- Fogd be!- kiáltottam neki, és az ablak mellé álltam. Miért mond ilyeneket nekem az esküvője után egy nappal?! Miért nem előtte?!!- Feleséged van! Férj vagy! Nem érdekel a szerelmed...- fájdalmas volt kimondani ezeket a szavakat, de tudnia kell hogy már nem tekinthetek rá úgy mint eddig. Képtelen vagyok.....
Hátrafordultam és láttam arcán a meglepettséget. Nem számított ilyen válaszra tőlem.
- De Zoé.... - indult közelebb felém de én arrébb álltam.
- Hagyjuk Justin...már mindegy. - nehéz volt a könnyeimet visszatartanom de talán ez az egy előnye volt annak,hogy sohasem volt könnyű életem, így megtanultam leplezni az érzéseimet. Elindultam az ajtó felé, apró, óvatos lépésekkel, mintha minden másodpercben azt várnám,hogy utánam jöjjön bár tudom,hogy nem az lenne a helyes. - Ma hazautazom Joshal. - nyögtem ki miközben már nyitottam az ajtót. - Egy hét múlva jövök vissza, remélem addig tudsz magadra vigyázni. - hátrapillantottam még utoljára. Fájdalom, megbánás és még rengeteg érzelem tükröződött az arcán. Már épp bezártam volna magam mögött az ajtót amikor meghallottam hangját.
- Szeretsz még? - ez a kérdés szíven szúrt. Érzéseimre hallgatva, egyből rávágtam volna,hogy igen, persze, még mindig csak téged szeretlek de az eszem nem hagyta. Haloványan bólintottam majd bezártam az ajtót. Lehet észre sem vette biccentésemet de jobbnak láttam így. A folyosón Joshal találkoztam aki már a bőröndjeit vitte le a kocsihoz.
- Összepakoltál már hugi? - kérdezte miközben megölelt.
- Még pár holmim van amit összerakok aztán indulhatunk. - mosolyodtam el.
- Minden rendben van? - kérdezte törődve.
- Igen, persze... de jó lesz azért egy hét pihenés és végre láthatom anyut is.
- Már nagyon vár. - mosolyodott el ő is majd elindult a csomagjaival.
Körülbelül 20 perc múlva, miután mindenkitől elköszöntem, kivéve Justint, már a kocsiban ültünk.Chazzel is megbeszéltük,hogy majd ha visszatértem elmegyünk ismét kávézni. A hosszas kocsi út viszonylag csendesen telt, nem sokat beszéltem bátyámmal és a fele utat szinte átaludtam.Amikor épp fel voltam folyamatosan járt az agyam....vajon ki máson ha nem Justinon. Nem tudtam elfelejteni sehogy sem. Még mindig túlságosan szeretem pedig már egy másik nőé, most már hivatalosan is. Amint megérkeztünk hirtelen öröm öntött el. Annyira jó volt újra látni azt a házat amiben felnőttem és azt a környéket amihez annyi emlék fűz az 'előző' életemből. Már anyu kint várt minket a kapuban. Azonnal odarohantam hozzá és megöleltem.
** JUSTIN SZEMSZÖGE **
Elment, el, és nem válaszolt. Talán már nem is szeret ? Bele gondolni is rossz volt. Csak álltam és bámultam ki a fejemből, mereven néztem az ajtót amelyen körülbelül 20 perce távozott életem legfontosabb személye. Lépteket hallottam a folyosóról s ez kizökkentett a gondolataimból. Körülnéztem és láttam, hogy iszonyat nagy rumlit csináltunk, így gyorsan elkezdtem összerámolni, már amennyire ez lehetséges volt. Aztán valaki kopogtatott, majd édesanyám fejét láttam bekukkantani.
- Szia kicsim. - lépett beljebb majd alaposan körbenézett. Észrevette, hogy nincs minden rendben a szobával de nem szólt és nem is kérdezett semmit. - Úgy gondoltam ma elmehetnénk együtt valahova, enni valamit mondjuk - folytatta - már olyan régen töltöttünk el ilyen anya-fia közös napot - mosolyodott el.
- Remek ötlet. - feleltem. Úgy véltem hátha ez segít majd egy kicsit elfelejteni a Zoéval és a vámpírokkal történt dolgokat. - Átöltözöm és mehetünk is ha neked jó?! - mondtam még gyorsan.
- Tökéletes. - nyomott egy puszit a homlokomra - Lent várlak a kocsinál. - majd ismét becsukódott az a bizonyos ajtó. A szekrényemhez siettem,hogy megnézzem mit is vehetnék fel és a jó időre való tekintettel egy fehér nadrág és lila póló mellett döntöttem. Persze a cipőm is megfelelő színű volt: lila. Napszemüveg és a sapka még felkerült a fejemre és már indultam is. Lefelé menet találkoztam Chazzel.
- Hé jól vagy? - állított meg és ijedten nézett rám.
- Igen...minden rendben. - válaszoltam értetlenül. Pár másodperc múlva esett le,hogy amikor felhívtam Zoét pont Chazzel volt így hát gondolom mindent tud.- Veled minden rendben? - kicsit fáradtnak tűnt és a karját fogta végig miközben beszéltünk. Ezt nem tudtam hova tenni.
- Igen, persze. Velem is minden oké. Kicsit mondjuk még fáj a karom, ezért jössz nekem egyel. - ütögette meg a vállamat nevetve majd bement a szobájába. Értetlenül álltam ott megint. Egész úton a kocsiig az járt a fejemben,hogy hogy kapcsolódhatok én Chaz fájó karjához. Majd hirtelen,mint egy villámcsapás, megvilágosodtam. Eszembe jutott,hogy Zoé említette,hogy félig vámpír. Ahhoz,hogy ő át tudjon változni vért kell innia és csak Chaz volt vele aki segíthetett neki. Te atya ég. Tehát kettőjüknek is köszönhetem az életem. Végül megpillantottam anyát majd egy csipogó hanggal kinyitottam a kocsit.
- Ma én vezetek és nem sofőrrel megyünk. - pattantam be az első ülésre.
- Nekem megfelel. - szállt be mellém anyám aztán el is indultunk. Egy közeli étterembe mentünk,ahol már vártak minket. Egy teraszon lévő, két személyes asztalnál foglaltunk helyet. A pincéé perceken belül megérkezett és hozta az étlapokat is. Hosszas válogatás után, anya egy rák salátát kért én pedig narancsos kacsát, kevés körettel.
- Na és, milyen újdonsült férjnek lenni? - kérdezte kicsit gúnyosan anya majd belekortyolt az italába.
- Szándékosan csinálod ezt ugye? - mosolyogtam miközben a poharamat forgattam a kezemmel. - Fura érzés...jobb lenne ha.... - itt azonban megálltam. Tudtam,hogy nem szabad kimondanom azt amit gondolok de nekem nem is kellett, anyukám ismét megtette ezt helyettem.
- Ha Zoéval lennél...tudom,tudom. - mondta - hidd el mindenkinek jobb lett volna úgy.
- Nem értem. - feleltem - te is tudtad,hogy mekkora hibát vétek, mégse léptél közbe?!
- Nem tehettem. Justin, már felnőtt férfi vagy és tegyük hozzá,hogy nem is átlagos. Tudnod kell döntéseket hozni, akár rosszat akár jót. Ha ez előbbit akkor pedig vállalnod kell a következményeket és ha tudod akkor helyre kell hoznod a dolgokat. - bármennyire is fájt, tudtam,hogy igaza van. Nem várhattam volna el tőle azt, hogy helyettem állítsa le az esküvőt és küldje el Caitlint vagy ilyesmi.
- Igazad van - láttam be - elrontottam és most én szenvedek miatta.
- Az a baj,hogy nem csak te... - mondta ismét gúnyosan. - Jól van, nem szóltam - mosolygott - de sohasem fogom úgy megkedvelni Caitlint mint Zoét - jelentette ki komolyan és szerintem tudta, hogy én is ugyanígy érzek. Sohasem fogom úgy szeretni Caitet mint Zoét, sőt, senki mást nem fogok tudni úgy szeretni. Végre megérkezett az étel. Most már kicsit vidámabb dolgokról beszélgettünk: Chazről, milyen jó,hogy itt van mellettem és Usherről is.
- Ígérj meg valamit. - kértem anyámat az étkezés végén.
- Figyelek...
- Legyél te a legrosszabb anyós Caitlinnel szemben a világon, kérlek. - majd bevetettem a legaranyosabb nézésemet melyen tudtam,hogy elfog mosolyodni.
- Talán ennyit megérdemelsz - nevetett fel. - Legalább lesz nekem is egy kis szórakozásom - kacsintott rám. Ekkor oldalra pillantottam és tudtam,hogy ennek nem lesz jó vége. A paparazzik csakúgy áramlottak felénk és tudtam,hogy pár másodperc múlva vége a békés időtöltésünknek. Kérdések tömege irányult felénk, leginkább felém.
- Milyen férjként élni?
- Szereted Caitlint?
- Boldog vagy?
- Holnap indultok nászútra....hová ha szabad megtudni? - úristen. ekkor tudatosult bennem az, amit elfelejtettem. Holnap indulok Caittel a nászutunkra. Anyámra pillantottam, majd mind a ketten felálltunk és át nyomultunk a tömegen. Sikerült kijutnunk és bepattantunk a kocsiba. Úgy döntöttünk, hogy inkább visszatérünk a hotelbe és pihenős napot tartunk. Visszaérve úgy gondoltam,hogy egy film nézés közben majd pihenek de ez nem akart összejönni. Nem tudtam még a filmre sem koncentrálni annyira hiányzott Zoé. Nem szóltam senkinek, fogtam magam és lerohantam a kocsimhoz.
** ZOÉ SZEMSZÖGE**
Csak ültünk a kanapén, anyával és Joshal és beszélgettünk. Nagyon hiányzott már mind nekem, mind nekik, ez a meghitt, családi hangulat. Már kezdett esteledni így miután megettük a vacsorát elindulta, hogy bezárjam az ajtókat. Amikor az első ajtóhoz értem, megláttam,hogy egy kocsi áll meg a ház előtt. A sötétben nem nagyon tudtam kivenni,hogy miféle kocsi is ez. Majd kiszállt belőle a sofőr akit rögtön felismertem volna még száz ember közül is. A kulccsal kinyitottam a zárat és kirohantam.
- Te meg mit keresel itt?- néztem rá értetlenül. - Hisz holnap indulsz a nászutadra.
- Nem számít - válaszolta és mélyen a szemébe néztem. Tudom,hogy még ő is szeret de lehetetlen így,hogy együtt legyünk miután van felesége. - Amikor eljöttél, nem válaszoltál a kérdésemre.... - folytatta. - Szeretsz még?
- Justin... Azonnal vissza kell menned. - próbáltam terelni a témát több-kevesebb sikerrel.
- Ha azt akarod máris eltűnök, csak válaszolj... - lépett hozzám közelebb és megfogta mind két kezemet. Éreztem,hogy elgyengülök. Ki fogom mondani.....
- Én még mindig.... - kezdtem bele a mondatomba.
- Óóóó Justin. - kiáltott fel anya az ajtóból szerencsémre. - Hogy hogy itt vagy? - jött felén széles mosollyal az arcán majd megölelte Justint.
- Épp menni készül - vágtam közbe.
- Na ne butáskodj már Zoé - folytatta anya, mosolyszünet nélkül - Csak nem gondolod,hogy még most visszautazik? Gyere, ma itt alszol. - szólt Justinhoz.
- Holnap indulnia kell korán reggel a nászútjára. - próbáltam győzködni anyát de mintha a falhoz beszélnék.
- Majd elindul innen korábban. Ne aggódj már annyit kicsim. - majd belekarolt Justinba és elindultak befelé. Én meg csak álltam ott értetlenül, nem tudtam,hogy most mit csináljak. Ennek az éjszakának biztos,hogy nem lesz jó vége. Pár perc utána bementem én is és bezártam az ajtót. Anyu és Juss már a kanapén ültek,ahol ezelőtt én beszélgettem a családommal. Leültem melléjük.
- Kicsim, nem is mondtad,hogy miért jött Justin! - harsogta anyám és én persze nem tudtam,hogy miről van szó. - Remélem elfogadod az ajánlatát, hisz szüksége van rád. - kortyolt bele egy újabb bögre teába.
- Miféle ajánlatot is kéne elfogadnom?! - néztem kérdően mind kettőjükre.
- Hát ,hogy elkíséred Justint a nászútra nehogy valami támadás vagy efféle dolog érhesse őt és Caitlint. - ekkor hirtelen lefagytam. Ennél rosszabb ötlet még nekem sem juthatott volna az eszembe. Nem szenvedek így is eléggé? Még nézzem egy héten keresztül ahogyan nyalják-falják egymást minden percben?!
- De hát... úgy volt,hogy ezt a hetet veled töltöm anya. Már olyan régóta akartuk ezt. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Majd legközelebb - simogatta meg az arcomat. - Persze nekem is nagyon hiányzol és sajnálom,hogy ha ez nem jön most össze de nem hagyhatod,hogy baja essen Justinnak....igaz? - nézett rám kicsit parancsolóan.
- Még meggondolom. - majd azzal a lendülettel felálltam és beviharzottam a szobámba. Nem hiszem el,hogy ezt teszi Justin....csak még jobban megkeseríti az életemet. Körülbelül 10 perc elteltével kopogást hallottam.
- Gyere be. - mondtam miközben fejemet visszaejtettem a párnára.
- Zavarhatok egy kicsit? - kérdezte halkan Juss miközben bezárta maga mögött az ajtót. Leült mellém az ágyam szélére. - Figyelj Zoé, én nem akarok neked rosszat, sőt, én vagyok az aki a legjobban szeretné azt,hogy boldog legyél. Meg kell értened,hogy nem bírok ki egy hetet nélküled, Caitlinnel. Kellesz nekem. Most és mindig. - felültem az ágyon Justinnal szembe fordultam és törökülésbe helyezkedtem el. Egy párnát vettem az ölembe,hogy legyen mit szorongatnom.
- Hamarabb is gondolkodhattál volna ezen...mondjuk a boldogító igen előtt. - vágtam a fejéhez.
- Tudom....és hidd el azt is, hogy ez volt életem legnagyobb hibája de amint látok rá módot változtatok rajta,hogy jobb legyen...neked és nekem. Nekünk.
- Justin már régen nincsen az a fogalom,hogy nekünk vagy,hogy mi. - kezdtem el mondani. - Nem várhatod el azt sem,hogy egy héten át nézzem ahogy élvezitek a nászutatokat Caittel. Nem gondolod,hogy ez mennyire fájhat nekem?
- Nekem is fáj hidd el... de szükségem van rád. Szeretlek Zoé, jobban mint bárki mást. - ekkor egy könnycsepp gördült le az arcán. A szemébe néztem,melyeket már könny áztatott. Ennyi őszinteséget még talán egy ember szemében sem láttam. Kezemmel letöröltem az arcán lefolyó cseppet majd közelebb hajolva hozzá megcsókoltam, gyengéden, szeretően.
- Én is szeretlek. - mondtam végezetül majd eltávolodtam tőle. Szemében láttam a ragyogást,hogy végre választ kapott a kérdésére. - De ez nem helyes. - ráztam meg a fejemet.
- Tudom. - simította végig karomat. - Kérlek, gyere el velünk...velem. Ígérem amennyi időt csak tudok, veled fogok tölteni. Minden nap azon leszek,hogy olyan legyen mintha a mi nászutunkat ünnepelnénk. Csak kérlek, gyere el. - éreztem,hogy nem tehetek mást. Nem tudok neki nemet mondani, még mindig nem.
- Rendben van. - sóhajtottam nagyokat. Innentől kezdve az este már oldottabb lett. Feküdtünk egymás mellett az ágyon, fogtuk egymás kezét és beszélgettünk. Az összes régi szép és fájó emléket átbeszéltük és felidéztük. Rengeteget nevettünk és talán néha még meg is könnyeztük őket. Hajnali két óra lehetett,hogy úgy döntöttünk most már ideje lenne nyugovóra térni. Gyorsan kimentem a fürdőbe lezuhanyozni, majd átöltözni. Justin addig a szobámban vetette le ruháit és csak egy boxerben feküdt az ágyon mire visszaértem. Bebújtam mellé majd megölelt, szorosan magához húzott. Néztük egymást, hosszú perceken keresztül, csak némán. Majd elmosolyodtam és megcsókoltam. Még közelebb fészkeltem hozzá magam,amennyire csak tudtam és végre elaludtunk. Eszünk ágába se volt a holnapi naptól kezdődő nászútra gondolni....
naháát naháát. :D remélem mindenkinek tetszett bár nem lett túl jó....még vissza kell szoknom az írásra. :') Köszönöm mindenkinek aki ezt a részt is elolvasta és még mindig látogatja ennyi idő kihagyás után is az oldalunkat :) ez sokat jelent nekünk. :) Kommentben várom MINDENKI véleményét. :)) Puszi: Dettus.
2012. március 22., csütörtök
2012. március 8., csütörtök
Sziasztok.!
Fúú....hogy is kezdjem. :) Tudom,hogy már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon régen nem volt rész. :(
Ezért első sorban bocsánatot szeretnék kérni, Petra nevében is. Sajnos nagyon összejöttek a dolgok és egyszerűen hétről-hétre egy órányi szabad időnk sem volt szinte és amint tudjátok, a jó részhez idő kell.
Én jövőhéten elutazom... DE ha még mindig vannak olyanok akik ennyi idő kihagyás után is szívesen olvasnának új részt....akkor kérem jelezzétek és amint hazaértem írok egy új részt. :) ÍGÉREM! :) Tehát... ha szeretnétek még mindig,hogy legyen új rész jelezzétek itt kommentben vagy twitteren akár facebookon. :) Megértéseteket köszönöm. :)
Puszi: Dettus.
Ezért első sorban bocsánatot szeretnék kérni, Petra nevében is. Sajnos nagyon összejöttek a dolgok és egyszerűen hétről-hétre egy órányi szabad időnk sem volt szinte és amint tudjátok, a jó részhez idő kell.
Én jövőhéten elutazom... DE ha még mindig vannak olyanok akik ennyi idő kihagyás után is szívesen olvasnának új részt....akkor kérem jelezzétek és amint hazaértem írok egy új részt. :) ÍGÉREM! :) Tehát... ha szeretnétek még mindig,hogy legyen új rész jelezzétek itt kommentben vagy twitteren akár facebookon. :) Megértéseteket köszönöm. :)
Puszi: Dettus.
2012. január 8., vasárnap
ÚJ BLOG! :D
http://kimondatlanerzesek.blogspot.com/
Szeretnék megnyugtatni mindenkit, ez az új blog, nem a történet végét jelenti :)
A Kimondatlan érzések nem is történet.
Ez egy napló szerű blog lenne, melyben legmélyebb és legőszintébb érzéseinket, meglátásainkat írjuk le kamaszkori lányként.
Ez akár Neked is segíthet! Jobban megismerheted magad, esetlen felismerheted egy-egy bejegyzésben a saját gondolatidat.
Ha a blog népszerű lesz, akár e-mail-eket is küldhettek, olyan dolgokról, amik titeket érdekelnek, de nem tudtátok még megfogalmazni.
Szeretettel várunk minden kedves olvasót. :D
Gyertek, és hozzátok a barátnőiteket is ;)
puszi: Dettus&girl96 ♥
Szeretnék megnyugtatni mindenkit, ez az új blog, nem a történet végét jelenti :)
A Kimondatlan érzések nem is történet.
Ez egy napló szerű blog lenne, melyben legmélyebb és legőszintébb érzéseinket, meglátásainkat írjuk le kamaszkori lányként.
Ez akár Neked is segíthet! Jobban megismerheted magad, esetlen felismerheted egy-egy bejegyzésben a saját gondolatidat.
Ha a blog népszerű lesz, akár e-mail-eket is küldhettek, olyan dolgokról, amik titeket érdekelnek, de nem tudtátok még megfogalmazni.
Szeretettel várunk minden kedves olvasót. :D
Gyertek, és hozzátok a barátnőiteket is ;)
puszi: Dettus&girl96 ♥
2011. december 21., szerda
Sziasztok!
Kedves olvasók! :)
Tudom, nagyon rég nem volt rész, és semmilyen hírt nem kaptatok rólunk, de az igazság az, hogy mostanában egyszerűen nem jön az ihlet az íráshoz.
Ezen kívül én egy nagyon nagy magánügyi mélyponton vagyok, ezért én sajnálom, de még egy darabig nem leszek.
Úgy gondolom 2012-ben újult erővel hozzáfoghatunk a blog írásához, de addig nem nagyon tudunk részt hozni...
Reméljük 2012-ben is szívesen olvastok majd minket. ♥
girl96
Tudom, nagyon rég nem volt rész, és semmilyen hírt nem kaptatok rólunk, de az igazság az, hogy mostanában egyszerűen nem jön az ihlet az íráshoz.
Ezen kívül én egy nagyon nagy magánügyi mélyponton vagyok, ezért én sajnálom, de még egy darabig nem leszek.
Úgy gondolom 2012-ben újult erővel hozzáfoghatunk a blog írásához, de addig nem nagyon tudunk részt hozni...
Reméljük 2012-ben is szívesen olvastok majd minket. ♥
girl96
2011. október 15., szombat
54. rész: Veszélyes változás
Hozzámentem Cait-hez, és most az életemmel fizetek érte.........
- Zoé, ne legyél már ilyen!- szólt Chaz két kortyintás között a forró kávéjából- Semmi érzelem nincs az arcodon... Valamit mondjál, hogy mit érzel!- kérte enyhébb parancsoló hangon.
Jó lett volna, ha tudok válaszolni, de én magam sem tudtam, hogy mit érzek. Volt ott minden. Lemondás, fájdalom, csalódottság, elfogadás, öröm, bánat, sajnálat, szégyenérzet, és még rengeteg más. És mégis, a legerősebb egy mérhetetlen harag, és gyűlölet keveréke volt Justin és Caitlin iránt. Először magamban kellene összeraknom, hogy mit érzek, de valamit kellett válaszolnom Chaz-nek.
- Inkább idd azt a kávét...-nyögtem végül, miközben meglöktem kezét, és az ital fele az asztalra folyt. Nevetni kezdtünk, aztán megszólalt a telefonom.
- Justin az... - mondtam- Kihangosítom.
- Zoé... Segíts...vámpírok, a szobámban. Kérlek siess.... -megszakadt a vonal, csak éles ropogást hallottunk. Sokkot kaptam. Ültem mereven és a semmibe bámultam. Szemem előtt lepergett, ahogy Justin küzdhet, és hogy lassan meghal. Annyira lefoglalt a féltékenység, hogy elfelejtettem miért is vagyok itt... Hiszen én vagyok Justin testőre...
- Zoé, ébredj már!- kiabált Chaz- Meg kell mentened!- ordított kétségbeesetten. Nem tudtam mit tegyek. Aztén eszembe jutott valami... A múltkor, amikor majdnem megölt a vámpírméreg, és Usher mentett meg, akkor maradt bennem egy kis adag. Akkor volt az, hogy rosszul voltam, és kezdtem átalakulni. Emlékszem, hogy vissza tudtam fogni, de most kell a vámpír erő... Szemem felcsillant.
- Chaz! Gyere velem!- azzal megfogtam kezét és emberi sebességgel futottam a hotelhez közel lévő parkba.
- Azt hiszem félig vámpír vagyok!- nyögtem neki halkan- De a méreg most vissza van bennem fojtva. Fel kell ébresztenem magamban. Ehhez... kell.... a...- szünetet hagytam, hogy lássam arcát- a véred...- tekintete üvegessé vált, arca elfehéredett.
- Honnan tudod, hogy nem fogsz megölni?-kérdezte a fiú halkan, mint aki az élettől búcsúzik.
- Vámpírvadász is vagyok... Meg tudok állni!- mondtam határozottan.
Mindketten jól tudtuk, hogy Justin élete a tét, és nincs sok időnk. Chaz felhúzta az ingujját, és pedig letébtem a pólómét.
- Amikor átváltoztam, én rohanok Justinért, te ezzel szorítsd el a vérzést- elvette kezemből pólóm maradványát.
- Valamivel el kell vágod a karom- mondta- Nincs vámpírfogad, amivel meg tudnál harapni.- igaza volt. Elővettem a zsebemben tartott bicskát és felvágtam a kezét. A vér kiserkent és én inni kezdtem.
Először azt az undorító vas ízt éreztem, aztán valami megváltozott. A torkomon lefolyó vér szétáradt a testemben, kellemes melegséggel elárasztva minden szervemet. Éreztem, ahogy izmaim megfeszülve megerősödnek, ahogy látásom, és hallásom élesedik, ahogy bőröm elfehéredik és hideggé válik. Ahogy fogaim kinőnek... Egyre intenzívebben szívtam Chaz vérét, és féltem, hogy nem fogok tudni leállni. A vér íze megváltozott. A világ legédesebb ízét éreztem. A legkellemesebbet, a legtökéletesebbet.
Gyerünk Zoé! Meg tudsz állni! Már fáj neki! ENGEDD EL!
- Ne haragudj!- szóltam, mikor sikerült leszállnom karjáról, és el is tűntem.
Három másodperc. Ennyi volt. Ennyi idő kellett, hogy a parkból a hotelszobába érjek, ahol a vámpírok már Justin felé közeledtek.
Nem vettek észre, és én kihasználtam az alkalmat. A következő pillanatban, már a Justinhoz legközelebb lévő gyilkos vámpír nyakából szívtam a vért, majd egy átlagos erővel elrúgtam. Igen... Csak ez a bizonyos átlagos erő most meg nőtt a harmincasára, ezért a vámpír olyan erővel csapódott a falnak, hogy az átszakadt, és hallottuk mind gerincének reccsenését.
Egy pillanatra megijedtem az új erőmtől, hisz én nem emberből lettem vámpír, hanem vámpírvadászból. Sokkal erősebb lettem, mint bármelyik vámpír. Vagy bármelyik vámpírvadász...
- Rossz helyen járnak uraim- szóltam kéjes hangon. - Kérem távozzanak. - mondtam bájosan, és azzal ők örült sikítással el is tűntek. Megijedtek tőlem... Egy rúgással öltem meg társukat. Gyáva az összes....
Ahogy megfordultam Justin felé, az ablakban megláttam a tükörképemet. Mint egy igazi, rendes, gyilkos vámpír, de abban a pillanatban örültem neki.
- Ö-ö-ö-ö...- nyögött Justin fájdalmasan.
- Szerelmem!- térdeltem le mellé egy meggondolatlan szóval- Innod kell!- állapítottam meg, de nem tudtam, hogy honnan szerzek neki embervért. Körülnéztem a szobában, és megtaláltam a romok között Justin nyakláncát. Ha azt magamra veszem, visszaváltozom emberré, mert az visszafogja a fenevadat ami bennem van. Egy pillantás se kellet, hogy elmenjek érte, felvegyem és visszatérjek Justin mellé. Fogaim visszahúzódtak, bőröm melegebb lett, de semmi más nem változott. Látásom, hallásom, és minden más érzékszervem ugyan olyan éles maradt.
- Justin!- nyögtem kétségbeesetten, majd felvágtam a kezem és szerelmem... Igen. Szerelmem szájához tartottam a vérző sebet. Nem akart belőlem táplálkozni.
- Nem! Ha nem teszed meghalsz! Igyál!- kiabáltam, és rányomtam ajkait a sebre. Megérezte AZT az ízt, és inni kezdett.
Egy kis idő után úgy gondoltam a többi véremre még szükségem van, ezért óvatosan lelöktem magamról Justin-t, és visszatettem rá a nyakláncot. Mély levegőket vettem, mert azt hittem a vámpír újra előtörik majd belőlem. de nem így lett. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy megtanulhatom, hogy kell irányítani.
Justin felült, szemeiben sok mindent láttam.
- Te vámpír vagy?- kérdezte halkan.
- Félig- válaszoltam ugyan olyan halkan.
- Mióta?
- Hivatalosan mától.
-Haragszol rám?- erre kérdésre görcsbe ugrott a gyomrom.
- Nem- válaszoltam végül, de hangomban csengett, hogy hazudok.
- Zoé... Majdnem meghaltam, és az egész életem lepergett a szemem előtt. Ha most haltam volna meg, akkor abban a tudatban történt volna meg, hogy te nem vagy az enyém, és én nem vagyok boldog.
- Fogd be!- kiáltottam neki, és az ablak mellé álltam. Miért mond ilyeneket nekem az esküvője után egy nappal?! Miért nem előtte?!!- Feleséged van! Férj vagy! Nem érdekel a szerelmed...- fájdalmas volt kimondani ezeket a szavakat, de tudnia kell hogy már nem tekinthetek rá úgy mint eddig. Képtelen vagyok................
megjött a kövi :D
remélem mindenkinek tetszik. :) KOMIT! :P
puszi: girl96^^♥
(ZOÉ SZEMSZÖGE!!!)
- Zoé, ne legyél már ilyen!- szólt Chaz két kortyintás között a forró kávéjából- Semmi érzelem nincs az arcodon... Valamit mondjál, hogy mit érzel!- kérte enyhébb parancsoló hangon.
Jó lett volna, ha tudok válaszolni, de én magam sem tudtam, hogy mit érzek. Volt ott minden. Lemondás, fájdalom, csalódottság, elfogadás, öröm, bánat, sajnálat, szégyenérzet, és még rengeteg más. És mégis, a legerősebb egy mérhetetlen harag, és gyűlölet keveréke volt Justin és Caitlin iránt. Először magamban kellene összeraknom, hogy mit érzek, de valamit kellett válaszolnom Chaz-nek.
- Inkább idd azt a kávét...-nyögtem végül, miközben meglöktem kezét, és az ital fele az asztalra folyt. Nevetni kezdtünk, aztán megszólalt a telefonom.
- Justin az... - mondtam- Kihangosítom.
- Zoé... Segíts...vámpírok, a szobámban. Kérlek siess.... -megszakadt a vonal, csak éles ropogást hallottunk. Sokkot kaptam. Ültem mereven és a semmibe bámultam. Szemem előtt lepergett, ahogy Justin küzdhet, és hogy lassan meghal. Annyira lefoglalt a féltékenység, hogy elfelejtettem miért is vagyok itt... Hiszen én vagyok Justin testőre...
- Zoé, ébredj már!- kiabált Chaz- Meg kell mentened!- ordított kétségbeesetten. Nem tudtam mit tegyek. Aztén eszembe jutott valami... A múltkor, amikor majdnem megölt a vámpírméreg, és Usher mentett meg, akkor maradt bennem egy kis adag. Akkor volt az, hogy rosszul voltam, és kezdtem átalakulni. Emlékszem, hogy vissza tudtam fogni, de most kell a vámpír erő... Szemem felcsillant.
- Chaz! Gyere velem!- azzal megfogtam kezét és emberi sebességgel futottam a hotelhez közel lévő parkba.
- Azt hiszem félig vámpír vagyok!- nyögtem neki halkan- De a méreg most vissza van bennem fojtva. Fel kell ébresztenem magamban. Ehhez... kell.... a...- szünetet hagytam, hogy lássam arcát- a véred...- tekintete üvegessé vált, arca elfehéredett.
- Honnan tudod, hogy nem fogsz megölni?-kérdezte a fiú halkan, mint aki az élettől búcsúzik.
- Vámpírvadász is vagyok... Meg tudok állni!- mondtam határozottan.
Mindketten jól tudtuk, hogy Justin élete a tét, és nincs sok időnk. Chaz felhúzta az ingujját, és pedig letébtem a pólómét.
- Amikor átváltoztam, én rohanok Justinért, te ezzel szorítsd el a vérzést- elvette kezemből pólóm maradványát.
- Valamivel el kell vágod a karom- mondta- Nincs vámpírfogad, amivel meg tudnál harapni.- igaza volt. Elővettem a zsebemben tartott bicskát és felvágtam a kezét. A vér kiserkent és én inni kezdtem.
Először azt az undorító vas ízt éreztem, aztán valami megváltozott. A torkomon lefolyó vér szétáradt a testemben, kellemes melegséggel elárasztva minden szervemet. Éreztem, ahogy izmaim megfeszülve megerősödnek, ahogy látásom, és hallásom élesedik, ahogy bőröm elfehéredik és hideggé válik. Ahogy fogaim kinőnek... Egyre intenzívebben szívtam Chaz vérét, és féltem, hogy nem fogok tudni leállni. A vér íze megváltozott. A világ legédesebb ízét éreztem. A legkellemesebbet, a legtökéletesebbet.
Gyerünk Zoé! Meg tudsz állni! Már fáj neki! ENGEDD EL!
- Ne haragudj!- szóltam, mikor sikerült leszállnom karjáról, és el is tűntem.
Három másodperc. Ennyi volt. Ennyi idő kellett, hogy a parkból a hotelszobába érjek, ahol a vámpírok már Justin felé közeledtek.
Nem vettek észre, és én kihasználtam az alkalmat. A következő pillanatban, már a Justinhoz legközelebb lévő gyilkos vámpír nyakából szívtam a vért, majd egy átlagos erővel elrúgtam. Igen... Csak ez a bizonyos átlagos erő most meg nőtt a harmincasára, ezért a vámpír olyan erővel csapódott a falnak, hogy az átszakadt, és hallottuk mind gerincének reccsenését.
Egy pillanatra megijedtem az új erőmtől, hisz én nem emberből lettem vámpír, hanem vámpírvadászból. Sokkal erősebb lettem, mint bármelyik vámpír. Vagy bármelyik vámpírvadász...
- Rossz helyen járnak uraim- szóltam kéjes hangon. - Kérem távozzanak. - mondtam bájosan, és azzal ők örült sikítással el is tűntek. Megijedtek tőlem... Egy rúgással öltem meg társukat. Gyáva az összes....
Ahogy megfordultam Justin felé, az ablakban megláttam a tükörképemet. Mint egy igazi, rendes, gyilkos vámpír, de abban a pillanatban örültem neki.
- Ö-ö-ö-ö...- nyögött Justin fájdalmasan.
- Szerelmem!- térdeltem le mellé egy meggondolatlan szóval- Innod kell!- állapítottam meg, de nem tudtam, hogy honnan szerzek neki embervért. Körülnéztem a szobában, és megtaláltam a romok között Justin nyakláncát. Ha azt magamra veszem, visszaváltozom emberré, mert az visszafogja a fenevadat ami bennem van. Egy pillantás se kellet, hogy elmenjek érte, felvegyem és visszatérjek Justin mellé. Fogaim visszahúzódtak, bőröm melegebb lett, de semmi más nem változott. Látásom, hallásom, és minden más érzékszervem ugyan olyan éles maradt.
- Justin!- nyögtem kétségbeesetten, majd felvágtam a kezem és szerelmem... Igen. Szerelmem szájához tartottam a vérző sebet. Nem akart belőlem táplálkozni.
- Nem! Ha nem teszed meghalsz! Igyál!- kiabáltam, és rányomtam ajkait a sebre. Megérezte AZT az ízt, és inni kezdett.
Egy kis idő után úgy gondoltam a többi véremre még szükségem van, ezért óvatosan lelöktem magamról Justin-t, és visszatettem rá a nyakláncot. Mély levegőket vettem, mert azt hittem a vámpír újra előtörik majd belőlem. de nem így lett. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy megtanulhatom, hogy kell irányítani.
Justin felült, szemeiben sok mindent láttam.
- Te vámpír vagy?- kérdezte halkan.
- Félig- válaszoltam ugyan olyan halkan.
- Mióta?
- Hivatalosan mától.
-Haragszol rám?- erre kérdésre görcsbe ugrott a gyomrom.
- Nem- válaszoltam végül, de hangomban csengett, hogy hazudok.
- Zoé... Majdnem meghaltam, és az egész életem lepergett a szemem előtt. Ha most haltam volna meg, akkor abban a tudatban történt volna meg, hogy te nem vagy az enyém, és én nem vagyok boldog.
- Fogd be!- kiáltottam neki, és az ablak mellé álltam. Miért mond ilyeneket nekem az esküvője után egy nappal?! Miért nem előtte?!!- Feleséged van! Férj vagy! Nem érdekel a szerelmed...- fájdalmas volt kimondani ezeket a szavakat, de tudnia kell hogy már nem tekinthetek rá úgy mint eddig. Képtelen vagyok................
megjött a kövi :D
remélem mindenkinek tetszik. :) KOMIT! :P
puszi: girl96^^♥
2011. október 2., vasárnap
53. rész: Másnap...
Neki lehet, hogy fájt, de én jól cselekedtem... Én csak Zoét szeretem!
Így telt hát a nászéjszakánk... Alvással....
Reggel furcsa volt felébredni...már nem tudtam a mellettem alvó Caitlinre úgy tekinteni mint eddig hiszen már a feleségem, bár ebbe belegondolni is borzasztó volt. Ráadásul Zoéval álmodtam ami még jobban felkavart. Kimásztam az ágyból és becsoszogtam a fürődbe. A tükörbe nézve arcom borzalmas látványt nyújtott. Fáradtnak látszott. Az is voltam. Hideg vízzel mostam arcot, reménykedve, hogy majd attól felfrissülök. Visszatérve a hálóba láttam, hogy feleségem még mindig alszik. Úgy döntöttem kimegyek és szétnézek mifolyik a lakosztályunk többi részén. Először édesanyámba botlottam bele aki ragyogó mosollyal ölelt meg.
- Itt az újdonsült férj. - nyomott egy puszit az arcomra.Én nem szóltam semmit csak mosolyogtam. Azonban a nappaliba érve sikerült teljes mértékben felfrissülnöm a látványtól. A kanapén ott ült Zoé, Usher és Chaz. Bal szélen foglalt helyet legjobb barátom akin egy lila póló és egy fehér nadrág volt. Stílusa lenyűgöző mint mindig. Zoé ült középen akin még "pizsama" volt. Egy fehér topp és egy térdig érő, buggyos, fehér nadrág. Vékony alkatán és gyönyörű barna bőrén csodásan mutatott ez a szerelés. Usher pedig mint mindig sötét színekben "pompázott". Nevetgéltek... boldognak tűntek. Usher viccelődve csipkedte Zoét aki hangosan nevetve reagált majd Chaz volt az aki "megvédte" őt azzal hogy szorosan magához ölelte. Hirtelen féltékenység fogott el majd eszembe jutott, hogy neki lenne oka féltékenykedni...mivel most vettem feleségül a földön a legkibírhatatlanabb nőszemélyt helyette....Nem láttak meg szerencsére. Nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy rossz kedvem van. Hallottam amint Usher felajánlja, hogy elviszi Chazt és Zoét ebédelni.... de csak a fuvart vállalta mert neki sürgős dolga van. Ami a legjobban fájt, hogy Zoé örömmel elfogadta ezt az ajánlatot és Chaz sem tiltakozott. Szörnyű, hogy azt a két embert kell "együtt" látnom akiket a világon a legjobban szeretek. Visszakullogtam a szobámba és lefeküdtem kedvesem mellé. Kezeimet a fejem alá tettem és a plafont bámultam. Lejátszottam magamban a régi szép időket....amikor még Zoéval voltam. Rossz volt belegondolni, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan mint eddig. Idáig is borzalmas volt, hogy nem lehettem mindig Zoéval...és így, hogy már házas ember vagyok még kevesebb időnk lesz egymásra... talán nem is lesz egyáltalán időnk a másikra....Oldalra pillantva láttam, hogy Cait ébredezik. Nem volt kedvem jópofizni, most nem, így behunytam szemeimet és úgy tettem mintha aludnék. Fél szemmel láttam amint felkel, kimegy a fürdőbe majd vissza. Felöltözik, egy puszit ad az arcomra majd kiír egy kis cetlire valamit. Ezután kiment a szobából. Feltápászkodtam én is és megnéztem azt a kis cetlit.
"Jó reggelt édes. Ma az egész napot az egyik legjobb barátnőmmel töltöm. Este találkozunk. Lehet, hogy későn jövök, így nem muszáj megvárnod. Csóközön Cait." Miközben belemerültem e sorok olvasásába mögöttem egy kisebb zajra lettem figyelmes. Hátra fordulva semmit sem láttam, csak a terasz ajtó volt tárva-nyitva és a függönyöket a szél úgy fújta mintha kint valami tornádó tombolna. Visszafordultam, a szoba másik oldala felé amikor a tükörben megláttam egy árnyékot. Hatalmas lendülettel, egész testemet a másik irányba fordítottam és láttam amint 4 vámpír áll a terasz ajtóban. Kezemből elejtettem a kis papírdarabot és hátrálni kezdtem. Nem féltem, csak egyszerűen ilyen lelki állapotban kételkedem abban, hogy letudnám őket győzni.
- Rég láttunk Justin... - szólalt meg az egyik mély hangon miközben kezeit ökölbe szorította és lassú léptekkel közeledett felém. Erre a másik három halk kuncogásban tört ki és gonosz mosollyal az arcukon ők is megindultak felém.
- Nem tudom ti, hogy vagytok vele.... de nekem nem hiányoztatok. - válaszoltam majd én is ökölbe szorítottam a kezemet. Tudtam, hogy ezt a csatát nem úszhatom meg.
- Játszadozzunk egy kicsit. - szólalt meg az első vámpír majd futni kezdett felém. Hatalmas ütést akart gyakorolni rám de én szerencsére kitértem előle így a falat találta el. Közben a másik három már várt rám. Az egyiküknek sikerült belém rúgnia egy hatalmasat és csak azt vettem észre, hogy repülök majd a falnak csapódva a földön találom magam. Felálltam és folytatni akartam a harcot azonban az egyikük a hátam mögé került és lefogott.
- Ejnye ejnye Justin....hát nem tudod, hogy ellenünk nem győzhetsz? - mosolyodott el az egyik majd egy hatalmasat ütött a gyomromba. Épp, hogy magamhoz tértem volna az ütés fájdalmából már jött is a következő ütés majd a következő és még egy... Végül a földre hajintott az amelyik eddig szorosan hátrafogta a kezeimet. Észre vettem, hogy a telefonom nálam van. Gyorsan tárcsáztam a gyorshívóban lévő első számot... A kijelzőn megjelent Zoé neve és képe. Majd a telefont felvette...
- Zoé... - próbáltam minnél érthetőbben és nem fájdalmas hanggal beszélni de ez nem nagyon sikerült. A vámpírok ismét közeledtek amint meglátták, hogy telefonálok. - Segíts...vámpírok, a szobámban.- nyöszörögtem - Kérlek siess....
- Te meg mit művelsz, te kis féreg...- majd rátaposott a telefonra és a vonal megszakadt.Nem maradt más, mint a remény számomra, hogy Zoé a mentségemre siet. Csak addig éljem túl....Felálltam a földről és szemben találtam magam a négy vámpírral. Úgy döntöttem, ha meg kell halnom most és itt akkor legyen... de az utolsó erőmig harcolni fogok.
- Hát akkor folytassuk - mondtam magabiztosan, már amennyire a hatalmas fájdalmak mellett ez lehető...és megtöröltem számat, mely fel volt repedve az egyik ütéstől és vérzett. Hirtelen megindultam az egyik vámpír felé és arcon ütöttem. A földön terült el de mielőtt még egy ütést vagy rúgást tudtam volna végrehajtani,hátulról a tarkómat egy hatalmas ütés érte. Arccal zuhantam a szobám bézs színű szőnyegére amelyen az arcomon okozott sebekből folyó vér vörös foltokat hagyott. Szemem előtt kezdett elhomályosulni a világ de tudom, hogy még itt nem adhatom föl. Megpróbáltam felkelni de egy nagy rúgás által, amely a hátamra érkezett, ismét a földre kerültem. Hajamnál fogva emelte fel a fejemet egyik ellenfelem és mosolyogva nézett a szemembe majd fejemet ismét a padlóra vágta. Lassan az egyikük, lábával a hátamra fordított. Nem láttam mást csak a hófehér plafont és azt a négy vámpírt akik éppen arra készülnek, hogy megöljenek. Minden másodperc úgy tűnt mintha órák telnének el. Egész testemet a fájdalmak járták át és az egyedüli ember aki segíthetne most éppen a legjobb barátommal szórakozik valahol. Ismét egy rúgás érte az oldalamat melyre én összerándultam. Láttam ahogyan az egyikük egy kést vesz elő... Mivel én is vámpír vagyok rám nem hatna ha megharapnának így másképp kell megölniük. Ketten megfogták a karomat és felállítottak. Mivel a kimerültségtől és a fájdalmaktól nem tudtam a saját lábamon megállni, jóformán ők tartottak. Akinél a kés volt lassan közeledni kezdett felém. A pengét az arcomhoz tartotta, majd halványan megkarcolta. Éreztem ahogy a bőröm felhasad és elkezd vérezni. Teljesen tehetetlen voltam. Először csak az arcomat sebesítette meg, utána pedig gyomromba vágta a kést.Vámpírként ennyitől nem halhatnék meg, de rég táplálkoztam, így ha többször belém szúrja a gyilkos eszközt teljesen elvérezhetek.Egymás után érték testemet a vágások.Combomba, karomba, és gyomromba szúrták a kést, én pedig mindegyiknél fájdalmasan felüvöltöttem. Éreztem, hogy elfogom veszteni az eszméletemet.... talán örökre.Reménytelennek tűnt, hogy túléljem.... Úgy éreztem, Zoé nem is akar megmenteni, és még ha igaza volt is, nem bírtam elfogadni. Hozzámentem Cait-hez, és most az életemmel fizetek érte.
Hosszú idő után, végre itt az új rész.(: remélem mindenkinek elnyerte a tetszését és ígérem, hogy sűrűbben hozunk most már részeket. puszi: Dettus.
- Itt az újdonsült férj. - nyomott egy puszit az arcomra.Én nem szóltam semmit csak mosolyogtam. Azonban a nappaliba érve sikerült teljes mértékben felfrissülnöm a látványtól. A kanapén ott ült Zoé, Usher és Chaz. Bal szélen foglalt helyet legjobb barátom akin egy lila póló és egy fehér nadrág volt. Stílusa lenyűgöző mint mindig. Zoé ült középen akin még "pizsama" volt. Egy fehér topp és egy térdig érő, buggyos, fehér nadrág. Vékony alkatán és gyönyörű barna bőrén csodásan mutatott ez a szerelés. Usher pedig mint mindig sötét színekben "pompázott". Nevetgéltek... boldognak tűntek. Usher viccelődve csipkedte Zoét aki hangosan nevetve reagált majd Chaz volt az aki "megvédte" őt azzal hogy szorosan magához ölelte. Hirtelen féltékenység fogott el majd eszembe jutott, hogy neki lenne oka féltékenykedni...mivel most vettem feleségül a földön a legkibírhatatlanabb nőszemélyt helyette....Nem láttak meg szerencsére. Nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy rossz kedvem van. Hallottam amint Usher felajánlja, hogy elviszi Chazt és Zoét ebédelni.... de csak a fuvart vállalta mert neki sürgős dolga van. Ami a legjobban fájt, hogy Zoé örömmel elfogadta ezt az ajánlatot és Chaz sem tiltakozott. Szörnyű, hogy azt a két embert kell "együtt" látnom akiket a világon a legjobban szeretek. Visszakullogtam a szobámba és lefeküdtem kedvesem mellé. Kezeimet a fejem alá tettem és a plafont bámultam. Lejátszottam magamban a régi szép időket....amikor még Zoéval voltam. Rossz volt belegondolni, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan mint eddig. Idáig is borzalmas volt, hogy nem lehettem mindig Zoéval...és így, hogy már házas ember vagyok még kevesebb időnk lesz egymásra... talán nem is lesz egyáltalán időnk a másikra....Oldalra pillantva láttam, hogy Cait ébredezik. Nem volt kedvem jópofizni, most nem, így behunytam szemeimet és úgy tettem mintha aludnék. Fél szemmel láttam amint felkel, kimegy a fürdőbe majd vissza. Felöltözik, egy puszit ad az arcomra majd kiír egy kis cetlire valamit. Ezután kiment a szobából. Feltápászkodtam én is és megnéztem azt a kis cetlit.
"Jó reggelt édes. Ma az egész napot az egyik legjobb barátnőmmel töltöm. Este találkozunk. Lehet, hogy későn jövök, így nem muszáj megvárnod. Csóközön Cait." Miközben belemerültem e sorok olvasásába mögöttem egy kisebb zajra lettem figyelmes. Hátra fordulva semmit sem láttam, csak a terasz ajtó volt tárva-nyitva és a függönyöket a szél úgy fújta mintha kint valami tornádó tombolna. Visszafordultam, a szoba másik oldala felé amikor a tükörben megláttam egy árnyékot. Hatalmas lendülettel, egész testemet a másik irányba fordítottam és láttam amint 4 vámpír áll a terasz ajtóban. Kezemből elejtettem a kis papírdarabot és hátrálni kezdtem. Nem féltem, csak egyszerűen ilyen lelki állapotban kételkedem abban, hogy letudnám őket győzni.
- Rég láttunk Justin... - szólalt meg az egyik mély hangon miközben kezeit ökölbe szorította és lassú léptekkel közeledett felém. Erre a másik három halk kuncogásban tört ki és gonosz mosollyal az arcukon ők is megindultak felém.
- Nem tudom ti, hogy vagytok vele.... de nekem nem hiányoztatok. - válaszoltam majd én is ökölbe szorítottam a kezemet. Tudtam, hogy ezt a csatát nem úszhatom meg.
- Játszadozzunk egy kicsit. - szólalt meg az első vámpír majd futni kezdett felém. Hatalmas ütést akart gyakorolni rám de én szerencsére kitértem előle így a falat találta el. Közben a másik három már várt rám. Az egyiküknek sikerült belém rúgnia egy hatalmasat és csak azt vettem észre, hogy repülök majd a falnak csapódva a földön találom magam. Felálltam és folytatni akartam a harcot azonban az egyikük a hátam mögé került és lefogott.
- Ejnye ejnye Justin....hát nem tudod, hogy ellenünk nem győzhetsz? - mosolyodott el az egyik majd egy hatalmasat ütött a gyomromba. Épp, hogy magamhoz tértem volna az ütés fájdalmából már jött is a következő ütés majd a következő és még egy... Végül a földre hajintott az amelyik eddig szorosan hátrafogta a kezeimet. Észre vettem, hogy a telefonom nálam van. Gyorsan tárcsáztam a gyorshívóban lévő első számot... A kijelzőn megjelent Zoé neve és képe. Majd a telefont felvette...
- Zoé... - próbáltam minnél érthetőbben és nem fájdalmas hanggal beszélni de ez nem nagyon sikerült. A vámpírok ismét közeledtek amint meglátták, hogy telefonálok. - Segíts...vámpírok, a szobámban.- nyöszörögtem - Kérlek siess....
- Te meg mit művelsz, te kis féreg...- majd rátaposott a telefonra és a vonal megszakadt.Nem maradt más, mint a remény számomra, hogy Zoé a mentségemre siet. Csak addig éljem túl....Felálltam a földről és szemben találtam magam a négy vámpírral. Úgy döntöttem, ha meg kell halnom most és itt akkor legyen... de az utolsó erőmig harcolni fogok.
- Hát akkor folytassuk - mondtam magabiztosan, már amennyire a hatalmas fájdalmak mellett ez lehető...és megtöröltem számat, mely fel volt repedve az egyik ütéstől és vérzett. Hirtelen megindultam az egyik vámpír felé és arcon ütöttem. A földön terült el de mielőtt még egy ütést vagy rúgást tudtam volna végrehajtani,hátulról a tarkómat egy hatalmas ütés érte. Arccal zuhantam a szobám bézs színű szőnyegére amelyen az arcomon okozott sebekből folyó vér vörös foltokat hagyott. Szemem előtt kezdett elhomályosulni a világ de tudom, hogy még itt nem adhatom föl. Megpróbáltam felkelni de egy nagy rúgás által, amely a hátamra érkezett, ismét a földre kerültem. Hajamnál fogva emelte fel a fejemet egyik ellenfelem és mosolyogva nézett a szemembe majd fejemet ismét a padlóra vágta. Lassan az egyikük, lábával a hátamra fordított. Nem láttam mást csak a hófehér plafont és azt a négy vámpírt akik éppen arra készülnek, hogy megöljenek. Minden másodperc úgy tűnt mintha órák telnének el. Egész testemet a fájdalmak járták át és az egyedüli ember aki segíthetne most éppen a legjobb barátommal szórakozik valahol. Ismét egy rúgás érte az oldalamat melyre én összerándultam. Láttam ahogyan az egyikük egy kést vesz elő... Mivel én is vámpír vagyok rám nem hatna ha megharapnának így másképp kell megölniük. Ketten megfogták a karomat és felállítottak. Mivel a kimerültségtől és a fájdalmaktól nem tudtam a saját lábamon megállni, jóformán ők tartottak. Akinél a kés volt lassan közeledni kezdett felém. A pengét az arcomhoz tartotta, majd halványan megkarcolta. Éreztem ahogy a bőröm felhasad és elkezd vérezni. Teljesen tehetetlen voltam. Először csak az arcomat sebesítette meg, utána pedig gyomromba vágta a kést.Vámpírként ennyitől nem halhatnék meg, de rég táplálkoztam, így ha többször belém szúrja a gyilkos eszközt teljesen elvérezhetek.Egymás után érték testemet a vágások.Combomba, karomba, és gyomromba szúrták a kést, én pedig mindegyiknél fájdalmasan felüvöltöttem. Éreztem, hogy elfogom veszteni az eszméletemet.... talán örökre.Reménytelennek tűnt, hogy túléljem.... Úgy éreztem, Zoé nem is akar megmenteni, és még ha igaza volt is, nem bírtam elfogadni. Hozzámentem Cait-hez, és most az életemmel fizetek érte.
Hosszú idő után, végre itt az új rész.(: remélem mindenkinek elnyerte a tetszését és ígérem, hogy sűrűbben hozunk most már részeket. puszi: Dettus.
2011. október 1., szombat
Készül a kövi! :)
Nagyon sajnáljuk, hogy nem jelentkeztünk. Nem fogunk magyarázkodni, mert ezek magánügyek. Nagy köszönjük azoknak, akik mellettünk maradtak, és sajnáljuk, hogy vannak akik nem tartottak ki mellettünk. De azért fogunk tudni aludni xd. :D
A következő rész most is írja Dettus, és ha minden igaz a hétvégén fel is kerül. :)
A következő rész most is írja Dettus, és ha minden igaz a hétvégén fel is kerül. :)
2011. augusztus 5., péntek
Kedves negatív kommentelő! :)
girl96 vagyok a blog egyik szerkesztője és "írója". A kommentjeidet, és a mi reakcióinkat is kitöröltem, mert szeretném lezárni ezt a "vitát".
Fel- és elfogadtuk a kritikádat. :)
Valóban nem érünk fel Fekete Istvánhoz, se Móricz Zsigmondhoz, de nekünk nem is az a korosztály a célközönségünk, akik nekik voltak. :) Elfogadjuk, és megértjük, hogy neked nem tetszik a mi írásunk, de van akinek tetszik :) És amíg vannak ilyen emberek, addig folytatni fogjuk a blogot. :D
Ezzel a bejegyzéssel szeretném lezárni ezt az egészet.
Lehet, hogy bénák, szánalmasak, és tehetségtelenek vagyunk, de szerencsére nem jön veled szembe a blogunk minden nap :D
Ha nem akarsz feljárni, nem fogsz :D (és mivel nem tetszik amit írunk nyilván nem fogsz) :D
Köszönjük a véleményed a későbbiekben talán változtatunk, ha tudunk
Szia! :)
puszi: girl96 :D
Fel- és elfogadtuk a kritikádat. :)
Valóban nem érünk fel Fekete Istvánhoz, se Móricz Zsigmondhoz, de nekünk nem is az a korosztály a célközönségünk, akik nekik voltak. :) Elfogadjuk, és megértjük, hogy neked nem tetszik a mi írásunk, de van akinek tetszik :) És amíg vannak ilyen emberek, addig folytatni fogjuk a blogot. :D
Ezzel a bejegyzéssel szeretném lezárni ezt az egészet.
Lehet, hogy bénák, szánalmasak, és tehetségtelenek vagyunk, de szerencsére nem jön veled szembe a blogunk minden nap :D
Ha nem akarsz feljárni, nem fogsz :D (és mivel nem tetszik amit írunk nyilván nem fogsz) :D
Köszönjük a véleményed a későbbiekben talán változtatunk, ha tudunk
Szia! :)
puszi: girl96 :D
2011. augusztus 3., szerda
YouTube csatorna! :D
Blogunknak mától YouTube csatornája is van! Ide olyan videókat töltünk majd fel, amikben esetleg beszélünk a blogról, vagy valamilyen eseményt hirdetünk be. :D (pl. videochat, 60. rész, százezredik látogató)
Ezzel közvetlenebb kapcsolatba tudtok velünk kerülni :D
Az első videó már feltöltésre is került, amit most meg is tekinthettek itt:
YouTube címünk: http://www.youtube.com/user/LoWeStoryForYou
sok puszi: Dettus&Girl96
(igen hamarosan jön a következő rész :DDD)
Ezzel közvetlenebb kapcsolatba tudtok velünk kerülni :D
Az első videó már feltöltésre is került, amit most meg is tekinthettek itt:
YouTube címünk: http://www.youtube.com/user/LoWeStoryForYou
sok puszi: Dettus&Girl96
(igen hamarosan jön a következő rész :DDD)
2011. augusztus 2., kedd
Kommentek.
Ma kaptunk egy ilyen kommentet:
"Névtelen írta...
"Névtelen írta...
- Nagyon tetszett, nagyon jó!!! Nem akarok szemétkedni, de a fejlécen a The blody love feliratot elírtátok, az 2 o-val van helyesen: bloody
2011. július 1., péntek
52. rész: Az esküvő után (még mindig Justin szemszöge)
Bárcsak tudná, hogy én is így érzek...
Odafagytam. Ahogy elgurult, és elveszett a semmiben nem tudtam utána menni. Ott tartottak az emlékek, mindaz amin eddig keresztül mentünk. Legszívesebben átváltoztam volna vámpírrá, üvöltöttem volna. Pusztítani akartam, de tudtam, hogy nem tehetem, mert a játéknak még nincs vége... A neheze csak most jön. A legzi, és a nászéjszaka olyan színészi teljesítményt kíván tőle, amit nem biztos, hogy tudok teljesíteni. Hisz a vőfély feladatokat ad majd nekem, hogy bizonyítsam mindent megteszek majd azért, hogy Caitlin teljes életet élhessen mellettem.Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Még utoljára megnéztem a helyet ahol a taxi eltűnt szemeim elöl, majd visszatértem immáron hites feleségemhez, aki előszeretettel fürdött a paparazzik és a sztárok figyelmében. Megforgattam szemeim, majd mellé álltam és széles mosolyt erőltettem arcomra.
- Kedvesen! Indulnunk kéne!- mondtam neki még picit remegő hangon, de elég meggyőző volt ahhoz, hogy Cait elinduljon.
Miközben sétáltunk ki a templomból a kint álló vendégek rizzsel dobáltak bennünket, éljeneztek, tapsoltak, sikongattak. A limuzinunk begördült, és én udvariasan ajtót nyitottam feleségemnek, aki azon nyomban be is szállt, bár némi problémát okozott neki a hatalmas ruhája. Mielőtt csatlakoztam volna hozzá hátrafordultam, hogy megkeressem anyukámat, és anyósomat, de csak Chaz állt mögöttem. Láttam rajta, hogy aggódik értem, és tudtam, hogy ő mellettem áll.
- Tesó...- nyögte aggódva.
- A lagzin beszélünk tesó... Most még megvárom anyósomat- itt kis szünetet tartottam- és anyut... - ahogy kimondtam meg is jelentek. Egész szertartás alatt egymás mellett ültek. Anyu szemei ki voltak kerekedve, Cait anyukája pedig hatalmas vigyorral a fején harsogott neki valamit.
- Ohh fiam! Drága kisfiam! Az én kislányom férjecskéje, milyen udvarias, és pénzes és oh micsoda gyönyörű nap- sipított, majd megcsípte arcomat és beszállt a limuzinba. Éreztem, ahogy arcom eltorzul az előbbi műsor után. Ez a nő...
- Egy perc alatt kikészültél, Fiam?- kérdezte anya idegbeteg hangon- Én az egész ceremónia alatt ezt hallgattam. sokkal jössz nekem, Justin!
- Anyu, ne nehezítsd a dolgom... Így is fáj az egész- említettem meg neki sajnálkozva. Puszit nyomtam a homlokára, és végül mi is beszálltunk a limuzinba.
Megérkeztünk az étterem elé, ahol a vőfély már várt minket. Megvártunk minden vendéget, és akkor beszélni kezdett.
- Ím itt áll e két fiatal. Mr. és Mrs. Bieber- a nevek hallatára egy pillanatra megállt a szívem- Drága Uram! Feleséged gyönyörű, orcája kerek, és piros, ajkai hívogatóak. De mi mindent tennél meg érte?- hangzott a kérdés, amire nekem válaszolnom kellett.
- Bármit...- mondtam elfolyó hangon. A vőfély elmosolyodott és egy kenyeret meg egy tál sót told Cait kezébe.
- Mrs. Bieber. A mondás úgy tartja, ha egy nő elsózza az ételt akkor szerelmes. Mutasd hát meg, mennyire vagy szerelmes, és sózd meg ezt a kenyeret.- ahogy kimondta Cait az egész tál sót a kenyérre borította, és "édesen" rám mosolygott. A vendégek tapsoltak, és most jött az én feladatom...
- Uram, Ön pedig elfogadja feleségét minden hibájával együtt. Bizonyítsa hát be, és harapjon egyet a sós szeletből.- adták kezembe a sós kenyeret, és én egy pillanatra Zoé arcát láttam kirajzolódni rajta. Megráztam a fejem, és egy apróbb fintorral a fejemen beleharaptam.
Vendégeink már nevettek is, sikongattak, tapsoltak.
- Hölgyeim és Uraim! Az első próbán bizonyítottak. Fáradjanak be és kezdődjék a lagzi!- szólt a vőfély és a hangulat kicsit oldottabb lett. Caitlinnel megálltunk az ajtóban, mert most jöttek gratulálni is. Szépen sorba jöttek az én ismerőseim (a sztárok), és Cait fürdött a dicsőségben, és a figyelemben. Próbáltam laza enni, mosolyogni, de nem mindig ment.... Csak az járt a fejemben, hogy elvettem Caitlin-t, amikor én Zoé-t szeretem, és ma este le is kéne feküdnöm feleségemmel, de én fogadalmat tettem arra, hogy csak az igazival teszem meg. Az pedig nem Caitlin....
- Hé, Justin!- jött oda hozzánk Chris Brown- Tesó, gratulálok!- fogott velem kezet, majd magához húzott és megveregette a hátamat miközben a fülembe súgta: - Hát tesó, nem a legjobb döntésed!- nevetett a fülembe, mire én is felnevettem. Ha tudnának róla, hogy ez milyen bonyolult ügy... Teljes kétségbeeséssé vált az egész életem. Zoé nélkül üres vagyok, és most sincs itt... Fáj!
- Juju-bubu! Mi is bemehetünk!- csókolt meg Cait, majd felvisított- Úristen! Az Johnny Depp!- és azzal be is rohant a sztárhoz.
- Tesó!- hallottam meg egy ismerős hangot- Most beszélhetünk! A feleséged úgyis el van foglalva- mondta Chaz, s félrevonultunk az étterem előtti utcán. Gondolataim szét voltak szórva, gyomrom furcsán apró volt, szívem ki volt facsarodva, és Chaz volt az egyetlen, akinek gond nélkül elmondhattam mindent.
- Chaz, te vagy a legjobb barátom! Mindent tudsz rólam, és elfogadtál!- kezdtem, majd suttogva hozzátettem- nem mondok tényeket mert nem egy paparazzi figyel minket, szóval lehetőleg mosolyogjunk!- javasoltam, és mindketten hangos nevetésben törtünk ki- Úgy tűnik ez az őszinte beszélgetés nem jön össze!- mosolyogtam félig őszintén- Majd ha vége az egész esküvő-láznak...
- Hát az nem most lesz! Annyi itt a firkász, hogy 1 évnyi fénykép és cikk készülhet erről- viccelődött, és mi is bementünk a többiekhez. Az étteremben már javában folyt a lagzi, mindenki evett, ivott, és jól érezte magát. Majdnem mindenki...
- Hölgyeim és Uraim!- szólalt meg ismét a vőfély- Az első táncra felkérem az ifjú párt, utána be lehet állni és jól érezni magukat!- néma csönd állt be, aztán elindult egy lány zene. Én udvariasan Caitlin felé indultam, kezemet kinyújtottam és hívtam magamhoz. Ő belehelyezte tenyerét az enyémbe, és táncolni kezdtünk. Cait többször is a lábamra lépett, amit ő nem érzett, de én annál inkább. Nem mondom, hogy fájt, mert vámpír vagyok, de azért éreztem már kényelmesebbet is a lábamon, mint Caitlin testét...
- Juju-bubu, én olyan boldog vagyok!- sipította- Én vagyok Mrs. Bieber, és mától csak az enyém vagy! Én vagyok az egyetlen nő az életedben, és ez olyan hipi-szupi!- visongott, ami nem kicsit bántotta fülemet. Mély levegőt vett, és fejét vállamhoz szorította.
Szemeim előtt ekkor újra láttam az első randinkat Zoéval. A teázás után elmentünk sétálni, és egy kis réten táncoltunk, míg ránk nem szakadt az ég... Vele összhangba voltam, és éreztük egymást... Akkor voltam boldog... nem most.
Szép lassan minden vendég a táncparketten ropta, és elkezdődtek a partnercserék. Meglepődtem, hogy milyen hírességek is eljöttek, mint például Beyoncé, aki ráadásul régen nagy szerelmem volt.
- Úgy tűnik letettél rólam, Justin- mondta nevetve, miközben táncoltunk.
- Igen, úgy néz ki! De ha gondolod egyszer összefuthatnánk- viccelődtem én is, majd kezet csókoltam neki, mert jött egy másik lány akivel táncolnom kellett. Willow Smith! Végre valami öröm is volt az arcomon, hogy egy régi barátommal is lehettem... Vele őszintén tudtam nevetni, és pár pillanatra a gondjaim is elszálltak. Aztán hirtelen minden villany lekapcsolódott, és a zene is megszűnt. Mindenki értetlenül forgolódott a sötétben tudatlanul. Usher és én kicsit többet láttunk a sötétben, de semmi érdekeset nem találtunk.
De akkor kigyúlt egy fénycsóva az étteremben felállított színpadon, és egy árny jelent meg. Belépett a fénybe, és megláttam Őt!
Zoé volt az! Visszajött a lagziba! Olyan gyönyörűnek volt, ahogy a fény visszaverődött fehér ruhájáról, hogy azt hittem álmodom azt a szépséget.
- Kedves ifjú pár, és kedves vendégek! A nevem Zoé Shine, és én vagyok Justin testőre- mindenki megbabonázva figyelte szerelmemet a színpadon, még a fényképészek sem tudtak gépükhöz nyúlni olyan nyugtató volt a hangja.- Szeretnék elénekelni egy dalt a férjnek...- szünetet tartott- ... és a feleségnek! Fogadják sok szeretettel.- fejezte be, és megszólalt egy gitár kíséret. A sötétből én ki tudtam venni, hogy Ben játssza a kíséretet, de nem volt időm elgondolkodni ezen mert Zoé énekelni kezdett, és nekem meghasadt a szívem.
Azt énekelte, hogy neki kéne fognia kezemet, neki kéne megnevettetnie engem, neki kéne éreznie a csókjaim. Szörnyű volt belegondolni, hogy igaza van, és én olyan nőhöz mentem, akit legszívesebben elkerülnék... De a média nagyon benne volt az életembe... Valahogy ki kellett őket tennem onnan. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, és akkor még nem tudtam, hogy Zoé visszatér az életembe... Ha tudom, akkor várok rá... De így... Rosszul jött ki az egész...
Mikor Zoé befejezte mindenki őrjöngött. Lenyűgöző volt, de csak azok érették az üzenetet, akik tudtak mindenről. A családom, Chaz, és én...
- Köszönöm a figyelmet!- mondta mesébe illő mosollyal.- További jó szórakozást!- azzal vidáman ment le a színpadról.
A lagzi további része már oldottabb hangulatban telt, és már én is jól éreztem magam, mert tudtam: Zoé nem haragszik, csak csalódott, de még mindig szeret engem. Ez a tény jókedvre derített.
Minden volt a lagzin. A menyasszonytánc után Caitlin egy elefánton baktatott be az étterembe, és mindenféle giccses dolog követte őt. Egy ici-picit sok volt...
Azt énekelte, hogy neki kéne fognia kezemet, neki kéne megnevettetnie engem, neki kéne éreznie a csókjaim. Szörnyű volt belegondolni, hogy igaza van, és én olyan nőhöz mentem, akit legszívesebben elkerülnék... De a média nagyon benne volt az életembe... Valahogy ki kellett őket tennem onnan. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, és akkor még nem tudtam, hogy Zoé visszatér az életembe... Ha tudom, akkor várok rá... De így... Rosszul jött ki az egész...
Mikor Zoé befejezte mindenki őrjöngött. Lenyűgöző volt, de csak azok érették az üzenetet, akik tudtak mindenről. A családom, Chaz, és én...
- Köszönöm a figyelmet!- mondta mesébe illő mosollyal.- További jó szórakozást!- azzal vidáman ment le a színpadról.
A lagzi további része már oldottabb hangulatban telt, és már én is jól éreztem magam, mert tudtam: Zoé nem haragszik, csak csalódott, de még mindig szeret engem. Ez a tény jókedvre derített.
Minden volt a lagzin. A menyasszonytánc után Caitlin egy elefánton baktatott be az étterembe, és mindenféle giccses dolog követte őt. Egy ici-picit sok volt...
*§*§*§*
- Kicsim! Eljött a pillanat- sipákolt Cait, mikor más a szállodában voltunk kettesben- Adj tíz percet, hogy felkészüljek, és eltöltjük életünk első igazán közös éjszakáját- úgy beszélt róla, mintha csak azért jött volna hozzám. Nekem pedig most le kell feküdnöm vele... Le kéne... Elméletileg...
- Jól van Caitlin!- mosolyogtam rá- De csak tíz perc!- mondtam, egy kacsintás kíséretében, és ő ugrándozva ment a fürdőszobába ahol magára zárta az ajtót.
Gyorsan levettem magamról a ruhát, és egy szál bokszerre vetkőztem. Utána gyorsan bebújtam az ágyba, és magamra húztam a takarót. Nem szeghettem meg az Istennek tett eskümet... Csak Zoéval létesíthetek testi kapcsolatot, és ebből nem engedek! Nem is akarok...
Mikor meghallottam, hogy kinyílt a fürdőszoba ajtó, lehunytam a szememet, és alvást színlelve vértam, hogy Cait mellém érjen.
- Juju-bubu!- mondta kéjes hangon- Kicsim!- hangja kezdett hisztérikussá válni- Justin!- visította, de "nem keltem föl" . Szép lassan leesett neki, hogy már "alszom", és feladta a próbálkozást. Befeküdt mellém az ágyba, és duzzogva hunyta le ő is a szemeit...
Neki lehet, hogy fájt, de én jól cselekedtem... Én csak Zoét szeretem!
Így telt hát a nászéjszakánk... Alvással...........................
itt a kövi nem olyan hosszú, de hamar hoztam :$$:DDD
remélem tetszik nektek :DDD
SOK TARTALMAS KOMIT!!! :D
puszii: girl96^^♥♥
2011. június 28., kedd
51. rész: Esküvő (Justin szemszöge)
A következő részeket Justin szemszögéből olvashatjátok egészen addig míg nem látjátok a "Zoé szemszöge" feliratot. Ez azért jó így, mert gondolom érdekel titeket a nászéjszaka és a nászút. Ha lesz egyáltalán.... És ha lesz, akkor kivel... ;D
Másnap arra ébredtem, hogy meztelenül fekszik karjaimban. Bőrének illata kellemesen marta orromat. Legszívesebben csak ezt az illatot éreztem volna az örökkévalóságig. Testéből árasztotta a melegséget, haja lágyan omlott mellkasomra. Óvatos csókot adtam puha vállára, majd kikeltem az ágyból, és alsónadrágomat kerestem, melyet a fürdőszobában találtam meg nedvesen.
- A rohadt életbe...- tört ki belőlem. Teljesen kiment a fejemből, hogy tegnap ruhástul álltam a zuhany alá. Csak a gyönyörre emlékeztem. Teljes tudatában voltam annak, hogy mit teszek, mégsem éreztem úgy, hogy megszegtem az Istennek tett ígéretemet.
Az eskü úgy szól, hogy az Igazival vesztem el a szüzességemet a nászéjszakán, miután összekötöttük életünket, és csak vele lépek tesi kapcsolatba. Én az igazival vesztettem el, csak nem az esküvő után, hanem előtte. De amíg nem fekszek le mással, addig nem szegtem meg a lényeges részeket. Azért tettem, mert Zoét jobban szeretem az életemnél. Jobban szeretem őt a vérnél...
- Justin?- hallottam meg nevemet nyöszörgős hangján, s egy pillanat alatt odatermettem mellé az ágyba.
- Mondjad Szerelmem- suttogtam fülébe, míg apró csókokat varázsoltam vállára, és nyakára. Éreztem, ahogy szívverése felgyorsul, s egyre szaporábban veszi a levegőt. Kezét hátraemelte és tarkómat markolászta, majd arcát is hátrafordította és ajkaival hívogatta enyéimet. Tüzes volt, szenvedélyes. Testét az enyémre borította és ismét eggyé forrtunk. Kettőnk teste eggyé vált ezúttal ő mozgott én csak élveztem. Sajnos ez nem tarthatott olyan sokáig, mint azon a tegnapi gyönyörű estén, de legalább megtörtént. Ismét...
- Szeretlek Justin- mondta egy csókot adva, majd mellém feküdt. Bennem a teljes tehetetlenség, és a tudatlanság motoszkált. Fura volt belegondolni, hogy ma összekötöm az életemet valakivel, aki nem Zoé lesz. Mindig is arról álmodtam, hogy vele fogok majd összeházasodni. Kezd rajtam eluralkodni a félelem,hogy hogyan fogom magam érezni az oltárnál és vajon képes leszek-e összeházasodni Caittel. Hiszen ő szeret engem....legalábbis azt hiszem.
- Most mennem kell. - mondtam ki nehezen. - Remélem Caitlin nem is sejti, hogy itt vagyok és még rengeteg dolgunk van délig. - fejeztem be a mondatomat. Délben lesz pontosan a templomi esküvő.
- Csináljak valamit? - kérdezte aranyosan. - Mármint, hogy segítsek? - pontosította kérdését.
- Egyszerűen csak maradj ilyen csodálatos és gyönyörű. - csókoltam meg, talán utoljára és a vizes ruháimat magamra kapva elhagytam a szobát. Az ajtó bezárult mögöttem és én óvatosan a szobámba settenkedtem. Caitlin még aludt szerencsére így sikerült átöltöznöm és úgy tennem mintha azért keltem volna ilyen korán, hogy készülődjek. Egy puszival lágyan felébresztettem a jövendőbeli feleségemet aki már izgatottan várta a mai napot. Mielőtt kikelt volna az ágyból, berántott maga mellé és heves csókolózásba kezdtünk. Nem akartam folytatni de muszáj volt.
- Annyira örülök, hogy végre a feleséged lehetek. - váltak el ajkai az én ajkaimtól.
- Én is örülök. - nyögtem de nem tudtam a szemébe nézni, inkább felpattantam és sürgettem, hogy minden dologgal eltudjunk időben készülni. Épp, hogy befejeztem mondanivalómat kopogtattak az ajtón. Elindultam, hogy ki nyissam. Amint kiléptem az ajtón egy kellemes meglepetés fogadott.
- Justin. - borult a nyakamba régi cimborám és jelenlegi tanúm Chaz.
- Chaz.! - ráztam vele kezet. - Örülök, hogy itt vagy.
- Én pedig annak örülök, hogy megtaláltad az igazit. - mosolyodott el.
- Igen....megtaláltam. - próbáltam hihetően hazudni de Chaz átlátott rajtam.
- Valami baj van tesó? - kérdezte miközben kezét együtt érzően a vállamra tette.
- Juss szívem. Mennünk kell készülni. - rángatott el Caitlin. - Bocsi Chad.
- Chaz a neve. - válaszoltam kicsit flegmán.
- Ugyanaz. - és rángatott tovább magával. Láttam barátom arcán a WTF? kifejezést de én csak megrántottam a vállamat.
*Zoé szemszöge.*
Miután Justin távozott a szobámból, úgy döntöttem, hogy nem sürgetem a dolgokat. Gondoltam, hogy kimegyek egy kicsit tévézni a nappaliba, csak így pizsamában. Kócos hajjal és álmos tekintettel, lepődötten vettem észre, hogy pár szinttel feljebb, a nappalival egybekötött folyosón egy Justinhoz hasonló, eléggé helyes fiú áll "elveszve".
- Óóó szia. - köszönt lelkesen és odajött három puszit adni.
- Hello. - nyöszörögtem álmos hangon.
- Gondolom te is Justin egyik közeli barátja vagy. - folytatta.
- Mondhatjuk...- feleltem és arra gondoltam, hogy ha tudná mi történt köztem és Justin között tegnap éjjel és ma reggel. Elindultam, aztán rájöttem, hogy nem hagyhatom szegényt csak úgy itt meg amúgy is tök rendes volt meg minden... - Tévézni indultam... - kezdtem. - Velem tartasz? - mosolyodtam el mire ő is elmosolyodott és utánam eredt. Leülve a kanapéra beszélgetésbe elegyedtünk. Nem tudom miért, de valamiért úgy éreztem benne megbízhatom. Sok minden kiderült róla és rólam is.
- Úristen.! - lepődtem meg. - Te is tudod, hogy Justin vámpír.?
- Igen.- nevetett kedvesen. - Ahogy már mondtam, én vagyok a legjobb barátja.
- Akkor gondolom tudsz rólam és Justinról is.?! - feltételeztem.
- Hát nem igazán.... - felelte miközben a fejét vakargatta. - Tudod, akárhányszor beszélgetnénk ilyen dolgokról valami mindig közbejön...és általában ez a valami vagyis inkább valaki Caitlin. - elmosolyodtam és elmeséltem neki mindent a Caitlinnel és a Justinnal való kapcsolatomról.
- Húú. ez egy elég hosszú és érdekes történet. - mondta mosolyogva miután befejeztem a mesélést. - Bár nem csodálom, hogy Justin mindig "visszatér hozzád" hiszen gyönyörű vagy. - mondta olyan kedvesen, hogy majdnem el is hittem.
- Pláne most, így pizsamában meg kócos hajjal. - nevettem fel.
- De tényleg. - mondta ismét. - A mosolyod és a kisugárzásod elbűvölő. Nem is értem, hogy miért hibázik ekkorát Justin Caitlinnel. Én a helyében gondolkodás nélkül otthagynám azt a nőt Érted. - teljesen belepirultam a szavaiba. Annyira aranyos ahogy próbál bókolni. Justin jut eszembe róla még az első találkozásunkkor.
- Nektek nem kellene készülnötök? - lépett be Usher szinte rohanva. - Már 9 óra. - mutatott a falon ketyegő izére.
- Igazad van. - álltam fel még mindig mosolyogva. Úgy vélem Chazzel is megtaláltam a közös hangot. - Később még találkozunk. - mondtam majd siettem a szobámba, hogy eltudjak készülni, Usher pedig magával vitte a srácot, hogy az egyforma öltönyöket felvehessék.
*Justin szemszöge.*
Már rajtam van az öltöny. Az utolsó simításokat végezzük és én már indulhatok is a templom udvarába, Usherrel és Chazzel, hogy üdvözöljük az odaérkező embereket. Caitlin pedig majd csak a szertartásra ér oda.
- Justin mi készen vagyunk. - toppant be a két legjobb barátom. Örülök, hogy Usherrel is sikerült a Zoé miatt kialakult félreértésünket tisztázni.
- Mesésen festetek.- mondtam miközben végig mértem őket.
- Indulhatunk? - emelte fel a limuzin kulcsait Usher és ezzel el is indultunk.
A templomhoz érve már rengetegen voltak. Szerencsére a sok rendőri kíséretnek csak egy-két paparazzi volt ott. A templom bejáratához mentünk majd ott megállva kézfogással, öleléssel üdvözöltük az érkezőket. Sok híresség is eljött mint például Brad Pitt és a családja, Beyoncé, Lady Gaga, aki szokásához híven valamilyen felismerhetetlen ruhában jelent meg, és még sorolhatnám. Sok ismeretlen is volt azonban, bár rájuk tekintve biztos, hogy Cait hívta meg őket. Miközben én épp Barack Obamát és családját üdvözöltem azt vettem észre, hogy a tömeg, egy emberként bámul valakit. A tömeg miatt még nem láttam tisztán, hogy ki az, de hangos fütty szók kísérték az érkezését és a tömeg szétnyílt előtte. Amikor megláttam szemeim hatalmasra nyíltak, szám pedig tátva maradt. Olyan gyönyörű testhez álló fehér ruhájában és mintha ragyogna. Haja lágyan omlik vállára, arca pedig oly sima és üde mintha a saját esküvőjére készült volna. Sminkje is pompás de egyben mégis olyan természetes amely már természet fölötti hatással bír. Körülnézve azt vettem észre, hogy az összes paparazzi őt fényképezi és mindenki csodálja gyönyörűségét. Mikor elénk ért láttam, hogy Chazre mosolygott aki egy kacsintással viszonozta azt.
- Justin. - mondta kedvesen, mosolyogva majd bólintott egyet és bement a templomba.
- Ha még egyszer meglátom, hogy így nézel Zoéra akkor neked véged. - hajoltam oda és súgtam a fülébe Chaz barátomnak aki csak mosolygott.
- Nyugi.- veregette meg a vállamat. Miután már mindenki bent volt a templomban megérkezett a jövendőbelim is. Kiszállt a hatalmas, fehér limuzinból. Ő is gyönyörű volt, nem tagadom de nem volt meg az a varázslatos kisugárzása mint Zoénak. Őt is fényképezni kezdték de Zoéval ellentétben ő pózolt a kamerának és kihasználta a helyzetet. Azt akarta, hogy most róla szóljon minden. A ruháján kicsit több fodor volt, mint amit én el tudtam volna viselni, de ez most az ő napja volt... Nem akartam tönkretenni... Ha elment mellette egy sztár, azt magához rántotta és egy kép erejéig úgy pózolt velük, mintha puszipajtások lennének. Holnapra az én feleségemmel lesz tele a média... Kezdtem szégyenleni magam. Ekkor mellém lépett régi jó barátom Ellen.
- Nagyon... Bájos a menyasszonyod- mondta gúnyosan, és én elmosolyodtam ezen a kijelentésen.
- Jól jártam, mi?- néztem rá bociszemekkel.
- Nem illik hozzád... Inkább a testőröd- fogta meg vállamat, majd egy lenéző tekintetet vetett Caitlin-re, és bement a templomba. Éreztem, hogy nagyon is igaza van. Zoé lenne számomra a tökéletes pár... Mellém ért végre Caitlin, széles mosollyal az arcán. Ekkor megszólalt a zene és elindultunk. Végig sétálni a padok között rettentően furcsa volt. Ennyi ember és mind csak azért van itt mert én összekötöm valakivel az életemet örökre. Örökre....ennek a szónak a gondolata megrémít. Bal oldalra pillantva, láttam amint az első sorban foglal helyet Zoé. Úgy tesz mintha boldog lenne, pedig belül őt is emészti ez az egész. A szertartás elkezdődött. Igazából egész végig teljesen máshol jártak a gondolataim...a tegnap éjszaka képei villantak be egymás után és csak arra tudtam gondolni, hogy újra átakarom élni az egészet. Jobbra pillantottam feleségemre és hirtelen elhűltem. Zoét láttam magam mellet, gyönyörű mosolyával, esküvői ruhában. Pár másodpercbe telt mire feleszméltem és rájöttem, hogy csak a szemem káprázott. Balra pillantottam...Zoé még mindig ott ült az első sorban.
- Akinek bármilyen ellenvetése van az ellen, hogy ez a két ifjú egybekeljen az most szóljon vagy hallgasson örökre.... - mondta az eskető pap. Hátra fordultam és Zoéra néztem... valamiért arra vártam, hogy felálljon és közbelépjen. Azt akartam, hogy megakadályozzon abban, hogy életem legnagyobb hibáját végrehajtsam....de semmi. A templomban síri csend honol. Ekkor a pap folytatta.... én pedig visszafordultam bár szememet könnyek szúrták.
- Caitlin White, elfogadod hitvesedül az itt jelen lévő Justin Biebert?
- Igen. - válaszolta széles s talán őszinte mosollyal.
- Te, Justin Bieber, elfogadod feleségedül az itt jelen lévő Caitlin Whiteot? - hirtelen lefagytam. Nem tudtam megszólalni. Tekintetemet ismét Zoéra vetettem majd Caitlinre. Zoéban láttam mindent amire szükségem lenne és amire vágyom. Láttam a szemeiben a reményt és a várakozást. Erőt vettem magamon és ismét Caitlinre néztem.
- I do. ( Igen) - visszhangzott a szó melynek kimondása jobban fájt mint eddig bármi más. Nem tudom miért nem ellenkeztem... az eszem most erősebb volt mint a szívem, amely most tört több mint egymillió darabra. Voltak akik ledöbbentek és voltak akik sírva fakadtak de persze a legtöbben mosolyogva tapsolni kezdtek.
- Innentől kezdve férj és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást. - hangzott el a mondat. Ekkor gyors lépés hangok hallatszottak. Hátrafordulva már csak azt láttam amint az ajtó becsapódik de Zoé helye már üres volt. Kirohant a teremből. Legszívesebben utána futnék és karjaimba tartva vigasztalnám és soha többé el nem engedném de Caitlin türelmetlenül várta a hitvesi csókot. Rápillantottam majd ajkaimmal kényeztetni kezdtem az övéit. Innentől kezdve férj és feleség vagyunk....ahogy az már elhangzott. Siettem ki amit tudtam, Caitlint otthagyva, hátha utolérem Zoét de már csak azt láttam ahogyan a tömegen átverekszi magát, ahol persze mindenki tátott szájjal bámulta és dicsérgette, majd beszállt a taxiba. Kipillantott az ablakon és tekintetünk találkozott. Könnyei úgy hullottak mint a záporeső és láttam rajta mennyire szenved. Éreztem amint az én arcomon is egy nehéz könnycsepp gördül végig majd az ajkamon semmivé lesz. Bárcsak tudná, hogy én is így érzek...
remélem mindenkinek tetszett.:$ ez ismét egy közösen írt rész lett...;)
várom, a lehetőleg hosszú és tartalmas, komikat. :PP
puszipacsi: Dettus.♥
Másnap arra ébredtem, hogy meztelenül fekszik karjaimban. Bőrének illata kellemesen marta orromat. Legszívesebben csak ezt az illatot éreztem volna az örökkévalóságig. Testéből árasztotta a melegséget, haja lágyan omlott mellkasomra. Óvatos csókot adtam puha vállára, majd kikeltem az ágyból, és alsónadrágomat kerestem, melyet a fürdőszobában találtam meg nedvesen.
- A rohadt életbe...- tört ki belőlem. Teljesen kiment a fejemből, hogy tegnap ruhástul álltam a zuhany alá. Csak a gyönyörre emlékeztem. Teljes tudatában voltam annak, hogy mit teszek, mégsem éreztem úgy, hogy megszegtem az Istennek tett ígéretemet.
Az eskü úgy szól, hogy az Igazival vesztem el a szüzességemet a nászéjszakán, miután összekötöttük életünket, és csak vele lépek tesi kapcsolatba. Én az igazival vesztettem el, csak nem az esküvő után, hanem előtte. De amíg nem fekszek le mással, addig nem szegtem meg a lényeges részeket. Azért tettem, mert Zoét jobban szeretem az életemnél. Jobban szeretem őt a vérnél...
- Justin?- hallottam meg nevemet nyöszörgős hangján, s egy pillanat alatt odatermettem mellé az ágyba.
- Mondjad Szerelmem- suttogtam fülébe, míg apró csókokat varázsoltam vállára, és nyakára. Éreztem, ahogy szívverése felgyorsul, s egyre szaporábban veszi a levegőt. Kezét hátraemelte és tarkómat markolászta, majd arcát is hátrafordította és ajkaival hívogatta enyéimet. Tüzes volt, szenvedélyes. Testét az enyémre borította és ismét eggyé forrtunk. Kettőnk teste eggyé vált ezúttal ő mozgott én csak élveztem. Sajnos ez nem tarthatott olyan sokáig, mint azon a tegnapi gyönyörű estén, de legalább megtörtént. Ismét...
- Szeretlek Justin- mondta egy csókot adva, majd mellém feküdt. Bennem a teljes tehetetlenség, és a tudatlanság motoszkált. Fura volt belegondolni, hogy ma összekötöm az életemet valakivel, aki nem Zoé lesz. Mindig is arról álmodtam, hogy vele fogok majd összeházasodni. Kezd rajtam eluralkodni a félelem,hogy hogyan fogom magam érezni az oltárnál és vajon képes leszek-e összeházasodni Caittel. Hiszen ő szeret engem....legalábbis azt hiszem.
- Most mennem kell. - mondtam ki nehezen. - Remélem Caitlin nem is sejti, hogy itt vagyok és még rengeteg dolgunk van délig. - fejeztem be a mondatomat. Délben lesz pontosan a templomi esküvő.
- Csináljak valamit? - kérdezte aranyosan. - Mármint, hogy segítsek? - pontosította kérdését.
- Egyszerűen csak maradj ilyen csodálatos és gyönyörű. - csókoltam meg, talán utoljára és a vizes ruháimat magamra kapva elhagytam a szobát. Az ajtó bezárult mögöttem és én óvatosan a szobámba settenkedtem. Caitlin még aludt szerencsére így sikerült átöltöznöm és úgy tennem mintha azért keltem volna ilyen korán, hogy készülődjek. Egy puszival lágyan felébresztettem a jövendőbeli feleségemet aki már izgatottan várta a mai napot. Mielőtt kikelt volna az ágyból, berántott maga mellé és heves csókolózásba kezdtünk. Nem akartam folytatni de muszáj volt.
- Annyira örülök, hogy végre a feleséged lehetek. - váltak el ajkai az én ajkaimtól.
- Én is örülök. - nyögtem de nem tudtam a szemébe nézni, inkább felpattantam és sürgettem, hogy minden dologgal eltudjunk időben készülni. Épp, hogy befejeztem mondanivalómat kopogtattak az ajtón. Elindultam, hogy ki nyissam. Amint kiléptem az ajtón egy kellemes meglepetés fogadott.
- Justin. - borult a nyakamba régi cimborám és jelenlegi tanúm Chaz.
- Chaz.! - ráztam vele kezet. - Örülök, hogy itt vagy.
- Én pedig annak örülök, hogy megtaláltad az igazit. - mosolyodott el.
- Igen....megtaláltam. - próbáltam hihetően hazudni de Chaz átlátott rajtam.
- Valami baj van tesó? - kérdezte miközben kezét együtt érzően a vállamra tette.
- Juss szívem. Mennünk kell készülni. - rángatott el Caitlin. - Bocsi Chad.
- Chaz a neve. - válaszoltam kicsit flegmán.
- Ugyanaz. - és rángatott tovább magával. Láttam barátom arcán a WTF? kifejezést de én csak megrántottam a vállamat.
*Zoé szemszöge.*
Miután Justin távozott a szobámból, úgy döntöttem, hogy nem sürgetem a dolgokat. Gondoltam, hogy kimegyek egy kicsit tévézni a nappaliba, csak így pizsamában. Kócos hajjal és álmos tekintettel, lepődötten vettem észre, hogy pár szinttel feljebb, a nappalival egybekötött folyosón egy Justinhoz hasonló, eléggé helyes fiú áll "elveszve".
- Óóó szia. - köszönt lelkesen és odajött három puszit adni.
- Hello. - nyöszörögtem álmos hangon.
- Gondolom te is Justin egyik közeli barátja vagy. - folytatta.
- Mondhatjuk...- feleltem és arra gondoltam, hogy ha tudná mi történt köztem és Justin között tegnap éjjel és ma reggel. Elindultam, aztán rájöttem, hogy nem hagyhatom szegényt csak úgy itt meg amúgy is tök rendes volt meg minden... - Tévézni indultam... - kezdtem. - Velem tartasz? - mosolyodtam el mire ő is elmosolyodott és utánam eredt. Leülve a kanapéra beszélgetésbe elegyedtünk. Nem tudom miért, de valamiért úgy éreztem benne megbízhatom. Sok minden kiderült róla és rólam is.
- Úristen.! - lepődtem meg. - Te is tudod, hogy Justin vámpír.?
- Igen.- nevetett kedvesen. - Ahogy már mondtam, én vagyok a legjobb barátja.
- Akkor gondolom tudsz rólam és Justinról is.?! - feltételeztem.
- Hát nem igazán.... - felelte miközben a fejét vakargatta. - Tudod, akárhányszor beszélgetnénk ilyen dolgokról valami mindig közbejön...és általában ez a valami vagyis inkább valaki Caitlin. - elmosolyodtam és elmeséltem neki mindent a Caitlinnel és a Justinnal való kapcsolatomról.
- Húú. ez egy elég hosszú és érdekes történet. - mondta mosolyogva miután befejeztem a mesélést. - Bár nem csodálom, hogy Justin mindig "visszatér hozzád" hiszen gyönyörű vagy. - mondta olyan kedvesen, hogy majdnem el is hittem.
- Pláne most, így pizsamában meg kócos hajjal. - nevettem fel.
- De tényleg. - mondta ismét. - A mosolyod és a kisugárzásod elbűvölő. Nem is értem, hogy miért hibázik ekkorát Justin Caitlinnel. Én a helyében gondolkodás nélkül otthagynám azt a nőt Érted. - teljesen belepirultam a szavaiba. Annyira aranyos ahogy próbál bókolni. Justin jut eszembe róla még az első találkozásunkkor.
- Nektek nem kellene készülnötök? - lépett be Usher szinte rohanva. - Már 9 óra. - mutatott a falon ketyegő izére.
- Igazad van. - álltam fel még mindig mosolyogva. Úgy vélem Chazzel is megtaláltam a közös hangot. - Később még találkozunk. - mondtam majd siettem a szobámba, hogy eltudjak készülni, Usher pedig magával vitte a srácot, hogy az egyforma öltönyöket felvehessék.
*Justin szemszöge.*
Már rajtam van az öltöny. Az utolsó simításokat végezzük és én már indulhatok is a templom udvarába, Usherrel és Chazzel, hogy üdvözöljük az odaérkező embereket. Caitlin pedig majd csak a szertartásra ér oda.
- Justin mi készen vagyunk. - toppant be a két legjobb barátom. Örülök, hogy Usherrel is sikerült a Zoé miatt kialakult félreértésünket tisztázni.
- Mesésen festetek.- mondtam miközben végig mértem őket.
- Indulhatunk? - emelte fel a limuzin kulcsait Usher és ezzel el is indultunk.
A templomhoz érve már rengetegen voltak. Szerencsére a sok rendőri kíséretnek csak egy-két paparazzi volt ott. A templom bejáratához mentünk majd ott megállva kézfogással, öleléssel üdvözöltük az érkezőket. Sok híresség is eljött mint például Brad Pitt és a családja, Beyoncé, Lady Gaga, aki szokásához híven valamilyen felismerhetetlen ruhában jelent meg, és még sorolhatnám. Sok ismeretlen is volt azonban, bár rájuk tekintve biztos, hogy Cait hívta meg őket. Miközben én épp Barack Obamát és családját üdvözöltem azt vettem észre, hogy a tömeg, egy emberként bámul valakit. A tömeg miatt még nem láttam tisztán, hogy ki az, de hangos fütty szók kísérték az érkezését és a tömeg szétnyílt előtte. Amikor megláttam szemeim hatalmasra nyíltak, szám pedig tátva maradt. Olyan gyönyörű testhez álló fehér ruhájában és mintha ragyogna. Haja lágyan omlik vállára, arca pedig oly sima és üde mintha a saját esküvőjére készült volna. Sminkje is pompás de egyben mégis olyan természetes amely már természet fölötti hatással bír. Körülnézve azt vettem észre, hogy az összes paparazzi őt fényképezi és mindenki csodálja gyönyörűségét. Mikor elénk ért láttam, hogy Chazre mosolygott aki egy kacsintással viszonozta azt.
- Justin. - mondta kedvesen, mosolyogva majd bólintott egyet és bement a templomba.
- Ha még egyszer meglátom, hogy így nézel Zoéra akkor neked véged. - hajoltam oda és súgtam a fülébe Chaz barátomnak aki csak mosolygott.
- Nyugi.- veregette meg a vállamat. Miután már mindenki bent volt a templomban megérkezett a jövendőbelim is. Kiszállt a hatalmas, fehér limuzinból. Ő is gyönyörű volt, nem tagadom de nem volt meg az a varázslatos kisugárzása mint Zoénak. Őt is fényképezni kezdték de Zoéval ellentétben ő pózolt a kamerának és kihasználta a helyzetet. Azt akarta, hogy most róla szóljon minden. A ruháján kicsit több fodor volt, mint amit én el tudtam volna viselni, de ez most az ő napja volt... Nem akartam tönkretenni... Ha elment mellette egy sztár, azt magához rántotta és egy kép erejéig úgy pózolt velük, mintha puszipajtások lennének. Holnapra az én feleségemmel lesz tele a média... Kezdtem szégyenleni magam. Ekkor mellém lépett régi jó barátom Ellen.
- Nagyon... Bájos a menyasszonyod- mondta gúnyosan, és én elmosolyodtam ezen a kijelentésen.
- Jól jártam, mi?- néztem rá bociszemekkel.
- Nem illik hozzád... Inkább a testőröd- fogta meg vállamat, majd egy lenéző tekintetet vetett Caitlin-re, és bement a templomba. Éreztem, hogy nagyon is igaza van. Zoé lenne számomra a tökéletes pár... Mellém ért végre Caitlin, széles mosollyal az arcán. Ekkor megszólalt a zene és elindultunk. Végig sétálni a padok között rettentően furcsa volt. Ennyi ember és mind csak azért van itt mert én összekötöm valakivel az életemet örökre. Örökre....ennek a szónak a gondolata megrémít. Bal oldalra pillantva, láttam amint az első sorban foglal helyet Zoé. Úgy tesz mintha boldog lenne, pedig belül őt is emészti ez az egész. A szertartás elkezdődött. Igazából egész végig teljesen máshol jártak a gondolataim...a tegnap éjszaka képei villantak be egymás után és csak arra tudtam gondolni, hogy újra átakarom élni az egészet. Jobbra pillantottam feleségemre és hirtelen elhűltem. Zoét láttam magam mellet, gyönyörű mosolyával, esküvői ruhában. Pár másodpercbe telt mire feleszméltem és rájöttem, hogy csak a szemem káprázott. Balra pillantottam...Zoé még mindig ott ült az első sorban.
- Akinek bármilyen ellenvetése van az ellen, hogy ez a két ifjú egybekeljen az most szóljon vagy hallgasson örökre.... - mondta az eskető pap. Hátra fordultam és Zoéra néztem... valamiért arra vártam, hogy felálljon és közbelépjen. Azt akartam, hogy megakadályozzon abban, hogy életem legnagyobb hibáját végrehajtsam....de semmi. A templomban síri csend honol. Ekkor a pap folytatta.... én pedig visszafordultam bár szememet könnyek szúrták.
- Caitlin White, elfogadod hitvesedül az itt jelen lévő Justin Biebert?
- Igen. - válaszolta széles s talán őszinte mosollyal.
- Te, Justin Bieber, elfogadod feleségedül az itt jelen lévő Caitlin Whiteot? - hirtelen lefagytam. Nem tudtam megszólalni. Tekintetemet ismét Zoéra vetettem majd Caitlinre. Zoéban láttam mindent amire szükségem lenne és amire vágyom. Láttam a szemeiben a reményt és a várakozást. Erőt vettem magamon és ismét Caitlinre néztem.
- I do. ( Igen) - visszhangzott a szó melynek kimondása jobban fájt mint eddig bármi más. Nem tudom miért nem ellenkeztem... az eszem most erősebb volt mint a szívem, amely most tört több mint egymillió darabra. Voltak akik ledöbbentek és voltak akik sírva fakadtak de persze a legtöbben mosolyogva tapsolni kezdtek.
- Innentől kezdve férj és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást. - hangzott el a mondat. Ekkor gyors lépés hangok hallatszottak. Hátrafordulva már csak azt láttam amint az ajtó becsapódik de Zoé helye már üres volt. Kirohant a teremből. Legszívesebben utána futnék és karjaimba tartva vigasztalnám és soha többé el nem engedném de Caitlin türelmetlenül várta a hitvesi csókot. Rápillantottam majd ajkaimmal kényeztetni kezdtem az övéit. Innentől kezdve férj és feleség vagyunk....ahogy az már elhangzott. Siettem ki amit tudtam, Caitlint otthagyva, hátha utolérem Zoét de már csak azt láttam ahogyan a tömegen átverekszi magát, ahol persze mindenki tátott szájjal bámulta és dicsérgette, majd beszállt a taxiba. Kipillantott az ablakon és tekintetünk találkozott. Könnyei úgy hullottak mint a záporeső és láttam rajta mennyire szenved. Éreztem amint az én arcomon is egy nehéz könnycsepp gördül végig majd az ajkamon semmivé lesz. Bárcsak tudná, hogy én is így érzek...
remélem mindenkinek tetszett.:$ ez ismét egy közösen írt rész lett...;)
várom, a lehetőleg hosszú és tartalmas, komikat. :PP
puszipacsi: Dettus.♥
2011. június 1., szerda
50. rész: Beteljesedett szerelem
elérkeztünk az 50. részhez, ami meglepetést tartogat számotokra :D
Mielőtt olvasni kezditek fontos tudni, ezért ismét leírom: JUSTÉN ÉS ZOÉ MÉG MINDIG SZÜZEK!!!!
Remélem tetszeni fog ;)
Egyedül maradtam. Teljesen egyedül...
Egy világ dőlt össze bennem, szememet szúrta sós könnyem. Egyedül álltam ott, semmiben sem láttam az értelmet, minden elveszett bennem, azt sem tudtam ki vagyok.
Aztán a bánat helyét átvette a harag. Úgy gondoltam Caitlin nem érdemli meg Justin-t, hisz semmit sem tud róla. Én tudok mindent. Elég ha rám néz, és tudom mit érez, mit gondol. Tudom, hogy vámpír, tudom, hogy igazából egy nagyon kedves fiú, aki örökre gyerek marad. Tudom, hogy sokszor dühbe gurul, és ilyenkor embereket öl, hogy megnyugodjon. Caitlin ezekről mit sem tud, és hozzá megy egy színészhez. Igen! Justin csak színészkedik előtte... Egy egész életet nem lehet leélni úgy, hogy végig másnak adja ki magát.
Justin akkor önmaga, amikor a táncosokkal, anyukájával, Bennel és velem van. Akkor tényleg magát adja, és én abba a fiúba vagyok halálosan szerelmes.
Két nap múlva nős lesz... Két nap múlva összeházasodik egy lánnyal, és elveszi a szüzességét, mert akkor már megteheti. Tudom, hogy már vágyik rá... 19 éves a Kincsem, és már engem is próbált befűzni, de nem hagytam magam a gyűrűje miatt...
De két nap múlva már megteheti... És nem velem...
Tudtam, hogy soha többet nem fogok tudni szeretni fiút, férfit... Justin elvesztése elpusztított mindent, amiben hittem, bíztam, reméltem.
Mikor feleszméltem a Nap az ég alját díszítette narancssárgás színével. Gondolataimból telefonom pittyegő hangja zökkentett ki. SMS-t kaptam.
Ránéztem a kijelzőre: Josh2 üzenetet küldött.
"Zoé! Könyörgök gyere a Notre Dame elé! Csak mi leszünk ott, beszélnünk kell! Kérlek. Ölel: Justin..."
Szívem vadul kalapált az utolsó két szó elolvasása után, és valamiért azt éreztem oda kell mennem. Lábaimat nehéz volt megmozdítani, nem akartak elemelkedni a talajtól.
Emlékszem azt mondogattam magamban: Gyerünk Zoé! Nem olyan nehéz,minden 1 éves meg tudja csinálni! Jobb, bal, jobb, bal... Hajrá! Egy vámpírt legyőzni sokkal nehezebb, szóval húzz bele! Menni fog..."
Aztán szépen lassan sikerült, és elindultam. Az égen ekkor már néhány csillag mosolygott le rám. Út közben próbáltam kitisztítani elmémet, mély levegőket vettem, hogy eltűnjön a tüdőmből is a szúró fájdalom.
Hirtelen úgy éreztem, hogy nem tudok tovább menni, de lábaim akkor már nem tudtak megállni. Haladtam a a Ntre Dome felé, testemben teljes összezavarodottsággal.
Aztán odaértem, minden teljes sötétségbe borult már, csak a hold, és a csillagok világította a teret. Fényük halványan ezüstté színezte a köveket.
Ott álltam, de Justin-t sehol sem láttam. Csak az üres teret, azt is alig a kevés fény miatt. És akkor meghallottam egy angyali hangot egy gitár kísérettel, szemembe könnyek szöktek.
Could you be the devil
Could you be an angel
Your touch magnetizing
Feels like I am floating
Leaves my body glowing
They say be afraid
You're not like the others
Futuristic lover
Different DNA
They don't understand you
Your from a whole other world
A different dimension
You open my eyes
And I'm ready to go
Lead me into the light
Kiss me, ki-ki-kiss me
Infect me with your love and
Fill me with your poison
Take me, ta-ta-take me
Wanna be a victim
Ready for abduction
Boy, you're an vampire - itt elmosolyodtam a szövegváltoztatásom miatt.
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial
Your so supersonic
Wanna feel your powers
Stun me with your lasers
Your kiss is cosmic
Every move is magic
Your from a whole other world
A different dimension
You open my eyes
And I'm ready to go
Lead me into the light
Kiss me, ki-ki-kiss me
Infect me with your love and
Fill me with your poison
Take me, ta-ta-take me
Wanna be a victim
Ready for abduction
Boy, you're an vampire
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial
There is this transcendental
On another level
Boy, you're my lucky star
I wanna walk on your wave length
And be there when you vibrate
For you I'll risk it all
All
Kiss me, ki-ki-kiss me
Infect me with your love and
Fill me with your poison
Take me, ta-ta-take me
Wanna be a victim
Ready for abduction
Boy, you're an vampire
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial
Extraterrestrial
Extraterrestrial
Boy, you're an vampire
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial - és a dal befejeztével leengedtem a gitárt, és mélyen a szemébe néztem. Őszinte pillanat volt, tiszta érzelmekkel, de tudtam, hogy alig két percen belül el fog múlni a varázs,mert ismét szóba kerül az esküvő.
Kezét ráhelyeztem combomon pihenő kezemre, és összekulcsolta ujjait enyémmel, hüvelykujjával simogatta kézfejemet, majd mély levegőt vett és beszélni kezdett.
- Zoé, holnap lesz egy búcsúvacsora. Ilyen lány-fiúbúcsúztató helyett, akkor már itt lesz, egy csomó ember a vendéglistáról, és szeretném, ha te is ott lennél, mint vendég természetesen. - mondta, s kezemet jobban megszorította, mintha attól félt volna, hogy el fogok menekülni mellőle.
Gondolataim végigszaladtak fejemen, mint a tornádó egy apróbb városon. Menjek? Miért jó az nekem? Nézzem, ahogy enyeleg a menyasszonyával, miközben a többi vendéggel jó pofiznom kell...
Már épp mondtam volna, hogy nem megyek, mikor ránéztem, szemei vörösen izzottak, akár a parázs. Tekintetéből ki lehetett olvasni mindent, amit gondolt, talán többet is...
- Ott leszek- suttogtam végül arcomat elkapva, szemeimet szorosan összezártam, abban reménykedve, hogy kimegy fejemből az előbb látott szempár. Mivel már nagyon késő volt visszasétáltunk a szállodába. Kéz a kézben egészen a bejáratig. Halkan mentünk fel az emeletre, nehogy valakit felköltsünk. Egy gyors zuhanyzás után az ágyon fekve, sok minden kavargott a fejemben. Nem jött álom a szememre akármennyire is próbáltam elaludni. Láttam magam előtt ismét Justin egy gitárral a kezében amint a halvány lampionok fényében közelít felém. Életem egyik legszebb élménye volt. Nagy nehezen de végül sikerült elaludnom a gondolataimba merülve.
- Ébresztő! - simogatta meg a vállamat puha kezével valaki. Majd hallottam amint a függönyt elhúzza és arcomra a napnak sugarai vetültek. Nehezen kinyitottam a szemeimet melyeknek nagyon bántó volt a kora reggeli ( 8 óra körül ) fény. Justin pillantottam meg. Oda lépett hozzám és lerántotta rólam a takarót. - Öltözz! Indulunk vásárolni. - mosolyodott el majd kisétált a szobából. Értetlenül ültem fel az ágyamon majd lassan elkezdtem készülődni. Nem akartam megváratni ezért gyorsan összekaptam magam. Hajamat egy kontyba felfogtam és egy fekete napszemüveget párosítottam hozzá. Kilépve a szobám ajtaján Juss már várt rám.
- Indulhatunk? - fogta meg a kezemet és rántott finoman magával.
- De mégis miért megyünk vásárolni? - lépkedtem gyorsan, hogy nehogy lemaradjak.
- Azt szeretném, ha holnap te lennél a legszebb....izé az egyik legszebb lány az esküvőn. - javította ki nyelvbotlását melyen én egy jót kacagtam. Beülve a kocsiba a kezembe nyomta a telefonját, hogy rakjam el a táskámba mert neki nincsen zsebe. A kocsi a Galeries Lafayette parkolójában állt meg. Ez egy hatalmas üzletház ahol körülbelül 150 kisebb bolt található. Ezek közül 100 ruhabolt, telis-tele drágábbnál drágább ruhákkal.
- Hemzsegnek a paparazzók.- mondtam, majd visszafordultam a ruhákhoz. Az első boltban nem találtam semmi olyat, amit megfelelőnek éreztem volna, ezért tovább ballagtunk.
A tizenkettedik bolt átjárása után már kavarogtak a fejemben a gondolatok. Miért is ne mehetnék fehérbe? Hiszen az illem már ott elveszett, hogy Cait úgy kapta meg Justin-t, hogy lekapta egy koncert után... Miért ne mehetnék fehérbe? Hisz az én Életem esküvője lesz... Megtehetném. És meg is fogom. A 20. boltba belépve Justinnal egyszerre indultunk el ugyanabba az irányba, és fogtuk meg ugyanazt a ruhát. Egymásra nézve elmosolyodtunk és tudtuk, hogy ez lesz a megfelelő. Bementem a próbafülkébe felpróbálni. Mintha rám öntötték volna. Azonban gyorsan levettem mielőtt Justin megláthatta volna rajtam. Azt akartam, hogy először az esküvőn pillantson meg benne. Kilépve bólintottam egyet mellyel jeleztem,hogy ez lesz a tökéletes ruha. Kicsit értetlenkedett Juss majd a kasszához lépve kifizette a ruhadarabot. Talán ez volt az egyik legdrágább ruha ebben a boltban de Justin akarta, hogy így legyen! Észre se vettük és már délután 5 óra. Persze időközben megebédeltünk egy puccos étteremben és vettünk Jussnak is pár új ruhát. Visszaérve a hotelbe Caitlin már sürgött-forgott az esti vacsora miatt. Leendő férjét is elrántotta mellőlem, hogy ne tartsam fel, had készülhessen nyugodtan. Ilyen pillanatokban úgy éreztem, hogy megtépném Cait-et...
És abban a pillanatban rádöbbentem, hogy hihetetlen féltékeny vagyok rá! Úgy éreztem, hogy az én helyemet foglalja el.
Bánatomat magamba fojtva indultam én is készülődni. Szobámba érve nemvárt meglepetés fogadott. Ben!
- Rég láttalak!- köszönt nekem, míg én karjaiba vetettem magam, hogy jó erősen megöleljem- Pattie megkért, hogy legyek kicsit távolabb, nézzek körül mindenhol, hátha jönnek az ellenséges csapatok.- bontakozott ki ölelésemből, s nézett szemembe, láttam rajta, hogy mindent kiolvas belőle. Nem tudtam tartani könnyeim...
- Elveszi őt...- nyögtem megtörve, szememből száguldoztak a könnyek. Ben karjaiba font és hagyta, hogy átáztassam pólóját.
- Drága Bogaram- fogta kezei közé arcom- Hidd el a legvégén a szívére fog hallgatni, és téged választ- mondta, míg letörölte arcomról a nedvességet- Csinosítsd ki magad estére!
- Te nem jössz?- kérdeztem szipogva.
- Én leszek a "biztonsági őr"...- nevette el magát, majd fejem búbjára adott egy puszit és elment.
Nagy nehezen összeszedtem magam és készülődni kezdtem. Az utolsó vacsorára...
Mielőtt olvasni kezditek fontos tudni, ezért ismét leírom: JUSTÉN ÉS ZOÉ MÉG MINDIG SZÜZEK!!!!
Remélem tetszeni fog ;)
Egyedül maradtam. Teljesen egyedül...
Egy világ dőlt össze bennem, szememet szúrta sós könnyem. Egyedül álltam ott, semmiben sem láttam az értelmet, minden elveszett bennem, azt sem tudtam ki vagyok.
Aztán a bánat helyét átvette a harag. Úgy gondoltam Caitlin nem érdemli meg Justin-t, hisz semmit sem tud róla. Én tudok mindent. Elég ha rám néz, és tudom mit érez, mit gondol. Tudom, hogy vámpír, tudom, hogy igazából egy nagyon kedves fiú, aki örökre gyerek marad. Tudom, hogy sokszor dühbe gurul, és ilyenkor embereket öl, hogy megnyugodjon. Caitlin ezekről mit sem tud, és hozzá megy egy színészhez. Igen! Justin csak színészkedik előtte... Egy egész életet nem lehet leélni úgy, hogy végig másnak adja ki magát.
Justin akkor önmaga, amikor a táncosokkal, anyukájával, Bennel és velem van. Akkor tényleg magát adja, és én abba a fiúba vagyok halálosan szerelmes.
Két nap múlva nős lesz... Két nap múlva összeházasodik egy lánnyal, és elveszi a szüzességét, mert akkor már megteheti. Tudom, hogy már vágyik rá... 19 éves a Kincsem, és már engem is próbált befűzni, de nem hagytam magam a gyűrűje miatt...
De két nap múlva már megteheti... És nem velem...
Tudtam, hogy soha többet nem fogok tudni szeretni fiút, férfit... Justin elvesztése elpusztított mindent, amiben hittem, bíztam, reméltem.
Mikor feleszméltem a Nap az ég alját díszítette narancssárgás színével. Gondolataimból telefonom pittyegő hangja zökkentett ki. SMS-t kaptam.
Ránéztem a kijelzőre: Josh2 üzenetet küldött.
"Zoé! Könyörgök gyere a Notre Dame elé! Csak mi leszünk ott, beszélnünk kell! Kérlek. Ölel: Justin..."
Szívem vadul kalapált az utolsó két szó elolvasása után, és valamiért azt éreztem oda kell mennem. Lábaimat nehéz volt megmozdítani, nem akartak elemelkedni a talajtól.
Emlékszem azt mondogattam magamban: Gyerünk Zoé! Nem olyan nehéz,minden 1 éves meg tudja csinálni! Jobb, bal, jobb, bal... Hajrá! Egy vámpírt legyőzni sokkal nehezebb, szóval húzz bele! Menni fog..."
Aztán szépen lassan sikerült, és elindultam. Az égen ekkor már néhány csillag mosolygott le rám. Út közben próbáltam kitisztítani elmémet, mély levegőket vettem, hogy eltűnjön a tüdőmből is a szúró fájdalom.
Hirtelen úgy éreztem, hogy nem tudok tovább menni, de lábaim akkor már nem tudtak megállni. Haladtam a a Ntre Dome felé, testemben teljes összezavarodottsággal.
Aztán odaértem, minden teljes sötétségbe borult már, csak a hold, és a csillagok világította a teret. Fényük halványan ezüstté színezte a köveket.
Ott álltam, de Justin-t sehol sem láttam. Csak az üres teret, azt is alig a kevés fény miatt. És akkor meghallottam egy angyali hangot egy gitár kísérettel, szemembe könnyek szöktek.
Előlépett a Notre Dome árnyékából, kezében gitárjával, énekelve. Fehér csőnadrágot, és rövid ujjú pólót viselt, melyre ráhúzta azt a piros pulcsit, melyet régen nálam hagyott, lábát piros DC-cipő díszítette. Ahogy közeledett úgy kezdett kigyúlni sok-sok lampion, melyek egy zsinórra voltak felkötve, és körbefogták a templom előtti teret. Tíz méterrel előttem megállt, és énekelt. Azt a dalt, énekelte, melyben másik időt, és helyet kíván, hogy velem lehessen. Szívembe ismét fájdalom költözött, ezúttal a múlt emlékei miatt. Én is a múltat akartam, mikor minden rendben volt. Nagyon rosszul lettem, fejem sajogni kezdett, szédültem, és a hányinger is kerülgetett... A múlt... Régen, volt, már sosem kapom vissza, és akárhogy is nézem, már semmi sem lesz olyan, akármit is teszek.
Aztán lassan a vége felé közeledett a dal, és újra elindult felém.
Aztán lassan a vége felé közeledett a dal, és újra elindult felém.
-I wish we had another time,
I wish we had another place,
But everything we have is stuck in the moment,
And there’s nothing my heart can do,
To fight with time and space ’cause,
I’m still stuck in the moment with you- énekelte, és az utolsó sor végén abbahagyta a gitározást, és megfogta a kezemet.
I wish we had another place,
But everything we have is stuck in the moment,
And there’s nothing my heart can do,
To fight with time and space ’cause,
I’m still stuck in the moment with you- énekelte, és az utolsó sor végén abbahagyta a gitározást, és megfogta a kezemet.
- Miért csinálod ezt?- kérdeztem remegő hangon, arcomat elfordítva, miközben egy nehéz könnycsepp süvített végig az arcomon.
- Zoé, én nem akarom Őt elvenni, nekem Te kellesz! De félek!- hadarta hangjában ott bujkált a szabadkozás.
- Félsz?!- szegeztem neki a kérdést.
- Rettegek...- mondta ki ismét- Rettegek, hogy újra elveszítelek, úgy mint régen. Nem élném túl! Zoé, én soha nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz. Tudnod kell pár dolgot, mielőtt bármit is gondolnál az esküvőről...- fejezte be a mondatot, majd kézen fogva elvezetett az egyik padhoz, és ott leültünk.
- Amikor összejöttem Caitlin-nel, már nem volt más választásom, meg kellett kérjem a kezét. Akkor még nem tudtam, hogy te is visszakerülsz az életembe. De csináltam egy hülyeséget egy vámpírklánnal, és anyu teljesen kiakadt. Nem csak a saját életemet kockáztattam, hanem az övét is, és Caitlin-ét is. Ekkor a tudtom nélkül ment el érted, és igen mondtál neki, visszajöttél. Amikor először szemedbe néztem újra éreztem amit régen. Caitlin abban a pillanatban vált semmivé a szememben, csak arra éreztem jónak, hogy elfeledjelek téged, de nem ment mert minden nap láttalak. Nagyon erősen gondolkoztam azon, hogy elhagyjam-e Cait-et, mert téged szeretlek, de nem ment, mert féltem, hogy ugyan az lesz mint régen. Most is félek. Soha többet nem akarlak évekre elveszíteni.
- Önző vagy...- nyögtem halkan. Kérdő tekintetet vetett rám- Csak magadra gondolsz... Arra nem, hogy én belehalok abba, hogy te ezzel a hisztis p*csával akarsz összeházasodni.- fakadtam ki belül teljesen összetörve.
- Nem akarok...- suttogta alig hallhatóan- De el kell fogadnod, hogy félek... Zoé... Már megpróbáltuk, és mi nagyon különbözünk, és nem csak tulajdonságokban. Ősi ellenségek vagyunk... A vérünk is akadályozhatna... Te arra születtél, hogy a magamfajtákat megöld. Annyi mindenen mentünk már keresztül együtt... Elvesztettelek egy párszor, és többet nem akarom azt érezni... Túl kell tegyem magam rajtad, mert így nem tudok magammal együtt élni...- végig kereste tekintetemet, melyet én mindig elkaptam előle. Kezdett leesni, hogy miért veszi el Caitlin-t, és akármennyire is éreztem hülyeségnek, volt benne igazság. Nekem is túl kellene lépnem? Félek hogy nem menne.
- Azóta is téged szeretlek, de többet nem akarom érezni, milyen az amikor elvesztelek. -suttogta újra, majd egy csókot lehelt államra. Olyan volt, mint egy rossz filmtragédia, ahol semmi sem jön össze... Az is csodának számíthatott volna, hogy még nem untam az életem.
- És ha már itt tartunk azt sem tudom, hogy én mit jelentek a számodra... Ez sem könnyíti meg a dolgom... - mondta, már kicsit lazábban, félig mosolyogva. Ráemeltem tekintetemet, szemeim enyhén pirosra színeződtek a könnyektől. Gitárjáért nyúltam, nagy levegőket vettem, és próbáltam megnyugodni. Kényelmesen elhelyeztem a hangszert az ölemben, és játszani kezdtem.
- You're so hypnotizing- Nem akarok...- suttogta alig hallhatóan- De el kell fogadnod, hogy félek... Zoé... Már megpróbáltuk, és mi nagyon különbözünk, és nem csak tulajdonságokban. Ősi ellenségek vagyunk... A vérünk is akadályozhatna... Te arra születtél, hogy a magamfajtákat megöld. Annyi mindenen mentünk már keresztül együtt... Elvesztettelek egy párszor, és többet nem akarom azt érezni... Túl kell tegyem magam rajtad, mert így nem tudok magammal együtt élni...- végig kereste tekintetemet, melyet én mindig elkaptam előle. Kezdett leesni, hogy miért veszi el Caitlin-t, és akármennyire is éreztem hülyeségnek, volt benne igazság. Nekem is túl kellene lépnem? Félek hogy nem menne.
- Azóta is téged szeretlek, de többet nem akarom érezni, milyen az amikor elvesztelek. -suttogta újra, majd egy csókot lehelt államra. Olyan volt, mint egy rossz filmtragédia, ahol semmi sem jön össze... Az is csodának számíthatott volna, hogy még nem untam az életem.
- És ha már itt tartunk azt sem tudom, hogy én mit jelentek a számodra... Ez sem könnyíti meg a dolgom... - mondta, már kicsit lazábban, félig mosolyogva. Ráemeltem tekintetemet, szemeim enyhén pirosra színeződtek a könnyektől. Gitárjáért nyúltam, nagy levegőket vettem, és próbáltam megnyugodni. Kényelmesen elhelyeztem a hangszert az ölemben, és játszani kezdtem.
Could you be the devil
Could you be an angel
Your touch magnetizing
Feels like I am floating
Leaves my body glowing
They say be afraid
You're not like the others
Futuristic lover
Different DNA
They don't understand you
Your from a whole other world
A different dimension
You open my eyes
And I'm ready to go
Lead me into the light
Kiss me, ki-ki-kiss me
Infect me with your love and
Fill me with your poison
Take me, ta-ta-take me
Wanna be a victim
Ready for abduction
Boy, you're an vampire - itt elmosolyodtam a szövegváltoztatásom miatt.
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial
Your so supersonic
Wanna feel your powers
Stun me with your lasers
Your kiss is cosmic
Every move is magic
Your from a whole other world
A different dimension
You open my eyes
And I'm ready to go
Lead me into the light
Kiss me, ki-ki-kiss me
Infect me with your love and
Fill me with your poison
Take me, ta-ta-take me
Wanna be a victim
Ready for abduction
Boy, you're an vampire
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial
There is this transcendental
On another level
Boy, you're my lucky star
I wanna walk on your wave length
And be there when you vibrate
For you I'll risk it all
All
Kiss me, ki-ki-kiss me
Infect me with your love and
Fill me with your poison
Take me, ta-ta-take me
Wanna be a victim
Ready for abduction
Boy, you're an vampire
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial
Extraterrestrial
Extraterrestrial
Boy, you're an vampire
Your touch are foreign
It's supernatural
Extraterrestrial - és a dal befejeztével leengedtem a gitárt, és mélyen a szemébe néztem. Őszinte pillanat volt, tiszta érzelmekkel, de tudtam, hogy alig két percen belül el fog múlni a varázs,mert ismét szóba kerül az esküvő.
Kezét ráhelyeztem combomon pihenő kezemre, és összekulcsolta ujjait enyémmel, hüvelykujjával simogatta kézfejemet, majd mély levegőt vett és beszélni kezdett.
- Zoé, holnap lesz egy búcsúvacsora. Ilyen lány-fiúbúcsúztató helyett, akkor már itt lesz, egy csomó ember a vendéglistáról, és szeretném, ha te is ott lennél, mint vendég természetesen. - mondta, s kezemet jobban megszorította, mintha attól félt volna, hogy el fogok menekülni mellőle.
Gondolataim végigszaladtak fejemen, mint a tornádó egy apróbb városon. Menjek? Miért jó az nekem? Nézzem, ahogy enyeleg a menyasszonyával, miközben a többi vendéggel jó pofiznom kell...
Már épp mondtam volna, hogy nem megyek, mikor ránéztem, szemei vörösen izzottak, akár a parázs. Tekintetéből ki lehetett olvasni mindent, amit gondolt, talán többet is...
- Ott leszek- suttogtam végül arcomat elkapva, szemeimet szorosan összezártam, abban reménykedve, hogy kimegy fejemből az előbb látott szempár. Mivel már nagyon késő volt visszasétáltunk a szállodába. Kéz a kézben egészen a bejáratig. Halkan mentünk fel az emeletre, nehogy valakit felköltsünk. Egy gyors zuhanyzás után az ágyon fekve, sok minden kavargott a fejemben. Nem jött álom a szememre akármennyire is próbáltam elaludni. Láttam magam előtt ismét Justin egy gitárral a kezében amint a halvány lampionok fényében közelít felém. Életem egyik legszebb élménye volt. Nagy nehezen de végül sikerült elaludnom a gondolataimba merülve.
- Ébresztő! - simogatta meg a vállamat puha kezével valaki. Majd hallottam amint a függönyt elhúzza és arcomra a napnak sugarai vetültek. Nehezen kinyitottam a szemeimet melyeknek nagyon bántó volt a kora reggeli ( 8 óra körül ) fény. Justin pillantottam meg. Oda lépett hozzám és lerántotta rólam a takarót. - Öltözz! Indulunk vásárolni. - mosolyodott el majd kisétált a szobából. Értetlenül ültem fel az ágyamon majd lassan elkezdtem készülődni. Nem akartam megváratni ezért gyorsan összekaptam magam. Hajamat egy kontyba felfogtam és egy fekete napszemüveget párosítottam hozzá. Kilépve a szobám ajtaján Juss már várt rám.
- Indulhatunk? - fogta meg a kezemet és rántott finoman magával.
- De mégis miért megyünk vásárolni? - lépkedtem gyorsan, hogy nehogy lemaradjak.
- Azt szeretném, ha holnap te lennél a legszebb....izé az egyik legszebb lány az esküvőn. - javította ki nyelvbotlását melyen én egy jót kacagtam. Beülve a kocsiba a kezembe nyomta a telefonját, hogy rakjam el a táskámba mert neki nincsen zsebe. A kocsi a Galeries Lafayette parkolójában állt meg. Ez egy hatalmas üzletház ahol körülbelül 150 kisebb bolt található. Ezek közül 100 ruhabolt, telis-tele drágábbnál drágább ruhákkal.
Bementünk az első boltba, ahol kisestélyiket, báli ruhákat árultak. A ruhák színek szerint voltak csoportosítva, és Justin egyből a fehérek felé vette az irányt. Félig felvont szemöldökkel követtem őt. Arcán a lelkesedés villogott, miközben a szebbnél szebb ruhák között válogatott. Gúnyosan ránéztem, tekintete értetlenné vált, majd elmentem mellette és a lila ruhák felé indultam. Három szín volt, amit el akartam kerülni: fehér, fekete, piros. Ezekben ugyanis udvariatlanság megjelenni egy esküvőn... A lila szín viszont teljesen megfelelő lett volna, ráadásul az Biebs kedvenc színe.
- Mindben gyönyörű lennél- suttogta hátulról a nyakamhoz hajolva, miután puszit adott oda. Felé fordultam, egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra, s ellöktem magamtól.- Hemzsegnek a paparazzók.- mondtam, majd visszafordultam a ruhákhoz. Az első boltban nem találtam semmi olyat, amit megfelelőnek éreztem volna, ezért tovább ballagtunk.
A tizenkettedik bolt átjárása után már kavarogtak a fejemben a gondolatok. Miért is ne mehetnék fehérbe? Hiszen az illem már ott elveszett, hogy Cait úgy kapta meg Justin-t, hogy lekapta egy koncert után... Miért ne mehetnék fehérbe? Hisz az én Életem esküvője lesz... Megtehetném. És meg is fogom. A 20. boltba belépve Justinnal egyszerre indultunk el ugyanabba az irányba, és fogtuk meg ugyanazt a ruhát. Egymásra nézve elmosolyodtunk és tudtuk, hogy ez lesz a megfelelő. Bementem a próbafülkébe felpróbálni. Mintha rám öntötték volna. Azonban gyorsan levettem mielőtt Justin megláthatta volna rajtam. Azt akartam, hogy először az esküvőn pillantson meg benne. Kilépve bólintottam egyet mellyel jeleztem,hogy ez lesz a tökéletes ruha. Kicsit értetlenkedett Juss majd a kasszához lépve kifizette a ruhadarabot. Talán ez volt az egyik legdrágább ruha ebben a boltban de Justin akarta, hogy így legyen! Észre se vettük és már délután 5 óra. Persze időközben megebédeltünk egy puccos étteremben és vettünk Jussnak is pár új ruhát. Visszaérve a hotelbe Caitlin már sürgött-forgott az esti vacsora miatt. Leendő férjét is elrántotta mellőlem, hogy ne tartsam fel, had készülhessen nyugodtan. Ilyen pillanatokban úgy éreztem, hogy megtépném Cait-et...
És abban a pillanatban rádöbbentem, hogy hihetetlen féltékeny vagyok rá! Úgy éreztem, hogy az én helyemet foglalja el.
Bánatomat magamba fojtva indultam én is készülődni. Szobámba érve nemvárt meglepetés fogadott. Ben!
- Rég láttalak!- köszönt nekem, míg én karjaiba vetettem magam, hogy jó erősen megöleljem- Pattie megkért, hogy legyek kicsit távolabb, nézzek körül mindenhol, hátha jönnek az ellenséges csapatok.- bontakozott ki ölelésemből, s nézett szemembe, láttam rajta, hogy mindent kiolvas belőle. Nem tudtam tartani könnyeim...
- Elveszi őt...- nyögtem megtörve, szememből száguldoztak a könnyek. Ben karjaiba font és hagyta, hogy átáztassam pólóját.
- Drága Bogaram- fogta kezei közé arcom- Hidd el a legvégén a szívére fog hallgatni, és téged választ- mondta, míg letörölte arcomról a nedvességet- Csinosítsd ki magad estére!
- Te nem jössz?- kérdeztem szipogva.
- Én leszek a "biztonsági őr"...- nevette el magát, majd fejem búbjára adott egy puszit és elment.
Nagy nehezen összeszedtem magam és készülődni kezdtem. Az utolsó vacsorára...
*§*§*§*§*
Mikor kiléptem a hotelből Pattie-vel, Usherrel, a táncosokkal, és Scotter-rel hemzsegtek a fényképészek, ámbár a jegyespár már rég a helyszínen volt. Beszálltunk a hatalmas fekete limuzinba. Mindenkinek jó kedve volt kivéve nekem...
Mikor kiszálltunk egy ötcsillagos étterem előtt a vörös szőnyegre léptünk. Rengeteg sztár volt ott, meg fotós. Ez lenne a vendéglista? Hiszen Caitlin nem is ismeri ezeket az embereket...
Bent igazán jó volt a hangulat, és alig láttam Justin-t, Cait-et viszont annál többször... Szerepelt, játszotta az agyát, mindenkivel enyelgett...
Olyan sztárok voltak ott, mint például Chris Brown, Demi Lovato, Selena Gomez, Lady Gaga, Pitbull, Jaden Smith és a családja, Vin Diesel, Bruno Mars, Ellen és mindenki más aki számít. Mondhatjuk, hogy mindenki, akit Justin ismer. Még Rihanna, és Beyoncé is megjelentek.
- Szervusz Kislány- ballagott mellém a puncsos pulthoz Ellen - Te nem Justin testőre vagy?- kérdezte. Gondolom emlékezett rám, hisz a múltkor azt hitte, hogy én vagyok Justin barátnője, akkor Juju-bubu-zte le Juss-t Caitlin...
- De igen! Örülök, hogy újra látlak!- köszöntem vissza neki.
- Szóval, hogy-hogy vendégként?- nézett rám kedvesen.
- Justin szeretett volna a barátjaként itt látni.- suttogtam kicsit csalódottan- Bár én nem annyira nézem szívesen... Mrs. Juju-bubu színjátékát...
- Oh! Valóban, Juju-bubu... Ez kicsit érdekes becenév- nevetett halványan- És azt jól látom, hogy nem csak testőr vagy?- tekintetében semmi rosszindulat nem volt, úgy éreztem csak segíteni akar.
- Régen együtt voltunk... Nagyon régen. 3 éve...- mosolyodtam el keservesen.
- Miért lett vége?- helyezte kezét a hátamra. Mit mondhattam volna? Mert ő vámpír, és pedig vámpír vadász, és ez akkor derült ki, és még nem tudtam feldolgozni? Szép lett volna...
- Más világból érkeztünk...- válaszoltam végül. Ezek után már nem szólalt meg csak hátamat simogatta barátian, majd Miley Cyrus elhívta mellőlem, és Ellen visszavegyült a sztárok közé.
Mindenki vacsorához foglalt helyet, Biebs megkocogtatta a poharat, a terem néma csendbe borult.
- Szeretnék egy apróbb beszédet mondani- emelte fel angyali hangját Juss- Holnap eljön az nagy nap! Bár még csak 19 éves vagyok, ráadásul igaz Szerelmem még csak 18, úgy érzem jól döntöttem.- mondta, és nem tudtam sírni. Nem, mert egyenesen nekem beszélt, a szemembe, mintha rám gondolt volna közben- Nem mondom, hogy nem volt nehéz megállni, hogy testi kapcsolatba kerüljek a választott hölggyel, de kötött az istennek tett ígéretem. Ami hamarosan felbomlik, mert hamarosan megtörténik. Megtörténik, azzal a személlyel, akivel az életemet is le akarom élni, aki nélkül, már nem tudnám elképzelni a létezést. Vele együtt lesz tökéletes az életem, és alig várom, hogy feleségemként tarthassam kezeim között.- szemembe végül csak könnyen gyűltek, mert úgy éreztem, hogy rám gondol, szeméből is ezt olvastam ki... Végül mindenki tapsolni kezdett, és nekiestek az ételnek.
Hulla fáradtan érkeztünk vissza a szállodába, ezúttal viszont minden vendég itt szállt meg. Én Justinék alatt 3 emelettel szálltam meg.
Nem akartam mást, csak egy jó zuhanyt venni, és aludni. Ruháimat levettem magamról, a szoba közepére dobva s bementem a fürdőszobába, ahol egy hatalmas zuhanyfülke várt. Magamra húztam az ajtót és a meleg víz fátyla alá vetettem testemet. Az üveg hamar párába borult és én teljesen kikapcsoltam.
- Ohh Zoé- hallottam meg nevemet, melyet valaki érzékien suttogott valaki a fülembe. Meztelen testem a csempéhez szorult, nyakamat forrón csókolta valaki, akit felismertem érintéséből. Justin volt az!
Ruhástul állt a vízsugarak alatt, melyek testéhez tapadtak a nedvességtől. Csak csókolta nyakamat, miközben kezeit melleimre szorította. Aztán hirtelen megfordultam, és ajkaira tapadtam. Vizes pólóját ő maga tépte le magáról és hajította ki a fülkéből miközben felsőtestemhez simult. Éreztem ahogy szívverésem felgyorsul, az adrenalin szétárad bennem, ahogy a kéj átjár.Egyik kezével combomat simogatta másikkal a nadrágjával ügyeskedett. Teljesen egymásra voltunk hangolódva, s mikor a nadrágja is lekerült, és felhúzta férfiasságára az óvszert megtörtént az, amire ő is és én is jó ideje vártunk.
Éreztem ahogy testünk teljesen egyé válik, ahogy szép lassan belém hatol. Mozogni kezdett, s szép lassan eltávolodtam a földtől, a mennyek felé vettem az irányt. Egy idő után belőle is, és belőlem is hangok törtek föl, és ő egyre gyorsabban mozgott, miközben testünkre hullottak a vízcseppek. Halkan szuszogtam végig, és együtt vettem a levegőt szerelmemmel. Bármit megadtam volna azért, hogy az a pillanat örökké tartson. És tartott is, jó sokáig, és életem legszebb fél óráján vettem részt a zuhany alatt. Egy személyként voltunk ott ketten, teljes összhangban, tökéletesen együtt.
Másnap meztelenül ébredtem karjaiban................................
nah erre tudom hogy megérte várni :D :$
sok minden történt benne, és remélem tetszik nektek :)
megtörtént aminek meg kellett :D
ezek után várom a véleményeket az esküvő kimeneteléről :D
Másnap meztelenül ébredtem karjaiban................................
nah erre tudom hogy megérte várni :D :$
sok minden történt benne, és remélem tetszik nektek :)
megtörtént aminek meg kellett :D
ezek után várom a véleményeket az esküvő kimeneteléről :D
HOSSZÚ KOMMENTEKET SZERETNÉK!!! :DDD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)