennek az oldalnak a lényege, hogy ti kérdeztek, mi válaszolunk. Megosztunk veletek képeket, videókat, és ezáltal belekerültök a mi munkánkba is.
Azonkívül lehetőségetek lesz interjút készíteni: Zoéval, (az általunk kreált vámpír) Justinnal, (vámpír) Usherrel, Bennel, Pattie-vel, és bárkivel a történetből!
Mi a kiválasztott szereplő személyiségét magunkra öltve fogunk válaszolni a kérdésekre! (tehát amikor Justin-t kérdezitek, akkor azt a Justin-t kérdezitek, akit mi írtunk le, nem azt igazit)
Továbbá felteszünk híreket, zenéket, verseket. Jobban megismerheted a szereplőket, és az interjúkban kérdezheted őket dolgokról, melyek számodra nem világosak!
És természetesen játékok is lesznek, természetesen nyereményekkel! (nem kell nagy dologra gondolni!)
Reméljük, hogy tetszik ez az ötlet, és ide is rengetegszer jártok majd föl, hisz itt minden nap találsz majd valami újat(:
puszii: Dettus&Girl96
nézzétek meg! :D
Úgy gondoltuk, hogy közelebbről is megismerhetnétek blogot, minket, a történetet, és mindent amit akartok!
Ennek az oldalnak a lényege, hogy ti kérdeztek, mi válaszolunk. Megosztunk veletek képeket, videókat, és ezáltal belekerültök a mi munkánkba is.
Azonkívül lehetőségetek lesz interjút készíteni: Zoéval, (az általunk kreált vámpír) Justinnal, (vámpír) Usherrel, Bennel, Pattie-vel, és bárkivel a történetből!
Mi a kiválasztott szereplő személyiségét magunkra öltve fogunk válaszolni a kérdésekre! (tehát amikor Justin-t kérdezitek, akkor azt a Justin-t kérdezitek, akit mi írtunk le, nem azt igazit)
Továbbá felteszünk híreket, zenéket, verseket. Jobban megismerheted a szereplőket, és az interjúkban kérdezheted őket dolgokról, melyek számodra nem világosak!
És természetesen játékok is lesznek, természetesen nyereményekkel! (nem kell nagy dologra gondolni!)
Reméljük, hogy tetszik ez az ötlet, és ide is rengetegszer jártok majd föl, hisz itt minden nap találsz majd valami újat(:
puszii: Dettus&Girl96
2011. február 14., hétfő
Valentin nap
Reggel, mikor felébredtem, Justin nem feküdt mellettem. Nem éreztem illatát, nem éreztem kezét derekamon, égő csókját arcomon.
Szomorúan ültem fel, de abban a pillanatban elakadt a lélegzetem. Az ágyat körül ölelték a rózsaszirmok, és Justin párnáján egy szál virág pihent és egy darab papírdarab, amely a TV távirányító felé vetett egy nyilat
Kíváncsiságom mosolyt csalt arcomra, és akár egy szerelmes tizenhatéves hajoltam ár az ágyon az irányítóért.
A TV az ágyunkkal szemben lévő falra volt szerelve, fekete színét csak a kikapcsolt állapotát jelző piros fény díszítette.
- Na lássuk- suttogtam izgatottan, majd bekapcsoltam a készüléket.
- "Szia Hercegnőm!- láttam meg Justin arcát a képernyőn- Szeretnéd velem tölteni a Valentin-napot? Találj meg, és legyen EGGYEL KEVESEBB MAGÁNYOS LÁNY (OLLG)"- meghatottan néztem az aranyos videót, majd kuncogni kezdtem. Most akkor eljátsza velem az egyik klipjét? Vicces, kis "kreatív" ötlet. Kis bolond...
Tudtam, hogy úgyis tetszenék neki, ha csak egy farmernadrágban és egy pólóban jelennék meg, de ha ő készült, akkor meg kell tisztelnem!
Kinyitottam a szekrényemet, s kivettem belőle egy fehér ruhát közepes dekoltázzsal, laza feszüléssel a derekamig, és onnantól lefelé lenge szoknya, mintha lepel fedné lábaim.
Cipőnek felvettem egy piros magassarkú szandált, kezemre piros karkötőket húztem, nyakamra egy piros zsinóron lógó szív alakú medált függesztettem.
Egy kis természetes smink, hajvasalás és kész voltam.
Felkaptam a szintén piros táskámat és beletettem a telefonom, pénztárcám, zsepit, hisz úgyis el fogom bőgni magam. kis pipere cuccokat, a sírás utáni sminkjavításhoz, és Juss ajándékát is elrelytettem a feneketlen
táskába.
Szívem hevesen vert az izgalomtól, mikor kiléptem az ajtón és megláttam az első nyilat, mely a kocsim felé mutatott. Odaugrándoztam a kocsimhoz, melyen egy újabb papír pihent egyszál rózsa társaságában.
"Gyere a parkhoz, ahol először találkoztunk kettesben". Bepattantam a kocsimba és máris indultam. A parkba érve rögtön ahhoz a padhoz siettem ahol átadta nekem már oly régen azt a bizonyos nyakláncot. Justint még mindig nem láttam sehol de ismét egy cetli fogadott még egy szál rózsa kíséretében. "Gyere ahhoz a stadionhoz amelyiknél először találkoztunk és elkezdődött minden." Egyre kíváncsibb lettem, hogy mi lesz ennek a kis "játéknak" a vége. Visszamentem a kocsimhoz és már úton is voltam a stadion felé. Hátra mentem a hátsóbejárathoz ahol először szólt hozzám a gyönyörű ajkaival. Justinnak ismét nem találtam még hűlt helyét sem azonban már a megszokott módon egy papír fecni és egy rózsa várt. "Emlékszel még az első táncunkra azon a gyönyörű helyen? Ott várlak." Ismét egy mosoly jelent meg az arcomon s a számba harapva hátat fordítottam és útnak indultam. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen izgatott. Már messziről láttam azt a helyet melyhez csupa jó emlék fűződik. A rét közepén egy alakot véltem felfedezni, aki fehér nadrágban, piros pulcsiban és cipőben volt így mertem abban reménykedni, hogy az Justin. Közelebb érve, a sok rózsával a kezemben, már biztos voltam benne, hogy Justin áll ott egy pléd mellet melyen még számomra kivehetetlen dolgok voltak. Odaérve Justinhoz szememet végigfuttattam a leterített pléden amelyen piknik kosártól kezdve, rengeteg desszertig minden megtalálható volt.
- Hát ide találtál. - mosolyodott el Juss. - Ezt neked hoztam. - majd elővett a háta mögül egy kis vörös dobozkát melyet egy masni között át. Álmélkodva néztem rá mire ő közelebb nyújtotta a dobozt, ezzel jelezve , hogy vegyem el. Izgatottan kinyújtottam a kezemet és magamhoz vettem az ajándékot. Justinon is látszott, hogy izgul és hogy várja a reakciómat. Óvatosan kinyitottam és szóhoz sem tudtam jutni. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű ékszert. Egy gyémántkarkötő hevert a kis díszdobozban melyről egy J és egy Z betű lógott le, természetesen ezek is tiszta gyémántból készültek. Juss látta az örömöt az arcomon ezért ő is elmosolyodott.
- Én ezt nem fogadhatom el. - dadogtam hisz még mindig nem tudtam szinte megszólalni sem az örömtől.
- Dehogyisnem. - ellenkezett majd én a nyakába ugorva ismételgettem azt az egy szót, hogy Köszönöm. - Amint látod még egy kis meglepetéssel készültem. - mutatott a piknik "felszerelésre". - Foglaljon helyet hölgyem. - mondta kicsit viccesebb hangnemben.. Leültünk egymással szembe a plédre s JBiebs sorba szedte elő a finomságokat a kosárból. Csodálatosan éreztük magunkat azonban kezdett hűvös lenni ezért Justin a vállamra terítette piros pulcsiját. Úgy éreztem magam mint amikor a legelső randink volt. Úgy éreztem eljött az idő, hogy én is átadjam az ajándékomat.
- Hoztam neked én is valamit. - kezdtem kicsit félénken, hisz az én ajándékom az övéhez képest elég csekély. - Tessék. - nyújtottam át az ajándékszatyorban meglapuló meglepetést. Justin nézegetni kezdte, majd belelapozott és párszor el is mosolyodott.
- Ez fantasztikus. - mondta.
- Dehogyis... hisz ez a tiédhez képest....
- Sokkal jobb. -vágott a szavamba. - Az, hogy a közös képeink és a te érzéseid vannak benne ebben az albumban sokkal személyesebb és meghatóbb. Rengeteg munkád lehet ebben. Köszönöm. - helyezte vissza a kis szatyorba az albumot. Elővett egy üveg pezsgőt majd két szép talpas poharat is mellé. Miközben a pezsgőt kortyolgattuk sok mindent átbeszéltünk.Újra szerelmesek voltunk, talán még jobban is mint valaha.
- Ugye azt tudod, hogy a rózsáknak mi a jelentőségük? - kérdezte miközben a naplementét nézve kihörpintette az utolsó korty pezsgőt is a poharából.
- Most már igen. - nevettem fel. - És ha szabad tudnom micsoda? - fogtam meg a kezét.
- Amennyit összeszedtél, természetesen neked mindet sikerült, annyit csókot kapsz.
- Na és hová kapom őket? - kérdeztem kicsit csintalanul.
- Ahová szeretnéd. - simogatta meg a kézfejem.
- Akkor az elsőt máris szeretném megkapni. - haraptam a számba ezzel jelezve, hogy hova kérem a csókot. Justin persze egyből megértett s finoman megfogta az államat majd egy varázslatos csókot lehet ajkamra. Megszűnt minden körülöttünk. Csak ő és én léteztünk abban a pillanatban. Nem akartam mást csak azt, hogy ez a csodálatos nap ne érjen véget....
Mégis megérkezett ma a különleges rész:) annyi különbséggel, hogy ezt nem Petra írta egyedül hanem ketten hoztuk össze. (: remélem tetszett nektek és ne feledjétek ez a rész NEM TARTOZIK BELE a történetbe. Ez csak egy kis plusz. ;) Kommentek persze jöhetnek (: puszi. Dettus.
Szomorúan ültem fel, de abban a pillanatban elakadt a lélegzetem. Az ágyat körül ölelték a rózsaszirmok, és Justin párnáján egy szál virág pihent és egy darab papírdarab, amely a TV távirányító felé vetett egy nyilat
Kíváncsiságom mosolyt csalt arcomra, és akár egy szerelmes tizenhatéves hajoltam ár az ágyon az irányítóért.
A TV az ágyunkkal szemben lévő falra volt szerelve, fekete színét csak a kikapcsolt állapotát jelző piros fény díszítette.
- Na lássuk- suttogtam izgatottan, majd bekapcsoltam a készüléket.
- "Szia Hercegnőm!- láttam meg Justin arcát a képernyőn- Szeretnéd velem tölteni a Valentin-napot? Találj meg, és legyen EGGYEL KEVESEBB MAGÁNYOS LÁNY (OLLG)"- meghatottan néztem az aranyos videót, majd kuncogni kezdtem. Most akkor eljátsza velem az egyik klipjét? Vicces, kis "kreatív" ötlet. Kis bolond...
Tudtam, hogy úgyis tetszenék neki, ha csak egy farmernadrágban és egy pólóban jelennék meg, de ha ő készült, akkor meg kell tisztelnem!
Kinyitottam a szekrényemet, s kivettem belőle egy fehér ruhát közepes dekoltázzsal, laza feszüléssel a derekamig, és onnantól lefelé lenge szoknya, mintha lepel fedné lábaim.
Cipőnek felvettem egy piros magassarkú szandált, kezemre piros karkötőket húztem, nyakamra egy piros zsinóron lógó szív alakú medált függesztettem.
Egy kis természetes smink, hajvasalás és kész voltam.
Felkaptam a szintén piros táskámat és beletettem a telefonom, pénztárcám, zsepit, hisz úgyis el fogom bőgni magam. kis pipere cuccokat, a sírás utáni sminkjavításhoz, és Juss ajándékát is elrelytettem a feneketlen
táskába.
Szívem hevesen vert az izgalomtól, mikor kiléptem az ajtón és megláttam az első nyilat, mely a kocsim felé mutatott. Odaugrándoztam a kocsimhoz, melyen egy újabb papír pihent egyszál rózsa társaságában.
"Gyere a parkhoz, ahol először találkoztunk kettesben". Bepattantam a kocsimba és máris indultam. A parkba érve rögtön ahhoz a padhoz siettem ahol átadta nekem már oly régen azt a bizonyos nyakláncot. Justint még mindig nem láttam sehol de ismét egy cetli fogadott még egy szál rózsa kíséretében. "Gyere ahhoz a stadionhoz amelyiknél először találkoztunk és elkezdődött minden." Egyre kíváncsibb lettem, hogy mi lesz ennek a kis "játéknak" a vége. Visszamentem a kocsimhoz és már úton is voltam a stadion felé. Hátra mentem a hátsóbejárathoz ahol először szólt hozzám a gyönyörű ajkaival. Justinnak ismét nem találtam még hűlt helyét sem azonban már a megszokott módon egy papír fecni és egy rózsa várt. "Emlékszel még az első táncunkra azon a gyönyörű helyen? Ott várlak." Ismét egy mosoly jelent meg az arcomon s a számba harapva hátat fordítottam és útnak indultam. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen izgatott. Már messziről láttam azt a helyet melyhez csupa jó emlék fűződik. A rét közepén egy alakot véltem felfedezni, aki fehér nadrágban, piros pulcsiban és cipőben volt így mertem abban reménykedni, hogy az Justin. Közelebb érve, a sok rózsával a kezemben, már biztos voltam benne, hogy Justin áll ott egy pléd mellet melyen még számomra kivehetetlen dolgok voltak. Odaérve Justinhoz szememet végigfuttattam a leterített pléden amelyen piknik kosártól kezdve, rengeteg desszertig minden megtalálható volt.
- Hát ide találtál. - mosolyodott el Juss. - Ezt neked hoztam. - majd elővett a háta mögül egy kis vörös dobozkát melyet egy masni között át. Álmélkodva néztem rá mire ő közelebb nyújtotta a dobozt, ezzel jelezve , hogy vegyem el. Izgatottan kinyújtottam a kezemet és magamhoz vettem az ajándékot. Justinon is látszott, hogy izgul és hogy várja a reakciómat. Óvatosan kinyitottam és szóhoz sem tudtam jutni. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű ékszert. Egy gyémántkarkötő hevert a kis díszdobozban melyről egy J és egy Z betű lógott le, természetesen ezek is tiszta gyémántból készültek. Juss látta az örömöt az arcomon ezért ő is elmosolyodott.
- Én ezt nem fogadhatom el. - dadogtam hisz még mindig nem tudtam szinte megszólalni sem az örömtől.
- Dehogyisnem. - ellenkezett majd én a nyakába ugorva ismételgettem azt az egy szót, hogy Köszönöm. - Amint látod még egy kis meglepetéssel készültem. - mutatott a piknik "felszerelésre". - Foglaljon helyet hölgyem. - mondta kicsit viccesebb hangnemben.. Leültünk egymással szembe a plédre s JBiebs sorba szedte elő a finomságokat a kosárból. Csodálatosan éreztük magunkat azonban kezdett hűvös lenni ezért Justin a vállamra terítette piros pulcsiját. Úgy éreztem magam mint amikor a legelső randink volt. Úgy éreztem eljött az idő, hogy én is átadjam az ajándékomat.
- Hoztam neked én is valamit. - kezdtem kicsit félénken, hisz az én ajándékom az övéhez képest elég csekély. - Tessék. - nyújtottam át az ajándékszatyorban meglapuló meglepetést. Justin nézegetni kezdte, majd belelapozott és párszor el is mosolyodott.
- Ez fantasztikus. - mondta.
- Dehogyis... hisz ez a tiédhez képest....
- Sokkal jobb. -vágott a szavamba. - Az, hogy a közös képeink és a te érzéseid vannak benne ebben az albumban sokkal személyesebb és meghatóbb. Rengeteg munkád lehet ebben. Köszönöm. - helyezte vissza a kis szatyorba az albumot. Elővett egy üveg pezsgőt majd két szép talpas poharat is mellé. Miközben a pezsgőt kortyolgattuk sok mindent átbeszéltünk.Újra szerelmesek voltunk, talán még jobban is mint valaha.
- Ugye azt tudod, hogy a rózsáknak mi a jelentőségük? - kérdezte miközben a naplementét nézve kihörpintette az utolsó korty pezsgőt is a poharából.
- Most már igen. - nevettem fel. - És ha szabad tudnom micsoda? - fogtam meg a kezét.
- Amennyit összeszedtél, természetesen neked mindet sikerült, annyit csókot kapsz.
- Na és hová kapom őket? - kérdeztem kicsit csintalanul.
- Ahová szeretnéd. - simogatta meg a kézfejem.
- Akkor az elsőt máris szeretném megkapni. - haraptam a számba ezzel jelezve, hogy hova kérem a csókot. Justin persze egyből megértett s finoman megfogta az államat majd egy varázslatos csókot lehet ajkamra. Megszűnt minden körülöttünk. Csak ő és én léteztünk abban a pillanatban. Nem akartam mást csak azt, hogy ez a csodálatos nap ne érjen véget....
Mégis megérkezett ma a különleges rész:) annyi különbséggel, hogy ezt nem Petra írta egyedül hanem ketten hoztuk össze. (: remélem tetszett nektek és ne feledjétek ez a rész NEM TARTOZIK BELE a történetbe. Ez csak egy kis plusz. ;) Kommentek persze jöhetnek (: puszi. Dettus.
2011. február 6., vasárnap
42. rész: A csók után...
- Justin! - kiáltottam utána de már késő volt. A srác akiért tűzbe mentem volna elrohant előlem, és nem érdekelte semmi, csak a menekülés. Az ablakon kiugorva távozott, s én utána akartam menni, de valaki elkapta a karomat.
- Zoé! Nem kell utána menned!- fogott le Usher. Hirtelen elöntött a méreg, hisz tudta, hogy Ő is megbántotta Justin-t, s nekem lelkiismeret furdalásom volt, de őt csak az érdekelte, hogy amit ő akart, azt megkapta.
- Hagyj!- rántottam ki kezem szorításából, majd Justin után vetettem magam. A hűvös szél erősen fújta idegességtől forró arcomat, és ahogy közeledtem a föld felé egyre jobban éreztem félelmet is. Tudtam, hogy Justin ölni ment, és tudtam, hogy nem fogom tudni megállítani. Rettegtem a következményektől.
Lábam elérte a talajt, talpamba fájdalom nyilallt a hirtelen landolástól, de futnom kellett, hogy utolérjem Justin-t, aki már eltűnt szemem elöl.
- Justin!- kiáltottam, de csak egy hatalmas sikítást hallottam. Egy nőét. NE!
- Segítsek?- érkezett meg mellém Ben. Egy pillanatra nyugalom árasztott el, hisz tudtam, hogy rá mindig számíthatok.
- Most inkább egyedül mennék!- néztem rá, majd rohanni kezdtem Justin szagának irányába.
- Vigyázz magadra!- hallottam meg Ben kiáltását, majd a hang elhalkult, s én futottam tovább. Sötét volt már, hajnali kettő körül járhatott az idő, s az orromig nem láttam.
- Zoé! hallottam meg egy suttogást, mire megtorpantam. Fejemet nehezen oldalra fordítottam, de senkit nem láttam.
- Zo-é!- hallottam ismét, és újra, és újra, és újra... Ide oda kaptam a fejemet, szívem vadul kalapálni kezdett, és nagyon féltem, de senkit nem láttam. Mikor hetedjére is meghallottam nevemet, akkor jöttem rá, hogy a hangok a fejemből jönnek. Hatalmasat nyeltem. Teljesen elfelejtettem Justin-t.
- Zoé!- szólt valaki hirtelen hátulról. Hátranéztem, s ott láttam magamat, kezemben egy méreggel teli fecskendővel. Zihálni kezdtem ijedtemben, s futni kezdtem magam elöl, de pár lépés után magamba ütköztem, és én felsikoltottam, mire a fákról madarak szálltak fel.
- Meghalsz vámpír!- mondtam magamnak. Mármint a másik énem. Oda képzeltem volna? Talán... Abban a pillanatban ott álltam én vámpírként, és ott álltam én vámpír irtóként. A gond az volt, hogy a valódi testem volt...
- Zoé! Nem kell utána menned!- fogott le Usher. Hirtelen elöntött a méreg, hisz tudta, hogy Ő is megbántotta Justin-t, s nekem lelkiismeret furdalásom volt, de őt csak az érdekelte, hogy amit ő akart, azt megkapta.
- Hagyj!- rántottam ki kezem szorításából, majd Justin után vetettem magam. A hűvös szél erősen fújta idegességtől forró arcomat, és ahogy közeledtem a föld felé egyre jobban éreztem félelmet is. Tudtam, hogy Justin ölni ment, és tudtam, hogy nem fogom tudni megállítani. Rettegtem a következményektől.
Lábam elérte a talajt, talpamba fájdalom nyilallt a hirtelen landolástól, de futnom kellett, hogy utolérjem Justin-t, aki már eltűnt szemem elöl.
- Justin!- kiáltottam, de csak egy hatalmas sikítást hallottam. Egy nőét. NE!
- Segítsek?- érkezett meg mellém Ben. Egy pillanatra nyugalom árasztott el, hisz tudtam, hogy rá mindig számíthatok.
- Most inkább egyedül mennék!- néztem rá, majd rohanni kezdtem Justin szagának irányába.
- Vigyázz magadra!- hallottam meg Ben kiáltását, majd a hang elhalkult, s én futottam tovább. Sötét volt már, hajnali kettő körül járhatott az idő, s az orromig nem láttam.
- Zoé! hallottam meg egy suttogást, mire megtorpantam. Fejemet nehezen oldalra fordítottam, de senkit nem láttam.
- Zo-é!- hallottam ismét, és újra, és újra, és újra... Ide oda kaptam a fejemet, szívem vadul kalapálni kezdett, és nagyon féltem, de senkit nem láttam. Mikor hetedjére is meghallottam nevemet, akkor jöttem rá, hogy a hangok a fejemből jönnek. Hatalmasat nyeltem. Teljesen elfelejtettem Justin-t.
- Zoé!- szólt valaki hirtelen hátulról. Hátranéztem, s ott láttam magamat, kezemben egy méreggel teli fecskendővel. Zihálni kezdtem ijedtemben, s futni kezdtem magam elöl, de pár lépés után magamba ütköztem, és én felsikoltottam, mire a fákról madarak szálltak fel.
- Meghalsz vámpír!- mondtam magamnak. Mármint a másik énem. Oda képzeltem volna? Talán... Abban a pillanatban ott álltam én vámpírként, és ott álltam én vámpír irtóként. A gond az volt, hogy a valódi testem volt...
...a vámpír!
Magamba döftem a gyilkos mérget, és hatalmas visítás kíséretében estem a földre. Rángatóztam, pedig semmi nem történt, csak a képzeletem játszott velem. Képzeletemben egy vámpírirtó belém szúrt, akinek mellesleg olyan alakja volt, mint nekem.
- ÁÁÁ!- ordítottam a képzelt fájdalomtól, és nem tudtam mi történik velem.
- Zoé!- ölelt át hirtelen Justin, s én remegve ültem a földön, szememből könnyek záporoztak. Valami nem volt rendben, és nem tudtam mi a baj. Kétségek között kínoztam magam saját gondolataimmal, miközben Justin szorosan ölelt, hogy ne rúg-kapálózzak.
- Ju... Ju... Jus... Justin- dadogtam nehezen, majd remegve mellkasához szorítottam magamat. Szívem hevesen vert, arcomon verejtékcseppek gyöngyöződtek. Nagyokat nyeltem, és levegő után kapkodtam. Mi történik?
- Zoé!- puszilta meg homlokomat Justin, és úgy éreztem már nem haragszik rám, s ez a tudat picit megnyugtatott.
Nem bírtam megmozdulni. Végtagjaimat nehéznek éreztem, és nem engedelmeskedtek agyamnak. Okát nem tudtam, de fájt minden lélegzetvétel, minden mozdulat, és ezt Justin is kiszúrta. Felemelt és úgy bánt velem, akár egy porcelánbábúval. Vigyázott minden lépésére, csak azért, hogy nekem ne fájjon. Én csak lehunytam a szemem, és próbáltam túlélni. A legijesztőbb az volt, hogy saját gondolataim tették ezt velem. Nem tudom mennyi ideig cipelhetett mire egy szállodába értünk, de ez nem az a szálloda volt ahol "lakunk".
Justinon biztos kapucni volt, mert senki nem jött oda hozzá, és érdeklődött a kezében fekvő erőtlen lányról, rólam.
- Jó estét!- hallottam meg Juss hangját- Egy szobát szeretnék két személyre! Most! Holnap fizetnék készpénzben, és nem kérünk ellátást a hölgynek!- hadarta, és ebből kitaláltam, hogy a recepciónál állunk.
- Re... Rendben- dadogta a a nő a pultnál, majd a kulcsot odaadta Justinnak, aki ezek után rohanni kezdett velem a szobánk felé. Semmit sem éreztem az arcomat csapkodó szellőn kívül.
Egy pillanattal később egy puha ágyon feküdtem, és egyedül voltam, majd jött újra Ő egy pohár vizet tartott kezében. Óvatosan cseppenként öntötte arcomra. Úgy éreztem minden csepp elpárolog, ahogy arcomhoz ér, de hűsített. Kezdtem visszanyerni önmagam, s öt perc elteltével kértem őt, hogy engedjen ki a mosdóba.
- Zoé!- néztem magam a tükörben, de mintha nem is magamat láttam volna. Abban a pillanatban meg akartam magam fojtani... Rendbe szedtem magam, lezuhanyoztam, majd egy törölközőt magamra csavarva léptem ki a hálószobába, ahol Justin pólója nélkül ült az ágyon, és gondolkodott. Teste, mint mindig, most is elvarázsolt, és újra kalapálást éreztem bordáimon.
- Ott a pólóm- mutatott a földre- Aludhatsz abban!- mondta, de nem nézett rám. Szégyenli kezdtem magamat, amiért "megcsaltam" őt Usherrel, amikor Justin ilyen önzetlen, kedves, és aranyos velem. Nem gondoltam át tetteimet, ezért ott előtte levettem magamról a törölközőt, de akkor sem nézett rám, pedig azt akartam, hogy megbabonázzon tekintetével. Felkaptam a pólóját, és az egyik fiókot kinyitva találtam egy női bugyit, a hotel nevével díszítve. Kész lett az új alvó öltözékem, amit nem neveztem volna pizsamának, majd leültem Biebs mellé.
- Egy dolgot mondj el, őszintén- szólalt meg Justin, de még mindig nem emelte el szemeit a talajról.- Mit érzel Usher iránt?- ahogy kimondta a nevet láttam, ahogy teste megfeszül. Utáltam a gondolatot, hogy kettejük között akár csak egy pillanatig is feszültség legyen miattam.Nagyot nyeltem, majd felálltam és az ablakhoz léptem. Tenyeremet ráhelyeztem a hideg üvegre, s lehunytam a szemem.
- Ő nagyon rendes férfi!- kezdtem- Mást érzek iránta, mint irántad- folytattam bizonytalanul, szememet még mindig csukva tartva- Szeretem őt... Mint barátot...- mondtam- Az a csók...
Hirtelen ott termett mögöttem, derekamat ölelte, s egy apró csókot lehelt nyakamra, egy pillanat leforgása alatt. Csókjától végigszaladt gerincemen a gyönyör hideg szele. Egy pillanat volt! Csak egy pillanat! Utána hátrafordultam, nem értettem mi történik most. Ő egy csókot eresztett ajkaimra, majd eltávolodott, aztán újra csókolt, majd újra. Egyre vadabbul és szenvedélyesebben, egyre hosszabb ideig. Olyan csodálatos volt! Mindent elfelejtettem! A Caitnek tett ígéretemet, a csókot Usherrel, megfeledkeztem az életről. Csak ő és én voltunk.
Csókoltuk egymást, nyelve hevesen kereste enyémet, s olyan hihetetlen volt! A legszebb csók, amit életemben kaptam! Kezemet nyaka köré kulcsoltam, majd ő felkapott és az ágyra tett, ahol levette rólam a pólót, s ajkaival kényeztetni kezdte hasam oldalát. Minden pontot, melyet megérintett ajkával, égette a szerelem. Ha lehet ezt így mondani...
Rajta már nem volt póló, és ahogy újra visszatért ajkaimhoz éreztem felsőtestét, ahogy rányomódik az enyémre. Csókjai hirtelen nyakamat kezdték bombázni, míg én elkezdtem övével játszani, és próbáltam kikapcsolni azt, bár nehezen ment, mert gerincemet végig rázta a hideg Justin miatt. Szinte szenvedtem azzal a nyamvadt övvel, míg végül sikeresen kikapcsoltam azt, és a nadrág hamar a földre került.
Élveztem minden pillanatát, és nem bántam meg! Semmit sem.................................
tádááá^^
íme a kövi :D
és ezen a héten nem valószínű még megy rész, DE!
hétfőn lesz VALENTIN-NAP, és ezért szeretnélek titeket meglepni egy résszel, melyet TILOS a történethez képzelni!
Egy rövid kis rész lesz, egy Valentin-nap Zoé és Justin módra. Ismétlem: NEM LESZ A TÖRTÉNET RÉSZE!
Remélem ez a rész is tetszik nektek! Ha igen, akkor egy pár tartalmas kommentet elfogadnék(:
puszii^^♥
- Ju... Ju... Jus... Justin- dadogtam nehezen, majd remegve mellkasához szorítottam magamat. Szívem hevesen vert, arcomon verejtékcseppek gyöngyöződtek. Nagyokat nyeltem, és levegő után kapkodtam. Mi történik?
- Zoé!- puszilta meg homlokomat Justin, és úgy éreztem már nem haragszik rám, s ez a tudat picit megnyugtatott.
Nem bírtam megmozdulni. Végtagjaimat nehéznek éreztem, és nem engedelmeskedtek agyamnak. Okát nem tudtam, de fájt minden lélegzetvétel, minden mozdulat, és ezt Justin is kiszúrta. Felemelt és úgy bánt velem, akár egy porcelánbábúval. Vigyázott minden lépésére, csak azért, hogy nekem ne fájjon. Én csak lehunytam a szemem, és próbáltam túlélni. A legijesztőbb az volt, hogy saját gondolataim tették ezt velem. Nem tudom mennyi ideig cipelhetett mire egy szállodába értünk, de ez nem az a szálloda volt ahol "lakunk".
Justinon biztos kapucni volt, mert senki nem jött oda hozzá, és érdeklődött a kezében fekvő erőtlen lányról, rólam.
- Jó estét!- hallottam meg Juss hangját- Egy szobát szeretnék két személyre! Most! Holnap fizetnék készpénzben, és nem kérünk ellátást a hölgynek!- hadarta, és ebből kitaláltam, hogy a recepciónál állunk.
- Re... Rendben- dadogta a a nő a pultnál, majd a kulcsot odaadta Justinnak, aki ezek után rohanni kezdett velem a szobánk felé. Semmit sem éreztem az arcomat csapkodó szellőn kívül.
Egy pillanattal később egy puha ágyon feküdtem, és egyedül voltam, majd jött újra Ő egy pohár vizet tartott kezében. Óvatosan cseppenként öntötte arcomra. Úgy éreztem minden csepp elpárolog, ahogy arcomhoz ér, de hűsített. Kezdtem visszanyerni önmagam, s öt perc elteltével kértem őt, hogy engedjen ki a mosdóba.
- Zoé!- néztem magam a tükörben, de mintha nem is magamat láttam volna. Abban a pillanatban meg akartam magam fojtani... Rendbe szedtem magam, lezuhanyoztam, majd egy törölközőt magamra csavarva léptem ki a hálószobába, ahol Justin pólója nélkül ült az ágyon, és gondolkodott. Teste, mint mindig, most is elvarázsolt, és újra kalapálást éreztem bordáimon.
- Ott a pólóm- mutatott a földre- Aludhatsz abban!- mondta, de nem nézett rám. Szégyenli kezdtem magamat, amiért "megcsaltam" őt Usherrel, amikor Justin ilyen önzetlen, kedves, és aranyos velem. Nem gondoltam át tetteimet, ezért ott előtte levettem magamról a törölközőt, de akkor sem nézett rám, pedig azt akartam, hogy megbabonázzon tekintetével. Felkaptam a pólóját, és az egyik fiókot kinyitva találtam egy női bugyit, a hotel nevével díszítve. Kész lett az új alvó öltözékem, amit nem neveztem volna pizsamának, majd leültem Biebs mellé.
- Egy dolgot mondj el, őszintén- szólalt meg Justin, de még mindig nem emelte el szemeit a talajról.- Mit érzel Usher iránt?- ahogy kimondta a nevet láttam, ahogy teste megfeszül. Utáltam a gondolatot, hogy kettejük között akár csak egy pillanatig is feszültség legyen miattam.Nagyot nyeltem, majd felálltam és az ablakhoz léptem. Tenyeremet ráhelyeztem a hideg üvegre, s lehunytam a szemem.
- Ő nagyon rendes férfi!- kezdtem- Mást érzek iránta, mint irántad- folytattam bizonytalanul, szememet még mindig csukva tartva- Szeretem őt... Mint barátot...- mondtam- Az a csók...
Hirtelen ott termett mögöttem, derekamat ölelte, s egy apró csókot lehelt nyakamra, egy pillanat leforgása alatt. Csókjától végigszaladt gerincemen a gyönyör hideg szele. Egy pillanat volt! Csak egy pillanat! Utána hátrafordultam, nem értettem mi történik most. Ő egy csókot eresztett ajkaimra, majd eltávolodott, aztán újra csókolt, majd újra. Egyre vadabbul és szenvedélyesebben, egyre hosszabb ideig. Olyan csodálatos volt! Mindent elfelejtettem! A Caitnek tett ígéretemet, a csókot Usherrel, megfeledkeztem az életről. Csak ő és én voltunk.
Csókoltuk egymást, nyelve hevesen kereste enyémet, s olyan hihetetlen volt! A legszebb csók, amit életemben kaptam! Kezemet nyaka köré kulcsoltam, majd ő felkapott és az ágyra tett, ahol levette rólam a pólót, s ajkaival kényeztetni kezdte hasam oldalát. Minden pontot, melyet megérintett ajkával, égette a szerelem. Ha lehet ezt így mondani...
Rajta már nem volt póló, és ahogy újra visszatért ajkaimhoz éreztem felsőtestét, ahogy rányomódik az enyémre. Csókjai hirtelen nyakamat kezdték bombázni, míg én elkezdtem övével játszani, és próbáltam kikapcsolni azt, bár nehezen ment, mert gerincemet végig rázta a hideg Justin miatt. Szinte szenvedtem azzal a nyamvadt övvel, míg végül sikeresen kikapcsoltam azt, és a nadrág hamar a földre került.
Élveztem minden pillanatát, és nem bántam meg! Semmit sem.................................
by: girl96^^
tádááá^^
íme a kövi :D
és ezen a héten nem valószínű még megy rész, DE!
hétfőn lesz VALENTIN-NAP, és ezért szeretnélek titeket meglepni egy résszel, melyet TILOS a történethez képzelni!
Egy rövid kis rész lesz, egy Valentin-nap Zoé és Justin módra. Ismétlem: NEM LESZ A TÖRTÉNET RÉSZE!
Remélem ez a rész is tetszik nektek! Ha igen, akkor egy pár tartalmas kommentet elfogadnék(:
puszii^^♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)