46. rész: A repülőtér

- Indulhat a vadászat? - néztem Justinra majd egy halvány bólintás után a paparazzi után eredtünk. Két másodperc alatt utolértük, ami nem meglepő, hisz vámpírok voltunk. Szegény fotóst komolyan megsajnáltam, olyan riadt arcot vágott.
- Ezt elkérhetem?- kérdeztem ironikus kedvességgel. A férfi barna bőrkabátot viselt, fejét kalap díszítette. Körülbelül 40 éves lehetett, és bár arca riadt volt, láttam szemében az undorító gonoszságot.  Kabátja alá rejtette a gépet, szemeit végig rajtam tartotta, és vágyat véltem felfedezni tekintetében. Nem értettem mit jelent ez, de láttam, hogy ezt Justin is észrevette, és keze ökölbe szorult ezek után.
- Ma... Maga gyönyörű- dadogta nekem a paparazzi teljes hitelességgel. Komolyan mondta! Ledöbbenni se volt időm, Justin már a nyakára cuppanva szívta a vért a nyaki artériából. Hatalmasat nyeltem, kétségbeesetten, és akkor megéreztem a vér szagát...
A második legkellemesebb illat volt a világon amit éreztem, Justin illata után. Vonzott a szag, torkom egyszerre kiszáradt, nyálam termelődni kezdett, sűrűn kellett nagyokat nyelnem. Minden porcikám mozdult volna: MENJ! IGYÁL! TÁPLÁLKOZZ!! De küzdöttem rossz felem ellen...
NEM! Nem tehetem! Ez egy ember vére. Akit meg kellett volna védenem egy vámpírtól, akit szeretek...
Szenvedtem. Torkomat marta a szárazság, izmaim megfeszültek, szememet összeszorítva tartottam, és próbáltam kizárni a szagokat.
Mikor ismét kinyitottam a szemem Justin az utolsó csepp vért szívta ki a paparazzóból, és kameráját összeroppantotta a puszta kezével.
- Én nem leszek képes erre!- néztem Justinra, kinek szájáról folyt ki a férfi vére. Vágytam rá, de nem tettem semmit.
- Mutatok valamit- fogta meg bal kezemet Biebs, majd a jobbat, s végül közelebb lépett, és ajkait az enyémre tapasztotta, és megéreztem a vér ízét...
Felgyorsult szívverésem, ahogy Justin ajkairól szívtam le a vért, miközben csókoltam. Torkomon folyt le a vér rozsdás íze, és többre vágytam, de ott volt még bennem az ember, a vámpírvadász, aki azt mondta: Elég! Azonban rettenetesen nehéz volt leválni vért adó ajakról.  Úgy éreztem magam, mint a mindig éhes madárfióka, akit az édesanyja a csőréből etet. Kezünk egybefonódva lógott a semmiben, míg én Justin szájából ettem ki a maradék vért. Undorítónak hangzik, de valahogy hihetetlen romantikus volt, és nagyon kedves volt tőle, hogy úgy hagyott vért inni, hogy igazából ne legyen embertelen, ne legyen gyilkosság, ne kelljen küzdenem magam mellen, miszerint nem helyes amit teszek, pedig nem volt helyes.
Ajkairól leválva eszembe jutott Caitlin, akinek megígértem, hogy nem veszem el a vőlegényét. Szívemben fájdalom uralkodott el, ahogy eszembe jutott, hogy végleg le kellene zárnom Őt. Képtelen lettem volna. Lehetetlen! Justin már a részem... De tudom, tisztában vagyok azzal, hogy el kell engednem.
- Min töprengsz?- kérdezte Justin, miközben magához szorított, arcomat mellkasához szorítottam, és beszippantottam elképesztő illatát. Ha most elmondom ezt neki, össze fog törni. Nem akartam neki fájdalmat okozni.
- Semmi, csak merengtem- hazudtam, és bár szemeimet szúrták a könnyek, hangomból próbáltam eltüntetni a remegést. Justin keze közé fogta arcomat, és arcára irányította tekintetemet. Azok a vörös szemek elkábítottak.
- Zoé! Újra ember vagy!- mosolygott rám, és én örömtől sokkolva kezdtem el ugrálni, de Justinon nem láttam ezt az örömöt. Valami bántotta, azt hittem az, hogy már nem vagyok vámpír.
- Zoé! Tudnod kell valamit!- szólalt meg hirtelen komoly hangon JBiebs- A vámpíroknak van olyan képessége, hogy az ellenkező nem bármelyik tagját megkaphatják. Az a paparazzi is azért flörtölt veled, mert vonzottad őt.  Ez a táplálkozásnál fontos.- magyarázta- Könnyebb becserkészni az áldozatot.
- Justin, én ezt tudom- szóltam mosolyogva- A vámpírvadászok szervezetében ez ellen van egy anyag. Immúnisak vagyunk a vámpírok vonzerejére. Azt is tudom, hogy a női vérszívók- mondtam apró undorral a szót- a férfiak vérét szeretik jobban, a fiúk meg a lányokét. Nem vagyok hülye- vigyorogtam.
- Rendben- mondta kedvetlenül, szemében fájdalom csillogott. Nem értettem, mi a baja, de lelkiismeretemet zavarta, hogy bánatos. Szeméből csak a fájdalmat tudtam kiolvasni...
- Mi a baj?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Minden férfi rád akar majd mászni...- duzzogott, miközben fújt egyet, majd a fűre köpött. Számon kérően vontam fel szemöldököm.
- És ez azért baj mert...?!- tettem fel a kérdést, míg ő visszavetette rám tekintetét, melyben tüzelt a gyűlölet. Szerencsére vissza tudtam rá tenni a nyakláncát, hogy emberré változzon, de szemei így is tüzet szórtak.
- Azért, mert... - kezdte kiabálva, de nem találta a szavakat- Ne legyenek körülötted más pasik!- ordított rám idegesen, majd a mellettünk álló fába ütött, melyet reccsenő hang követett. Sok érzelem csapott testembe: bánat, sajnálat, harag, gyűlölet.
Fejemet elfordítottam, nem akartam látni kezét, mely az ütés fájdalmától remegett. Viszont megéreztem a felszínre kerülő vér szagát, és különös módon nem változtam át, nem kellett a vére...
- Miért?- tettem fel a kérdést halkan, majd Justinra nézve ordítottam- Miért kellett mindent tönkre tenni?!- láttam rajta a döbbenetet, de nem érdekelt- Olyan szép délután lehetett volna.- mondtam nyugodtabban- Jól éreztem magam, mint veled általában, de te...- nem is tudtam mit tudnék mondani. Gondolataimat nehezebb volt szavakba foglalni mint azt én gondoltam volna- Tisztáznunk kell! Justin, neked menyasszonyod van, és már elmondtad párszor, hogy el fogod venni... Nem leszek r*banc, akivel csalhatod Caitlint!- és akkor elkezdett ömleni belőlem a beszéd. Nem kiabáltam, de hangosabban mondtam, mint általában- Ami köztünk volt, az különleges volt! De vége! Már nem vagyok a tied, és te sem az enyém. Épp ideje volna tovább lépnem... Pattie hívott vissza, mert neked testőr kell. Hát ennyi! Itt vagyok, és mostantól nem több, mint egy testőr, aki bármi áron megvéd az őrült rajongóktól, és a még őrültebb vámpíroktól. Te meg légy boldog Caitlinnel!- fejeztem be, s éreztem a könnyeket szememben.
- Hogy...?- kérdezte lesokkolva Biebs.
- Hogy hoztad ki belőlem?- fejeztem be helyette- A féltékenységeddel... Miért zavar, ha most minden fiú rám fog mászni?! Nem fogom hagyni magam akárkinek, de te nem szólhatsz bele abba, hogy kivel mit fogok csinálni, mert nem vagyok senkid... Már...- és azzal befejeződött a beszélgetés.
Copfba fogtam a hajam, majd a paparazzo holttestéhez siettem. Lecsuktam szemeit, és az öngyújtómmal felgyújtottam a testet. Megvártuk míg teljesen elég, a tűz elalszik. Elindultunk, és én Justin előtt sétáltam vissza a hotel felé, ahol paparazzók hada várta a tinisztárt. Természetesen, jó testőrhöz méltóan, toltam arrébb a fényképészeket, és csináltam helyet Juss-nak.
Felértünk a lakosztályunkba, ahol mindenki pakolt már, hisz eltelt az öt nap, mennünk kellett a következő koncert állomásra.
Bevonultam a szobámba, ahol Ben már pakolta az én cuccaimat. Rámosolyogtam, majd segíteni kezdtem neki.
- Pattie engem is felvett!- vigyorgott rám- Én is testőr lettem- örült neki nagyon, és őszintén szólva én is örültem, hisz így nem kell egyedül szenvednem. Mert szenvedni fogok... Nem érinthetem meg, nem érezhetem illatát...
- Ajjaj...- sóhajtott Ben- Ezt a nézést ismerem... Mi a baj?- fájdalmasan ugyan, de elmosolyodtam. Szót nem kellett mondanom, Ben mindent kiolvasott a szememből.

§*§*§*§

A repülő délután 3-kor indult, a következő állomás Franciaország volt. A szerelem városa... Remek!

Az úton végig egy magazint olvastam, és minden lapozás közben azt láttam, ahogy Cait Justin ajkain csüng, bevallom féltékenynek éreztem magam, de akkor mellém ült Usher.

- Szia Szépség!- köszönt mosolyogva.

- Hello!- mosolyogtam vissza, mire megfogta combom, és óvatosan simogatni kezdte azt. Nem fogok hazudni: jól esett. Sőt! Isteni volt. Lehunytam a szemem és csak élveztem, de mikor Usher másik keze az arcomat próbálta maga felé fordítani, akkor ijedten felpattantam.

- Mikor száll le a gép?- kiáltottam el magam, hogy mindenki meghallja.

- Még olyan 15 perc- jött a válasz Vic-től.

Földet értünk. Egyszínű fekete cuccban szálltam le. Fekete csőnadrág, fekete garbó, fekete tornacipő. Kezemen volt egy óra, mely a kommunikációt biztosította köztem és a többiek között. Egy gombnyomás és mindenki hallja amit mondok. Rajongók serege üdvözölte Justin-t, akinek népszerűsége ismét feltörekvőben volt. Cait miatt, ugye, fogyni kezdtek a rajongók, de az utolsó kettő koncerten már a régi Justin volt, ezért a régi rajongók egy része már visszatért. Ha így folytatja, hamar újra az élre törhet. Annyit sem kaptam, hogy köszönöm (még).

- Justin! Justin! Justiiin!- sikították a lányok, mikor a sztár levonult a gépről. Én ott álltam a lépcső mellett és figyeltem az embereket, míg Ben Cait után szállt le. Így négyen indultunk el a kijárat felé. Most én álltam hátul, Ben elöl, közöttünk a tinibálvány és menyasszonya.

- Justin! Leszel a pasim?- hangzottak a kérdések, melyeket Biebs elengedett a füle mellet, de Cait nem...

- Ő az enyém! Szívtátok csajszik! Az ő szívének kulcsa az én zsebembe van- sipákolta a rajongóknak. A gyomrom is felfordult.

- Justin, szeretlek!- kiáltozták a lányok.

- De ő nem szeret titeket! Justin CSAK engem szeret!- válaszolt ismét Cait, és akkor elszabadult a pokol.

- Ne pofázz, r*banc!

- Minket is szeret!

- Nem csak a tied!

- Nekünk énekli a dalait!- kötekedtek a rajongók, majd a kapálózó lányok legyőzték az őket visszatartó korlátot, és a rajongók elszabadultak. A fan-ok rohanni kezdtek a pár után.

- Gáz van!- kiáltottam a órába, és abban a pillanatban lökni kezdtem Justinékat.

- Futás, futás, futás!- kiáltottam.

- Justin, Justiiin!- hallatszott hátulról. Hihetetlen volt, mindenhonnan az Ő neve hallatszott. Menekültünk, mikor Cait megbotlott, mert nem bírt futni tűsarkúban.

- Ben! Kapd föl!- kiáltottam, mire barátom ölébe kapta azt a csajt, és úgy futott tovább. Szegény... (=/) Ám ekkor, valaki elkapta Biebs kezét, és az ingének ujja leszakadt róla. A jelenetet Juss fájdalmas kiáltása követte. Olyan erővel tépték le az ing ujját, hogy Justin bőrét felszakította az elkövető körme. A vér csöpögni kezdett, s én össze szorított foggal húztam előrébb Justin-t.

- Szét kell válnunk!- kiáltotta Ben. Én bólintottam, mire barátom bal, mi pedig jobb irányba fordultunk, és a rajongók csak minket követtek...

- Justin!- kiáltottam, de Justin egyre lassabban futott, kezén folyt a vér, és tudtam, hogy az éhség kínozza.

Menekülve hagytuk el a repteret. Biebs egyre lassabban és lassabban futott, egy rajongó már majdnem el is kapta, de én szerencsére gyorsabb voltam. A hátamra kaptam a fiút, és plusz 70 kilóval futottam tovább. (Justin az izmai miatt 70 kiló*-* csak a történetben!!!)

Fáradtam, de a rajongók rohantak imádatuk tárgya után. Már a városban voltunk könyörgöm...

300 méterre előttünk megláttam egy sikátort. Na, ha most rákapcsolok, kaphatunk annyi előnyt, hogyha oda befordulunk, akkor lesz elég időm, hogy felugráljak Justinnal a tetőre, anélkül, hogy ők észrevennék.

Gyerünk!- biztattam magam, és azzal maximum emberi tempóra kapcsoltam...............................

nah xD

kész :D

remélem tetszett, és NYUGODTAN NYILVÁNÍTSATOK VÉLEMÉNYT! :D

Akármiről :) Komikat!! Sokat!! :D Holnap megpróbálok még egy kövit írni, de nem ígérek semmit :D

puszi: girl96